Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-28 / 176. szám

* Képújság 1977. július 28. Kiállítás A tamási művelődési köz­pontban fotókiállítás látható jazz-témájú képekből. Ké­Építőtáborban Ady Endréről A bonyhádi művelődési központban Ady Endréről, költészetéről, életútjáról be­szélgettünk a lengyeli mező- gazdasági szakiskola tanulói­val. A harminc—harmincöt fiatal nagy érdeklődést ta­núsított a nem éppen „építő­tábori téma” iránt. Már az előadás előtt tucatnyi kér­déssel jelentkeztek. Ilyenek voltak például közöttük: Na­gyobb költő lehetett volna Ady, ha Franciaországot vá­lasztja hazájának? Forradal­márnak nevezhető-e, Petőfi­vel összehasonlítva? Miért volt oly gazdag szerelmi köl­tészete? Kemény fizikaj munka után is élénk légkörben, hasznosan töltöttük ezt az ötven percet: sikerült Ady Endrét az életünkhöz kap­csolni, leültünk egy rövid időre, gondolkodni. Költőn­ket idézve — Az élet szobra című cikkéből —: „A leg­erősebbnek is meg kell áll­nia egy percre olykor, egy sziklára ülni s gondolkozni, hogy: mikor és merre?” Nemrég a Népújságban egy olvasói jegyzetben azt olvas­hattuk, hogy „az irodalom keresi értő olvasóit.” Nem érthetünk egyet ezzel, s ha mégis, akkor annyi módosí­tással. hogy az irodalom és bármely művészet, főként Ady költészete a nyitott em­bereket keresi.'Az már min­denkinek külön szerencséje, ha nagyobb ismeretekkel és ugyanazzal a nyitottsággal válhat cikkek, versek közve­títésével „egy nagy élet” meghódítójává, mint az épí- tőtáboros fiatalok. A beszélgetés sikerében kiemelt szerepe volt Latino- vits Zoltán hangjának: az Ady-nagylemezen szereplő versek, gyönyörű — hatal­mas indulattal és az ember „szépbe-szőtt hitével” — do­rombolás lelkiismeretünk ka­puján ! Devecseri Zoltán A habánok titka Sokan gyűjtenek ma régi köcsögöket, tálakat, korsókat. Akik gyűjtenek, tudják: a habán tál vagy korsó érték, múzeumokban őrzik, égeté­sének titkát ma is kutatják. Kik voltak hát a mesterek, kiknek kezemunkájából megmaradt e néhány darab? Eredetileg újrakeresztelke- dő azaz anabaptista feleke­zet, Svájcból származtak. Ház- és munkaközösségben éltek, településüket erős fal­lal választották el a környe­ző világtól. Mindenütt ül­dözték őket, hisz sehol sem tartoztak a bevett felekeze­tekbe. Svájcból Ausztrián, Morvaországon keresztül ha­zánkba is eljutottak. A XVI. században Álvincon és Sá­rospatakon telepednek le ... Itteni életükről szól a rádió­játék, amit Lipták Gábor írt. Augusztus 3-án hallhatjuk a Kossuth rádióban. Népművészeti „házimúzeum” Laki Károly AFOR-tiszt- viselőinek több ezer dara­bos népművészeti gyűjte­ménye van. Mátyásföldi lakásának ajtaja az ér­deklődők előtt mindig nyitva áll. A képen: Részlet a gyűjteményből. Szovjet folyóiratokból SZOVJETUNIÓ A szovjet nép új alaptör­vényéről olvashatunk a Szov­jetunió legújabb, augusztusi számában. Nagy írók az októberi for- radlalomról címlmel Anatole France, Rabtodirianath Tago­re, Romain Rolland, Heinrich Mann, Bernard Shaw és más neves személyiségek vallo­másait találhatjuk a lapban. A bálnárá gyakorlatilag mindtenfiéle korlátozás és el­lenőrzés nélkül vadásztak év­századokon át. Hogyan kell manapság ésszerűen bálnára vadásizni — erről' közöl érde­kes cikket a folyóirat. Az atmoszférában lévő széndioxid védőpajzs akadá­lyozza meg, hogy a Föld ki­hűljön és hőenergiáját kisu­gározza az űrbe. Az éghajlat- befolyásolás tudománya cím­mel közölt írásból megtud­hatunk egyet s mást boly­gónk problémáiról. Kijev mellett felépült a legnagyobb ukrán falumúze­um'. Hagyományos paraszt- házakat, szélmalmokat, kis templomokat, hombárokat találtunk a százhektámyi te­rületen elterülő skanzenben. Képekkel illusztrált cikk szá­mol be a paraszti faépítészet emlékeinek megőrzéséről. A Szovjetunió mellékleté­ben többek között a 65 millió kosárlabdázóról, a szófiai kajak-kenu világbajnokság esélyeiről és az úszó jégtáblán sportoló Iván .Papanyinról olvashattunk. szputnyik A Szputnyik augusztusi szá­mában: cikk jelenik meg ar­ról, hogyan biztosítják a munkához való jogot a szo­cialista rendszerben. A nem­zetközi turizmusról olvasha­tunk a lap legújabb számá­ban. Megtudhatjuk, hogy az Inturiszt jelenleg 700 külföl­di utazási irodával áll köz­vetlen kapcsolatban. A hel­sinki megállapodás ajánlásai értőimében a- Szovjetunió egyszerűsítette a határ menti útlevél- és vámkezelés forma­ságait. Nem kell vízumot kérniük a repülővel, átutazó turistáknak, a külföldi hajó- kirándulások résztvevődnek. A Természetvédelmi terü­let a hegyekben címmel kö­zölt írásból a Szovjetunió egyik legnagyobb rezervátu­mával ismerkedhetünk meg. Az Altáj-ihegyvidék észak­keleti részén több száz kilo­méter hosszan élnyúló terü­letét szibériai nyércek, med­vék, hiúzok és burunduk lak­ják — tudhatjuk meg a cikk­ből. A költő közéleti elhivatott­ságának kérdése olyan régi, mint maga a költészet, mégis újra és újra vita tárgyát ké­pezi az arisztokratikus mű- vószetfelifogás hívei között — jelenti ki; Raszul Gamzatov Lenin-díjas költő, a költői küldetésről valló írásában. SZOVJET IRODALOM Mai drámaírók legújabb terméséből válogatott a Szov­jet Irodalom augusztusbán megjelenő száma. A dráma- aníológiáriak is nevezhető ol­vasmányban a tragédia, a komédia és a tragikomédia egyaránt megtalálható. A csaknem három évtizede publikáló iró, Ignatyij Dvo- reckij a szovjet drámaírók­nak ahhoz a nemzedékéhez tartozik, akiknek nevéhez a termelési témák művészi megfogalmazása fűződik. Műve, Az idegen a Szovjet­unió 70 színházának reper­toárján szerepel. A címsze­replő „kívülálló” Csecskov, hangsúlyozott fiatalságával a reform újító szándékának megtestesítője. Az erkölcsök komédiája két részben, négy képben, előjátékkal elevenedik meg Szergej Miihalkov Hab című szatirikus játékában. A dok­tori címre áhítozó, lendülete­sen, felfelé törekvő Pál Palics iLenidületyin, a varázsló zse­ni anyagbeszerző Bübájov és a kellőképpen cstota Affek- tálov — valamennyien, lele­ményes gazfickók, a „jószol­gálati lánc” tagjai, akik ami­kor érdekük megkívánja, se­gítenek egymáson, de mások kárára. A darab szerzője írá­sában ezeket az embereket leplezi le. A nálunk is ismert Edvard Radzinszkij Beszélgetések SzokrátéSsza'l című írása Athéniben játszódik és örök érvényű problémákat fesze­get. , A fiatalokkal; a felnövekvő nemzedék erkölcsi töprengé­sével, konfliktusaival1 ellen­tétben a negyven-ötven éve­sek életéből merít témát ez­úttal az Irkutszfci történet