Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-15 / 139. szám

1977. június 15. Munkások és értelmiségiek AZ ÉRTELMISÉGRE vo_ natkozóan joggal állapította meg a párt XI. kongresszu­sának beszámolója, hogy „a szocializmus építésében a tudomány, a technika, a kultúra növekvő társadalmi jelentőségével, a tudomá­nyos-technikai fejlődéssel párhuzamosan fokozódik az értelmiség szerepe, gyara­podnak sorai.” E politikai összegzés a lényeget fogalmazza meg. A megvalósulásban viszont na. gyón fontos szerep jut a részleteknek is. Például an­nak, hogy a mindennapi munka során hogyan alakul, miképpen fejlődik a munká­sok és az értelmiségiek kö­zötti közvetlen kapcsolat? Hiszen a politika, a poli­tizálás egészét nem kizáró­lag az elvek alkotják, ha­nem a gyakorlati munka és annak részletei is. S ha jól végiggondoljuk e folyama­tot, hamar és logikusan el­juthatunk a legátfogóbb el­méleti általánosításoktól az egyes emberekig, a közöttük feszülő — vagy hiányzó — kapcsolatokig. Velük együtt teljes — és nélkülük hiá­nyos — a kép. A kapcsolatok egymáshoz közelítenek, információkat, de legfőképpen hatást köz­vetítenek. S mindennek ter­mészetesen rendkívül nagy szerepe lehet a tudatformá­lásban, abban is tehát, hogy az értelmiség még jobban azonosulhasson a fejlett szocializmus építésének köz­vetlen és távlati céljaival. Ugyanakkor mindannyian jól tudjuk: többnyire az a legmaradandóbb hatás, amit a bensőséges emberi kap­csolatok hoznak létre és hi­telesítenek. A tapasztalatok szerint a műszaki és az agrárértelmi­ségieknek van legtöbb, leg. inkább „élő” kapcsolatuk a munkásokkal. Ami érthető és természetes is, hiszen „termelésközeiben” dolgoz­nak és munkájuk során na­ponta lemérhetik intézkedé­seikből, elképzeléseikből mit igazol vissza az élet, és mit korrigál (a realitások­hoz igazítva azt ezzel) a kétkeziek munkatapasztala, ta, önérzete, osztályöntuda- ta. Sok érintett értelmiségi szerint igen tanulságos és sok meghökkentő tényt is felszínre hozó hétköznapi tapasztalatcsere ez. Legdön­tőbb ténye: a dolgozók el­lenére a még oly kitűnő el­képzelés sem valósítható meg — és az, hogy ámi ta. lálkozik a termelésben részt­vevők elképzeléseivel, egyet­értésével, az sokkal hama­rabb és könnyebben való­sággá válik, mint amit a „megvalósulási pálya” hi­vatalos tapasztalatai ígér­nek-jeleznek De csak akkor, ha az érintett értelmiségiek nem a munkások „fölött”, nem a munkások „mellett”, hanem velük együtt, jó em­beri-munkatársi kapcsola­tokat kialakítva tevékeny­kednek, eltanulva-átvéve közben tőlük a mindenna­pok néhány elengedhetetle­nül fontos elemét: a gyakor. lati tények tiszteletét, a gép mellett álló munkás sze­mélyiségének respektálását, az őszinte szókimondást, a problémák bátor, egyenes fölszínre hozatalát. Már jóval közvetettebbek a lehetőségek a pedagógu­sok esetében, akik az értel­miségnek legnagyobb és ha­tásukban talán a legjelen­tősebb csoportját képviselik. Hogyan teremthet egy pe­dagógus közvetlen emberi kapcsolatot a munkásokkal? A kérdés távolról sem köl­tői — sőt, konkrétan lehet rá felelni; napjainkban igen sokféleképpen. Jó alkalom erre az „Egy üzem — egy Iskola”, de még jobb az „Egy üzem — egy raj” moz­galom. EGYIK SEM merülhet ki abban, hogy mosollyal és kézszorítással nyugtázzák az iskolának nyújtott anyagi segítséget. A pedagógusok­nak is kezdeményezniük kell: részt vállalni az érin­tett üzemben az oktatási és a közművelődési feladatok megoldásából. így a kap­csolat már kölcsönös lesz, egyben szorosabb is. mert ezzel jobban emberközelbe kerül. De említhetjük a csa­ládlátogatások