Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

A ^PÚJSÁG 1977. július 27. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hiába vártuk az autóbuszt... , A Szekszárdi Mezőgazdasá­gi Gépgyártó és szolgáltató Vállalat 5-ös számú gyáregy­sége, Várdomb, dolgozói ne­vében Búzás József aláírásá­val érkezett levél szerkesztő­ségünkbe. „Kérjük a Volán 11-es számú Vállalatot, hogy amennyiben menetrendválto­zást eszközölnek, szívesked­jenek figyelembe venni egyes üzemek munkaidejét. Nagyon sajnálatos, hogy amióta ér­vényben van a nyári menet­rend, két esetben (június 11- én és 25-én), hiába vártuk az autóbuszt, aminek haza kel­lett volna szállítani az érvé­nyes bérlettel rendelkező dolgozókat.” Piegl Ferenc, a 11-es számú Volán Vállalat igazgatója vá­laszát közöljük: — Tudomásunk szerint a MEZŐGÉP vállalat várdombi gyáregységének dolgozói vál­lalatunkkal azonos szombaton tartja szabadszombatját. Az elmúlt hónapban minden szombaton dolgoztak, kom­munista műszak szervezése miatt. Vállalatunknál kérték, hogy ezért minden szombatra biztosítsunk autóbuszt, hogy minden dolgozó haza tudjon utazni. Az eltérő munkarend megzavarta a forgalmi szol­gálattevőnket és az autóbuszt június 11-én és június 25-én, jelentős késéssel állította ki. Emiatt több dolgozó nem vár­ta meg az autóbuszt. Válla­latunk július hónapban is ki­küldte az autóbuszt szombati Telefonszámunk: 129-01, 123-61. napokon, de tudomásunk van arról is, hogy azt a dolgozók nem vették igénybe. Vállala­tunknál nem jelentették be, arra már a továbbiakban .nincs szükség. Útépítés Gerjenben Asztalos Józsefné gerjeni olvasónk azt panaszolja, hogy községükben a Dózsa György és a Kossuth Lajos utcában átépítik az utat, körforgal­mat akarnak létesíteni. Anya­giakkal nem az egész közsé­get, hanem csak a két utca lakóit terhelik meg. Olva­sónk ezt igazságtalannak tart­ja. Dr. Kiss Frigyes, a Tolna megyei Tanács V. B. Paksi Járási Hivatala elnöke a kö­vetkezőket válaszolja: — Gerjen községben vala­mennyi tanácsi kezelésű út jelenleg kiépítetlen, ezért nagy jelentőségű, hogy a ta­nácsülés 1977. február 28-án 3/1977. számú határozatával döntött a Dózsa György út és Kossuth Lajos út korszerű, szilárd burkolattal történő kiépítéséről. Az útépítés költ­ségeit felújítási hitelből és saját fejlesztési alapból biz­tosították. A tervezett utak kiépítése indokolt, mert a csa­padékos és a téli időszakban gépjárművek közlekedése le­hetetlen. Az út- és közműfejlesztés­ről szóló 8/1970. ÉVM—PM számú együttes rendelet ér­telmében az 1970. január 1. napját követően létesített közművek és közút esetében a közvetlenül érintett építési telkek tulajdonosai egyszeri út- és közműfejlesztési hoz­zájárulást kötelesek fizetni. A hozzájárulás mértékét a jog­szabályi keretek között a községi tanács 18/1972. (XI. 27.) sz. tanácshatározattal ál­lapította meg, mely összeg pormentes közút esetében 1500 forint. A községi tanács, figyelem­mel a 9/1977. (I. 28.) ÉVM— PM számú együttes rendelet­re, tervezi a korábban megál­lapított út- és közműfejlesz­tési hozzájárulás kivethető összegének felemelését. A ter­vezetet a soron következő ta­nácsülés elé terjesztik jóvá­hagyás céljából. A községi ta­nács vb szakigazgatási szer­ve méltánylást érdemlő eset­ben (pl. alacsony jövedelmű, nyugdíjas, nagycsaládos sze­mély esetében) kamatmentes részletfizetési kedvezményt, vagy meghatározott időre szóló kamatmentes haladékot adhat a hozzájárulás összegé­nek megfizetésére. Az Önök családja esetében indokolt a fenti kedvezmény megadása, melyre felhívtam a helyi ta­nács figyelmét. Tiszta víz folyik a csatornába Emődy Janka szekszárdi olvasónk teszi szóvá, hogy a megyszékhelyen, a Széchenyi utcában az építkezésnél, egy csövön keresztül hónapok óta, éjjel-nappal tiszta viz folyik a csatornába. „Elfolyik ha­szontalanul, pedig gondolom, lehetne hasznosítani. Malter­keverésre, mészoltásra, utca­öntözésre stb.” Borbás István, a Tolna me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat igazgatója a következő­ket válaszolja: — A Szekszárd, Széchenyi utca posta és áruház építé­sének területéről valóban „tiszta víz” folyik a csapadék­víz-csatornába, de ez nem a vízmű által termelt és szol­gáltatott ivóvíz. Az építkezés alapozása és az egyéb föld­alatti műtárgyak és vezetékek kivitelezése érdekében — a magas talajvízszint miatt — úgynevezett vákuum-kutas ta- lajvízszint-süllyesztés vált szükségessé, ez a víz folyik az utcára. A látszólag tiszta ta­lajvíz nem minden esetben tiszta, mivel a felszínről a csapadékvízzel szennyező­anyagok szivárognak le a ta­lajba. A talajvíz ivóvízként történő felhasználásához, hogy az előírt minőségi kö­vetelményeknek megfeleljen, számos helyigényes és költ­séges tisztítási műveletet kell elvégezni. (Reméljük, hogy .a szóvá tett komoly mennyiségű víz- elfolyásra azok az illetékesek is felfigyelnek, akik haszno­sítani tudják a manapság na­gyon drága vizet.) Üzenetek: Kérjük olvasóin­kat, hogy lapunk ön kérdez — Mi válaszolunk rovatának csak teljes névvel és címmel ellátott leveleket írjanak. Vá­laszolni — akár levélben, akár lapunkban — csak azok­ra áll módunkban. Ml VÁLASZOLUNK 1. Tegnap délután a hatórai busz elgázolta Miss Bobbdtot. Nem is tudom, mit mondhat­nék még róla; hiszen mind­össze tízéves volt és mégsem akad olyan ember a város­ban, aki elfelejtené őt. Elő­ször is minden cselekedete rendkívüli volt, attól a perc­től kezdve, hogy először meg­pillantottuk, az pedig egy év­vel ezelőtt történt. Miss Bob­bit és az édesanyja azzal a bizonyos hatórai busszal ér­kezett, amely Mobile-bői jön. Történetesen az unokaöcsém, Billy Bob születésnapja volt, s így a város egész gyerek­serege összegyülékezett a md házunkban. Az elülső torná­con ültünk, fagylaltot és cso­koládétortát ettünk, almikor a busz befordult a Deadman’s Curve-nél. Azon a nyáron egy csepp eső sem esett; rozsdás szárazság borított mindent. El néni azt mondta, ha nem kövezik ki az országutat, ak­kor ő elköltözik a tengerpart­ra, hiszen az úton elhaladó autók pora néha egy órán át is ott lebegett a levegőben. Szóval, ott ültünk a tornácon, a gyümölcsfagylalt olvadozott a tányérunkon, amikor hir­telen, mintha csak titkos kí­vánságunk meghallgatása­képpen, hogy történjék vég­re valami, valóban történt. Az út vöröses porából felbukkant Miss Bobbit. Vékony csontú kislány volt, suhogósra ke­ményített citromszínű dél­utáni ruhácskában, felnőttes mozgással, egyik kezét a csí­pőjén nyugtatva, másik kezé­ben vénkrsa-szonyos ernyőt tartva. Édesanyja két karton­bőröndöt és egy kurblis gra­mofont cipelve bandukolt a nyomában. Néma tekintetű, éhes mosolyú, ösztövér, lom­pos aslszony volt. A verandán ülő gyerekek annyira elcsendesedtek, hogy amikor, néhány darázs züm­mögni kezdett körülöttük, - a lányoknak ajkára fagyott a visongás. Figyelmükéi túlzot­tan lekötötte a közeledő Miss Bobbit és az édesanyja, akik ezalatt már odaértek a kapu­hoz. — Elnézést kérek — szólalt meg Miss Bobit olyan hangon, mely egyszerre volt bárso­nyosan sima és mégis gyer­mekes, mint egy szép szalag, Truman Capote: A csodálatos Miss Bobbit s olyan makulátlanul pontos, mint egy filmsztáré, vagy egy takarítónőé — beszélhetnék a ház felnőtt lakóival? Ez persze El nénit jelentet­te; s többé-'kevésbé engem. De Billy Bob, s az összes többi fiú, akik még 14 évesek sem völtak, mind odasereglettek a kapuhoz. Arokifejezésük olyan volt, mintha még sosem láttak volna kislányt életük­ben. Olyat mindenesetre nem, mint Miss Bobbit. Ahogyan El néni megjegyezte, ki a csuda látott olyasmit, hogy egy gyerek fesse magát? A rúzs nairandsSzínű csillogást kölcsönzött az ajkának, s vör- henyes, fürtökbe szedett dús haja szinte már olyan volt, mint egy paróka, szemöldökét pedig értő kézzel húzták ki. S mindezzel együtt volt ben­ne valami sovány méltóság, valóságos kis hölgy volt, sőt mi több, egyenesen a másik szemébe nézett, férfias ke­ménységgel. — Az én nevem Miss Lily Jane Bobbit, Miss Bobbit, a Tennessee állambeli Mem- phisből — jelentette ki ünne­pélyesen. A fiúk a lábujjukra szegezték a szemüket és a verandán Cora McCall, aki­nek az idő tájt Billy Bob ud­varolt, a leánysereg élén ne­vetésben tört ki. — Vidéki gyereksereg — szólalt meg Miss Bobbit, s értő mosollyal és ügyesen megpörgette napernyőjét. — Az anyám — s ekkor a csú­nya nő bóliniással vette tudo­másul, hogy róla van szó —, az anyám és én itt vettünk ki szobát. Lenne szíves valaki megmutatni, hogy hol van Mrs. Sawyer háza1? — Persze, persze — mond­ta El néni —, az ott Mrs. Sa­wyer házai, pontosan szem­ben velünk. — Ez az egyet­len painzió a környéken, m'a- gas, sötét, régi épület, mint­egy két tucat villámhárítóval a tetején: Mrs. Sawyer halá­losan félt a vihartól. Billy Bob fülig pirulva megszólalt: — „Kérem, asz- szonyom, olyan meleg nap van meg minden, akarná­nak-e egy kicsit pihenni és enni egy kis gyümölcsfagylal- tot?” Mire El néni is buzgón hozzátette: „Persze, jöjjenek csak be.” De Miss Bobbit a fejét rázta: — Nagyon hizlal a gyü- mölcsifagylalt; de azért merci a kedvességet. — És ezzel ne­ki is vágtak az úttestnek, az anya félig a porban vonszolta a csomagokat. Aztán Miiss Bobbit komoly arckifejezés­sel visszafordult, szemének aranysárgája egy árnyalattal elsötétedett, s úgy tekintett rájuk, mint akii megpróbál emlékezetébe idézni egy ver­set. — Az édesanyám beszéd- rendellenességékkel küzd, s ezért szükségképpen nekem kell beszélnem helyette — jelentette ki gyorsan., majd mélyet sóhajtott. — Az anyám kitűnő varrónő, ö készítette a memphisd és tallhassee-i tár­sasági hölgyek legelőkelőbb­jeinek ruháit. Nincs kétsé­gem., hogy önök észrevették és megcsodálták azt a ruhát is, melyet én viselek. Minden egyes öltését az anyám varr­ta, saját kezével. Anyám minden szabást, minden fa­zont el tud készíteni, s épp a minap nyerte meg a Ladies’ Home Journal huszonöt dol­láros; díját. Mindezen . túl anyám1 horgolni, kötni és hí­mezni is tud. Ha bármiféle ilyesmire van szükségük, ké­rem, jöjjenek el anyámhoz. És kérem, tudassák mindezt barátaikkal és családjukkal. Köszönöm. — Aztán nagy su­hogás és zizegés közepette el is tűnt. Cora McCall és a többi lány idegesen, gyanakodva ránci- gállta a masnit a hajában, és nagyon savanyú arccal néz­tek egymásra. — Miss Bobbit vagyok — mondta Cora gonosz fintorba vonva arcát — és én vagyok Erzsébet királynő, persze, pontosan az vagyok, hahaha. Továbbá — tette hozzá Cora — az a ruha olyan vásári volt, amilyen csak lehet. Amii vi­szont engem illet — mondta Cora —, az én ruháim Atlan­tában készülnek, továbbá a cipőimet New Yorkból ka­pom, s akkor még nem is em­lítettem az ezüsttürkiz gyűrű­met, amely egyenesen Mexi­kóból való. El néni azt mondta, hogy nem szabad így viselkedni egy másik gyermekkel, aki idegen a városban, de a kis­lányok csak sikongattak, mint a boszorkányok, és egyik- másik fiú is csatlakozott hoz­zájuk, és olyan szavakat mondtak, hogy El néni elvö­rösödött é® kijelentette, hogy valamennyiüket hazaparan­csolja, s ráadásul még az édesapjuknak is beárulja őket. De még mielőtt bevált­hatta volna a fenyegetését, maga Miss Bobbit avatkozott közbe azzal, hogy keresztül­iejtett a Sawyer-ház torná­cán. új lélegzetelállító öltö­zékben. Szökellő léptekkel jött le az udvarba, s cipelte magával a gramofonját. Fel­húzta, rátett egy lemezt, s a tejszínű éjszakában felcsen­dült a Luxemburg grófja. Müss Bobbit a kis rövid, fe­hér szoknyácskájában olyan volt. mint egy púderpamacs, hajában lobogtak az arany­szalagok. Keringőzni kezdett körbe-körbe-körbe. mígcsak El néni meg nem szólalt, hogy ő már a látványba is- bele­szédül. A lányka csak akkor állt meg. amikor ismét fel kellett húzni a. gramofont: s amikor a Hold lehanyatlott a hegygerinc mögött, és elhang­zottak az utolsó vacsorára hí­vó harangok. Miss Bobbit még mindig kint volt a sötét­ben és pörgött, mint egy búgó­csiga. (Folytatjuk) Jogszabályokról — röviden Az építőipari kivitelezési jogosultság szabályozásáról szóló korábbi rendelkezést módosítja a Minisztertanács 24/1977. (VII. 7.) számú ren­deleté, megjelöli, hogy mely szervezetek és kik végezhet­nek építőipari tevékenységet a tevékenységi körükre és szakképzettségükre vonatko­zó előírások keretei között, előírja, hogy a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek, a halászati termelőszövetkeze­tek és a mezőgazdasági szak- szövetkezetek építőipari kö­zös vállalkozásának elsődle­ges feladata i'lletékasségíi te­rületén az alapító szervezetek, illetve a mező- és erdőgazda­ság építési igényeinek kielé­gítése, szabad kapacitása ter­hére pedig a helyi, elsősorban kommunális építési-szerelési munkák végzése. Az adminisztratív-ügyviteli dolgozók idény jellegű foglal­koztatásáról szól a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter 24/1977. (VII. 7.) MÉM számú rendelete, amely meg­határozott időszakban és munkakörökben a rögzített létszámot meghaladó létszám foglalkoztatását teszi lehető­vé külön, engedély nélkül, ha­tározott időre szóló munka- szerződéssel. A fenti két jogszabály a Magyar Közlöny idei 53. szá­mában jelent meg. A háztáji föld pénzbeni megváltásának rendezése, a háztáji föld területének nagy­sága szőlő- és gyümölcsös művelési ágú háztáji föld esetén, a tsz-tagot megillető háztáji föld, illetve termény­juttatás mértékének megálla­pítása a belépés évében, a katonai szolgálatra' bevonult tsz-tagok háztáji földhaszná­lata tárgyában, és több ha­sonló kérdésben jelent meg a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium elvi á 1 - lásfoglalásaa Mezőgaz- dáSági és Élelmezésügyi Érte­sítő f. évi 21. számában, s mert talán a katonai szolgá­latra bevonulok háztáji föld- használatával kapcsolatban merült fel gyakrabban prob­léma,, az idevonatkozó állás­foglalásiból idézünk: „A ka­tonai szolgálat önmagában nem jogosít a háztáji föld használatára, de a megszer­zett jogot sem szünteti meg. Uj jogosultság szempontjából döntő annak vizsgálata, hogy a tag bevonulását megelőző töredék évben miként tett ele­get a termelőszövetkezettel szemben fennállott munka- végzési kötelezettségének, ter­mészetesen arra is kiterje­dően, hogy az időarányos munkateljesítés elmaradása a tagnak felróható-e vagy sem.” Csupán utalunk arra, hogy eligazítást ad az említett ál­lásfoglalás a tsz-tagok jubi­leumi jutalmának esedékessé­ge és kifizetése tárgyában is. A kiskorúak rendszeres ne­velési segélyezésének egyes kérdéseiről jelent meg hiva­talos közlemény a Művelődés­ügyi Közlöny idei 13. számlá­ban. Dr. Deák Komád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Az operamíívészet Bulgáriában Rajna Kabaivanszka, a Carmen címszerepében Bulgáriában a hivatásos opera 1890-ben kezdte meg működését. De „teljes” opera- színházról, állandó és hivatá­sos szólistákkal, énekkarral, zenekarral és balettegyüttes­sel csak 1908 óta lehet szó, amikor megalakult a Bolgár Opera Egylet — ma a Szófiai Állami Opera. Az új színház repertoárjába olyan világhírű alkotások kerültek, mint amilyenek az „Aida”, „Car­men”, „Trubadúr”, „Faust”, „Traviata” stb. A bolgár operaművészet igazi virágzása azonban 1944- től, a szocialista forradalom után kezdődött. Jelenleg Bul­gáriában 8 operaház van, eb­ből 7 vidéken. Az operamű­vészet fejlődéséhez az ország­ban számos neves bolgár ze­neszerző is hozzájárul: Ljubo- mir Pipkov, Paraskev Had- zsiev, Veszelin Sztojánov és több mások, fiatalabb alkotó- művész neve is ismertté vált. A nemzetközi operaszínpa­don a bolgár énekesek neve márkát jelent. Borisz Hrisz- tov, Elena Nikolaj, Nikoláj Gyaurov, Dimitar Uzunov, Nikola Nikolov, Nikola Gju- zelev, Rajna Kabaivanszka, korunk legismertebb éneke­sei közé tartozik. (Szófia-Press—KS) Anyasági Becsületrend Mongóliában, a Nagy Népi Hurál elnökségének rendele­tére az idén több mint nyolc­ezer nőt tüntettek ki az Anyasági Becsületrend első és második fokozatával. A második fokozatot azok az anyák kapják, akiknek öt, hat vagy hét gyermekük, első fo­kozatot pedig azok, akiknek nyolc, vagy ennél több gyer­mekük Van. Az Anyasági Be­csületrendet 1958-ban alapí­tották.

Next

/
Thumbnails
Contents