Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

1977. július 5. Képújság 3 A mözsi malom Talpunk alatt remeg a padló. Alatta hattalimas mo­torok dolgoznak, s a surrog­va futó transzmissziós szíjak tartják örökös mozgásban a gépeket. Óriás tartályból in­dul útijára a búzái, hogy a hengereken, serleges emelő­kön, szitákon átjutva liszt, díara és korpa formájában kerüljön újra a zsákba. A fagerendák a fából késtzülí ejtőaknák, felvonók között emberek dolgoznak. Milyenek? Elfogadhatnám a „hivatalos” értékelést: a Tolna megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat félszáz szocialista koliektívá- ja közül hat nyerte el a „Vállalat kiváló szocialista brigádja” címet. Köztük a négy mözsi. A négy brigád, a Kossuth, a Rákóczi, a Petőfi és a Komplex közül most az utóbbi' kettő van szolgálat­ban. A földszinten a Petőfi bri­gád vezetője, Keresztes Jó­zsef vigyázza a gépeket. — Hogy a búzából mennyi és milyen liszt lesz, a mol­náron múlik. Tavaly Mözsön 961 vagon­nyit őröltek. A milyenre hadd legyen felelet a válla­lat értékelése: Gyenge minő­ségért nem járna a „kiváló” cím. Feljebb, az emeleten, Strau- binger János zsákot illeszt a hatalmas faifölosér aljához. Egy mozdulat, s a liszt a zsákba buli. Iigy kerül to­vább a hosszú fehér szobába. ahol további sorsát a Komp­lex brigád két tagija, Biilthé- ber Gyula és Osende József irányítja. Kis targoncán a padlótól induló csusszantóba, májd alul a várakozó teher­autóra, s onnan a raktárba viszik. A felső szinten fiatalem­ber, Máté Sándor a búzát tisztítja. A gélp alján ládikó, benne faforgács’, kavics, pelyva. A gabonaszemek kö­zül került ki a rostán. De ez csak az első stáció. Ezt köve­ti az újabb, ami a porsze­meket is leválasztja a mag­ról. Innen megy a búza a nedvesitőbe, ahol annyi vizet kap, amitől olyanra csökken a keménysége, hogy az őr­léshez a legalkalmasabb. Máté Sándör nyolc éve van itt. S nem tartozik a ré­giek közé. Aki legutoljára jött, már másfél éve dolgozik itt a maiamban. A követke­ző négy éve érzi naponta a friss liszt kicsit fanyar, sa­játos illatát. Réhim Ferenc, azüzem vezetője egy negyed­századot töltött már el itt. Az elmúlt hetekben nem volt könnyű dolguk a raö- zsieknek. Készültek az ara­tásra. A mindennapi munka mellett takarították, fertőt­lenítették a raktárakat. Kell a hely. A mözsi Uj Életben megkezdték az aratást. Előbb a takarmánygabonát vágják, de szerdától már ide hozzák az étkezési búzát. SZEPESI LÁSZLÓ Keresztes József vigyázza a gépeket A csusszantón át a föld­szintre, onnan a raktárba Zsákba kerül a liszt Tisztul a mag A pártvezetőség megtárgyalta A nők helyzete az atomerőmű-beruházásnál VANNAK a megyében olyan üzemek, ahol a dolgo­zók túlnyomó többsége nő, mint .például a textilipar, a kereskedelem, a vendéglátás. A paksi atomerőmű-építke­zésen f ordított a helyzet: a több mint háromezer dolgo­zó közt éppen csak megköze­líti a négyszázat a nők szá­ma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a .nőpolitikái párt- határozat végrehajtását itt nem kellene figyelemmel kí­sérni, nincs tennivaló ennek érdekében. Az itt tevékeny­kedő vállalatoknak is meg­van a nőpolitikái intézkedé­si tervük, a pártaTa,pszerve­zetek rendszeresen beszá­moltatják a vezetést az in- ■ tézkedési terv végrehajtásá­ról. Az építkezés pártvezető­sége a legutóbbi ülésén te­kintette ót a beruiházásQp dolgozó nők helyzetét. " # TERMÉSZETESEN