lehetőségét is. Egy-egy ilyen találkozás szintén jó alkalom arra, hogy megismerjék egymás életkörülményeit és ezzel a bensőségesebb, emberi kap­csolat kialakulását egyen, gessék. Találkozni kezdeménye­zésekkel az irodalmi és a művészeti élet berkeiben is. Az írók terveiben több ter­melő munkahely meg'átoga- tása is szerepel. Néhány képzőművész ma már nem­csak időnként megforduló vendég, hanem rendszeres látogató az üzemekben. Ez. zel fontos közművelődési missziót is teljesít, hiszen a maga eszközeivel mindenütt igyekszik formálni a köz­ízlést, fejleszteni a látás­kultúrát, megszerettetni a művészetet. De talán még jelentősebb az eközben őt érő hatás: a munka világá­val való megismerkedés el­sődleges élménye. Ami az esetek döntő többségében meghatározó jellegűnek és maradandónak szokott bizo. nyúlni. A Hazafias Népfront he­lyi szervei — tevékenységük során — már régen fölis­merték a munkások és az értelmiségiek közötti kap­csolatteremtésben rájuk há­ruló fontos szerepet, és igvekeznek is minél több al. kaimat teremteni a közvet­len találkozásra — elsősor­ban természetesen a lakó­területeken, működésük leg­fontosabb körzeteiben. A cél minden esetben nyilvánvaló: munkások és értelmiségiek ismerjék meg kölcsönösen közelebbről egymás élet. és munkakörülményeit, az őket foglalkoztató fő kérdéseket, problémákat, egymás örö­meit, gondjait. Emlékezetesek azok a ta­lálkozások is, amelyekre a társadalmi munka egy-egy szép akciója ad alkalmat. Amikor önzetlen társadalmi áldozatvállalásból egymás mellett dolgozik az üzemi munkás és az iskolában, hi­vatalban dolgozó értelmisé­gi. Ez nem valamiféle szín­padias, alkalmi találkozás, ez — nagyon is tartalmas, nagyon is emberi. Sokakat a közhasznú hob­bi gyakorlása hoz közel egy­máshoz. A honismereti szakkörökben gyakran látni egy asztalnál ülni olyan munkást és olyan értelmi­ségit. akit egyaránt a ne­mes lokálpatriotizmus heve fűt. S hasonló példák szá­zával szolgálhat az öntevé­keny művészeti mozgalom is. Különösen a színjátszó együttesek és az énekkarok szolgálnak jó terepül az ilyen kapcsolatteremtések­hez. És utoljára hagytuk az egyik leglényegesebbet: a személyes, akcióhoz nem kapcsolt emberi kezdemé­nyezéseket. Jóleső érzés lát­ni, amikor munkásból lett értelmiségiek annyi törődés­sel és szeretetel ápolják azo­kat a kapcsolatokat, ame­lyek korábbi munkatársaik­hoz fűzik őket. Sokszor ná. luk keresnek választ az őket foglalkoztató gondokra, problémákra is: hitükből, elszántságukból merítenek újabb ösztönzést a mai, hol­napi problémák megoldá­sára, az akadályok leküzdé­sére. TÁLÁN az ilyen együtt- létekben ölt leginkább testet az az emberi teljesség, ami az élet igazi értelmét, szép­ségét adja. Itt válnak a nagy politikai igazságok kézzel foghatókká, az osztá­lyok és rétegek szövetsége érzelmeken, egyetértésen, bensőséges emberi kapcso­latokon nyugvó barátsággá. S bizonyára nem túlzás az igény: végül idáig kell majd eljutnunk össztársadalmi méretekben is. Nem holnap, talán még nem is holnap­után, de mégis korunkban, a fejlett szocializmus fel­épülésével. PAPP ZOLTÁN A bátaszéki tsz a Zentai-dűlőben már tavaly megkezdte a telepítendő százhektáros szőlőültetvény teraszainak kialakítását. Az idén már telepítettek is olaszrizlinget. A teraszok kialakítása, a főbb tereprendezés befejezéshez közeledik. E terület egy részén már a telepítéshez végzik a forgatást. /'tolna'n , , ríftPUJSAG 5 dat látott. Ebben a tudatban és hangnemben folyt a be­szélgetés is. Kérdésre adott válaszában Balczó hangsú­lyozta, hogy a nyíltságot és őszinteséget igyekezett a végletekig vinni, hiszen tíz­ezreknek nem lehet hazudni. A belső rendcsinálást önma­gunkban kell kezdeni és re­méli, hogy a példa ragadós lesz. „Lehet élni így, vagy úgy, csak igazságtalan körül­mények közt nem lehet”. Többen szóvá tették, hogy a világ legnagyobb öttusázója miért nem vállalta legalább egy kis csapat edzését? Volt rá lehetősége, de arra nem, hogv esetleges sikeres ne­veltjeinek pályafutásában magasabb szinten is beavat­kozhasson. „Tájékoztatásként említem, bár állásom nincs, hivatásom az van. Úgy is mondhatnám: nem vagyok Jolly Joker, aki mindenre felhasználható, csak egy piros hetes vagyok, aki nem sokat tehet, ha tök a tromf, ha viszont piros az adu, hasznossá válhat”. A fenti szó szerinti idézet talán érzékeltet valamit a Küldetés főszereplőjének stí­lusából és a vele való beszél­getés közvetlenségéből is. Va­lamennyi felszólalást és vá­laszt természetesen képtelen­ség idézni. Volt, akit Balczó András magánélete, olvas­mányaival való kapcsolata a kelleténél talán kissé jobban érdekelt. A jelenlévők túl­nyomó többsége azonban jól megértette, hogy a film „kül­detés” jellege egész másban keresendő. A nyílt beszédben, az etikai tartásban és abban a felettébb logikusnak tűnő követelésben, hogy a sport­beli érvényesülés terén sem­mi ne játszhasson szerepet, csak a valóban és hitelesen mérhető teljesítmény. Rég­óta tudjuk, (Schneider Kon- rád, a szekszárdi kerékpáro­sok edzője felszólalásában is utalt rá), hogy ezen a téren sportéletünk még távol van az eszményitől. Mindennap­jaink legalább annyira. Balczó — és a többiek ta­lálkozása negyed 8-tól este 10-ig tartott. O. I. Fotó: Sz. L. Kár. hogy a nagy tapaszta­laté moziüzemi vállalat hét­főn este félt. Félelmében közrejátszott tapasztalata is, meg az, hogy a közönség sze­szélyes. így aztán nem volt a szervezés magasiskolája, hogy egy közönségtalálkozó három helyen zajlott. Kezdődött a moziban, folytatódott az e célra teljesen alkalmatlan klubpresszóban, míg végül a késő estében a művelődési központ földszinti tanácsko­zótermében. A közönség sze­szélye ugyanis ebben az eset­ben abban nyilvánult meg, hogy nem akart elmozdulni, ami jó dolog és éppen ezért Balczó András és Kosa Fe­renc találkozója a szekszár­diakkal kitűnően sikerült. Kosa Ferenc azt hangoz­tatta, hogy beszélgetni, együtt gondolkodni jöttek öttusáról és nem öttusáról. Balczó And­rás azt kérte, hogy ne az ő versenyzői pályafutásáról es­sen szó (ami szerinte „lerá­gott csont”), hanem közgon­dokról. A közönség nagyon jól megértette, hogy a lapunk tegnapi számában már is­mertetett „Küldetés” című filmben az emberi tartásra, következetességre, küzdeni akarásra vonatkozó, etikai­lag szépen alátámasztott pél­Balczó András, Kosa Ferenc és Czank József, a moziüzemi vállalat igazgatója a találkozón Két új moanyag termék Két új műanyag termékkel segíti a nagyüzemi mezőgaz­daságot a kazincbarcikai Bor­sodi Vegyi Kombinát. Fólia alatti nagyüzemi zöldségter­mesztést tesz lehetővé az az új óriás sátor, amelyet pvc- ből készítettek a gyárban. Az új sátor hét és fél méter szé­les, három méter magas és a hosszúsága akár a száz mé­tert is elérheti. A szőlőtartó betonoszlopo­kat eddig a nagyüzemekben a végükön nehézkesen kezel­hető betontuskókkal „huzat- ták”, rögzítették. A Borsodi Vegyi Kombinátban olyan, percek alatt teljes rögzítő­szilárdságú bonamid csigát szerkesztettek, amely egy fémrúd segitségével „becsa­varható” a talajba. Az új csi­gát a Tokaj-hegyalján lévő mádi Rákóczi Szakszövetke­zetben próbálták ki, ahol az kitűnően bevált. A bonamid csigákból eddig Tokaj-hegy- alján harmincezret használ­tak fel. Len 8600 hektáron A Dunántúl 60 mezőgazda- sági üzemében 8600 hektáron termelik jelenleg a BUDA- FLAX Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat részére a rost­lent. Ez adja az alapanyagát annak a négy és fél ezer ton­na lenfonalnak, valamint 30 millió négyzetméter készter­méknek, amely hazánkon kí­vül még 35 országban talál felvevőpiacra. TÁRSBÉRLŐK környékezik főbérleti lakásomat, az első emeleten. Csütörtökön jött az első látogató. Benézett az abla­kon, bámészkodott egy darabig, majd rebbenéssel tovatűnt. Ez volt délelőtt. Délután már ketten jöttek lakást szemlézni. Egyik az erkély vasáról, másik az ablak párkányáról vette szemügyre a terepet. Pénteken hárman jöttek. Reggel, amikor a Nap a gemenci erdő mögül a városra pillant, itt voltak, be­szóltak: jóreggelt. Jóreggelt, társbériőiirn. Mert mondani sem kell, társbérlőim lesznek. Tudom ezt abból is, hogy megkezd­ték lakásuk építését. Ámbátor nem jártak nálam, sem a há­rom szomszédnál aláíratni az engedélyt, hogy hozzájárulunk lakásuk toldásához-építéséhez, a társbérlethez, de minden bi­zonnyal békés természetünket ismerve jöttek bátran, jelent­keztek társbérlőnek. A fürgébb gyorsan ltovatűnt, hova ment, csak negyedóra múltán tudtam meg, amikor az erkély alá lerakta az első tég­lát. Sártéglát. Akkora, mint egy babszem. Az erős napsütés, a száraz idő percek alatt megszárítja, a falhoz tapasztja a sár­téglát. Elmegy társa is, rövidebb idő alatt járja az ultat, ő is hozza a téglát. Aztán egy szál vékonyka fűvel tér vissza a fiú — minden bizonnyal fiú —, majd ismét fordul a leány a tég­lával, jön újra a fiú, így megy ez vagy félórán át. S az ered­mény: téglaBor a terasz alatt. Aztán gondolnak egyet — min­den bizonnyal — és átmennek a szomszédba. Oda is visznek egy téglasont. Aztán újból nálam építik otthonukat. MA REGGEL a kelő Nap szikrázó fényében suhannak az erkélyre, villámként cikáznak le-föl, oldaltvágnak. Mi tör­tént? Óvatosan nyitom az ajtót, félve lépek a szikrázó reggel­be; társbérlőim megszaporodtak, öten vannak. Az enyémék szorgoskodnak. Rizneréknél az új társbérlők ügyesebbek. Mint egy fél kifli, akkora már a házuk alapja. (Mikor építették? Sietős lőhet a dolguk, Itán útban van a fióka, tán rövid az idő, hiszen olyan keveset élhetünk. Ezért is a nagy sietség, min­den bizonnyal. Villámként jönnek, mennek, pillanatra állnak meg, kapaszkodnak a falba, s rakják le nehéz terhüket. Ott­hont építenek, családi fészket. Társbérlőim még nem jelent­keztek be a lakáshivatalba, de ha odamennek majd, fogadják őket szívesen, s írják be nevüket: Deliohno urbica, (Molnár- fecske). S így az ismertetőjelüket (Dr. Tildy Zoltán nyomán): Feje, háta, szárnya és farka kékesfekete. Farcsíkja tiszta fe­hér. Egész alsó oldala fehér. Rövid farka villás. Apró lábát és lábujjait finom pdhelytollak borítják. Viselkedése hasonlít a füstifecskéhez, de még inkább társas; gyakran nagy tele­pekben költ. Röpte nem annyira nyilalló, inkább libegő. Gyakran nagy magasságban jár. Riasztó hangja éles „csiip”. Éneke halk, de kellemes csicsergés; nem olyan változatos, mint a füstifecskéé. Élőhelye: hasonló a füstilfecskéhez, de még in­kább ragaszkodik az emberi településekhez. Sárból rakott fészke zárt, csak a felső részén van bejárónyílás. AZ ANGOL a molnárfecskét House Martin, a német Méhlsdhwalbe, a francia Hirondelle de fenéire néven ismeri. Ki gondolta volna, hogy leendő társbérlőim ilyen ismertek a világban? PÁLKOVÁCS JENŐ Forgatás szőlőtelepítéshez iüi_ TITg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents