Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

2^PÚJSÁG

1977. június 10.

Kádár János befejezte olaszországi látogatását

Kádár Jánost, az MSZMP K B első titkárát, az Elnöki Tanács tagját csütörtökön a Vatikánban fogadta VI. Pál pápa. Képünkön: Kádár János és a katolikus egyház

feje. (Képtávírónkon érkezett.)

(Folytatás az 1. oldalról)

Hisszük — folytatta VI. Pál —, hogy az eddigi tapasztalatok igazolják a megtett utat: azt, hogy párbeszédet folytattunk a közös problémákról, ügyelve arra, hogy tiszteletben tartsuk az egyház és a hivők jogait, jogos érdekeit, ugyanakkor ügyelve arra is, hogy nyitottak és kellően megértőek legyünk az állam sajátos gondjai és tevékenysége iránt. A párbeszéd arra irányul, hogy az igazi vallási béke légkörében elősegítse a társadalom valamennyi rétegének egységét, a becsületes együttműködést közöttük, a nemzet egészének egyre nagyobb hasznára.

Mindez azt jelenti, hogy a Szentszék és a magyar katolikus egyház őszintén és becsületesen hajlandó tovább haladni ezen az úton. Kellően méltányolja azt, amit az állam eddig tett a maga részéről a kölcsönös megállapodások formájában az eddigi eredményekért, őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb célokat is elérhessünk.

Tudjuk — fordult a pápa Kádár Jánoshoz —, hogy Ón is több ízben kifejezésre juttatta erre irányuló készségét. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy látogatását, amelyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső igazolásának tekintünk, egyúttal ígéretnek is lássuk: hogy új eredményeket érünk .el kapcsolatunkban, a kölcsönös megértésben, és olyan nemes ügyek szolgálatában, amelyek pozitív együttműködéssel szolgálják a magyar nép érdekeit, de ezen túlmenően más népek, az egész emberiség érdekeit is, a béke védelmét, az egyes népek társadalmi, gazdasági, kulturális és erkölcsi haladását.

A Szentszék ismeri és nagyra értékeli mindazt, amit ebben a tekintetben Magyar- ország tehet. Ezt az országot történelme és földrajzi helyzete Európa szívében szinte törvényszerűen a béke szere- tetére és óhajára ösztönzi. A magyar kormány a maga részéről ugyancsak értékelte a Szentszéknek azt a készségét, hogy hozzájáruljon egy olyan erőfeszítéshez, amely tulajdonképpen közös érdekből fakadó kötelesség. Nem feledhetjük többek között, hogy a Szentszék 1969-ben éppen Budapestről kapta először a felihívást, hogy támogassa az európai biztonság és együttműködés erősítését célzó kezdeményezést. amely később a helsinki értekezletben öltött testet. A Szentszék számára megtisztelő volt, hogy részt vehetett ezen az értekezleten annak tudatában: ezzel is komoly erkölcsi és politikai alapot-teremthet földrészünk népeinek jobb együttéléséhez. Hőn kívánjuk — adott hangot kívánságának —. hogy a konferencia záróokmányát, amelyet az európai államok legfőbb vezetői írtak alá, minden részletében, minden aláíró ország maradéktalanul végrehajtsa.

A pápa végezetül ezeket mondta: Ezzel a kívánsággal együtt üdvözletünket és jókívánságainkat is tolmácsoljuk önnek, feleségének és kíséretének, valamint a számunkra oly becses, emlékünkben és imáinkban mindig jelenlévő magyar népnek. Szálljon le rá a Mindenható áldása — zárta szavait.

*

Kádár János a va tikáni látogatás után nemzetközi sajtóértekezletet tartott az olasz és a Rómában akkreditált külföldi sajtó képviselői, sa magyar újságírók részvételével.

A nemzetközi sajtókonferenciát Randé Jenő, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője nyitotta meg. Köszöntötte a nagyszámban megjelent újságírókat, s átadta a szót Kádár Jánosnak. A Központi Bizottság első titkára bevezetőben rövid nyilatkozatot tett:

— Örülök, hogy olaszországi látogatásom során talál- kozhatom a sajtó, a rádió és a tv munkatársaival. Köszöntőm önöket, az olasz és a nemzetközi sajtó tisztelt

képviselőit, s megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem az olasz sajtó munkatársainak korrekt munkáját, amelyet mostani római látogatásommal kapcsolatban végeztek. Az egyik lap ugyan azt írta rólam, hogy a „kompromisszum robotosa” vagyok, de szeretném megmondani: rám nézve nem

sértő ez a jelző. Régen híve vagyok minden olyan kompromisszumnak, amely segíti azt az ügyet, amelyért dolgozom és harcolok.

— Amint Önök is tudják, az Olasz Köztársaság miniszterelnökének meghívására látogattam Olaszországba. Ehhez a látogatáshoz kedvező alapot teremtett az, hogy a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kapcsolatai az utóbbi időszakban jól alakulnak és minden lehetőség megvan arra, hogy a kapcsolatok a jövőben sokoldalúan tovább fejlődjenek.

— Most, amikor a hivatalos program már véget ért, megelégedéssel szólhatok arról, hogy az Olasz Köztársaság nagyrabecsült vezetőivel jó légkörben folytatott megbeszéléseinken kölcsönös törekvés nyilvánult meg a két ország együttműködésének további elmélyítésére és kiszélesítésére, a lehetőségek fokozottabb kiaknázására.

— Meggyőződésem, hogy a magyar—olasz kapcsolatok fejlesztése jól szolgálja mindkét nép érdekeit, előmozdítja a béke ügyét, hozzájárul a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés eg.vmás mellett éléséhez és az enyhülés megszilárdításához.

— Mint az ismert, ma délelőtt felkerestem a Vatikánban Vil. Pál pápát, akivel hasznos eszmecserét folytattam az időszerű nemzetközi kérdésekről, a Magyar Nép- köztársaság és a Vatikán kapcsolatairól.

Ezt követően Kádár János az újságírók kérdéseire válaszolt.

Népszabadság: Hivatalos

látogatásának befejeztével, hogyan értékeli a tárgyalások eredményeit, s ezek alapján milyen lehetőséget lát a magyar-olasz kapcsolatok sokoldalú továbbfejlesztésére?

— Látogatásomat eredményesnek értékelem. A rendelkezésre állt rövid idő alatt az Olasz Köztársaság politikai életének számos vezetőjével találkoztam, és olyan benyomást szereztem, hogy kölcsönös a szándék a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére. Vonatkozik ez az államközi, a politikai kapcsolatokra, a gazdasági együttműködésre, a kultúra területére. a lakosság legszélesebb körű érintkezésére, a turizmusra és más hasonló területekre. Kölcsönösen azt állapítottuk meg, hogy nagyon jó lehetőségünk van a sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére. Meggyőződésem, hogy a jó lehetőségek kiaknázása megfelel mindkét nép, mindkét ország érdekeinek.

— Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy bár két különböző szövetségi rendszerhez tartozó országról van

szó, mégis igen jó együttműködésre van lehetőség. Tudvalevő, hogy Olaszország a NATO-hoz, illetve a Közös Piádhoz, a Magyar Népköz- társaság viszont a Varsái Szerződéshez, illetve a KGST- bez tartozik. Ennek ellenére együttműködésünk jó gyakorlati példája a különböző társadalmi berendezkedésű országok együttműködésének, békés egymás mellett élésének.

A Corriere Európeo (olasz gazdasági hírügynökség) tudósítója arról érdeklődött, hogy várhatók-e konkrét eredmények a gazdasági együttműködésben ?