itt má­sok a követelmények, mások a módszerek. Hamis képet adna a statisztika: egy-egy I építésvezetőségen összeha- | sonlftanii a fénfi- és a nő­dolgozók átlagbérét, hiszen van olyan munkahely, ahol a fizikai dolgozók közt mind­össze tizenkét nő van, ők is takarítónők. Illuzórikus és helytelen is lenne minden olyan törekvés, almely itt valamiféle egyenlőség eléré- . sét tűzné ki célul, önmagá­ban kell vizsgálni, hogy a takarítónők keresnek-e any- nyfi't, mint másutt, a hasonló beosztásúak. Más a helyzet a műszakiaknál, itt tényleges probléma, hogy általában a nők átlagkeresete alacso­nyabb. Ennek már nem első­sorban üzemi, vállalati okai vannak. Adva van' egy mér­nök házaspár. A férjnek na­gyobb szakmai gyakorlata van, és ha kiküldik Novo- Voronyezsbe pár hónapos ta­nulmányútra, vagy más kül­földi tapasztalatcserére, örömmel elfogadja a megbí­zásit. A feleség nem mehet, neki kell ellátni a családot itthon. Nyilvánvaló, a férj többet produkálhat a mun­kában, a többéit magasabb bér is jár. Az összehasonlí­tás helytálló akkor is, ha nem férjről-tfeleségről van szó, hanem azonos végzett­ségű, esetleg beosztású fizi­kus férfiről, vagy nőről. Mint ahogy ma még ritkaság, hogy a beteg gyermek mellett a férj marad otthon, még ke­vésbé fordul elő, hogy a hosszabb külföldi tanul­mányútra elutazó feleség he­lyett a férj látná el a csalá­dot. Pedig az is hozzátarto­zik a nőpolitikához, hogy ily módon is segítse a társa­dalom, a család a nők szalk- mai-poMtifcaí fejlődését, köz­életi aktivitásúk fokozását. A PÁRTVEZETÖ9ÉG elé került beszámoló áttekinti a nőpolitika széles skáláját. Ez tükröződött a Vitában is. A beruházásnál _ dolgozó nők politikai, világnézeti fejlődé­se terén van előrehaladás. Lehetőség van a szakmai, politikai fejlődésre, egyre többen jelentkeznek tovább­képzésre. Ám az adott lehe­tőséget még mindig kevesen használják ki, szakmai to­vábbképzésben mindössze 12, pdlitikain 10 nődolgozó vesz részt. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve érvénye­sül, itt nem' volt nehéz a fel­mérés — hiszen amint a Vi­tában is elhangzott, a közel négyszázból mindössze 15— 20 nőnek van olyan munka­köre, ahol férfiak is dolgoz­nak. Előrehaladásra van szükség a már említett kér­désben: megteremteni a fel­tételeket (nemcsak a .munka­helyen, hanem a családban is), hogy a nők képezhessék magúkat, magasabb képzett­séggel magasabb beosztásba kerülhessenek. Mert sokan vagy megelégednek egy el­ért alacsonyabb szakképzett­séggel, vagy a családi és egyéb rájuk nehezedő ter­hek miatt nem tudják vállal­ni a továbbtanulást. A BERUHÁZÁS szociális ellátottsága általában maga­sabb színvonalú, mint más üzemekben, munkahelyeken, így a nőké is jobb. Az olyan munkahelyeken van problé­ma, ahol a GYES-re menő­ket helyettesítem kell, az ottmaradökinak több lesz a munkájuk. „A szocialista magatartás kialakítására kell törekednünk, hogy ezek az egymást segítő munkák természetessé és önkéntessé váljanak” — mondja a be­számoló. Pozitív jelenség, hogy a GYBS-en lévőkkel rendszeres kapcsolatot tart a gazdasági és tömegszerve­zeti vezetés. 