írója, Alékszej Arbuzov. A kétfelivonásos Esti fény című játék tíz képiben vonultatja fel félszeg, reménykedő, esen­dő és szeretétre méltó hőseit — Ráb Zsuzsa fordításában. LÁNYOK ASSZONYOK Legyen mindig napfény — ez az 1977 nyarán a Szovjet­unióban rendezett nemzetkö­zi gyerméktalálkozó jelszava. A fesztiválról a Lányok Asz- szcmyok legújabb, 8. számá­ban olvashatunk. A Baijkál—Amur vasútvo­nal mentén egyre több tele­pülés nő fel a szibériai tajgá- ban. Vajon hányán választ­ják majd a mai építők közül végleges lakóhelyül ezt a zord éghajlatú, de természe­ti szépségekben páratlan tá­jat? — erre a kérdésre kere­si a feleletet Lovas Gyula, a Magyar Nemzet moszkvai tudósítója Együtt — egymásért cím­mel Pásztor Gabriellával, a KISZ KB titkárával Orosz Mária készített interjút ar­ról, hogyan készül a magyar ifjúság a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulója megünneplésére, a II. szovjet—magyar ifjúsági barátsági esztiválra. Irina Bogacsova fiatal éne­kesnő, a Milánói Scállában tö­kéletesítette énektudását. Ne­véhez ma már olyan alakítá­sok fűződnek, mint a Carmen címszerepe vagy Hevar.sostna erős le'lkű Máriája. A nép­szerű és tehetséges énekesnő pályafutásálról, szerepeiről Szépség és szigorúság címmel olvashatunk a, legújabb szám­ban. A Lányok Asszonyok mel­lékletében pulóverek, mellé­nyek, kardigánok köt és min­tája, a keresztszemes szőnyeg és párna elkészítési módja mellett hasznos, tanácsokat kaphatunk, hogyan rendez­zük be kétszobás lakásunkat. Truman Capote: M csodálatos Miss Bobbit 2. Ezután jó darabig nem lát­tuk. Preacher Star minden reggel eljött hozzánk és va­csoráig egyfolytában ott ma­radt. Preacher sovány, inas fiú, dús vörös sörénnyel: ti­zenegyen vannak testvérek, s még saját húgai, öccsei, sőt nővérei és bátyjai is félnek tőle, olyan szörnyű indulatok feszülnek benne. Tavaly, jú­lius 4-én úgy elverte Ollie Overtont, hogy be kellett szál­lítani a pensacolai kórházba; más alkalommal pedig leha­rapta egy öszvér fülének a fe­lét, megrágta és kiköpte a földre. Amikor Billy Bob ki­sebb volt, Preacher vele is fenegyerekeskedett: bogán­csot szórt a gallérja mögé, borsot dörzsölt a szemébe, és szétszaggatta a házi feladatát. De ma már elválaszthatatlan barátok, egyforma a járásuk, a beszédük, s időnként együtt tűnnek el egész napokra, is­ten tudja hová. Ám ezekben az időkben, amikor Miss Bob­bit nem mutatkozott, a ház környékén maradtak. Kint álldogáltak az udvarban, csúzlival lődöztek a telefon­póznán ülő verebekre, más­kor Billy Bob elővette az ukuleléjét, s azzal kísérte, amit együtt énekeltek. De Miss Bobbit nem hallotta őket; vagy legalábbis sose dugta ki a fejét az ajtón. Az­tán egy szép napon Mrs. Sawyer, aki átjött, hogy köl­csönkérjen egy bögre cukrot, megállíthatatlanul locsogni kezdett az új lakóiról: „Mer’ teccenek tudni, — mondta, s hunyorított hozzá apró csir­keszemével — a férj szélhá­mos volt, az ám, a gyerek maga mondta nekem. Nincs abban egy szikra szégyenér­zet, egy szemernyi se. Aszon- ta, hogy az ő apja a világ legaranyosabb apukája, és a legédesebb énekes egész Tennessee államban... Én meg aszontam, de szivecs­kém, most hol van? Mire ő aszongya, csak úgy félvállról, ó, hát fogházban van, és mostanában nem is hallunk felőle. Hát tessenek már mondani, nem áll meg az emberben a velő? Az anyja meg, én meg amondó vagyok, valamiféle idegen lehet: so­ha nem szól egy szót sem, és néha úgy tűnik, azt se érti, amit mások szólnak hozzá. És tessenek képzelni, ezek mindent nyersen esznek. Nyers tojást, nyers karórépát, sárgarépát— húst meg egyál­talán nem. Egészségügyi okokból, mondja a gyerek, de az ám! Napok óta az ágyat nyomja, mert olyan lázas biza!” Ugyanaznap délután El né­ni kiment, hogy megöntözze a rózsáit, ámde azok szőrén- szálán eltűntek. Pedig külön­leges rózsák voltak, amelye­ket el akart küldeni a Mibi- le-i virágkiállításra, így hát persze, hogy kitört rajta a hisztéria. Felhívta a sherif- fet, és azt mondta neki: „Ide figyeljen sheriff, jöjjön át ide, de tüstént! Valaki meg­lépett a Lady Anne rózsáim­mal, amelyekbe kora tavasz óta beleadtam szívemet-lelke- met.” Amikor a sheriff ko­csija megállt a ház előtt, az összes szomszéd kitódult az utcára, meg a verandákra, Mrs. Sawyer pedig vastagon bekrémezett arccal átügetett az úttesten. * Az ördög vigye — mondta Mrs. Sawyer csalódottan, mi­kor rájött, hogy senkit sem lőttek le, vagy gyilkoltak meg — senki sem lopta el azokat a rózsákat, hanem a maga Billy Bob fia hozta át őket a kis Bobbit lánynak. El néni egy árva szót sem szólt. Csak odalépett az őszibarack­fához és pálcát tört magának. — Megállj, Billy Bob — tör­tetett végig az utcán, szólon- gatva a fiát, amíg meg nem találta Speedy garázsában, ahol az Preacherrel együtt figyelte, amint Speedy szét­szed egy motort. El néni a hajánál fogva emelte föl a fiát, és úgy zúdította rá a pálcacsapásokat, mint a kén­kő. De azt nem tudta elérni, hogy bocsánatot kérjen, vagy sírva fakadjon. És amikor végre az anyja elengedte, Billy Bob felmászott egy pe- kánfára, és megesküdött, hogy soha többé nem jön le onnan. Hazaérkezett az apja, s le akarta hívni vacsorához. A papa kiállt az ablakba, és szólongatta: „Fiacskám, már nem haragszunk rád, gyere le és edd meg a vacsorádat.” De Billy Bob meg se moc­cant. El néni odament, és a fa törzséhez támaszkodott. Olyan lágy volt a hangja, mint az alkonyi fények: „Na­gyon sajnálom a dolgot, fi­acskám, igazán nem akarta­lak úgy elnáspángolni. Finom vacsorát csináltam kicsi fiam, krumplisalátát, főtt sonkát és kaszinótojást.” „Menj innen — felelte Billy Bob —, nekem nem kell sem­milyen vacsora és gyűlöllek benneteket, mint a tűzvészt.” Az apja rászólt, hogy így nem szabad beszélni az anyjával, az pedig pityeregni kezdett. Csak állt ott a fa alatt és fölemelte a szoknyája csücs­két, hogy azzal törülje le a könnyeit. „Én nem harag­szom rád fiam, ha nem sze­retnélek, nem is vertelek volna meg...” A pekánfa le­velei sustorogni kezdtek; Billy Bob lassan lecsusszant a földre, s El néni beletúrt a hajába, és magához húzta. Vacsora után Billy Bob be­jött hozzám, és végigvetette magát az ágyamon. Nagyon megsajnáltam, különösen azért, mert annyi aggodalom tükröződött a szemében. „Az a dolgok rendje, hogy az em­ber virágot küldjön a bete­geknek” — mondta öntudato­san. Ebben a pillanatban fel­hangzott a gramofon távoli, vékony hangja, s egy moly­lepke szállt be az ablakon, olyan lebegőn, mint