Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-29 / 177. szám
a Képújság 1977. július 29. A közművelődés kérdései „Háztáji” kultúra Pihenés a tengeren és a hegyekben A művelődéshez való jogot az alkotmány biztosítja. Ezen túlmenően — művelődéspolitikánk célja, hogy mindenki számára elérhető legyen a kultúra, ha lehet, karnyújtásnyira. Azaz legyen minden lakóhelyen a település méreteinek megfelelő művelődési intézmény. (Furcsla azonban, ha az ember úgy érzi, egy művelődési ház, egy mozi, egyedül az „övé”, a többi mellett érdektelenül megy el. Mindez akkor jutott esizem/be, amikor néhányadmagammal utazásról beszélgettünk. Beszélgető társaim valamennyien szívesen utaznak, és szinte valamennyien ragaszkodnak hozzá, hogy szabadságukat idegenben töltsék. Idegenben — de nemcsak külföldön, más tájon, más városokban. A szokásos programban sosem szerepel a művelődési ház, a mozi is ritkán, sőt, meglepő módon még a múzeum is kimarad, ha belföldi utazásról van szó. Hogy ináért? A következő válaszokat kaptam: 1. Eszembe sem jutott, hogy ilyesmit is bevegyek a programba. 2. Idegeneket nem fogadnak szívesen a művelődési házakban. 3. A magyar múzeumok nem érdekesek. 4. Moziba otthon is járhatok... Sajátos összkép összkép kialakításától esik el, aki csak a városképet, a táj arculatát figyeli, és nem érdekli az, hogy hol* hogyan kulturálódnak az ottaniak A helyi kiálílftások anyaga, a műsorkínálat — ami mindenkinek szól — sók mindemről árulkodik. De még az is, hogy milyen — például — a helyi mozi kényelme. Egy-két éve „fellázadtunk” a sok látványos, turístacsalo- gató rendezvény ellen. Lassan már minden község rendezett ilyen-olyan napokat, amelyek nagyabb fele érdektelenségbe fulladt. A lázadás eredményeként ma már csak a legéletképesebb rendezvényekre kerül sor, és azokra is ritkábban, mint korábban. De változatlan az a szemlélet, hogy csak ezek a nagy attrakciók érdemesek közfigyelemre, ha ezek nincsenek, semmi sem* reprezentálja a táj, a település kultúráját. Hogy nem így van, azt minden hely lokálpatriótád > szívesen kifejthetik Igaz, az is tény, hogy legtöbbször a szervezők figyelme sem fordul az alkalmi veknek — teszem fel van-e kiállítás, mikor látható, milyen anyagból. Tájékoztatás A plakátok, megállító táblák mintha egyre kevesebb számban készülnének. Pedig a jól elhelyezett megállítótábla megoldja a tájékoztatást, és nemcsak azokat informálja, akik állandóan érdeklődnek. Olyanoknak is felhílvja a figyelmét egy-egy programra, akik nem tudják — nem is tudhatják — hol keressék az adott városiban, községben a művelődési jellegű szórakozást. Persze, megállító táblát, kézzel festett plakátot csak akkor készíthetnek, ha van mit ráírni... De az is igaz, hogy sokkal több rendezvényre lehetne felhívni így a figyelmet, mint amennyire teszik. Jó az, ha az emberek magukénak éreznek egy-egy kulturális intézményt, attól várják művelődési igényeik teljesítéséit. De nyitott szemmel járva a világban — az országban — észre lehet venni mindazt, amit az „idegen” intézmények nyújthatnak. A Szovjetunióban megtelt az ország legszebb helyein lévő 11 000 szanatórium, üdülő, penzió, turisztikai bázis. Ezekben a létesítményekben évente 60 millióan pihennek. Az elmúlt ötéves tervben, 1971 és 1975 között a szak- szervezet több mint 1 milliárd rubelt fordított a szanatóriumi- és üdülőhálózat fejlesztésére. A jelenlegi ötéves tervben, 1976—1980 között erre a célra, 1,4 milliárd rubelt szántak. A gyári, üzemi, intézményi szakszervezeti bizottságok kedvezményes beutalókat biztosítanak dolgozóiknak, akiknek a beutalók értékének csupán egyharmadát kell megfizetniük, a többit a szakszervezeti hozzájárulásból fedezik. A szanatóriumi beutalók 20, az üdülőbeutalók 10 százaléka ingyenes. A Fekete-tenger partján, a Kaukázusban, Moszkva környékén, Ukrajnában, a baltiköztársaságokban és Grúziában