'Elhangzott az ülésen az a javaslat is, hogy a rövidesen „üzemibe helyezendő” új művelődési ház szervezeté­nek, programjának kialakí­tásába be kell vonni a nőket is, (mi legyen ott, milyen szakkörök, klubok, stb.) A NŐPOLITIKA! MUNKA a beruházáson még nincs megfelelőén koordinálva, az alapszervezetek egy részénél az még nem rendszeres. Ezen keli változtatni, a helyenként még meglévő közömbösség feloldásával. Ván lehetőség a nők politikai, közéleti aktivi­tásának fokozására, csak él­ni kell vele. Határozatot ho­zott a pártvezetőség arra is, hogy tovább kell segítem a nők szakmai-politikai fejlő­dését, a magasabb beosztá­sokba sorolás lehetőségét, ezért elsősorban a nőd'olgo- zók szakmai és politikai mű­veltségének fokozását kell szorgalmazni. A pártépítési munka fontos részévé kell tenni a fiatal nődolgozók párttaggá nevelését. J. J. Helyi érdekek és pártszervezetek Nem győzzük eleget hang­súlyozni : ahhoz, hogy az éves tervszámokat, az V. ötéves tervben meghatáro­zott tennivalókat teljesíte­ni tudjuk, vagyis a fejlett szocializmust felépíthessük, fokoznunk kell a termelé­kenységet a gazdaság min­den területén. A termelé­kenység az egy termelőegy­ségre, egy személyre jutó hasznos munkamennyiség pedig csak úgy növelhető, ha minden eszközt — gépi berendezést vagy munka­időt, a dolgozók szakmai tu­dását és tapasztalatát — a lehetőségekhez képest maxi­málisan kihasználunk. Miről is van itt szó? Ne­vezetesen arról, hogy egy adott termelőegységnek, bi­zonyos mennyiségű termé­ket kell előállítania egy adott időszakon belül. Az előállítandó termékmennyi­ség pedig az évek számával, és a műszaki-technikai fej­lődéssel párhuzamosan ter­mészetszerűen növekszik Ez az egyetlen módja annak, hogy az ország gazdagodjék, az emberek életszínvonala növekedjék. A DEMOKRATIKUS CENTRALIZMUS Ehhez azonban mindany- nyiunkra, dolgozó emberek­re szükség van. A népgaz­dasági tervek elkészítése so. rán a tervkoordináló bizott­ságok felosztják a tenniva­lókat a népgazdaság külön­böző szféráiban. így jutnak el a tervek a különböző tárcákhoz, az egyes ipari és mezőgazdasági ágazatokhoz, a megyékhez, gyárakhoz, üzemekhez, állami gazdasá­gokhoz és termelőszövetke­zetekhez egyaránt. Ezt ne­vezik a gazdaságirányítás centralizációjának. Ha azon­ban az egyes termelőegysé­gek más vagy újfajta ter­mékeket akarnak előállítani, mert azok gyártásához, il­letve termesztéséhez jobb feltételekkel, megfelelőbb kapacitással rendelkeznek, úgy javaslatot tehetnek a központi koordináló szervek­nek előírt terveik módosítá­sára. E javaslatokat az ille­tékes szervek megvizsgálják, s amennyiben a termékszer­kezet változtatása beleillesz­kedik a népgazdasági ter­vekbe, módosítják is az adott termelőegységre sza­bott feladatokat. Ezt nevez­zük a gazdaságirányítás de­mokratizmusának. A kettő összhangját pedig a demokratikus centraliz­musnak. A PÁRT VEZETŐ SZEREPE A termelés irányítása azonban nem merül ki a demokratikus centralizmus létrejöttével. Nem is merül­het ki vele, hiszen a ter­melés. a gazdaság irányítása elképzelhetetlen a párt ve­zetése nélkül. A termelés ugyanis nem öncélú, önma­gáért való folyamat. Amikor valamilyen gazdasági fel­adat megoldásáról tárgya­lunk, akkor rendszeresen visszatérő igény az, hogy a pártszervezetek a politikai munka eszközeivel segítsék a gazdasági vezetést, a gaz­dasági célok valóra váltását. Mert minden gazdasági in­tézkedés. a tervek végre­hajtása szocialista társadal­munk stabilitásának, előre­haladásának a kulcsa. Pár­tunk IX. kongresszusa hang­súlyozta: a társadalmi elő­rehaladás első feltétele gaz­dasági munkánk eredmé­nyessége. NEM ELKÜLÖNÜLTEN Ez magyarázza, hogy a gazdasági munka elvi irá­nyítása, sokoldalú segítése és ellenőrzése pártszerveze­teink tevékenységének kö­zéppontjába került. A párt- szervezetek, feladatukat nem a termelőegységektől elkülönülten végzik, nem úgy, hogy egyik oldalon áll az üzem, a másik oldalon a pártbizottságok és alapszer­vezetek, hanem az adott munkaterületeken a kom­munisták maguk is példa­mutató tagjai a gazdasági feladatokért dolgozó közös­ségeknek. Az üzemi párt- szervezetek ismerik a leg­jobban az üzem elé tűzött gazdasági feladatokat, ugyanakkor jól ismerik a párt által meghatározott ál. talános célokat is. A párt- szervezetek tagjai pontosan tudják, hogy hol kell a nad­rágszíjat meghúzni, vagyis takarékoskodni. Tudják, hol kell a beruházásokra költe­ni. hol kell többet termelni, és hol kell társadalmi mun. kával is eredményeket el­érni. Ég ha látják a vezetők saját területükön, hogy hol térnek el a megszabott gaz­dasági — de nevezhetjük politikai — feladatoktól, ott megálljt parancsolhatnak, és hatalmi szóval jó irányba terelhetik a munkát. Mert vannak úgynevezett helyi érdekek, amelyek — le­gyenek azok egy egész me­gye vagy egy üzem, esetleg termelőszövetkezetéi — nem felelnek meg az össztársa­dalmi érdekeknek. SZAKMAI ÉS POLITIKAI TUDÁSSAL A pártalapszervezeteknek feladata tehát kettős. Egy­szer helytállni a gazdasági munkában, másodszor ellen­őrizni — ha tetszik — saját gazdasági munkájukat. Él. niük kell a politikai munka jól bevált eszközeivel: az ellenőrzéssel, a beszámolta­tással, az agitációval. És mindig kezdeményezőknek kell lenniük. Ahhoz azonban, hogy ezt a szerepet jól tudják betöl­teni, minden egyes párttag­nak szakmailag magas szin. ten kell állnia. Tisztában kell lenniük a termelés kor­szerűsítésének műszaki, technikai feltételeivel és le­hetőségeivel. Elengedhetet­len folyamatos politikai képzésük, hogy együtt tud. janak haladni a kor változó valóságával, hogy megértsék a pillanatnyi történelmi helyzetet, saját felelősségü­ket a mában. Az adoff gazdasági és po­litikai célok eléréséhez össz­hangban kell működni tehát, a helyi gazdasági szervek­nek a kommunisták szerve­zeteivel. az alapszervekkel, a pártszervezetekkel. A párt- szervezetek a célok elérésé­nek érdekében túlléphetnek a vállalati kereteken is, hogy kapcsolatokat teremt­senek az adott szakterületen más üzemekkel, ahol mű­szaki, technikai, üzemszer­vezési tapasztalatokat, úgy­nevezett szellemi tőkét pyer- hetnek. Különösen vonatko­zik ez a kisebb, kevésbé jól felszerelt üzemekre, vállala­tokra. Ha a nagyobb kapa­citású üzemektől „tanulni” tudnak, azt saját hasznuk­ra fordíthatják. De a pártszervezetek át. léphetik a vállalati kerete­ket akkor is, ha nem egé­szen a saját profiljuknak megfelelő üzemeket keres­nek fel, hanem olyan együtt­működést szorgalmaznak, amelyek valahol a közös cél körül találkoznak. Ilyen együttműködési szerződést kötöttek például egyes ter­melő üzemek építőipari vál. lalatokkal; az élelmiszer- ipari 'riizemek termelőszövet­kezetekkel; állami gazdasá­gokkal. Jó és hasznos do­log, ha ezeket a kapcsola­tokat a pártszervezetek ke. resik meg és nem várnak arra, hogy központi intézke­dés formájában történjék meg egyszer az együttmű­ködés. Ezzel a tevékenysé­gükkel a helyi érdekek és célok megvalósulását, s egy­ben a központi országos ter­vek valóra válásának gyor­sítását is elősegítik. Mérő Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents