Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-15 / 139. szám
1977. június 15. Otven vagonnal a háztájiba A Koppány menti Termelőszövetkezet három községében. Értényben, Koppány- szántón és Nagykónyiban több mint háromezer szarvasmarha van a háztájiban. A termelőszövetkezet az első kaszálásból ötven vagon szénát juttatott a háztájiba. A takarmányt a termelőszövetkezet vezetősége a közösben végzett munka alapján osztja szét. Aki többet dolgozott a közösben, az többet és olcsóbban kapott a takarmányból. A termelőszövetkezet a három községben havi 85 ezer liter tejet vesz át, vásárol fel. A ió tejhozamhoz hozzájárul a rendszeres legeltetés is. Értényben és Koppányszántón két-két gulya, míg Nagykónyiban egy gulya van. Az utóbbinál tizenhárom év óta villanypásztort alkalmaznak. — Mindegy! — mondta indulatosan — csak itt ne kelljen tovább dolgozni. Gyuri a tanulóidőt is beszámítva, már nyolc éve dolgozik ugyanannál a vállalatnál. Most veszi a sátorfáját, s odébb áll, Miért? — Muszáj menni. Már nem hiszek a gyárban, a vezetőkben. Nem őszinték hozzánk, munkásokihoz. Ilyen helyen csak ímmel-ámmal lehet dolgozni. — Súlyos dolgokat mondasz. Te is érzed? — Igen, érzem, sőt tudom is. Ezt csak neked mondom, esetleg iaz igazgatónak, ha kérdezi. — Kérdezi? — Ilyenre nem ér rá. Az év elején minden fórumon bejelentették, hogy hat százalékos béremelés lesz. Hittünk benne. Tavaly jól dolgozott a tröszt, a kiváló címet is elértük. A béremelés azonban váratott magára. Felelős emberek jelentették ki: Minden rendben lesz. Munkatársaim között én is mondtam ezeket, hiszen elhittem. Aztán a dologból nem lett semmi. A megígértből lett egy egész kéttized. — Ezért a sértődés? — Kis ügy. — Akkor? — Bejelentették, hogy az év első öt hónapjában az alkatrészgyártás dolgozói vitték haza a pénzt. Ezért nem kaptunk, akik a tmk-ban, a szerszámműhelyben és egyéb kisegítő fizikai helyen dolgozunk. — Mi ebben a sértő? — Hát nem érzed? Nem azt mondják, hogy a terv érdekében, vagy a rossz szervezés mialtt fogyott el a béremelés, hanem azt, hogy a többiek — munkástársaink — vitték el. Ez a felháborító. Miért akarják, hogy mi munkások haragudjunk egymásra. Mi mondjuk a másiknak azt, hogy elvitted a pénzem?! Vagy csak így akarták saját hibájukat másra hárítani? El lehet ezt viselni? Tovább kell állni. Mi megyünk. Máshol is kell a lakatos, a szerelő. Ott talán ilyen eset nem fordul elő. — Gyuri, mondd ezt el az igazgatónak is, — Nem. Csak ha kérdez. — Ez megoldás? — Miért nekünk kell megint kezdeményezni? Ök nem viselkedtek rendesen! Talán lehetetlen megmondani, hogy probléma van? Nem az igazgatóé vagy az enyém a gyár. A MIÉNK. A probléma is közös. Együtt kell megoldani, de csak akkor lehet, iha mindenki így gondolja. — Értelek, Gyuri. Mégis beszélj az igazgatóval. Hazafi József fi pWít|hÉBte-a járaÉiek elf A MŰLT HÉTEN egy békéscsabai buszvezető keresett meg, s elpanaszolta, hogy a pörbölyi úton blokktéglák tucatja veszélyezteti a forgalmat. Meg is mutatta a járművén azt a sérülést, amelyet a tégla okozott: nem tudta kikerülni a téglát, a szembejövő forgalom miatt, és a hátsó kerék felpenderítette, neki a sárvédőnek. Jókora horpadás jelezte a tégla nyomát. Korábban, még a télen is, járt és bejelentést tett szerkesztőségünk Stop rovatának egy személygépkocsi-vezető, aki elmondotta, hogy az előtte haladó tehergépkocsiról úgy esett le. egy tégla, hogy csak nagy manőverezéssel tudta elkerülni, nehogy ösz- szetörje kocsija elejét. A múlt héten elmentünk megnézni, vajon szórják-e a téglát a járművekről. Utunkat először a vázkerámiánál kezdtük. Itt a rakodás lényegében gépesített, csak a kocsin kell a blokkokat szépen elrakni, úgy, hogy ne essen le. Sajnos a rakodás nem szabályos. A magasított oldalfalú IFA tehergépkocsik és ezek pótkocsija három, illetve négy téglát úgy tudnak befogadni, magasságban, hogy a felső téglát alig-alig tartja néhány centi oldalfal. S előfordul, hogy a kocsikat úgy rakják meg, hogy a felső sorokba, piramis szerűen még húsz-harminc darabot is ösz- szeraknak. Ezek a járművek ha belelendülnek. igen nagy sebességet érnek el, mondani sem kell, hogy a hetven kilomé- ter/óra sebességet túllépik. A pörbölyi út szinte kínálja a gyorshajtást. S ez, illetőleg a rossz rakodás okozza a bajt. A kanyarokban, még az enyhébb ívűekben is. a téglák tucatját találhatjuk az árokban. Megfigyeltük egy nagyobb kátyúnál: éppen úgy leesik a rosszul felrakott tégla, mint az éles kanyarokban. A múlt hét szerdáján a pörbölyi úton, az alsónyéki sorompótól a hídig huszonhárom blokktöredéket találtunk. Ezek közül hatot az úttesten aprítottak szét, a többi az útpadkára, illetve az árokba zuhant. A BALESETI veszélyt okozó járművek vezetőit a gyárban, rakodáskor kellene figyelmeztetni — a bátaszéki vázkerámia, rendészeinek, portásainak pedig ellenőrizni a rakodást. így talán lehetne az említett úton csökkenteni a balesetveszélyt. ■Képújság 3 MÉG NI'NGS FÉL HAT. Idős néniké veri seprűjével a port a ház előtt. A korán kelő nap csíkokban táncoltatja sugarain az aszfalt felett a porszemeket. Ébred a város. A buszmegálló felől hangos berregés jelzi, érkeznék az első munkásbuszok Bonyhádra. A tömött buszokról lekászálódó emberek arca — korra, nemre való tekintet nélkül — egy valamiben közös. Gtt látszik még rajtuk a hirtelen ébredés, az új nap nyitányának első tétovasága. Aztán 'persze vannak határozottabb egyéniségek, akika szokott úton járva, ismerősen célozzák meg a buszpályaudvar büféjét. Ráfonódnaík az ujjak a stampedlik nyakára — aztán indul is <az aznapi első féldeci... Csinos, fehér pulóveres kislány, táskáját lóbálva, olyan nevetős arocal indul meg az úton, mint aki randi- ra siet. Lehet, hogy így is van, talán most találkozik először a munkahelyével. Kék munkaruhába öltözött srácok hosszú hajnali „rigófüty- työit” küldenek a nyomába. Mondhatni, szervezett sorokban mennek az emberek bele a reggelbe. Irány a gyár, az üzem, a ktsz. Mintha egyszerre csörögnének fel mindenütt a vekkerórák — benépesül a fiatal iparváros. Két idősebb férfi egyformára kopott aktatáskával a hóna alatt kanyarodik a cipőgyár felé. — Ha ma is okoskodik, én megmondom neki, hogy nemcsak ő van a műhelyben — mondja az egyik és dühösen tapos a még füstölgő csikk nyakára. Ők már — lélekben — a munkahelyen vannak. Az a pár száz méter igazán nem számít. Talán még papucs volt a lábukon — de már dolgoztak, vitatkoztak önmaKorán érkezik a tejtermék Irány az óvoda gukban — úgy, ahogy húsz- harminc éve ... minden reggel. 'Félig tárva az egyik vegyesbolt ajtaja. Fiatal férfi friss tejtermékkel megpakolt ládát cipel be az ajtón. Még egy óra, aztán jöhetnek a reggelirevalóért a környék lakóid A zománcgyár udvarán ki- sebb-nagyobb csoportokban igyekeznék az emberek gépeik, munkapadjaik mellé. Itt-ott felreppen egy szevasz vagy jóreggelt, de most se idő, se kedv nincs még a beszélgetésre. Ilyenkor — a gépeké az első szó. A tsz gépüzemében kettős sorakozó van. Csoportban az eligazításra váró emberek, katonás rendben a különböző gépek. Fél hét. Szinte percek alatt elnéptelenedik újra a város. A központban egyetlen zaj, surrog a gumitömlő — öntözik a tér virágait a városgazdálkodás dolgozói. Rövid szünet, ahogy nyitnak az üzletek megindulnak az emberek, — a családonkénti beosztástól függően —, hogy reggelit vigyenek a még otthon lévők asztalára. Oe a piac — legalábbis ilyenkor, szinte kivétel nélkül az idősebb asszonyoké. Alig van a nagymamák korosztályán kívül más vevő. Talán kell is az ilyen korú tapasztalat ahhoz, hogy az ember egy forintot lealkudjon a huszonhat forintos meggy árából. Még egy jó félóra, aztán már tényleg talpon az egész város. Talán csak a vakációzó diákok lustálkodnak még — miért is ne — odahaza. A hatos főút irányába már dübörögve hullámzik ide-oda a forgalom. A városszéli hídon álló kőszent éppoly közömbösen szemléli a nyüzsgést, mint a néhány órával 'korábbi, hajnali némaságot. Már mindenki lót-fut, teszi már a dolgát. Felébredt a város. Jó reggelt, Bonyhád! Szöveg: Gyvgy Fotó: Bakó A zománcgyár előtt- Pj — A délutánotok korán mennek a piacra Megérkeztek a vidékiek Röpül a féldeci Munkaelosztás a tsz gépműhelyénél ||j§||jÍ!Í|igijM