lévő hagyományos üdülőhelyeken kívül fejlesztik a Szibériában, Kazahsztánban, Közép-Ázsiában, az Uraiban és a Távol-Keleten lévő üdü- ' löket. Ily módon közelebb kerül egymáshoz a lakóhely és az üdülés helye. APN—KS 1360 méter magasan a tenger szintje felett, a Kaukázuson túli szvaneti hegygerinc lejtőjén épült fel a képen látható üdülő. Itt pihennek a Dombajból Szu- humiba tartó turisták. Az: üdülő a nyári-őszi idényben több mint 10 ezer természetkedvelőt vár. A Fekete-tenger partján, Szocsiban épült fel a Kirov Termelői Egyesülés szanatóriumi üdülője. Egyidőben 600 dolgozó pihenhet itt. Az üdülőknek biztosítják az orvosi ellátást. a sportolási és pihenési lehetőséget Mi marad hát a programban? A művelődés sokszor kiszorul belőle. Pedig sajátos vendégeik felé. Az idegenforgalmi hivatalok sem tudnak róla, hogy hol, milyen programja van a kulturális szerigaz, nem árt, ha észre is vetetik velünk. —vfé— Viktor Hugo-kézirat Szekszárdi megállító táblák Fotó: Bakó Évente több mint 900 ezer könyv, térkép, krftta, folyóirat, kézirat érkezik a Moszkvai Szaltikov-Scsed- rin Állami Könyvtárba. A könyvtár több száz munkatársa gondos munkát végez, hogy szükség esetén a több millió tételből perceken belül ki lehessen keresni a szükséges kiadványt. A könyvtár dolgozói Viktor Hugo születése 175. évfordulójának tiszteletére összeírták a könyvtár készletében található gazdag kéziratanyagot. A könyvtár 1947-ben jutott hozzá ahhoz a 37 kéziratos kiadványhoz, amely 1859-ben jelent meg Párizsban, és amelyet Viktor Hugo a Századok legendája című könyv lapjaira írt. A könyvtárban található a nagy francia író és költő 35 levele, amelyet a gyűjteményes kiadás összeállításában részt vevő francia. politikai személyiségekhez és irodalmárokhoz írt. APN—KS Viktor Hugo egy levele ZU Truman Capote: A csodálatos Miss Bobbit 3. Kettesben tértek vissza Mrs. Sawyer tornácába; és a kis elefántbébi, akinek Ro- salba Cat volt a neve. Eleinte Mrs. Sawyer háborgott a- zon, hogy Rosalba oly sokat tartózkodik az ő háziában. Azt mondta El néninek, nem rendjén való az, hogy egy nigger ott tanyázzon, mindenki szeme láttára az ember verandájának kellős közepén. De hát Miks Bobbitnalk varázsereje volt, bármit csinált is, azt olyan megfellebbezhetetlenül csinálta, olyan határozottan, olyan ünnepélyesen, hogy nem volt más hátra, osialk elfogadni. A város mesteremberei például acsarog- tak, amikor Miisis Bobbitnak kellett szólítaniuk, de végül is elfogadták, hogy ő Miss Bobbit, és kissé merev meghalj - láslsal köszöntötték, amikor arra járt, pörgetve a napernyőjét. Miss Bobbit mindenkinek azlt mondta, hogy Ro- salliba a nővére, mélyből sok vicc született, de mint ötleteinek jó része, lassanként ez is természetesnek tűnt, és amikor hallottuk, hogy egymást Rosalba nővérnek és Bobbit nővérnek szólítják, még csak el sem mosolyod tunk. * Nem sakkal azután Milss Boblbit meglátogatott bennünket. Vasárnap jött, s én egyedül voltam otthon, mert a család templomba ment. Mr. Capote — kezdte határozottan Miss Bobbit — talán tudja, hogy ebben a megyében én vagyok egy egész sor folyóirat terjesztésének kizárólagos ügynöke. Nyugodjon meg, Mr. Capote, most nem azért jöttem, hogy eladjak magának valamit. Viszont van egy ötletem. Arra gondoltam', hogy az a két fiú, akik mindig itt ődöngenek, hogy ők tulajdoniképpen már férfiak. Nem gondolná, hogy jó kisegítőim lennének? Billy Bob és Preacher keményen dolgoztak MiSs Bobbitnak, és még Rosallba nővérnek isi Rosalba nővér egy Dewdrop nevű kozmetikai cég termékeit árulta,' és a fiúk feladlata volt, hogy a megvásárolt árukat elszállítsák a vevőkhöz. Estére Billy Bob olyan fáradt volt, hogy alig tudta megrágni a vacsoráját. El néni azt mondta, hogy ez szégyen, gyalázat, s egy szép napon, amikor Billy Bobot ágynak döntötte a napszúrás, kijelentette, hogy mont aztán vége, Billy Bobnak ott kell hagynia Miss Bobbitot... Mire Billy Bob átkokat zúdított az anyjára, amíg csak az apja be nem zárta a szobájába, erre aztán kijelentette, hogy ő megöl magát. Volt egy szakácsaink, aki elmagyarázta neki, hogy ha megeszik egy nagy tál kelkáposztalevel’et me- lasSzal leöntve, az olyan biztosan végez vele, mint a puskagolyó; így hát pontosan ezt, tette. Meghalok, kiáltotta, miközben oda-vissza hemper- gett az ágyán —, meghalok, és nem is törődik velem senki. Miss Bobbit átjött, és rászólt, hogy hallgasson. — Nincs neked semmi bajod, fiam, — mondta. — Legfeljebb a hasad csikar. — Aztán valami olyasmit tett, ami El nénit nagyon megdöbbentette: lerántotta Billy Bobról a takarót, és tetőtől talpig le- dörzsöllte alkohollal. Amikor El néni azt mondta, nem hinné, hogy egy kislánynak illene ilyesmit csinálnia, mire Miss Bobbit így válaszolt: — „Azt nem tudom, hogy ez ille- delunés-e vagy sem, de az biztos, hogy nagyon frissítő.” Ezek után El .néni minden tőle telhetőt megtett, hogy Billy Bab többé ne dolgozzon Miss Bobbitnak, de a férje rászólt, hogy hagyja békén a gyere1 két, meg kell engedniük, hogy élje a saját életét. iPénzdolgokban Miss Bob- bit nagyon becsületes volt. Billy Bobnak és Preacbemek pontosan kifizette a jutalékot, és nem engedte, hogy ajándékot, .vegyenek neki a vegyesboltban, vagy hogy elvigyék moziba. — Csak gyűjtisétek össze a pénzeteket — mondta nekik —, legalábbisi, ha egyetemre akartok menni. Mert ahhoz egyikőtök sem elég okos, hogy ösztöndíjat kapjon, még fut- baill-ösztöndíjat sem. Ám mégis a pénz volt az, amin Billy Bob és Preacher végül összeveszett. Persze, nem ez volt az igazi ok: az igazi ok az volt, hogy lassan már keresztbe állt a szemük az egymás iránti féltékenységtől. Egy szép napon P.reachernék volt képe Billy Bob füle hallatára azt mondani Miss Bobbitnak, hogy jobb, ha alaposan átnézi a könyvelését, mert neki erős a gyanúja, hogy a barátja nem szolgáltatja be az egész összeget, amit beszedett. „Márpedig ez szemenszedett hazugság” — horkant fel Billy Bob, és egy tiszta bal horoggal lerepítette Preladhért a Sawyer-ház verandájáról, és utána ugrott a virágágyásba. De amikor Preacher feltápálszkodott és megragadta, Billy Babnak nem volt több esélye. Preacher még aiz agyagos földet is beledörzsödte a szemébe. Mindeközben Mrs. Sawyer az emeleti ablakiból kihajolva úgy visított, minit egy héja, és a vidám, kövér Rosalba nővér sokat sejtetően kiáltozta: „öld meg! öld meg! öld meg!” A nagy fejvesztéttség- ben csák Miss Bobbit tudta, hogy miit csinál. Becsavarta a locsalócsövet, és alapos zuhanyt zúdított a verekedők nyakálba. Preacher tátogva állt talpra. „Ó, drága — szólt, mtíkiöZben megrázta magát, mint egy ázott kutya —, drágám, végre döntened kell.” — Döntenem, miről? — mondta Ml'ss Babbit, szinte sértetten-. — De drágám — siránkozott Preacher —, azt nem akarhatod, hogy mi ketten megöljük egymást! Végre el kell döntened, hogy melyikünk a te igaizii kedvesed. — Kedves az apád füle — felelte Miss Babbit. — Nékem is több eszem lehetett volna, minthogy egy gyékényen árulok efféle vidéki gyerekekkel. Milyen üzltetemfoer lesz belőletek? Most pedig, ide figyelj rám, Preacher Star: nekem nem kell, urivtarló, és h:a kellene, akkor se te len-nél az. Hiszen te még fel sem állsz, ha egy hölgy belép a szobába. * Preacher kiköpött a földre, és ringló járással Billy Babhoz ment. „Gyere — mondltá néki, mintha mi sem történt volna —, nehéz nő ez, az bizony, arra utazik csak, hogy bajt szítson két jóbarát között.” Már egy pillanatig úgy tűnt, mintha Billy Bob is hajlana a megbékélésre; de aztán észbe kapva hátrább húzódott és félreérthetetlen mozdulatot tett. A fiúk egy hosszú percen át egymásra meredtek, az egymás iránti szerefebük hirtelen a visszájára változott: így csak azt gyűlöli az ember, akit szeretett. (Folytatjuk)
