Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
1977. július 27. Képújság 3 Ugrás a jövőbe FADDOIU Rendezési tervek az ezredfordulóig A hatékonyság útjai (6.) Furcsa számtan Minden jel arra vall, hogy Fadd az egész magyar történelem során lakott hely volt és semmi ok nincs kételkedni abban, hogy az is marad. Földrajzi helyzete kedvező, közúti közlekedése éppúgy jó, mint ahogy ellátási mutatói is kielégítőek. A jelentősebb Tolna közelsége nem „nyomta el” Faddot, a községnek magának is van vonzáskörzete, mint például Ger- jen. A határában lévő külterületi lakott helyek zöme fokozatosan eltűnik ugyan, de Alsóvárszeg előreláthatólag a jövőben is megmarad, mint a mezőgazdaság egyik bázisa, éppúgy, mint a Domborihoz csatlakozó lakótelep. Faddon nincsenek népszaporodási gondok, a távlati fejlesztési terv mintegy 10 százalékos lélekszám-emelkedéssel számol az ezredfordulóig. Ez az ezredforduló nincs olyan messze. Aki jól ismeri a nagyközséget, az egyetlen évtized távlatából is rengeteg változást számon tarthat. Néhány éve még a sután kanyarodó régi országúton lehetett csak bejutni a faluba. Ma már az új 5112-es út is réginek számít, és mellette családi házak sora nőtt ki a földből. Napjainkban nyílik meg a Dunaszentgyörgy felé tartók menetidejét rövidítő útszakasz, melynek torkolata megváltoztatja a művelődési ház mellett a templom körUgy érzem, brikettel fűiének a rendezőpállyiaudvar alatt. A sínen, kiváltképpen a váltószíveken tojást lehetne sütni. Vasúti kocsik pörkö- lődnek a vágányokon, három dízelmozdony dohog a vonatok előtt, a jelző még nem ad szabad utat. Vasútőr figyel a mészégető felé, mondani sem kell, miért a nagy figyelme. A kocsirendezőik! síppal a szájukban, olajos zászlókkal, lihegve irányítják a gurítást. Hétköznap van Bátaszéken. Álmos utasok kóikadoznak a váróteremben; a restiben, ragyogó tisztaság, rend, kávé- illat — bár minden resti a vasúton ilyen barátságos lenne! Piros sapkás fiatalember szalad a vágányok 'kiözé, vonat érkezik, azt várja, úgy, amint a szabályzat előírja. A'z Állomósfőnök feliratú zománctábla négy nyelven tudatja az utassal, a látogatóval, hogy a kétszámyú, nehéz ajtó mögött, ahol nappal is lámpa ég, dolgozik az állomás vezetője. A FŐNŐK! nagybetűvel kell írni, mert a főnök egy személyben felelős mindenért, olyannyira egy személyben, hogy a legkisebb balhé miatt is azonnal lepirítják a forródróton, ha kell minden reggel, az egész igazgatóság fülehallaitára. A főnöki szobában azonban most hallgat a pletyká- dotooz, mert ebből sok más egyebet is megtudni, nemcsak azt, hogy melyik vonat késett. Az asztalon természetesen sárgán-sápadtan világít a lámpa, s a masszív bútoron tucatnyi, menetrend, szabály- könyv, meg ki tudja milyen nyomdai termékek halmaza áll, de legfölül a Füles legújabb száma van kiterítve. „Lazítok” — mondja a főnök, Vajda Gyula. nyékének képét. A távlati rendezési tervek a jelenlegi adottságokra alapozottak és azok továbbfejlesztését szolgálják. 2000-ig — számolva az egészségtelen zsúfoltság megszüntetésével is — mintegy 400 új lakás építésére van szükség Faddon. Annak ellenére, hogy a jelenlegi mutatószám (3,3 lakos/lakás) jobb az országos átlagnál. Mivel a falu mezőgazdasági jellege megmarad, a lakások háromnegyed része kertes családi ház lesz és kétszintesnél magasabb épület sehova nem kerül Faddon. Az egyemeletes házak nagy csoportja épül a most nyitott új út kétoldalún. Néhány szót a fontosabb épületek, intézmények sorsáról: A tanácsház még sokáig kielégíti az igényeket. Amikor már nem, a Lenin úton célszerű kétszintes épületben elhelyezni és a mai épület megfelel 80 személyes öregek napközi otthonának, és egy helytörténeti bemutató szoba létrehozására is alkalmas. A nagyközség leghangsúlyosabb része, mint már jelenleg is, a Lenin út. Az itteni kétszintes épületekbe kerül szinte minden fontosabb közintézmény és iroda oly módon, hogy az emeleteken lakások lesznek. A posta mai helyén bővíthető. Ugyanígy a művelőHaijnaliban kezd, késő este Oltija el az íródéban a villanyt, joga Van fél óra lazításra kora délután. Kísérőmnek kérem, jöjjön velem végig a pályaudvaron, ezen a nagy, forró műhelyen, amelynek minden ablakát sarkig tárta a természet és... „Szóval, akkor amolyan vasutas-nap utáni szemlére jöttél?” — kérdi, de inkább megállapítja, mert hogy két hónapja is elmúlott, hogy utoljára kop- tattiam a peron sárga keramit- köveit. Mit is lát az ember ezen- a közepesnél is kisebb pálya-udvaron ? Füstölgő mozdonyokat a daruk alatt, a jelzőnél várakozó kész szerelvényt, a pönbölyi oldalon tolatóbrigádot. Legalább félezer vagon álil a síneken. Lélek nem mozog közöttük, mert az megy csak ilyen időben ki a vasúti vágányok közé, akinek muszáj. Nyolcan- t-L.en élnek-mozognak csak éppen a „plaocon”. Különben jól mennek itt most: is a dolgok, hiszen a termeléssel nincsen baj, a vonatok a tervezettnél jobb időiben jönnek- mennék, azaz a menetrend- szerűség jó, úgyszintén a kocsi kihasználás: a tonnakilométer-mutató is a legjobbak közé tartozik az igazgatóság területén. Mi tör- nik akkor itt, ezen a kisebb község határának beillő vasúti birodalomban. A laktanyába igyekszünk. Hűvös, tiszta, rendes, igazi v-asutaslaktainya. Csönd van, csak ketten szunyókálnak fenn az emeleti szobákban. Különben a laktanya üres. AzaZ a gondnokáé fogad bennünket, három forintért — a főnök vendége vagyok — ízletes kávét kapunk. Ide szaladnak be egy-egy italra az emberek: friss a víz, jó a kádési ház is, ahová évek múlva célszerű áthelyezni a mozit, parkját pedig a nevelő- otthon kertjéből elvett 20— 25 méteres sávval megnövelni. A nevelőotthon ezzel nem károsodik, mert északkelet felé szintén tovább bővül, részeként az oktatási intézmények gyarapítását szolgáló tervnek. Ebbe még -két 40— 40 személyes bölcsőde tartozik a Dózsa és Hunyadi utcában, valamint 100—100 személyes óvodák a Felszabadulás és ugyancsak a Hunyadi utcában. Lényegesen több tantermet kap a körzeti iskola is. A sporttelep a mai strand mellé kerül. Fadd közlekedése alapvonalaiban nem változik. A paksi vasútvonal Tolnáig tartó továbbvezetése évtizedes álom ugyan, de egyelőre még a MÁV legtávolabbi fejlesztési terveiben sem szerepel. A 6-os úthoz csatlakozó bekötő út építése sem valószínű, melynek szerepét egyébként vé, kész felüdülés az a tíz perc, amíg a cigaretta körömig ég. „Volt ám ezzel is problémai, abban akadékoskodtak, hogy megrázna az asszonyt a főző, merthogy nincs a talpa alatt gumi.” S lett azután gumi, legalább három négyzetméteres. Hiába, a dolgozót védeni kell... S aztán itt kerül szóba, a köz- művelődés új programjának egy kicsiny, de Bátaiszéken óriási eredménye: huszonhárom ember elvégezte az általános islkola hetedik, nyolcadik osztályát. Fékezők, váltókézelők, fűtők, lakatosok — mind fizikai rnunká- sók. öten morzsolódtak le, mert nem tudták beszerezni külföldről — Romániából, meg Csehszlovákiából — a hat osztály elvégzését igazoló papírokat1. Az eredmény jobb a várakozásnál: jó. Báli István váltókezelő, Schmidt János vonatvezető jeles bizonyítványt vihetett haza a családnak... Felkerekedünk és megnézzük a bátaszéki vasutasok új bázisát. A MÁVTI mérnökei tervezték, és a TÁÉV a kivitelező. Auth Vendel művezető büszkén mutatja a szép épületet. Valóban szép, modern és minden bizonnyal hasznos lesz. A főnöknek csak az épület színe nem tetszik — égkékfehórnek mondhatnám — a kéményen már látszik, milyenre föstik. A lényeg azonban nem a színvitán van — így akarták a mérnökök, legyen így, hanem a használhatóságon: végre lesz a bátaszéki csomópontnak — nem a forgalomnak, nem a fűtőháznak, nem a pft-nek, nem a hidászoknak — korszerű étkezdéje, fekete-féhér a jövőben az M—6-os autópálya veszi majd át. A községen átmenő autóbuszok jó része távolsági is. Buszforduló lesz az Arany és Béke utcák közti tömbben. Az üzemanyagtöltő állomást^ célszerű a Dombori út elágazásánál elhelyezni. A község környezetvédelmi problémái belterületen nem különösebben nagyok. A jelenlegi zöldterület megóvásával kapcsolatosak. Ennek felülete az egyetlen faddi műemlék jellegű épület, a református templom környékének parkosításával gyarapítható. A szennyvíz elvezetése, mint minden hasonló nagyságú településen, csak több lépcsőben, megfelelő tisztítás árán oldható meg, előreláthatólag Domborival közösen. A legnagyobb gondot Dombori okozza csatornázatlanságával és nem megnyugtató vízminőségével. Nehéz leküzdeni azt az érzést, hogy a csatornázásra meglehetősen későn gondoltak az illetékesek. A holtág vízének tisztítására kétféle lehetőség van. Egyik az élő Duna vizének időszakos átemelése, a másik az atomerőmű hűtővízcsatornájából történhetne. A tervezők és a különböző vízügyi szakemberek véleménye azzal kapcsolatban egybehangzó, hogy a dombori üdülőterület növelése a jelenlegi III. ütem befejezése után már nem célszerű. Itt már ma sem csekély mértékű a zsúfoltság. Mondják, kongatják a harangot, hogy elöregszik a vasút, nem mennek a fiatalok... Nem mennek, persze nem mennek mindén-hova, és ahova mennek, oda sem tömegesen. A bátaszéki oktatóteremben három fiatalember ücsörög, azaz egyik áll, a fekete tábla előtt, krétával rajzol, készíti a feladatot. Uj- felvételesek, vasutasok lesznek. Kiss László kocsirendezőnek készül, kétezerötszáz forint körüli kezdő fizetéssel, Csiima István jegyvizsgáló- nalk tanul, ha sikeres lesz vizsgája, és szorgalmasan dolgozik, háromezer forint fölött vihet haza havonta. A harmadik fiatalember kocsirendező akar lenni; néhány napja ül még csak a tanteremben, még négy hétig tanul, a vasúti fizeti, hogy tanuljon, hogy megbízható, szakképzett munkás legyen... Az állomás, azaz a vasúti csomópont éli hétköznapját, ki tudja hányadik hétköznapját, hfezen a százádik évfordulót négy évvel ezelőtt ünnepelték... Jó lenne egyszer megírni annak a szép ünnepségnek igaz történetét — pontosabban : egy ilyen: vidéki kis csomópont nagy történetét — mert hiába múlik el száz év, s naponta ugyanabban a percben indulnak-érkeznek a különféle vonatok, itt minden percben megújul az élet, soha sincs hasonló, visszatérő munka. Minden lépés új, minden nap új feladatokat ad, új munkasikereket eredményez. Bátaiszéken is és szerte a nagy, forró műhelyben, amelyet veszélyes üzemnek és vasútüzemnek hívnak. PALKOVÁCS JENŐ A negyedik ötéves terv időszakában a termelés 37 százalékos gyarapodását az iparban a létszámnak mindössze egy százalékos bővülése kísérte. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény pedig egyenesen kimondja, „a termelés növekedésével azonos ütemben fokozódjon a munka termelékenysége, így az ipari termelés bővítését teljes egészében a munka termelékenységének növelésével kell elérni”. A törvény elfogadásakor, 1975. decemberében a szocialista ipar foglalkoztatottjainak átlagos létszáma 1 703 000 főt tett ki, idén áprilisban 1 683 000-en dolgoztak az iparban. A mínusz: húszezer ember. A plusz: 1976-ban az ipari termelés 4,1 százalékkal emelkedett, idén január és április között, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva, 5,2 százalékkal. Népgazdasági méretekben ismét bebizonyosodott, a termelésbővítésnek nem elengedhetetlen feltétele a létszámnövekedés. KIMONDJÁK A KONTRÁT Sokan azonban úgy gondolkodnak, ami igaz népgazdasági körben, az nem érvényes kicsiben, a vállalatra. Azaz általában tényleg nem szükségszerű a több ember, de itt, nálunk, kellene vagy ötven, kétszáz vagy ezer. A vállalati középtávú tervek értékelése — az Országos Tervhivatal elemzése szerint — azt mutatta, még mindig irreális létszámszükséglettel kívánják feladataikat megoldani a termelők. Kimondják tehát a kontrát a foglalkoztatottak ágazati megoszlására, s ezzel azt is akadályozzák, hogy az egészséges létszám-átcsoportosítás mielőbb végbemenjen. A népgazdaság s az ipar különböző részterületein ugyanis valóban hiányoznak emberek, s a jogos, társadalmilag indokolt munkaerő-szükségletet csak a már dolgozók „újraelosztásával” lehet kielégíteni. Örvendetesnek tarthatjuk, a legutóbbi időkben néhány nagy termelő vállalat — főként a nehézipari tárca területén — felülvizsgálta létszámfejlesztési terveit, s úgy döntött, bővítés nélkül oldja meg az árukibocsátás — nagy tempójú! — növelését. Hasonlatunknál maradva, most a rekontra hangzott el, bizonyságául annak, vannak tartalékok a foglalkoztatottságban is, s nem okvetlenül a több ember kínálja a megoldást. INKÁBB HÁROM GYENGE? Furcsa számtani metódust követ némelyik termelőhely. Ügy ad össze, von ki, oszt és szoroz, hogy többje van, s mégis kevesebbje, érthetően fogalmazva, a létszám meny- nyiségi jellemzőire, s nem összetételének minőségére jut a fő figyelem. Holott nem ritka eset, amikor egy rátermett embert három gyenge sem pótol. Mégis, e háromért kapva kapnak, azt az egyet meg szemrebbenés nélkül útjára bocsátották. Amihez nemcsak a sűrűn kárhoztatott — ám túlzóan negatívra értékelt — átlagbér-gazdálkodásnak van köze, hiszen ott sem sokkal különb a helyzet, ahol a bértömeg adja a mozgási keretet. Nem különb, mert valahogy a félsz ködébe süllyed az átlagosnál jobb munka átlagosnál nagyobb megbecsülése. Előbbi eszmefuttatásunk konkrét igazolását könnyen meglelhetjük két, kiterjedt körű vizsgálatban, amelyet a Nehézipari, illetve a Köny- nyűipari Minisztérium folytatott. A nehézipari tárca vállalatainál végrehajtott összehasonlító elemzés azt mutatta, kétszer, háromszor akkora létszámmal állítanak elő ugyanannyi terméket, mint a fejlett országok hasonló műszaki színvonalú üzemeiben! Ez a legutóbbi esztendőkben átadott termelőegységek többségénél is így van, de: nem a közvetlen termelők létszáma túlzott, hanem a kisegítő, kiszolgáló feladatokat érátoké. A Könnyűipari Minisztérium tapasztalataiból ugyancsak ezzel megegyező következtetések vonhatók le, azzal a figyelemre méltó kiegészítéssel, hogy a gyors technikai változással nem tartott lépést a foglalkoztatottak kvalifikációjának — szakmai képzettségének, a több területen alkalmazható ismereteknek — a színvonala. Ez lényeges akadálya a korszerű termelői alapok hatékony kamatoztatásának, a technológiai fegyelem — s vele az előírt minőségű áru — megkövetelésének A LAVINA ELE ÁLLNAK Ott, ahol puszta létszámadattá fokozzák le a dolgát tevő embert, ahol egy fő egyenlő egy fővel, ahol az a fontos, a gép mellett álljon valaki, hiú reménnyé válik a hatékonyság emlegetése, a munka társadalmi termelékenységének növelése. Azért kerül elérhetetlen távolba ez a cél, mert a termelésben — s természetesen másutt sem — egy ember nem egyenlő egy emberrel, gépalkatrészként nem cserélgethetők. A legfőbb termelési tényező ugyanis maga az ember, meghatározó szerepe van abban, a rábízott eszközökkel és területen, hogyan és milyen eredményt ér el. A lavina elé állnak azok az irányítók, akik csakis a lét- sZámjelentések végösszegét tartják fontosnak, s idő kérdése csupán, mikor omlik nyakukba ez a lavina. A bérpolitika következetlenségei, az azonos munkáért mindenütt azonos bért fizetni elvének tétova, lassú alkalmazása, a szervezés gyatra színvonala, a műszaki fejlesztés vontatottsága, ellentmondásossága mind-mind közrejátszik abban, hogy a munkahelyek tekintélyes részén többre tartanak egy kitűnően képzett embernél három gyengét. S mert ez így van, a három gyengében, a sok ezerszer három gyengében föl sem merül, hogy ügyesebbnek, képzettebbnek, igyekvőbbnek kellene lennie. “LÁZÁR GÁBOR (Következik: Konstruktőrök a műhelyben.) ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán A nagy, forró műhelyben öltözője, konyhája, laktanyáid, oktatóterme. Az első kétszintes épületeket továbbiak sora követi majd Részlet Dombori III.-bői
