Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-29 / 177. szám

1977. július 29.

Képújság 5

Andráspuszta ma - és holnap?

agyarországgal kapcso.

M latban nagyon széles körökben él egy tévedés. Eszerint a puszta az Alföld jellegzetessége. Van puszta a Dunántúlon, így megyénkben is, lényegesen több a kelleténél. Andráspuszta ezek egyike, méghozzá cseppet sem kicsi. Múltja nagyon kevéssé ismert, a jelenéről alább szólunk, jövőjét némi biztonsággal előre lehet jelezni.

Andráspuszta megközelít, hető vonattal, autóbusszal, aztán bármelyikről leszállva jelentős részében gyalog. Vasútállomása és közigazgatási gócpontja egyaránt Bölcske. A falutól négy kilométernyire van, de legalább ugyanilyen hosszú, majdnem a 6-os útig érnek a szétszórtan, itt-ott csopordelmére négylábú emberevőket tartani.

— Az egykori Szakáts-kas- télyban vegyesbolt, óvoda és bizarr elrendezésben kialakított lakások. Az épület állapota rossz, a környező park dzsungellé sűrűsödött, a sok tönkrement hazai diszkért egyike. Az épület rossz állapota természetesen még nem magyarázza, hogy miért van az óvoda körülkerített udvarának tőszomszédságában bűzlő trágyadomb.

— Néhány ritka szép fa

lombja között megbújó, omladozó vakolatú kápolna. Kő- hajításnyira a kocsma, kerthelyiséggel, tiszta, letakart asztalokkal. Kuglipálya.

(Társadalmi munka eredménye.)

25 esztendeig tanított a pusztában a Horváth-házaspár.

tokban álló házak. Ez elég hosszú táv ahhoz, hogy nem is egy, hanem rögtön három Andráspusztáról is lehessen beszélni. Alsópuszta központja az egykori Hanzely János uraság kastélya, Középsőpusztáé a valamikori dr. Szakáts Ernő-féle birtok, míg Felsőpusztán a Forste- rek gazdálkodtak és néhány közepes módú parasztember. Szakátsék birtokán volt segédtiszt 1927 és 1929 között Molnár Gábor, az ismert és népszerű író.

Az ide látogató idegen számára Andráspusztának van hangulata. Ez a hangulat a legvegyesebb elemekből tevődik össze. Ezekből megpróbálunk felemlíteni néhányat.

— Gémeskút. Régi cselédházak. Még régebbi istálló, amit az előbbieknél sokkal jobb anyagból építettek és így sejthetői eg még nagyon sokáig használható lesz. Por minden mennyiségben. Belenézünk egy kútba, a másik kútba és a harmadikba. A víz magasan van, piszkos, nem kell a KÖJÁL szakemberének lenni, hogy megállapíthassuk: — az egészségre ártalmas. (Kivétel az iskolánál levő.)

— A termelőszövetkezet modern szárítója és poliészterüzeme. Szüntelenül jövőmenő gépek, egy jól működő mezőgazdasági nagyüzem — a bölcskei Rákóczi Termelőszövetkezet — hétköznapja.

— A volt Hanzely-kastély- ban szociális otthon. Szépen tatarozott épület, modern gondnoklakás, a kert aljában kiállításra való méretű disznók. az otthon bejáratánál dühtől őrjöngő kutyák. A távozó vendéget udvariasan kikísérik, nehogy szétmar- cangoltassék. A vendég nem kérdi meg, hogy miért kell 66 magatehetetlen öreg vé— Egyelőre kideríthetetlen jövőjű, nagyon szép iskola- épület. Pontosan ötven éves. Az első tanító telepítette diófa csemeték óriásokká terebélyesedtek. Mintaszerű tisztaság, a volt zsibongóban kisebb helyi néprajzi gyűjtemény. Korsók, tálak, szilkék, ibrikek, sulykolok, rokka, az eltűnt paraszti élet használati tárgyai. Az egyik szobában 1800 kötetes könyvtár. Az iskolában — pontosabban a volt iskolában, mert itt már soha többé nem lesz tanítás — lehet a puszta múltjáról a legtöbbet megtudni és a jelenéről szerzett tapasztalatainkat kiegészíteni.

Horváth Levente és felesége pontosan egy negyedszázadon át tanított András- pusztán.

— Legutóbb már a régi tanítványaink gyerekeit! — mondják.

Amikor idejöttek, Andráspusztának körülbelül 700 lakosa lehetett. Most talán négyszázan lakják. A pusztáinak akkor az egykori SERNEVÁL, a Sertéstenyésztő Nemzeti Vállalat adott vonzóerőt és hozott ide sok vendégmunkást.

— Akkoriban két tanteremben, négy-négy osztályban 100—110 gyereket tanítottunk. Most már mi is ingázók lettünk, még legalább két évig bejárunk Bölcskére, amíg a faluban fel nem épül a házunk.

Ingázás jócskán van a pusztában. A reggel 4 órai vonattal a dunaújvárosi varrodában dolgozó nők mennek el. A paksi atomerőmű munkásait külön autóbusz hozza-viszi. Sokan járnak a faluba — és a faluból. Utóbbiak a már említett poliészterüzembe. A legnagyobb munkaadó a Rákóczi Termelőszövetkezet.

Az a városlakó, aki Andráspuszta külső képéből valami „pusztai nyomorra” óhajt következtetni, alaposan téved. Az idősebb és meglet- tebb korúak közt sok gzarvasmarha-hizlaló van, állattartás pedig szinte mindenütt. Sok helyen még a földes szobákban is új bútor, televíziók sokasága (színes készülék is), rádió pedig mindenütt. Tíz személygépkocsi. melyeket akkor lehet használni. ,ha az időjárás is úgy akarja, mert a kövesút a puszta szélénél véget ér. Azoknak a gyerekeknek, akiknek Felsőpusztáról kell lejutniuk az iskolába vivő autóbuszhoz, van mit gyalogolniuk.

Kultúrotthon van, benne havonta egyszer keskeny- film-vetítés. Fényképek tömege (és a paksi járási szakemberek szava) tanúsítja, hogy az író—olvasó találkozók zsúfoltak. Czakó Gábor, Molnár Gábor. Osvát Erzsébet és még sokan jártak már itt. És a pusztai diákok, akik elmentek? Miniszteri dicséretek és a tények tanúsítják a Horváth-házaspár jó munkáját: Ügy tűnik, ebből a pusztából nem indultak hátránnyal a továbbtanulók. Pásztor Hildát Pécsett tavaly avatták doktorrá, de van az egykori pusztaiak között tanár, rendőrtiszt, technikus több is, szakmunkás pedig nagyon sok.

A könyvtár beiratkozott olvasóinak száma 100.

— Jövőre szeretnénk megszervezni a távolra szakadt diákjaink találkozóját! — mondják a tanítóék.

Pusztai diáktalálkozó, kitűnő ötlet, a megvalósulásról annak idején majd jó lenne hírt adni...

Andráspuszta holnap? Természetesen lakott hely lesz,

Az andráspusztai könyvtárban.

noha a fejlődés rendje szerint egyre gyérebben lakott. A jövő Andráspusztáját valahol az iskola és a szociális otthon közt a termelőszövetkezet gazdasági központja körül lehet és érdemes elképzelni.

Rendezettebben és talán a természet- és környezetvédelemnek se fittyet hányva.

ORDAS IVÁN

Fotó: Komáromi Zoltán.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------,

Esti álomra tér a puszta — és a gémeskút, melynek a vize szintén rossz.

A gerjeniek ünnepe

Szombaton, munka után ünneplés lesz a gerjeni Rákóczi Tsz-ben: az utóbbi tíz év legjobb aratását ünnepük azo'k, aik'lk részt vettek, a nagy munkában. Komibájnvezetak, traktorosok, göbonatisztítók, szerelők és szalmabetakarí- tók. Halászlét főznek és isiznak majd a sok búzára, a sikerre.

Vajda Benő főagronómus azt mondja, legalább hatvan százaléka ledőlt a búzának, nehéz volt az aratás és bizony hullott is szem a tarlóra, az utolsó időszakban különösen. A tavalyinál két nappal hamarább végeztek így is, hogy lassan lehetett halad ni a dőlt táblákon. C&ütörtckön délelőtt fordultak utoljára a gépek. A bő. termés- jó helyen Van. Elszállítottak 128 vagonnal a nagydorogi telepre, illetve uszállyal Docnlboriból. A többi- meg a szövetkezet tárolóiba került Az .is itt marad, aknát a tagok igényelnek, vásárolnak a kenyérgabonából. Majd' ősszel és télen, .lisztként viszik nekik házhoz, a tlsz intéz mindent, az érlelést, a szállításokat.

A jó termés egymillió forint többletbevételt jelent a Rákóczi Tsz-nek. Rendben megy a többi mezei munka is, a tarlóhántás elvégzéséhez már csak agy hét kell. Kiszámították, mtenny.i szaltniai jut a háztáji jószág alá, s ennek alapján viszik házhoz a bálázott és ömlesztett szalmát. Nem szűkölködnek ebből sem: 16 mázsát kapnak a legtöbb állattal foglalkozó tagok.

II balesetelhárítás közügy

Emberközpontú társadalmunkban a balesetmegelőzés hatékonyságának növelése a gazdasági eredmények számszerű mutatóinak emelésénél is fontosabb feladat. De nép- gazdasági szinten a gazdaságos termelés is összefügg a balesetelhárítás hatékonyságával. Az üzemi baleset miatt munkából kiesett dolgozónak táppénz jár, a vállalat megtéríti a táppénz és a fizetése közötti különbséget és mindehhez a veszteség oldalon hozzájön még az az érték is, amit a betegszabadság alatt a dolgozó termelt volna.

Ha a elmúlt időszak üzemi baleseteit vizsgáljuk, megállapítható, hogy az elmúlt években számszerűen csökkentek a balesetek. A negyedik ötéves terv éveiben az ezer dolgozóra jutó balesetek száma 23,4-ről 20,8-re csökkent. Komoly figyelmeztetés ugyanakkor, hogy a balesetek súlyossága növekedett. Míg 1961-ben egy balesetre 14 kiesett munkanap jutott, addig 1976-ban már 20.

„SZÉP GRAFIKONOK”

A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa nemrég elnökségi ülésen tárgyalta meg az üzemi balesetek alakulásának megyénkbeli helyzetét. Hosgzú távra visszatekintve megállapította az elnökség, hogy az ötéves tervciklusok első éveiben általában emelkedik a balesetek száma, a tervciklus végére pedig csökken. Az 1976-os év — mint az Ötödik ötéves terv első éve — tendenciájában hasonló volt. Tavaly az üzemi balesetek száma 4.7 százalékkal, a kiesett munkanapok száma pedig 1,3 százalékkal emelkedett.

A ielenség magyarázatául Török Tibor, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetőié elmondotta, hogy a tervidőszakok eleién a vállalatok általában a rekonstrukciókra, az új beruházásokra fordítanak nagyobb erőket, és a balesetelhárítás kérdései háttérbe szorulnak. Ez a balesetek számszerű alakulásán hamar észrevehető. Ennek a tendenciának megvan az a kétes „haszna” is. hogy a balesetek számán utána könnyebb ia- vítani, s a tervciklus utolsó éveire leszorítani a baleseti grafikont.

KI A FELELŐS?

Hiányosságok vannak a már bekövetkezett balesetek elemzésénél, vizsgálatánál is. Általánosságban megállapítható, hogy a balesetek a tárgyi tényezők — egyéni védőeszközök, védőberendezések hiánya, vagy rossz állapota, a berendezések, kéziszerszámok rossz állapota — és a munka szervezetlenségének hiányosságaiból adódnak. Ehhez hozzájárul a megye több üzemében a gépek, berendezések folyamatos és rendszeres karbantartásának elmaradása és az, hogy a javítások után nem egy esetben nem szerelik visz- sza a védőberendezéseket.

Török Tibor asztalán beszélgetésünkkor néhány tizenhat milliméter átmérőjű csavar feküdt. A 16-os csavarok a szó szoros értelmében elszakadtak. Beszélgetésünket néhány nappal megelőzően egy fiatalasszonyt ért súlyos üzemi baleset a szekszárdi kendergyárbanr Az egyik bálaprés a túlterhelés miatt eltépte a hat, 16-os rögzítőcsavart és a fiatalasszonyt olyan súlyosan megsebesítette, hogy életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. A bálaprésen a megengedett 80 kilogramm kender helyett 142 kilót akartak egyszerre préselni (?!).

A vizsgálat megállapította, hogy a gépen a műszaki előírásoknak megfelelő védőberendezés megvolt, de a kezelő két asszony közül egyiknek sem volt munkavédelmi vizsgája, holott ez előírás. Nem tudták mit szabad végeztetni a gépekkel és ezért következett be a tragikus baleset.

A balesetek utólagos vizsgálatánál az üzemekben hajlamosak a sérült felelősségét megállapítani, ahelyett, hogy a balesetet összetetten vizsgálva, a baleseti forrásokat tárnák fel. A baleseteket fegyelmi eljárás, újraoktatás követi és a tényleges okozó a veszélyforrás felderítetlenül továbbra is ott marad.

*

Az utóbbi években az alkohol miatt ritkán fordul elő baleset. A gyárak portáján végzett alkoholvizsgálatok megnyugtató képet adtak. Az építőiparban azonban még mindig gyakori a munkahelyen való italozás. A szekszárdi gabonasiló-torony építésénél a 28 méter magasan dolgozó nyolc munkás közül négy fizikai dolgozót és egy, a munkát irányító vezetőt találták alkoholos befolyásoltság alatt az egyik szúróvizsgálatkor. A paksi atomerőmű-építkezés környékén jelentős mértékben megnőtt a zugkimérések száma. Csak az egyik munkaterületen 18 liter szeszt kobozott el a váratlan ellenőrzés.

VESZÉLYFORRÁSOK

Az SZMT elnökségi ülésén az egyik felszólaló elmondta, hogy a Bonyhádi Zománcgyár nemrég olyan gépeket kapott, amelyekre az SZMT még 1965-ben kimondta, hogy azokat így használni nem szabad, mert fokozott veszély- forrást ielentenek. A gyár tmk-műhelyére nagy terheket ró. hogy az új gépeket ellássák a szükséges védőberendezésekkel. A simontornyai bőrgyári rekonstrukción a vállalat minden épkézláb embere ott dolgozik. Félő. hogy ez idő alatt a tervszerű megelőző és karbantartó munkák háttérbe szorulnak, így leromlik a gépek állapota. A Bonyhádi Zománcgyár egyik edénypermetező gépe évek óta fokozottan veszélyes volt, mert se- normákat úgy állapították meg, hogy a dolgozó kénytelen volt a munkadarabot forgó gépbe behelyezni, illetve kivenni. Nagyon sok baleset történt, egész addig, amíg a felelősség keresgetése, az újraoktatások helyett a veszélyforrást, a rosszul megállapított normát szüntették meg.

Az új berendezéseken, gépeken egyre több védőfelszerelést alkalmaznak. Viszont az egyre bonyolultabb, erősebb gépek mellett dolgozókra nagyobb felelősség hárul. Mert a legtöbb védőberendezés kapcsolóját ki lehet támasztani, ki lehet iktatni. A fegyelmezetlenség, a szakszerűtlenség továbbra is szedheti így az áldozatait.

Az előírásokat be nem tartó dolgozók figyelmeztetése, a balesetmegelőzés valamennyiünk közös feladata.

TAMÁSI JÁNOS