Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
1977. július 28. ^PÜJSÁG 5 Tolna megyei úttörők a Balatonon „Leng a selyem — Tábortanácstitkár pajtásnak jelentem... — hangzik minden reggel A cseppnyi "áddal k°r----------!-!-—— benőtt torol l assan felszáll a reggeli pára. Foszlós ujjai még megkapaszkodnának a tóparti szélső sátrakban de a harsány gyerekhangok, az egyre erősödő napsugarak elűzik az utolsó párafoszlányokat is. Reggel van a tamási járás sóstói úttörőtáborában. A pavilonokból és a vízparton emlékeztetőül meghagyott néhány sátorból kócos gyermekfejek bújnak elő. Némelyikük ásítva törli ki szeméből az éjszaka álmát, mások mintha már órák óta ébren lennének, hangoskodó vidámsággal igyekeznek életet verni társaikba. Aztán mosakodás, takarítás, rendcsinálás. „Adjatok gyorsan egy söprűt” — robban át a szomszéd sátorba az egyik fiú. „Hogyne, még mi sem végeztünk” — hangzik a sátor mélyéről. A fiú tovább megy. Sietni kell, a pavilonokban már szemlézik a bizottság. Minden raj egy gyér reket adott a tábortanácsba. A bizalmi szemlézők most ellenőrzik a rendet. Persze a tamásiaknak nincs miért szégyenkezniük. A Tolna megyei úttörőtáborok között hirdetett versenyt — és a vele járó harmincezer forint jutalmat — tavaly ők nyerték. Amíg a gyerekek zászlófelvonáshoz készülődnek, a tábor vezetője, Csibi János, dűl az ének. „Leng a selyem lobogó, közepébe rőzseláng van kivarrva...” — énekli hetven boldog gyerekhang és és két zászló — a lengyel és magyar lassan, ünnepélyesen felkúszik a zászlórúdra. Járjuk a szobákat. Valamennyiben vadonatúj berendezés. öt ágy. asztal, székek, szekrény, linóleumos padló, Tavaly a tábor felújítására ..mintegy száznyolcvanezer forintot költöttek. A tábor nemrég vette fel Komócsin Zoltán nevét. — A gyerekek most nagyon készülnek a pénteki társadalmi munkára. A bala- tonszabadi November 7. Termelőszövetkezetbe megyünk egy napig barackot szedni. A téesz ládánként egy forint húsz fillért fizet a gyerekeknek, de azt hiszem ez érdekli őket legkevésbé — mondja a táborvezető. A szomszéd ta^ort — a-------------------- paksi úttörők nyaralóparadicsomát csak egy kerítés választja el a tamásiak táborától. — Őrszem! Vendég érkezik! — kiabál át a tamásiak kapuőre társának, amikor kilépünk táborukból. A paksi kapuőr fontosságának tudatában megállít. Kérdezi kik vagyunk, honnan jöttünk, majd őrtársát a táborvezetőért küldi. A táborvezető — Nagyfalusi Albert, németkéri pedagógus — negyed nyolc lesz öt perc múlva. — Közös konyhánk van a tamásiakkal. Első nap megegyeztünk, hogy az első négy nap ők kezdik az evést, a második négy napon pedig mi — magyarázza a táborvezető. Tucatnyi vödröt cipelve két húsz év körüli lány érkezik. Bölcsföldi Zsuzsa és Buczkó Ildikó, a Pécsi Taa tamási általános iskola tanára elmondja, hogy ebben a turnusban hetven tamási úttörő vesz részt táborozáson. Velük együtt nyaral negyven lengyel úttörő, a Polski Fiat gyár dolgozóinak gyermekei. A gyárral a tamási járásnak régi kapcsolata van. Évente harmincnegyven tamási járási gyerek vesz részt lengyelországi csereüdülésen. Egyenes sorokban állnak a rajok. Előttük parancsnokaik jelentést tesznek a tábortanács titkárának. Aztán harsány gyerekhangon felcsenengedélyével aztán belépünk. A táborban hetvenkét úttörő, négy pedagógus és öt ifivezető nyaral. A gyerekek Né- metkérről, Györkönyből és Sárszentlőrincről jöttek. — Hogy vagy, Ildikó? — simogatja meg a táborvezető az egyik szöszke kislány fejét. — Nagyon éhes vagyok — mondja a kislány bánatosan. — Most ébredtél és már ennél? — néz rá a tanár. — Nagyon rég volt már hét óra — sóhajt Ildikó. Az órámra nézek. Háromnárképző Főiskola hallgatói. Nyári gyakorlaton vannak a táborban. A vödrök, labdák gyűjtésével az ügyesség, bátorság vetélkedőt készítik elő. — Nagyon sokat segítenek munkánkban az ifivezetők és a két főiskolás kislány. Szinte mindent rájuk lehet bízni — mondja a táborvezető. Az új étkezőbe megyünk. Az alig egy hete átadott épületben százötven személyes ebédlő, nagy konyha, raktárak, irodák. Ha az épület berendezései is megérkeznek és beindul a konyha, itt főznek a tamásiaknak is. A paksi járás táborában már nincsenek sátrak. Mindenki kőépületben lakik. A terep még rendezetlen. Itt- ott homok és kavicshalmok, szinte sehol egy tenyérnyi zöld terület, ráférne a további munkáskezek segítsége — akár társadalmi munkában ís. A kialakulatlan helyzet a gyerekeket nem zavarja. Vidáman játszanak beszélgetnek. vagy vágyakozva néznek a kerítésen túlra. Várják a reggelit. Magasan áll f nap’,.ami'-----2------------- kor elhagyjuk a két szomszédtábort. Irány Balatonszepezd, a szekszárdi járás úttörőinek tábora. Szepezdet, majd Szepezd-fürdőt is elhagyva apró nyíl figyelmeztet az út szélén. A jobb oldali erdős, ligetes területen úttörőtáborok sora bújik meg a fák között. Itt a tataiak, az ajkaiak, Szolnok megye és itt a szekszárdi járás tábora is. A kapuban ismerőst látunk. Déri György, a várdombi úttörőcsapat vezetője. Az őröktől átvette a szolgálatot, hogy valamennyien részt vehessenek a továbbképzés egyik előadásán. Az erdős domboldalban, ahol a tábor áll, csak annyi fát vágtak ki, amennyi az épületek felhúzásához feltétlenül szükséges volt. A többi helyen, mint egy erdőben, csak apró, keskeny gyalogösvények vezetnek a fák között. Kisdobosok Kisdobosok A táborvezető Temesi Ágnes, a szekszárdi járás úttörőelnöke elmondja, hogy ebben a turnusban úttörővezető továbbképzést tartanak. Itt vannak az őrsvezetők, a nótafák és a krónikások. Kilencvenhat úttörő a járás tizenöt iskolájából nyolc kísérőtanár és két ifivezető irányításával tölt tizenkét napot itt, hogy felkészüljön a következő mozgalmi évre. Reggel kilenctől fél egyig rajfoglalkozásokon sajátítják el az új ismereteket, délután kötetlenebb formában folytatják. Ilyenkor van az úszásoktatás is. A tábori tisztasági versenyben a lakóközösségek az arany-, ezüst-, vagy bronzsöprű díjért küzdenek. A legjobb pedig az „aranylapát” kitüntetést kapja. Előadás után daltanulás következik. A gyerekek tanáruk gitárkíséretével énekelnek a fák alatt. Messze csengő hangjuk több járókelőt hív a kerítéshez. Megállva, nézelődve hallgatják a pajtások vidám, lelkes énekét. Hány gyerek fér egy hintára? Már lent járunk a Bala- ton-parti műúton és még mindig kísér az énekhang. „Dombóvári ifjúsági hirdeti a felirat a dombóváriak valamikori úttörőtáborának helyén kinőtt üdülőépület tetején. A 120 gyereket befogadni képes gyermeküdülő minden kényelmet megad kis lakóinak. A Bala- tonfenyves-Alsón kilenc éve működő tábor a városi tanács hathatós segítségével és széles körű társadalmi munkaakcióval épült. Kelemen Jenő táborvezető elmondja, hogy ebben a turnusban 121 gyerek: Dombóvár, Szakcs ég Kocsola általános iskoláinak tanulói nyaralnak. A táborral szemben az út túlsó oldalán elkerített nagy füves terület. Lenyúlik egész a vízig. — Ez is a táborhoz tartozik — mondja Kelemen Jenő. — Itt tartjuk a sport- programokat. a játékdélutánokat, de fürdés után a gyerekek napozni is ide jönnek. A vízpart közelében mintegy méter kerületű fekete folt. A tegnap esti tábortűz nyoma. A kerítés mellett félig kész tornafal. — Akciói indítottunk „Teremtsünk értéket” címmel — mondja a táborvezető. — A tornafal szerkezeti részeit úgy csináltattuk és a gyerekek társadalmi munkában állítják fel. Oíra a zsúfolt országút. —i— Nehezen találjuk a bonyhádi járás táborát. A valamikori sátortábor helyén most háromemeletes üdülőépület várja a táborozni induló pajtásokat. Az udvaron félkörben meghagytak tizennégy sátrat. Azokban a fiúk laknak. Kőrútunk során őket találtuk a legrosszabb körülmények között. A sátrakban annyi hely van, hogy az öt ágyat kiállítsák. Az új épület berendezéséig több mint nyolc és fél millióba került. A fényes, szép szobák, vakító csempéjű fürdőszobák, a tapétázott falú társalgó és ebédlő groteszk ellenpéldái a sötét sátrak. A táborban mindenütt német és magyar nyelvű feliratok. A Hőgyészi Állami Gazdaság NDK testvérgazdaságából harminc gyerek is itt nyaral. Ezért a német— magyar feliratok, a két nyelven írt napiparancs. A táborban csak az ügyeleteseket találjuk. Makó Endre ügyeletes tanár irányításával tevékenykednek. Takarítják, locsolják az udvart. A többiek a tábor melletti strandon, a focipályán vannak. — Hajrá németek, hajrá magyarok! — hangzik a kéj. drukkertábor hangja. Fölényesen győznek a magyarok. Lovagiasan felajánlják az ismétlést, a visszavágót, de másodszor is ők győznek. Sötét este van, amikor elköszönünk a hőgyésziektől. Hosszú az út még Szekszár- dig. Kép és szöveg: TAMÁSI JÁNOS V erseny értékelés Küzdelem a fák alatt Messze száll az énekünk
