Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-23 / 172. szám
1977. július 23. ^PÚJSÁG 3 „Végy egy csipet borsot.. — a szokványos ételreceptek mennyiségi előírásai ebben a konyhában semmit nem érnek. Nem is csoda, hisz naponta közel háromezer emberre főznek a szekszárdi ön- kiszolgáló étterem konyhájában. Dél körül az átutazó turista, ha egy önkiszolgáló éttermet keres Szefcszárdon, nem is kell mást tennie, mint besorolni a köpenyes, munkaruhás emberek közé, akiknek ilyentájt megegyezik a célirányuk: ebéd az önkiszolgá. lóban. Túlzás lenne azt állítani, hogy pillanatok alatt merítheti ki-ki kanalát a levesébe, hisz hosszú sorok kígyóznak a tálalóablakok előtt. Ugyanis hiába volt a megegyezés annak idején az étterem építéséhez hozzájáruló vállalatok között, az éhes gyomor nagy úr és kevesen várják meg saját kijelölt ebédidejüket ... Az étterem, a megnyitás óta eltelt idő alatt bizonyította szükségességét, segített megoldani a megyeszékhely központjában dolgozók köz- étkeztetését. A háromezer adagos konyha kapacitása többé-kevésbé egészen leterhelt, és főként a déli csúcsidőszak veszi igénybe az ott dolgozó emberek energiáját. Kevésbé örvendetes tény, hogy a meglévő éttermi és konyhai kapacitás a reggeli és vacsoraidőszakban kihasználatlanul marad, csak a Ahol „bundázzák” a húsokat szombati rendezvények javítanak valamit ezen a mérlegen. Az úgynevezett folyamatos üzem nemcsak az iparban, de a vendéglátásban is gazdaságosabb lenne... Ehhez azonban tenni kéne valamit az illetékes idegen- forgalmi és vendéglátó szerveknek, irányítottabbá, szervezettebbé alakítani a vendégforgalmat. Azt mondják, a sok is kevés a jó magyar gyomrunknak. Bizonyság rá: havonta közel hatvan mázsa húsfélét, két mázsa zsiradékot főznek meg a jókora üstökben. Hogy az ízük is meglegyen, nyolc kiló bors, 11Q kiló pap. rika, 550 kiló só teszi „magyarossá” az ételeket... Fotó: Bakó Jenő. A hatékonyság útjai (3.) A séta menet normája Igyunk több tejet! De hol? két minisztérium megA állapodott: a Belkereskedelmi, a Mezőgazda- sági^ és Élelmezésügyi Minisztérium közöls akcióprogramot dolgozott ki annak érdekében, hogy miinél több csalód asztalára jusson el a tej, a tejtermék. Tölbbek között az is a tervben szerepel': egy-egy ABC- áruház megnyitásakor a környéken megszűnő kisebb boltokból tejiivót alakítanak ki, s a 'nagy alapterületű üzletekben is megteremtik a tej és tejtermék helyben! fogyasztásának tehetőségeit. Elősegítik az iskolatej -akció kiter jesztését azzal! is, hogy a boltok közelében lévő iskolákban legalább mozgóárusítás formájában legyen pohár ras tej és tejes ital. Az Utasellátónál is tehet majd tejet, tejterméket fogyasztani. Székszárdon korábban több helyen hozzájuthattak a fogyasztók a tejhez. Volt a tejiparnak egy mintaboltja. De csak volt. Helyette megnyílt egy cukrászdái. A cukrászdában vagy fagylalt, fekete, van sok minden, de nincs tej. Volt egy Tejbár is! Itt volt poharas tej, kakaó, friss péksütemény és sokféle tejtermék. A Tejbárból nyomtatványbolt lett. Itt árulják többek között azt a papírt is, amire géppel szépen ráírják majd a jelszót: „Igyunk több tejet!” Igyunk, persze, hogy igyunk! Ha a sör folyékony kenyér, akkor bízvást mondhatom: a tej erő, egészség! Persze nem úgy egészség, hogy az ember kénytelen Zacskóból fogyasztani a tejet, mért nincs egy hely, ahol' le lehetne ülni, mondjuk egy „macskafnöccs” mellé úgy, mint egy nagy- fröocs mellé. A sörhöz is adnak poharat. A tejhez nem! Az alkoholfogyasztás ellen küzdelem folyik, a tejfogyasztás növekedéséért úgyszintén. Az alkohol egyre nagyobb mértékben fogy, a tej- fogyasztás viszont stagnál. Igaz, hogy az alkoholfogyasz- tó helyek egyre csinosabba-k, szebbek lesznek. A talponállókat felváltják a kiskocsmák. Ide szívesen betér a magyar. Van hová betérnie a szeszfogyasztóníak, de hová menjen a tejfogyaszftó? A presszókat belengi a feketekávé, a szesz illata, de kinevetnék a fogyasztót, ha sör helyett mondjuk délután egy pohár hideg tejre, kefirre, joghurtra támadna kedve. Van tej. Egyre bővebben van tej. A tej az egészségre hasznos, az alkohol az egészségre káros. Mégiis a kocsmák csinosadnak, mégis a tejüké helyek szűnnek meg. Miért? tó űrk'és zhét etlen, hogy K miért döntenek úgy, ha egy nyomtatvány- boltot kell elhelyezni, miért a tejivó és miért nem a szeszivó helyet szüntetik meg a jobb nyomtatvány- ellátás érdekében? Az okot csák sejteni lehet. A szesz több hasznot hoz, a tej kevesebbet! Igaz, hogy a tej az egészséget védi, a szesz pedig rontja, de úgy tűnik... Igyunk több tejet! Bizonyára megjelennek majd Szefcszárdon is az erre buzdító plakátok, a hirdetések. Megnézem majd ezeket a plakátokat, elolvasom ezeket a hirdetéseket és közben folyton arra gondolok: menynyivel jobb lenne olvasni a Tejbár helyén létesült nyomtatványboltból beszerzett papíron rögzítve azokat a terveket, amelyek tehetővé teszik, nemcsak papíron, a több tej fogyasztását. SZALAI JÁNOS Havonta 198 és 222 millió között ingadozik — a tavalyi esztendőt figyelembe véve — azoknak az óráknak a száma, amelyeket a szocialista iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók munkahelyükön töltenek. S már itt megtorpan gondolatmenetünk, hiszen ez az idő nem azonosítható az intenzív munkával telt órákkal. Bizonyos csoportoknál igen, másoknál távolról sem. Máris belegabalyodtunk abba a kusza szövevénybe, melyet a teljesítménykövetelmények és a bérformák alkotnak. Átlag szaktárs Idén január és március között a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 2867 forint volt a szocialista iparban. Ez azonban Átlag Károly pénze, nem ad eligazítást arról — igaz, mivel összefoglaló tény, nem is adhat —, mennyit keres Konkrét Béla, s hol, miként dolgozik meg érte. A párt XI. kongresszusa határozatában ezt olvashatjuk: „A jövőben az életszínvonal emelésének azon tényezőit kell előtérbe helyezni, amelyek egyidejűleg szolgálják az anyagi jólétet és a gazdasági hatékonyságot... A bérpolitikában fő cél tegyen a munka szerinti elosztás erősítése.” A munka szerinti elosztás, formáját tekintve, sokféle lehet, ám alapja kétségtelenül az, hogy bér és teljesítmény együtt járjon. Amit nem egyszerű a gyakorlatban érvényesíteni, mivel a teljesítménybér kétségessé válik abban a pillanatban, amikor akadozik az anyag- vagy szerszámellátás, s fél napot kell várni a karbantartóra. A biztosítás biztonság, sugallja a reklámszöveg, s jónéhány munkahelyen hallgattak erre. A biztonságot úgy teremtették meg, az ott foglalkoztatottak megtartását, egyenletes keresetét azzal „bizosítot- ták”, hogy időbért fizetnek. Ami egyszerűbb, kényelmesebb. Csak éppen megfosztja a jogosan megszerezhető jövedelemtöbblettől a dolgozót, e többlet árufedezetének hasznosításától a vállalatot, a gyárat. Átlag szaktárs sem jól, sem rosszul nem keres, mert hiszen ő testesíti meg a középpontot. Ö minden bizonnyal elégedett. Ami nagy ritkaság, mivel legtöbbször azt hallani, jobban is fizethetnének nálunk. A nálunk a népgazdaság legkülönfélébb területein elhelyezkedő egység, ahol a munka jellege alapvetően eltérhet a másutt tapasztalhatóktól. A lélektani „nyomás” mégis azt sürgetné, hogy itt, ott, amott, mindenütt fizessenek „jobban”. Ám mihez mérten? A másik gyárhoz, a nem is rokon iparághoz viszonyítva? VÁLTOZÁS. PIHENŐKKEL Folyamatosan csökkent a hetvenes években a teljesít- ményben elszámolt munkaórák száma. Amivel az ösztönzés, s vele a hatékonyság növelésének fontos lehetősége maradt kihasználatlan. 1965-ben a fizikai foglalkozásúak munkaóráinak 61,6 százalékát a teljesítménytől függően javadalmazták, tíz esztendő múlva viszont minden száz órából csak 59,4-et - fizettek meg ezen a módon. Növekedett tehát azok tábora, akik — ahogy a gyári köznyelv gunyorosan fogalmaz — a sétamenet normáját teljesítik, azaz időbérben — jelen vannak. Ennek a kedvezőtlen, s tartósnak látszó folyamatnak a megállítására hozott határozatot a Minisztertanács 1974-ben, megszabva a munka normázásának, a telj esítmény követelmények vállalati • kialakításának fő irányait. Nyersen fogalmazva: sehol sem kapkodták el a határozat végrehajtását. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata szerint 1974 és 1976 között tovább mérséklődött a teljesítménybérben dolgozók aránya, a vállalatok tekintélyes része föl sem mérte alaposabban, mit tehetne a helyzet javítására. Szerény mértékű változás csak 1976 második felében következett be; az apadás megállt. Túl nagy pihenők tagolják részekre a társadalmi érdekeket megtestesítő teendők megvalósítását ezen a területen, s ezek a részek olykor kapcsolatban sincsenek egymással. Szembeszökőek az eltérések az egyes iparcsoportok között, s ezt csak technológiai különbségekkel nem lehet megmagyarázni. Közelebb áll az igazsághoz az a „magyarázat”, hogy vannak hagyományként normázott területek — így a bányászattól a kohászaton át a textiliparig —, s olyanok, ahol a sétamenet normája a hagyomány... Ne legyünk persze igazságtalanok. Bizonyos feladatok nem végezhetők el másként, csak órabérben. Ilyen esetekben nem az a kérdés, miért van órabér, hanem az, valóban annyi ember kell-e oda, amennyi ilyen formában kapja jövedelmét? A FOKOZATOSSÁG ELVE Hatalmas tartalékok rejlenek a bér és a teljesítmény szoros összekapcsolásában. A léhűtők kicsiny csoportjától eltekintve, dolgozni akar mindenki. Ha következetesen tapasztalja munkája és javadalmazása egységét, ahhoz igazodik, ha nem, ahhoz tartja magát. S mivel finoman fogalmazva is, következetlen, ellentmondásos volt hosszú éveken át a bérpolitika, a rendteremtés csak fokozatosan mehet végbe, de: végbe kell mennie! Amihez általános szemléletváltozásra éppúgy szükség van — mert a norma, a normarendezés hallatán sokakban gondolkodás nélkül megfogalmazódik az elutasítás —, mint jól képzett időelemzőkre, munkaerő-gazdálkodókra. Fokozatosan, írtuk te előbb, tegyük gyorsan hozzá, folyamatosan, s nemcsak a fizikai foglalkozásúakra értve. Munkakörök és munkaterületek során alkalmazhatók a teljesítménykövetelmények — így például az anyaggazdálkodásban, a bérelszámolásban, de a karbantartásban is, az egyösszegű utalványozással —, de ennek konkrét hogyanját csakis a vállalatok állapíthatják meg. Amire eddig alig ösztönözte bármi a munkahelyeket. Boldogultak nélküle is. Most azonban egyre szigorúbbak a gazdálkodás feltételei, s aki sikert kíván, annak tartalékok után kell néznie. LÁZÁR GÁBOR (Következik: Amiben nincs kivétel!) Szieszta Serpenyők, lábasok, fazekak. A tálalópult belső oldala... A pénztáraknál Sorakozó délidében Ahol mindig nagykanállal fiznék
