Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-15 / 139. szám
A ^PÚJSÁG • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hova vigyem a textilhulladékot? Rikker Károlyné Tolnáról írt levelet szerkesztőségünknek: „Nem tudom, hova forduljak problémámmal. Nekem is van sok textilhulladékom. Tolnán lakom, itt viszont nincs átvevőhely. Hova forduljak, ahol átvennék?” Szigeti Béla, a Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat igazgató-helyettese válaszát közöljük: — Lakhelyéhez legközelebb eső telepünk: Szekszárd, Bo- gyiszló u. 6. szám alatt található, nyitva tartása: 8—16 óráig. (Ezzel nem oldódik meg a tolnaiak textilhulladékának megfelelő elszállítása. Hasznos lenne, a háztartási pamuttextil-akció keretében, ha a MÉH kirendeltsége bizonyos időnként a környező községekbe is kijárna, átvenni az összegyűlt anyagot.) Útkorszerűsítés Alsónyéken Földi József alsónyéki lakos, szerkesztőségünknek írja, hogy másfél szobás, összkomfortos házban lakik Alsónyéken. Építeni szeretne telkére korszerű sertésólakat. A községi tanácson azt tanácsolták neki, hogy óvakodjon az építkezéstől, mert a közeljövőben új utat építenek, mely az ő portáján is kereszTelefonszámunk: 129-01, 123-61. tül vezet. Ezt írja: „Községünkön már halad át egy út, ezért nem tartom szükségesnek még egy építését, gazdaságosabb lenne a régi korszerűsítése. Az új út közlekedési szempontból is veszélyt rejt magába. Az Óvoda utcán vezet át, ahol naponta sok iskolás és óvodás közlekedik. Ezen kívül legalább negyvenöt fokos szögben fog kanyarodni az út, ami szintén veszélyes...” Sipőcz Győző, a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága építési, közlekedési és vízügyi osztálya vezetője adja meg a választ. — Az 1975. december 15-én jóváhagyott Bátaszék—Alsónyék összevont rendezési terve Alsónyéket az Óvoda, Fő és Temető utcán keresztül tervezi bekötni az 56-os sz. Szekszárd—Mohács főközlekedési útba. A leendő Temető utcai szakasz érinti telkük északi vonalát, ahova sertésólat akartak építeni. 1977. május 20-án a bátaszéki tanácsnál feleségét tájékoztattuk az építés lehetőségeiről. Nem zártuk ki annak a lehetőségét, hogy a telek északi oldalára építsen, de akkor vállalniuk kell azt a következményt, hogy az út távlatban (10—20 év között) történő kiépítése esetén, kisajátításkor a sertésólakért kártalanítás nem illeti meg. Egyébként telkük elég nagy ahhoz, hogy a sertésólakat lebontás veszélye nélkül alkalmas helyen (nem talajvizes) felépítsék. (Sajnos a válaszból nem derül ki az, hogy valóban veszélyt jelent-e az új út az arra közlekedő óvodásokra és iskolásokra.) Cserekészülék Passinszki László bátaszéki olvasónk írja, hogy tavaly nyáron vásárolt egy STAR RM 4620—76 típusú rádiós, magnetofonkészüléket. A készülék állandó meghibásodásával és javításával kapcsolatos tortúrájáról lapunk „Vannak még kisügyek?” című cikkünkben is foglalkozott: „A készülék hatodszorra is meghibásodott. Elküldte a bátaszéki GELKA-hoz és kérte a készülék kicserélését, hivatkozva a jótállási jegyre, miszerint, ha a készülék ötször meghibásodik, hatodszo- ri javítás helyett ki kell cserélni, kivéve ha nem biztosítékot kell cserélni: A csereutalvány helyett azt a választ kapta: az ötödik javítás csak szolgálati, (előfordulhat, hogy szavatossági érthető alatta) volt. Belenyugodott. Igenám, de azóta eltelt ötven nap. Volt ideje dühöngeni és a jótállási jegyet tanulmányozni, ami előírja, hogy harminc nap után cseremagnót, vagy ha azt nem tudnak biztosítani, akkor utalványt kell adni új készülékre. Erre az volt a válasz: mi csak kihelyezett részleg vagyunk, menjen be Szekszárdra.” A rertkívül bonyolultnak látszó, de válójában egyszerű kérdésekre Varga János, a Gépipari Elektromos és Karbantartó Vállalat műszaki ellenőre adja meg a választ: — Ügyfelünkkel történt személyes megbeszélés alapján a panaszt 1977. május 17- én a készüléktu'lajdonos teljes megelégedésére rendeztük. A levélben felvetett kölcsönkészülékek és csereutal- ványók kiadása eddig is és a jövőben is a főszervizben történhet. A készülékcserékért az utalvány aláírója — a szervizvezető vagy helyettese — egyszemélyben felelős. A cserejogosultság elbírálásé- / hoz és a bevont készülékek felülvizsgálatához ennek alapján joga van. A csereutalványok — szigorú számadású nyomtatvány — kezelése is egy személy kezében van. Ügyfeleink akár Bátaszéken, Bony- hádon vagy Zombán a fiókszervizben leadott készülékeikkel a főszervizzel kapcsolatba lépnek. Ügyfeleink pontos és udvarias tájékoztatására nyomatékosan felhívtam a . íiókszervizek félfogadóinak figyelmét. (Szívesen megtudtuk volna, hogy Passinszki László mag- nókészülékügyét végül is hogyan rendezték?) Ml VÁLASZOLUNK Moszkvában, a Forradalmi Múzeumban „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a képzőművészetben” címmel kiállítás nyílt. A múzeum gazdag készleteiből ez alkalommal a legjellemzőbb, legművészibb alkotásokat választották ki. Közöttük olyan neves festők képeit, mint I. Brodszkij, M. Grekov, A. Deineka, M. Szárján, K. Petrov-Vodkin, P. Szokolov-Szkal, vagy V. Muhina, F. Favorszkij, J. Janson-Maniszer szobrait. A kiállítás lépésről lépésre mutatja be a nagyszerű utat, melyet a szovjet nép a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt hat évtizedben megtett. A kiállítás látogatói érdeklődéssel nézik azokat a vásznakat, melyek a forradalom vezérét, Lenint és társait, az 1917-es év forradalmi eseményeit, a szovjet hatalom első lépéseit mutatják be. A kiállításon komoly teret szenteltek a szocialista társadalom építésének. Külön teremben gyűjtötték össze a szovjet nép második világháborús hőstettével foglalkozó művészi alkotásokat. A befejező rész a békeharcot, az ötéves tervek építkezéseit, a világűr meghódítását mutatja be. A kiállítást több külföldi országban is bemutatják. APN—KS M. G. Szokolov: „Lenin a Szmolnijban, 1917 októberében” M. B. Grekov:„Vörös kürtösök” P. A. Krivogonov : „Brandenburgi kapu, Berlin, 1945 május” 1977. június 15. Mm A mezőgazdasági ter- melőszövetkezetek dől11 ti gozóinak munkáidéjé- 1*8 ről, valamint munkadítíK jazásának rendszeréről szól a mezőgazdasági es elelimezésügyi miniszter és a munkaügyi miniszter 19,1977. (V. 25.) MÉM—MüM számú együttes rendelete, amely szerint a szövetkezetekben az évi, ihiavi, heti, napi munkaidőt a munkaügyi szabályzatban vagy a kollektív szerződésben kell megállapítani, úgy, hogy az alaptevékenységben foglalkoztatott dolgozók munkaideje — túlórával együtt — legfeljebb évi 3000 óra, az alaptevékenységen kívüli tevékenységben foglalkoztatottaké legfeljebb évi 2500 óra lehet. A havi munkaidő 270 óránál és napi 12 óránál hosszabb, illetőleg napi 6 óránál rövidébb nem lehet. A szövetkezeti vezetők munkadíjazásának megállapítása céljából a szövetkezeteket kategóriába kell sorolni, s ezt a kategóriát a küldöttgyűlés, társulásoknál az igazgatóság vagy igazgatótanács állapítja meg. A jogszabály külön rendelkezik a fizikai dolgozók, külön a nem fizikai dolgozok és külön az egyéb ágazatokban dolgozók díjazásáról, az egyéb, bérjellegű, nem bérjellegű és szociális juttatásokról, mellékletei pedig a besorolási feltételeket és a különböző munkakörök munkadíj táblázatait tartalmazzák. A rendelet — amely a Magyar Közlöny idei 41. számában jelent meg — kihirdetése napján (V. 25.) hatályba lépett, rendelkezéseit 1977. május hó 1. napjától, a premizálásra vonatkozó rendelkezéseket 1978. január 1-től, a munkadíj alsó határára vonatkozó Dobos Gyula, a megyei művelődési központ igazgatója tanulmányúton járt Lengyel- országban. A Népművelési Intézet évente szervez egyhetes látogatást valamelyik baráti országba, ahol hazánk nagy művelődési központjainak vezetői megismerkedhet-, nek az ottani kulturális élet intézményhálózatával. A' külföldön szerzett tapasztalatok nemcsak a szakemberek számára hasznosak és kamatoztathatók, mind- annyiónkat érdekel: milyenek ott a művelődés feltételei, milyenek — például a lengyel — művelődési házak? — Merre járt a delegáció? — Először Varsóba mentünk. ahol végigjártuk a város kulturális nevezetességeit. aztán Rzeszow vajdaságba repültünk. A tulajdonképpeni tapasztalatcserére itt került sor. Vajdasági központ Rzeszow, mi egy közeli kisvárosban, Lancutban laktunk, a gyönyörű Potocki kastélyban. Itt-került sor arra a tanácskozásra, amelyben Lengyelország vajdasági művelődési központjainak vezetői és néhány kisebb művelődési intézmény irányítói vettek részt — és természetesen mi, a magyar küldöttség. Előadást hallottunk a lengyel művelődési házak szerepéről, tevékenységéről. küldöttségünk vezetői a magyar köz- művelődési intézményekről beszéltek, és Gyarmati Kálmán, a debreceni művelődési központ igazgatója bemutatta saját intézményét. Természetesen a lengyel kollégákat és minket is elsősorban a két művelődési struktúra különbözőségei ’ és hasonlóságai érdekeltek leginkább. — Milyen személyes benyomásokat sikerült szerezni ? — Már említettem néhány várost, ahol jártunk, ezeken rendelkezéseket 1980. január 1. napjától ikell alkalmazni. A vadásztársaságok alapszabályába felveendő rendelkezések újabb megállapítása tárgyában adott 'ki utasítást 9/1977. MÉM szám alatt a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, s az utasítás melléklete sorolja fel tételesen az alapszabályba kötelezően felveendő rendelkezéseket. Az utasításiban írtaik szerint: „A vadászat nem lehet munka nélküli jövedelemszerzés eszköze. A vadásztársasági tagoknak a vadászat eredményéből adható részesedés (vadrész) mértékét az alapszabályban kell meghatározni.” (Megjelent a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő f. évi 17. számában.) Az Építésügyi Értesítő idei 14. számában jelenít meg a 2/1977. ÉVM—PM számú elvi ál 1 á s f o g 1 a> 1 á s a lakás- használatba-vételi díjra vonatkozó egyes rendelkezések értelmezéséről, s e körben kiemelendő, hogy a tanácsi bérlakásra megállapított lakás- használat ba-vételi díjból engedélyezhető szociálpolitikai kedvezmény ugyanazon gyermekek és más eltartottak után is csak egy ízben illeti meg a dolgozót. Ha itehát a dolgozó részére — pl. más városba történő költözése folytán — újabb tanácsi bérlakást utalnak ki, csak olyan gyermekei, családtagjai után engedélyezhető részére szociálpolitikai kedvezmény, akik után korábban ilyenben nem részesült (pl. a korábbi lakáskiutalást követően született gyermek után.) Dr. Deák Komád a TIT városi-járási szervezetének elnöke kívül Lezajskban és Krakkóban is megfordultunk művelődési intézményekben. Ami valamennyiről elmondható, hogy egészen kiváló a felszerelésük, a klubhelyiségek szépek, elegánsak, jó minőségű technikai berendezésekkel rendelkeznek. Mindenütt van színházterem, ami kamara jellegű előadások tartására alkalmas, 3—400 főt fogad be. A városokban emellett „nagy” színház is működik. Sok kisterem van a művelődési házakban, amely nagyobb rendezvényeknek biztosít helyet. — Bizonyára találkoztak olyan lengyel sajátosságokkal, amiket figyelemre méltónak találtak. — Nagyon érdekesnek véltük azt a lengyel szokást, hogy a művelődési intézmények építési költségeinek mindössze a felét biztosítja az állam. A többit társadalmi munkával teremti elő az a közösség, amely az intézményt használja majd. Ennek megvanák a hagyományai és módszerei, úgy tudjuk, a társadalmon soha nem múlik egy új intézmény elkészülte... Figyelemre méltó az a szokás, hogy a frissen felvett népművelők egy hetet a vajdasági művelődési központban töltenek. Ez alatt megismerkednek nemcsak a ház munkájával és munkatársaival, de azt is pontosan megtudják, hogy milyen segítséget kérhetnek későbbi munkájukhoz. Lengyelországban minden új embert, aki a közművelődés területére kerül, a megyei intézmény véleményez és ajánl. Jónak tartom ezt a szokást, ahogy azt is, hogy fokozott gondot fordítanak a hálózati munkára. Egyébként mind- annyiónknak feltűnt, hogy odakinn kisebb költségvetéssel dolgoznak a művelődési házak, mint nálunk, de nem panaszkodnak a kevés pénzre... — vfé — Történelmi események festményeken Milyenek a lengyel művelődési házak?
