Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-23 / 172. szám

A^PÚJSÁG 1977. július 23. CSALÁD-OTTHON Börzén Megnéztük a jövő évi cipőket Végül is fontos dolog a ci­pő. Ha szűk, dörzsöl, ha ke­mény a bőre, ha izzad benne a láb — oda a jó közérze­tünk. Ha viszont divatjamúlt, netán kitapozott, hiába igye­keznénk hatását a többi ru­hadarabbal egyensúlyozni — külsőnk rendetlennek, elha­nyagoltnak tűnik. De hol vannak a kényel­mes és szép cipők...?! KI A HIBÁS? Elcsépelt már, hogy a ter­vezők jó cipőket képzelnek el, a gyárak elég jókat készí­tenek, a kereskedelem pedig a csúnyát, kényelmetlent rendeli. És nem egészen így van. A tervezők sem vala­mennyien fenomének, hogy egytől-egyig csodalábbeliket álmodnának a papírra: jó né­hány cipőgyártó cégnél rájöt­tek már, hogy nemcsak a tö­meggyártás hoz hasznot, és a kereskedelem is sejti, hogy mit szeretnének a vevők. Né­ha már éppen a jóindulat okoz bajt. Nézzük például a divatos textilcipőket: az erre alkal­mas textilt csak külföldön gyártják. A behozatal eléggé megdrágítja az árut. Legyen hát akkor tartósabb — gon­dolja a gyártó, és... Az ered­mény: hordhatatlan cipő. Azok a balgák — köztük a cikk írója —, akik divatos csíkos, vagy kék farmerből készült spárgatalpú nyári ci­pőt vásároltak, és nem képe­sek viselni keménysége miatt, vigasztalódjanak: a Minőségi Cipőgyár csak jót akart... A technológiai tévedések okoznak másfajta meglepeté­seket is. Például: a modell megszületik, szép, jó. Gyár­tani is elkezdik, csak éppen nem abból az anyagból, amit a modellhez használtak. (Drá­ga, nincs raktáron stb.) Aztán csodálkozunk az üzletben, hogyan tudnak ilyen lehetet­len lábbelit kitalálni! A BÖRZE ÍGÉRETE Kíváncsian mentünk el az idei cipőbörzére. Egy jókora teremben körbe-körbe kiállít­va látható minden olyan ci­pő modellje, amit a gyárak, szövetkezetek ajánlanak a jövő évre tavaszra, nyárra, a kereskedelem számára. Ugyanitt naponta találkoz­nak a gyártókkal a kereske­delem képviselői, és megren­delik, miből mennyit kér­nek. Ottjártunkkor is folyt a börze, de nem volt szabad hallgatózni... Azért a fülünk­be jutott — ha nem is ipari titok —, de az mindenesetre, hogy a kereskedelem sok, ki- sebb-nagyobb tételt rendelt az akkor szereplő gyártól. Talán látszik majd a válasz­tékon is. A börzén akadnak figye­lemre méltó és köznapian csú­nya lábbelik. Hogy mi lesz a divat, az az első pillantásra szembetűnt: a nyújtott orr, a keskeny fazon, a női cipők­nél a magas, vékony sarok. Némelyik cipőgyártó kol­lekciójából a kereskedelem helyében egy párat sem ren­delnék, mert divatjamúlt és szemlátomást nehéz, kemény cipőket kínált. (Kíváncsi va­gyok, mi lenne ezekkel a gyártókkal, ha egyszer meg­kapnák a megérdemelt „bün­tetést”...?) Leginkább a Mi­nőségi Cipőgyár kollekciója tűnt ki: sok textilcipővel, amelyeknek elegáns és igazán divatos fazonja mellett na­gyon jó minőségű, ízléses anyaga a szembeszökő. (Re­méljük, nem fogják megke­ményíteni.) A tizenéveseknek görög sarut kínáltak jövő nyárra, biztos divat. Női ci­pőik szép vonalúak, nagyon disztingváltak, finom bőrből. Különleges alkalmi cipőiknek ezúttal fémből készült a tal­pa, sarka. (Hogy járni lehét-e benne, nem tudom, kipróbál­ni nem lehetett...) A gye­rekcsizmák, száras cipők bűn­re csábítottak. Legszíveseb­ben hazacsempésztem volna belőlük legalább egy párat... Kényelmes, színes, biztonsá­gos talpú darabok, egytől egyig. Üzletben még hasonlót nem láttam. KÉNYELEM, AZAZ FÖLDCIPÖ A Minőség Cipőgyár di­csérete után rögtön a Duna Cipőgyár földcipőit említem: vonzóan otromba darabok, az ember legszívesebben bele­bújna nyomban. Sugallják a Sötét alkalmi cipők a Minőségi Cipőgyárból kényelmességet. Férfi és női számban egyaránt készülnek, ideálisak munkához, kirán­dulásra, iskolába. Remélhe­tőleg nemcsak egy-két darab lesz belőlük a boltokban, mint az idén. Meg kell említeni a szentesiek klumpáját, ami előtt minden férfilátogatónak földbe gyökerezett a talpa. Nagyon jól sikerült darabok. Férficipők frontján szere­pel a mi Botondunk: igaz, divatos cipője csak egy-kettő akad, a többi amolyan stra­pabíró jószág. Férficipőkről szólva: az Alföldi Cipőgyár férfiszandáljai is olyanok, amiket az üzletekben hiába keresünk: jó vonalú, divatos, kényelmes lábbelik. Térjünk vissza pár szóval a gyermekcipőkhöz. Sajnos, változatlanul sok a kemény, merev talpú, ormótlan darab. A Sabaria mintha megúnta volna a sok dicséretet, alig mutatott új formákat, új megoldást, de a régiek sem éppen a legszebbek, legjob­bak közül valók, amit koráb­ban a Sabáriától megszok­tunk. A gyerekcipők frontján tehát nem sok jót várhatunk — kivéve a Minő csizmácská- it — de annál gazdagabb a kínálat szép. kedves serdülő­cipőkben. Némelyiket a ma­mák is megirigyelhetik majd. Persze, ha kapható lesz... Mert ne felejtsük, nem a kirakatokban láttuk ezeket a eipűket, csak a börzén. A börzén, ami azért, jó, mert így megtudjuk, mit le­hetne vásárolnunk, ha a ke­reskedelem is úgy akarná, és azért rossz, mert tudjuk, mit nem vásárolhatunk, ha a ke­reskedelem úgy akarja. Virág F. Éva 10. Az embereikbe belenevelt gátlásokat — (a banda tag­jai többnyire gazdag és középosztálybeli családok­ból származtak, Mary Brun­ner. aki elsőnek csatlako­zott Mansonhoz például az egyetemet hagyta ott a ked. véért) — nagyoniis egysze­rű módszerekkel „oldotta” fel. A lányokat nyilvános tömegszeretkezéseken kény­szerítette akaratának teljes és feltétlen követésére, János jelenéseinek köny­vében öt angyal megjelené­séről van szó. Manson sze­rint — a négy Beatlesről, és őróla. A vérrel írt fel­iratok mögött a Beatles nagylemez HeTter-Skelter („össze-vissza”) rejlett. Eb­ben hangzik el a „pig” szó, s az „arise”, a „keljetek fel”, amelyről „RISE” formájá­ban a LaBiancáéknál hátra­hagyott egyik felirat tanús­kodik. Manson furcsa téveszméi­nek annyira hittek a banda tagjai, hogy amikor Manson már a Barker-tanyán azt mondta nekik, hogy itt van az a nyílás, amely a föld méhében rejtőző paradi­csomba vezet, némelyek na­pokon át keresték a „bejá­ratot”. Mansonnak sikerült olyan démoni erővel hatalmában tartania hippyjeit, hogy gyilkossági parancsait is gondolkozás nélkül teljesí. tették. Lew'o YablonSki, a szo­ciológia és kriminalisztika professzora, a kaliforniai San Fernando Valley egye­tem szociológiai fakultásá­nak dékánja, a hippy-kér- dés szakértője szerint Man- sonékat sok minden elvá­lasztotta a szokásos hippy- közösségektől: „Mindenek, előtt a nagy érdeklődés a vallás, az ál-vallás, isten és az ördög iránt. A kábító­szer-élvezők határozottan hajlanak a miszticizmusra, mert a kozmosz részének érzik magukat”. Yablonski szerint a kábí­tószer hatásában kell a gyil­kosságok indítóokát is ke­resni: „A folyamatos kábító, szer-fogyasztás kihatása az emberi magatartásra nagyon bizonytalan. Kísérletekből kitűnt azonban, hogy egyes személyek hosszabb LSD- fogyasztás után üldözési má­niára hajlanak, s úgy ér­zik. hogy nekik kell először lecsapniuk. A kábítószer él­vezetének másik lehetséges következménye az az érzés, hogy az egyén emberek fö­löttivé nőtt és azért úgy ér­zik, kívül áll a törvénye­ken és a büntethetőségen, s éppen ezért bármit elkövet­het. A kábítószer-fogyasz. tás harmadik következmé­nye, hogy az egyén tudatá­ban elmosódik az élet és a halál határa. Manson ural­kodott családja tagjai felett, valószínűleg az egész úgy zajlik le, mint egy gyerek­játékban: az egyik az úr, a •többiek: a rabszolgák.” Egy szexológus, dr. Da­vid Smith véleménye sze­rint azonban „nem a kábító­szer, hanem a szex volt a közöfe nevező” a Manson- családJban. „Egy lány, aki Charlie családjához csatla­kozott — fejtegette: RendJ szerint mindenki . bizonyos polgári erkölcsi elképzelése­ket vitt magával. Charlie legelőször arról gondosko­dott. hogy ez az erkölcs megtörjön. így tudta köve­tőinél azokat a gátlásokat kikapcsolni, amelyek nor­málisan életünket szabályoz­zák.” Ami a gyilkosságok célját illeti, Mansont a négerek gyűlölete vezette. S úgy vél­te — a négerfelkelések idő­szaka is volt ez, nemcsak a hippy-mozgalom virágkora — hogy a fehéreket fel kell ébreszteni. („RISE”). És úgy vélte, hogyha ismert ég gaz­dag fehér embereket ölnek meg, akkor a fehérek úgy vélik, hogy a négerek köré­ben kell keresni a tettest. A fehérek megtámadják a né. gereket, de a négerek el­bánnak az elpuhult fehérek­kel. S akkor jön majd ő, aki képes arra, hogy az önálló életre alkalmatlan négerek ura és parancsoló ja legyen. És egyben ősatyja az új fe­hér Amerikának. Hihetetlen? Elképesztő? Egy torz világ, torz tü­körképe egy szörnyeteg Pintér István : Gyilkosság - a „szeretet jegyében” Kovács János receptkönyvéből Saláták A Gemenc főszakácsának gyűjtéséből közlünk néhány könnyen elkészíthető saláta­receptet, melyek salátaként, illetve önálló fogásként is tá­lalhatók. Fadlizsánsaláta: Hozzávalók: 1 kg padli­zsán, 1 dl étolaj, vöröshagy­ma, 20 dkg zöldpaprika, fok­hagyma, 20 dkg paradicsom, petrezselyemzöld, só, bors. A padlizsánt a sütőben puhára sütjük (héjastól) le­húzzuk a héját. Közben olaj­ban hagymát, fokhagymát, zöldpaprikát üvegesre párol­juk, hozzáadjuk a padlizsánt, paradicsomot, sót, borsot, petrezselyemzöldet. Keverés mellett sűrűre főzzük. Ki­hűtve, hidegen tálaljuk, pa­radicsomkarikával és cit­rommal díszítjük. Yitaminsaláta: Hozzávalók: 40 dkg hámo­zott uborka, 40 dkg sárgaré­pa, 40 dkg alma, 2 db fejes­saláta, citromlé, só, tejföl. A sót, citromlevet, tejfölt elkeverjük. Ebben a lében forgatjuk meg az összekevert zöldséget. Paradicsomkari­kával díszítjük. Tojássaláta: Hozzávalók: 10 db ke­ménytojás, olajbogyó, snitt- ling, 2 dl joghurtmártás, só, bors, fejessaláta-levél. A salátaleveleket a tál aljá­ra tesszük, ráhelyezzük a tojásszeleteket, megsózzuk, borsozzuk, a tetejére tesszük az olajbogyót és a snittlinget, majd leöntjük joghurtmártás­sal. Joghurtmártás készítése: Hozzávalók: 8 dkg liszt, fokhagyma, 1 dl víz, fi tojás- sárgája, 2 dl olaj, 2 dkg cu­kor, mustár, tárkony apróra vágva. A tojássárgája, joghurt és olaj kivételével az összes hozzávalókat lábasban főzzük állandó keverés mellett, míg besűrűsödik. Mikor kihűlt, beleütjük a tojássárgákat, cseppenként beleöntjük az olajat, miközben állandóan habverővel keverjük és köz­vetlen tálalás előtt keverjük bele a joghurtot. agyában. S Vincent Buglio- si ügyésznek nem kis fá­radtságába került, amíg _ a esküdteket meg tudta győz­ni minderről. A törvény ugyan nem kötelezi a vád­hatóságot, az indítóokok fel. tárására, de különösen egy oiyan perben, ahol a vád­lottak — mint Manson is — tagadnak, az indítóok hiteles bemutatása nélkül a vád képviselője a gyakorlatban kudarcra van ítélve. Igaz, Bu.éli ősi mate sikerült azt is bebizonyítania, hogy Char­les Manson ismerte Sharon Tatet, ismerte a ház. a villa beosztását is. tehát akik azt állították, hogy véletlen ve­zette a banda tagjait, nem mondanak igazat. Az első tapasztalatokat a Mansont és követőit össze­fűző kapcsolatokról Bugliosi akkor szerezte, amikor a „család” két, szabadlábon lévő tagjával. Sandra Pugh- gal és Lynette Frommeval beszélgetett. Mindketten hajlandók voltak a találko­zásra, de csak akkor, ha csokoládét kapnak (!) „Meglepett a két lány arc­kifejezése — írta később Bugliosi. — Belső megelé­gedettség sugárzott róluk. Úgy hatottak, mint akiket Bemutatom lakásomat Az új lakás öröm, az el- rendezkedés gond... Az utób­bi különösen a házgyári la­kásokba költözködőkre vo­natkozik. Mindenki szeretné lakását kényelmesen, lakályo­san, otthonosan berendezni, de a meglehetősen szerény bútor és berendezési tárgyak választéka ezt nem mindig teszi lehetővé. Ilyenkor mit teszünk? „Elővesszük” ötle­teinket és úgy rendezkedünk. Számtalan dolgot — térelvá­lasztót, „hamis gardróbot”, ci­pőpolcot készítünk, melyek igen hasznosak lakásunk ki- használhatatlannak látszó szögleteiben... Ezért kérjük kedves olva­sóinkat. hogy akiknek lakbe­rendezéssel kapcsolatos — ki­vitelezett — ötletük van, ír­ják meg szerkesztőségünk Család-Otthon rovatának. A későbbiekben ezekből az öt­letekből szeretnénk továbbad­ni néhány fényképes taná­csot a be- és átrendezőknek. Javaslataikat várjuk és elő­re is köszönjük! hm KöszöbüIí i Magyar Konyhát ürömmel köszöntjük a na­pokban első alkalommal meg­jelent „Magyar Konyha” cí­mű folyóiratot, mely a ma­gyar sajtó történetében úttö­rőszerepet vállalva, az étke­zéskultúrával és a konyha- művészettel foglalkozik. A nyolcvan oldalas, színes kiadványban olvashatunk ar­ról, hogyan étkeztek őseink; a Gyerektányér rovatban hasznos tanácsokat találha­tunk gyermekeink étkezési szokásainak kialakításához; olvashatunk a cukorbetegek étkezéséről, a pudingkészí­tésről, a pezsgő fogyasztásá­ról, fűszerekről, találhatunk a lapban fogyókúrázóknak szó­ló étrendet a „Jóllakva fogy­ni” oldalon. Pálfy József „Édesanyám főztje” című írása rangossá teszi a szépen tördelt, jól szerkesztett, kitűnő összeállí­tásban megjelent színes fo­lyóiratot. Receptek, rejtvé­nyek és pályázatok szórako­zást kínálnak: kinek a kony­hában, kinek a szobában... — h — semmi nem tud nyugtalaní­tani. Csaknem állandóan nevetgéltek mindegy volt, hogy én mit mondtam. Szá- múltra nem léteztek megol­datlan problémák. Szükség­telen volt többet kérdezni és keresni, mert ők megtalál­ták az igazságot. Az igaz­ság pedig így szólt: „Charlie, szeretet”. Az ügyész megpróbálta megtudni, hogy milyen sze- retetről van szó. — Olyan szeretetre gon­dolnak, ami férfi és nő kö­zött jöhet létre? — Igen, arra is, de ez csak részben van úgy. Szeretet az szeretet, nem tudjuk megha­tározni. — Azt hiszik, hogy Char­lie a Jézus Krisztus? Rejtélyesen mosolyogtak, mintha olyan titkot őrizné­nek, amely csak nekik jutott osztályrészül. Egyébként Sandra Pugh, aki egy cse­csemőt is tartott a karján, 21 éves volt, Lynette From­me pedig már éppenséggel 26, de úgy hatottak, mint kisgyerekek. Kislányok, já­tékaik közben. Azok között értve a gyilkosságot is. (Folytatjuk) „Alföldi” szandálok

Next

/
Thumbnails
Contents