— Az ilyen jellegű tárgyalásoknak, amilyeneket tegnap, tegnapelőtt az Olasz Köztársaság vezetőivel folytattunk, általában nem lehet feladatuk a gazdasági együttműködés egyes kérdéseinek konkrét és részletes megvitatása. A fő területekkel és témákkal foglalkoztunk, azokat ajánlottuk kölcsönösen egymás figyelmébe. A többi a végrehajtás embereinek a dolga. Az olasz vezetők megígérték, hogy az együttműködésre fogják ösztönözni az olasz gazdasági élet tényezőit. Jómagam is találkoztam a gazdasági élet egyes vezetőivel. Tapasztalatom szerint megvan a készség bennük, hogy fejlesszük a kölcsönös érdekeknek megfelelő gazdasági kapcsolatokat. Egyetértő volt a fogadtatása annak a véleményünknek is, hogy nem korlátozzuk a magyar— olasz kapcsolatokat egyszerűen az árucsere-forgalomra, tehát az „adok-veszek”-re, hanem a tudományos kutatástól kezdve minden lépcsőt járjunk végié és keressük meg a fejlettebb gazdasági együttműködés lehetőségeit. Ezek közé tartozik például a termelési kooperáció vagy akár a harmadik piacon megvalósítandó magyar—

olasz gazdasági együttműködés. Biztos vagyok abban, hogy mostani tárgyalásaink — és nem utolsósorban a sajtó konstruktív hozzájárulása — új lendületet és ösztönzést adnak a magyar— olasz gazdasági kapcsolatoknak. És mivel kölcsönös az érdekeltség, bizonyos vagyok benne, hogy rövid idő elteltével az itt tárgyalt kérdések a konkrét megvalósulás szakaszába lépnek.

Az Osservatore Románénak. a Vatikán lapjának tudósítója a VI. Pál pápánál tett látogatására utalva azt kérdezte Kádár Jánostól, miként ítéli meg a magyar állam és az egyház viszonyát, és várható-e. hogy e látogatás nyomán a kapcsolatok tovább fejlődnek?

— Azt hiszem, világnézetemet ismerik, tehát objektívnak fogadják el véleményemet: a római katolikus egyház jelentős erkölcsi tényező. A Vatikán a világ egyik legkisebb területű, a legkisebb lélekszámú állama, amelynek fegyveres ereje nincs, de politikai súlya van. Illőnek tartottam, hogy Rómába jőve felkeressem VI. Pál pápát.

Elmondhatom, hogy rendkívül jó benyomásokat szereztem a Vatikánban töltött

néhány óra alatt. Megengedhetőnek és jogosnak ítéltem meg, hogy megköszönjem a pápa, a Vatikán erőfeszítéseit, amelyeket a béke ügye, a békés egymás mellett élés, az enyhülés és különösen a helsinki megállapodás érdekében tett. Kértem, hogy Belgrádra is hasonló szellemben készüljünk. Arra a közismert tényre gondoltam, hogy a pápa és a Vatikán szavára többen hallgatnak, mint ahány állampolgára van a Vatikánnak.

VI. Pál pápa a mai találkozót úgy értékelte, hogy kapcsolatainkat illetően jelentős esemény: lezárja a katolikus egyház és a magyar állam viszonya rendeznének folyamatát, és ez üdvözölhető. Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a szocialista magyar állam, a Magyar Népköztársaság soksok nemzedéken át fenn fog állni és még nemzedékeken át az egyházak is létezni fognak.

Kötelességünknek tartjuk — érdekünk is fűződik hozzá —, hogy az állam és az egyház viszonya rendeződjék. Olyan műszert még nem találtak föl, amely megmutatná: ki igazi hívő, ki nem. Szám szerint nem lehet megmondani, hogy Magyarországon hány hívő van. De bizonyos, hogy vannak hívő emberek. Az állam, és az egyház éles konfrontációja őket feloldhatatlan lelkiismereti problémák elé állítaná. Kijelenthetem, hogy Magyarországon ilyen probléma nincs.

Igaz, sok éven át dolgoztunk a Vatikán megbízottjaival, míg rendezni tudtuk az állam és a római katolikus egyház viszonyát Magyarországon. De hazánkban a hívő embereknek nincs lelkiismereti problémájuk. A vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatkozunk be. Ki-ki belátása szerint, ha akar vasárnap elmegy a misére, az istentiszteletre — az állammal nem kerül szembe.

A római katolikus .egyház magyar szóvivői hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos törvényeit betartják és a maguk eszközeivel támogatják a magyar nép építő terveit. Többet mi az egyház embereitől nem kívánunk.

Megköszöntem a pápa képviselőinek és természetesen magának a pápának a fáradozást, viszonyaink rendezéséért. Kölcsönösen elégedetten szóltunk jelenlegi viszonyunkról.

Persze, a tárgyalásokon néha bonyolult kérdések kerülnek szóba, sokáig tart a tárgyalás, lassan születik mega megegyezés. De örömmel szólhattam arról is, hogy mindkét fél korrekten végrehajtja azt, amiben megegyezünk. Mindketten elégedetten állapíthattuk meg, hogy szándékaink találkoznak: ' a Vatikán és a Magyar Nép- köztársaság kormányzata kölcsönösen arra törekszik a jövőben is, hogy ez a kedvező folyamat tovább folytatódjék. Hallgassuk meg egymást, vegyük figyelembe és tartsuk tiszteletben a másik

fel erdekeit. Magyarországon, az állam és az egyház viszonya tartósan rendeződött.

Bizonyára megértik, hogy az állam szempontjából sokszor súlyos kérdésekről van szó. Jómagam megértem, hogy olykor az egyház oldaláról nézve sem egyszerű a dolog. De távolabbra kell előre néznünk és az általános érdekeket kell figyelembe vennünk. Abban a meggyőződésben jöttem el a Vatikánból, hogy ezt az utat járjuk.

A Corriere Della Sera tudósítója a Magyarországon működő többi egyház helyzetéről érdeklődött.

— Amint az állam és az egyház viszonyának rendezettségéről mondtam, az a Magyarországon működő ösz- pzes egyházakra vonatkozik.

A íeiszabadulás óta eltelt harminc év alatt egymáshoz való viszonyunk rendeződött. Az elvi alap ugyanaz: az egyházak tiszteletben tartják az állam alaptörvényét, mi tiszteidben tartjuk az egyházak autonómiáját és biztosítjuk a vallásszabadságot.

— Magyarországon a protestáns egyházakkal már korábban rendeztük viszonyunkat. Nem vagyok illetékes arra, hogy egyházi személyiségeket minősítsek. Abban, hogy a magyar állam és a magyarországi római katolikus egyház viszonya bonyolult és nehéz volt, nagy szerepe volt Mindszenty érseknek. Alighanem ezért került legutoljára sor a katolikus egyházhoz fűződő viszonyunk rendezésére. Körülbelül két éve azonban normalizálódott a viszonyunk, és ez számunkra rendkívül fontos és jó.

— Egyik egyházzal sincsenek napirenden különösebb viták. Persze, problémák mindig adódhatnak és bizonyára adódnak is. Az ilyesmi más partnerek között még a legjobb családban is elő szokott fordulni. A leghatásosabb recept ebben a vonatkozásban is a türelem. Ahhoz, hogy a kérdéseket rendezzük, meg kell érteni a óriásik felet is. Nagyon bízom abban, hogy miként jelenleg nincs, a jövőben sem lesz komoly konfliktusunk egyetlen magyarországi egyházzal sem.

A firenzei La Nazione és a bolognai II Resto del Carlino című lap tudósítói arra kértek választ, hogy a szocialista országok összehangolják-e politikájukat egyházi ügyekben?

— Nem állítanám, hogy összehangolják, de tapasztalataikat időnként kicserélik, hiszen fontos társadalmi kérdésről van szó. A szocialista országok általában érdeklődnek a magyarországi tapasztalatok iránt, és ezeket készséggel rendelkezésükre bocsátjuk. De az egyházakat érintő kérdéseket minden ország maga intézi.

Az olasz tv-híradó munkatársa azzal vezette be kérdését, hogy jól ismerik a Magyarországon húsz esztendő alatt végzett nagy munkát, tudják, hogy. Magyarországon igen komolyan veszik az emberi jogokat és tudják azt i's, hogy Magyarország önálló ország. Ezek előrebocsátásával kérdezte meg: továbbra is ideiglenes jellegűnek tekinthető-e, hogy szovjet csap>atok állomásoznak Magyarországon ?

— Volt már szerencsém ezzel a kérdéssel találkozni. Megismétlem, amit már többször is kijelentettem, hogy a szovjet csapiatok ideiglenesen tartózkodnak Magyarországon. Az időpontot, hogy meddig, most nem tudom mégmondani. Ez a nemzetközi enyhülés, a nemzetközi helyzet alakulásának függvénye, összefügg a NATO létezésével. De senki nem számolhat azzal, hogy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonása után a népi hatalom veszélybe kerül Magyarországon. A szocialista rendszer megalapozott, élvezi az egész nép támogatását.

— Ami az emberi jogok érvényesülését illeti: nem

hisszük azt, hogy amit eddig elértünk, az ideális, célunk és feladatunk a szocialista demokrácia további fejlesztése. Mostanában nagyon divatosak az emberi jogokról hangoztatott szólamok. Magám is hosszan tudnám sorolni az alapvető emberi jogokat, például az élethez, a munkához való jogot, a nők és a fiatalok egyenlő bérhez való jogát, azután a minden állampolgárnak járó ingyenes orvosi kezelés, az üdülés jogát, és’számos más jogot, amelyek nálunk nem papíron, hanem a gyakorlatban is biztosítottak. Más országok talán más emberi jogokra tudnak hivatkozni.

— A fejlődés útja az, hogy az alapvető emberi jogoknak mindenütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés elterjedésének és annak függvénye, hogy megszűnjék az államok veszélyeztetettségi érzése.

— Nálunk véleményszabadság van, nem félünk az emberek véleményétől, sőt, azt minden lehetséges alkalommal kikérjük. Az emberi jogok kérdése nem jelent belső problémát. De ha ezeket a belügyeinkbe való beavatkozásra akarják felhasználni, az ilyen próbálkozásokat kénytelenek vagyunk visszautasítani. Azt tartjuk: aki az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének a híve, tárhogassa az enyhülést, a leszerelést, a biztonságot. Akkor simábban, jobban, könnyebben és gyorsabban tudjuk megoldani az előttünk álló kérdéseket.

A Newsweek tudósítója azt kérdezte, hogy azok az újságírók, akik az 1956-os magyarországi eseményekről tudósítottak. bármikor — akár egyszerű turistaként is — visszatérhetnek-e Magyarországra?

— A történelem tanulságait emlékezetben kell tartani és figyelembe kell venni. Mi ezt tesszük. Minthogy a Vatikánban jártam, kézenfekvő, hogy Lót feleségének bibliai legendája jut eszembe, amely mély emberi bölcsességet fejez ki. Azt, tudniillik, hogy aki élni akar, előre akar menni, az előre nézzen, ne hátra. Mert Lót felesége is visszafordult és sóbálvánnyá változott.

— A külföldi újságírók, akik 1956-ban Magyarországról tudósítottak, elvileg és általában visszatérhetnek az országba. 1956. drámai napjaiban a magyar újságírók közül is többen nem csupán olyasmit írtak, amit mondjuk egy év múlVa is vállaltak volna. Jómagam azt tartom, hogy akár a magyar, akár a külföldi sajtó munkatársairól van szó, nem érdemes azt keresgélni, hogy ki mit írt 10— 20 évvel ezelőtt. Az a fontos, hogy ma mit ír, segíti-e a haladás ügyét. Emberi emlékezetünk van, de feketelistánk külföldi újságírókról nincsen.

Az II Messaggero tudósítója azt kérdezte Kádár Jánostól, hogy változatlanul fenntartja-e a bécsi sajtó- konferencián tett kijelentését, miszerint nem ért egyet azzal, hogy az „eurokommuniz- mus” fogalma egyúttal kommunistaellenes fogalom.

— Ami az „eurokommu- nizmusról” alkotott véleményemet illeti: régen jártam iskolába, akkor földrajzból azt tanultuk, hogy nyugatról tekintve Európa az Atlantióceán partjaitól az Ural- hegységig terjed. Az európai kommunista mozgalomnak tehát a Szovjetunió Kommunista Pártja éppen úgy alkotó eleme és része, mint mondjuk a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt, a Német Kommunista Párt, a Francia Kommunista Párt és így tovább, azaz valamennyi európai kommunista és munkáspárt. Ezt a tényt figyelmükbe ajánlom.

(Folytatás a S. oldalon.)