a zene De ekkor már sötét volt, és nem láttuk, hogy Miss Bob­bit táncol-e. Billy Bob teste úgy összerándult valamiféle fájdalomtól, mint egy bicska; de az arca hirtelen felderült, s szeme csillogott, mint a gyertyafény. „De mikor olyan aranyos — suttogta izgatot­tan, — ő a legaranyosabb lány, akit életemben láttam, az ördögbe is, ha kéne, le­szedném az összes rózsát in­nen Timbuktuig.” Preacher szintén leszedte volna a világ összes rózsáját, ö éppúgy odavolt a kis­lányért, mint Billy Bob. De Miss Bobbit észre sem vette őket. Csupán egyetlen "életjelt adott magáról: rövid köszö­nőlevelet írt El néninek a vi­rágokért. Nap mint nap ott ült a verandájukon, elegán­san felöltözve és hímezett, vagy fésűbe aranyló fürtjeit, vagy a Webster szótárt lapoz­gatta — távolságtartó volt, mégis barátságos; ha jó napot köszöntek neki, ő is jó napot kívánt az arra haladóknak. És mégis, a fiúk képtelenek vol­tak összeszedni a bátorságu­kat, hogy átmenjenek hozzá, és beszédbe elegyedjenek ve­le, s a lány legtöbbször egy­szerűen keresztülnézett raj­tuk, még akkor is, amikor vadmacskaként rohangáltak fel-alá az utcán, hogy ma­gukra vonják a tekintetét. Birkóztak, Tarzant játszottak, vakmerő biciklimutatványo­kat végeztek. Szánalmas igye­kezet volt. * Egy nap a fiúk minden ed- digin túltettek; Billy Bob ma­gára öltötte az apja keki szí­nű katonaruháját, Preacher pedig csupasz felsőtestére egy meztelen nőt rajzolt El néni rúzsával. Járták a bolondját, de a hintaszékben kényeskedő Miss Bobbit csak ásított. Dél volt, senki sem járt az utcán, csak egy pufók, érett szilvát formázó néger lányka jött dúdolva, kezében egy vödör feketeszederrel. A fiúk pe­dig rászálltak, mint a mus­lincák, összefonták a kezüket, és nem engedték áthaladni, amíg csak meg nem fizeti a tarifát. — Én nem értek a tarifá­hoz — mondta a kislány —, miféle tarifáról beszél, Mis­ter? — Egy kis mulatság a csűr­ben — szűrte Preacher a sza­vakat összeszorított fogai kö­zött — egy jó kis vidám mu­latozás a csűrben. — A lány viszont vállat rántva kijelen­tette, hogy márpedig ő halla­ni sem akar semmiféle mula­tozásról. Mire Billy Bob kibo­rította a vödrét, s amikor a lány kétségbeesett malacvisí­tással hajolt le, hogy mentse a menthetetlent, Preacher, aki olyan gonosz tud lenni, mint az ördög, jól belerúgott a há­tuljába, amitől aztán elterült a szeder és a por közepette. Miss Bobbit vágtatva jött át az úton, rázta az ujját, mint egy metronóm; tanítónősen összeverte a tenyerét, dob­bantott a lábával, és azt mondta; — Tudvalevő, hogy az ura­kat Isten a hölgyek védelmé­re rendelte ide a földre. Gon­doljátok, hogy a fiúk Mem­phisben, New Yorkban, Lon­donban, Hollywoodban vagy Párizsban is így viselkednek? A fiúk visszahőköltek, és a zsebükbe süllyesztették a ke­züket. Miss Bőbbit felsegítet­te a színesbőrű lánykát; le­porolta, megszárítgatta a sze­mét, és egy zsebkendőt tar­tott elé, hogy az orrát kifúj­hassa. „Szép dolog — mondta — szép kis helyzet, amikor egy hölgy már fényes nappal sem mehet biztonságban az utcán.” (Folytatjuk.) tatenlos kaD®od]®szkép pünkön Fejes László fotója a Fejek a jazz világából soro­zatból — Tony Richards.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents