Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

2 KÉPÚJSÁG 1977. július 24. EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Hétfő: Andreotti olasz kormányfő Ró­mába érkezett. — Ian Smith bejelentette, hogy Rhodesiában augusztus 31-én válasz­tásokat rendeznek. Kedd: Leonyid Brezsnyev a Krímben fo­gadta Erich Honeckert. — Giscard d’Es- taing és Schmidt kancellár Strasbourgban találkozott. Szerda: A Biztonsági Tanács egyhangú döntéssel javasolta az ENSZ közgyűlésének, hogy vegye fel Vietnamot tagjai sorába. — Pekingben falragaszok Teng Hsziao-ping rehabilitálását adták hírül. Csütörtök: Újabb pekingi tacepaók sze­rint a „négyek bandáját” kizárták a Kínai Kommunista Pártból. — Súlyos fegyveres összetűzés volt az egyiptomi—líbiai hatá­ron. — Begin izraeli kormányfő befejezte washingtoni tárgyalásait. Péntek: Földcsuszamlásszerű vereséget szenvedett a Sri Lanka-i választásokon Bandanaraike asszony pártja. — Jasszer Arafat közvetítő tárgyalásai Tripoliban. Szombat: Leonyid Brezsnyev ég Gustáv Husák eszmecseréje a Krím-félszigeten. — Owen brit külügyminiszter Washingtonban Rhodesia sorsáról tárgyal. — Tömegtünte­tések köszöntik Kínában Teng Hsziao-ping rehabilitálását ég a „négyek bandájának” a pártból történt kizárását. A hét 3 kérdése Anvar Szadat egyiptomi elnök beszédet mondott, amiben támadta Líbiát (Telefotó — AP—MTI—KS) Begin izraeli kormányfő washingtoni lá­togatása a Közel-Keletre irányította a hét elején a világ figyelmét. Nyilvánosságra került a sokat emlegetett „titkos béketerv”, amellyel kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés: közelebb hozza-e a békét? Békétlenség jelentkezett az arab világ­ban Líbia és Egyiptom viszonyában: a két ország határán még a fegyverek is dörögni kezdtek. Mennyiben lehet összefüggésben Kairó és Tripoli szembenállása a közel-ke­leti helyzet új alakulásával? A hét — szerencsére — hozott egy békés, jó hírt is: a szocialista Vietnamnak az ENSZ-be való felvételére egyhangúan tet­te meg a javaslatot a Biztonsági Tanács. Miért visszakozott az Egyesült Államok, amely pedig már háromszor megvétózta Vihetnam tagfelvételét? Izrael „béketerve közelebb hozza-e a Közel-Keleten a békekötés lehetőségét? Amikor a május közepén Izraelben meg. rendezett választásokból a jobboldali Likud •csoport került ki győztesen, s amikor nyil­vánvalóvá lett, hogy Begin kerül a kor­mányfői székbe, az arab világ nagyobbik felében az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a „héjának” számító Begin egy újabb háború felé viszi országát. Hiszen az új miniszterelnök eddig hallani sem akart tár­gyalásokról. a megszállt arab területek visz- szaadásáról. Pedig még Washingtonban is egyre ismétlődtek a hivatalos — némileg „olajszagú” — nyilatkozatok arról, hogy még ez évben össze kell ülnie a genfi béke­értekezletnek, s hogy ott szó kell essék a palesztinok „nemzeti otthonának” megte­remtéséről is. Begin első washingtoni látogatása előtt látszólag ellentét feszült az USA és Izrael kormányai között. Most már azt mondja számos tárgyilagos politikai megfigyelő, hogy igazi ellentét nincs, csupán szándéko­san dramatizálták a helyzetet a hivatalos propagandagépezetek irányítói. Miért? Azért, hogy a Carter—Begin találkozó után mindkét részről sikert könyvelhessenek el: Begin azzal büszkélkedhet, hogy továbbra is teljes támogatást kap az amerikaiaktól, Carter pedig a-zal érvelhet, hogy íme, még Begin is hajlik a tárgyalásokra ... A sokat emlegetett „titkos béketerv” nyilvánosságra hozatalakor az izraeli kormányfő értésre adta, hogy Egyiptomnak készek visszaadni jóformán az egész Sinai-félszigetet Szíriá. nak pedig a Golan-fennsík egy részét. Ami viszont a Jordán bal partján levő területet, a leendő Palesztinának (a Gázai-övezettél együtt) kiszemelt területét illeti, ott nem hajlandók egy talpalatnyi földet sem ki­üríteni. Jeruzsálemről nem is beszélve ... A genfi béketárgyalásokon már októberben részt venne, de csak úgy, ha ott a PFSZ képviselőit nem engedik a tárgyalóasztal­hoz! Ilyen körülmények között aligha lehet másra számítani, mint arra, hogy a szavak­ban hangoztatott tárgyalási készség eile, nére sem jön létre októberben a genfi kö­zel-keleti békeértekezlet. Van-e összefüggés a líbiai—egyiptomi ellenségeskedés és a közel-keleti helyzet új alakulása között? A héten fegyveres összetűzéshez veze­tett Egyiptom és Líbia korábbi keletű po­litikai szembenállása: az egyébként egy. másnak ellentmondó kairói és tripoli je­lentések egyben egyeztek, nevezetesen ab­ban, hogy lőttek egymásra egyiptomi és lí­biai katonák, hogy harckocsik vonultak fel itt és ott, s hogy légiharcokra js sor került. Kairó és Tripoli vezetői a 70-es évek ele­jén szoros baráti kapcsolatban állottak egy­mással, még államszövetséget is meghirdet, tek a két ország és Szíria egyesítésére. Lí­bia a maga tekintélyes olajjövedelméből nagy összegű segélyt folyósított Egyiptom­nak. Szadat és Kadhafi között a viszony akkor kezdett romlani, amikor az egyiptomi el­nök Kissinger amerikai külügyminiszter szavára hallgatva belement „a kis lépések taktikájába” és fokról-fokra feladta Izrael­lel szembeni harcos magatartását, az ország kapuit pedig megnyitotta a külföldi, főleg az amerikai tőke előtt. Az Egyesült Álla­mok befolyásának egyiptomi növekedésé­vel, a szovjet—egyiptomi viszony romlá­sával egyenes arányban vált mind barát­ságtalanabbá a kapcsolat Egyiptom és Lí­bia, Szadat és Kadhafi között is. A közel-keleti helyzet és a mostani fegy­veres összetűzés között ott lehet az össze­függés, hogy az imperializmusnak és ki­szolgálóinak éppen most vált fontossá az arab világ egységének szétzilálása, nehogy az előbb-utóbb mégis csak elkezdődő tár­gyalási szakaszban az arab országok közös fellépéssel álljanak például a palesztinok oldalára. Fordítva: ez az összefüggés magyarázza Arafatnak, a Palesztinia Felszabadítási Szervezet vezetőjének Kairó és Tripoli kö­zötti közvetítési tevékenységét. A paleszti­noknak szükségük van mind az egyipto­miak. mind a líbiaiak támogatására! Miért nem élt vétójogával az Egyesült Államok a Biztonsági Tanácsban a szocialista Vietnam ENSZ-tagsága ellen? Negyedszer már nem merte, nem tudta, nem akarta felemelni kezét az USA képvi­selője a Biztonsági Tanácsban, hogy a sza­UGYANAZ A MOSOLY? „Ami pedig az emberj jogok kérdését illeti, arról még azt kívánom mondani...” (A bécsi Volksstimme karikatúrája — KS) vazáskor megvétózza a Vietnami Szocialis­ta Köztársaságnak az ENSZ tagjai közé való felvételét. — pontosabban még nem a felvételét, csak a javaslatot, amely a köz­gyűlés elé kerül majd ... Háromszor már útját állta az USA ennek, nem öregbítve ezzel tekintélyét. A Vietnami Szocialista Köztársaság jogát arra, hogy az ENSZ tagja legyen, ki merné ma már vitatni? A győzelem után, Észak és Dél egyesítése után egy 50 milliós ország formálódott Delkelet-Ázsiában, amely nem­csak Indokínában, hanem az egész térség­ben, sőt az egész világban jogosan vívott ki magának elismerést. Majdnem sgáz ország­gal van már diplomáciai kapcsolata. A vi­lágbéke fenntartásához — ami pedig az ENSZ fő célja — a Vietnami Szocialista Köztársaság nagymértékben hozzájárulhat. Jellemző, hogy a Biztonsági Tanács nem is szavazott, hanem a tagállamok képviselői egyöntetűen megállapodtak abban, hogy kimondják a „konszenzust”, a teljes egyet­értést. Amiből most már az USA sem ki. vánta kivonni magát. Persze, nem elég az. hogy Amerika már nem akadályozta meg a szocialista Vietnam ENSZ-tagságát. További és még fontosabb kötelezettsége, hogy hozzájáruljon — a ni- xoni ígéret szerint — a háborús sebek be- gyógyításához, a háborús károk jóvátételé­hez. Az igazságtalan és embertelen agresz- szió során amerikai bombák okozták azo­kat. PÁLFY JÓZSEF Pravda-cikk a szovjet-egyiptomi együttműködésről Elutazott Klaus von Dohnanyi Rácz Pál külügyi állam­titkár meghívására hazánk­ban tartózkodott dr. Klaus von Dohnanyi, az NSZK külügyminisztériumának ál­lamminisztere és eszmecserét folytatott magyar kollégájá­val a kétoldalú kapcsolatok­ról, Valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. Az államlminisztert fogad­ta dr. Szekér Gyula minisz­terelnök-helyettes és dr. Molnár Ferenc kulturális ál­lamtitkár. A találkozókon megvitatták a Magyar Nép- köztársaság és a Német Szö­vetségi' Köztársaság gazdasá­gi, illetve kulturális kapcso­latainak helyzetét. Dr. Klaus von Dohnanyi szombaton délután elutazott hazánkból. PANORÁMA COLOMBO Letette a hivatali esküt Dzsajevardene Sri Lanka új * miniszterelnöke. Az új kor­mányfő Egyesült Nemzeti Pártja a végleges hivatalos adatok szerint a csütörtöki választásokon 139 mandá­tumhoz jutott. A hét évig uralmon volt Bandanaraike asszony vezette Szabadság Párt mindössze nyolc képvi­selői helyet szerzett. Az új ceyloni kormányfő kijelentette: kabinetje fő fel­adatának tekinti majd a gaz­dasági élet fellendítését. TOKIÓ A Hiroshima és Nagaszaki ellen végrehajtott amerikai atombombázás közelgő har. minckettedik évfordulója al­kalmából minden korábbinál jelentősebb tudományos és békemozgalmi akciósorozat kezdődött Japánban. Az ak­ciósorozatot mintegy negyven nemzetközt politikai, vallási és társadalmi szervezet támo­gatja, közöttük a Béke-Világ- tanács. NEW YORK Pénteken elutazott az ENSZ székhelyéről Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára és vasárnap érkezik Pekingbe, augusztus 2-ig tartó hivata. los látogatásra. A főtitkár a kínai fővárosban Huang Hua külügyminiszterrel folytat tárgyalásokat. A Pravda szombati számá­ban az egyiptomi forradalom 25. évfordulójáról szóló cik­kében a szovjet—egyiptomi együttműködés 25 évére visz- szatekintve megállapítja: „Amilyen mértékben kibon­takozott az egyiptomi poli. tika haladó irányvonala, olyan mértékben erősödött és szélesedett a szovjet—egyip­tomi viszony. A két ország közötti együttműködés alap­jául az szolgált, hogy az im­perializmus és a reakció el. len, a szabadságért, a gaz­dasági. a kulturális és a tár­sadalmi haladásért folytatott harcban érdekeik megegyez­tek”. A lap felsorolja a szovjet— egyiptomi együttműködés konkrét eredményeit: az asz- szuáni gátat, illetve vízierő­művet, a heluáni Fémkohá­szati Kombinátot és a többi szovjet segítséggel épült fon­tos népgazdasági létesít, ményt. Ugyanakkor megjegy­zi, hogy „a szovjet—egyipto­mi együttműködés mindig a kölcsönösségre épült és ez egyenlő mértékben vonatko­zott gazdasági, kereskedelmi ég politikai kapcsolataikra”. A Pravda cikke a szovjet- egyiptomi viszonyban az utóbbi években bekövetkezett negatív irányú változásokra is LIMA A perui katonai kormány­zat ismét bevezette a cenzú­rát. A rendelkezés a napila­pok mellett a rádió és a tele­vízió adásaira is vonatkozik. PROSPECT Az amerikai Connecticut államban fekvő Prospect vá­roskában ismeretlen tettesek megöltek egy asszonyt és hét gyermekét, majd felgyújtot­ták a család házát. A szörnyű és egyelőre isméretlen indo. kú gyilkosságnak egy, a csa­ládnál vendégségben tartóz­kodó kislány is áldozatul esett. A holttesteket megkó tözve, golyók ütötte sebek­felhívja a figyelmet. „Az utóbbi években a szovjet— egyiptomi kapcsolatok — akaratunk ellenére — bonyo­lultabbakká váltak és ez kü­lönösen a két ország politikai kapcsolataira érvényes. Ezzel párhuzamosan kiéleződtek Egyiptom kapcsolatai számos, antiimperialista irányvonalat folytató arab országgal. Ez sem változtat azonban azon a .tényen, hogy számos olyan terület létezik, ahol a szovjet és az egyiptomi nép érdekei továbbra egybeesnek, ahol reális alap van gyümöl­csöző együttműködésre, füg­getlenül attól, hogy Egyip­tomban bizonyos osztály jel­legű és politikai változások mennek végbe. A szovjet— egyiptomi viszony normalizá­lása. természetesen kétoldalú és egyáltalán nem egyszerű folyamat. A feladatot azon­ban meg lehet oldani, külö­nösen akkor, ha az erőfeszí­tések kölcsönösek. Ami a Szovjetuniót illeti, országunk továbbra is az Egyiptommal fenntartott jó kapcsolatok mellett foglal állást. Szeret­né, ha újjáélednének azok a hagyományok, amelyek a két ország között az egyiptomi forradalom győzelme után születtek” — írja az SZKP KB lapja. kel, összeégve találták meg a lángoló romok között. GABONATÜZ Eddig ismeretlen okból, szombaton az őcsényi Kos suth Tsz szálkai üzemegysé gének területén kigyulladt egy learatott búzatarló. Az óránként negyven kilométe rés sebességű szélben terje dő tűz belekapott a szomszé­dos kilencven hektáros lábon álló búzatáblába. Az állami tűzoltóság nagy erőkkel vo­nult k>. s így sikerült a lán­gok tovaterjedését meggátol­ni. A gyors közbeavatkozás folytán körülbelül csak négy hektárnyi búza égett le. A tűz keletkezési okának ki. derítésére folyik a vizsgálat. LAPZÁRTA így láttam a Szovjetuniót „Ócsiny harasó” - Togliattiban — A pécsi központból szól­tak, hogy jelöljünk ki vala­kit tanulmányútra Togliatti­ba — szólította meg tavaly, az egyik nyári reggelen a szekszárdi AFIT-szerviz ve­zetője Móró Gyula autó­szerelőt. — Megbeszéltük, és úgy döntöttünk, hogy te menjél, Gyula. Jártál mór a Skoda-gyárban, ez az utad hasznos volt valamennydőnk számára. Vedd ezt a mosta­nit kitüntetésnek, jutalom­nak, de megbízatásnak is. Persze, csak ha vállalod... — Természetesen vállal­tam. Pillanatok alatt átviil- lant bennem, hogy itt nem szokványos külföldjárásról van szó, hiszen oda külde­nek, ahova turistaként talán évekig sem jutnék el. Meg aztán, érdekelt a gyár, ahol a sok Zsiguli, Lada készül. Módszeresen készültem fel az útra. Megnéztem a tv-ben a gyárról készült filmet, ösz- szegyűjtöttem, a magam ta­pasztalataiból és a kollégák­tól is, hegy milyen problé­máink vannak a kocsikkal, miben kérünk változtatást, segítséget, útmutatást. — Milyen volt az út? — Arról1 sökat tudnék me­sélni. Hogy itthon nyári me­leg volt — szüretre készül­tünk — és mire odaértünk, fagyott. - milyenek a szovjet tájak tízezer méter magasról, egész napos program Moszk­vában, kirándulás a kuj'bise­vi vízierőműihöz, mosdás a Volgában (fürödni már nem lehetett), a forró hangulatú magyar—szovjet barátsági est... De inkább a szakmai tapaisztalatokrói hadd beszél­jek. Kész programmal fogadtak bennünket, de mielőtt ismer­tették volna-, megkérdezték, mit várunk mi. Elmondtuk, hogy nem előadásokat a Zsi­guli szerkezetéről1, a gyártás technológiájáról, mert azt már ismerjük. Inkább gya­korlati problémákra vagyunk kíváncsiak és mi is elmond­juk, milyen gondjaink van­nak a javításnál. Elfogadták javaslatainkat, igen előzéke­nyen. így aztán tantermi fog­lalkozás váltakozott naponta gyárlátogatással. Ami engem leginkább megfogott: a lenyűgöző mé­retek. Az óváros és az új városrész között terül el a hatalmas, százezer embert foglalkoztató gyár, a leg­egyszerűbb alátéttől a moto­ron keresztül a gumikig min­dent ott állítanak elő, kivé­ve a KGST-kooperációban készülő néhány alkatrészt. Aztán, a korszerű, egészsé­ges munkakörülmények. És meg kell mondanom őszin­tén, a rendkívül szoros mun­katempó is. E téren is van miit tanulnunk a szovjet munkásoktól. — Legszebb emléke? — Három napig dolgoz­tunk a Lada márkaszerviz­ben. Nékem, másodmagam- mal egy kétszázezer kilomé­tert futott kocsi motorját kellett generálozni. Két nap alatt — hat-hat óra telt el vele — szétszedtük, lemos­tuk az alkatrészeket, meg­vizsgáltuk, melyiket kell cse­rélni, majd összeállítottuk a motort. Próbapadra tették és a műszerek kimutatták: ki­fogástalan • munkát végez­tünk. Vállon veregetett Vo­logda bácsi, a műhely veze­tője és azt mondta: ócsiny harasó. Tehát meg volt elé­gedve a munkánkkal. A kö­vetkezővel is, amikor a har­madik napon egy differen- ciálmű főjavítását végeztük el. (J)

Next

/
Thumbnails
Contents