Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-10 / 135. szám
1917. június 10. ^PÉPÚJSÁG 3 Kádár János befejezte olaszországi látogatását Ármunka, kis hibákkal (Folytatás a 2. oldalról). — Az „eurokommunizmus” kifejezést mostanában gyakran használják bizonyos nyugat-európai pártokra vonatkoztatva. A mi véleményünk szerint az azonos helyzet bizonyos pártok között hasonlóságot teremt. E pártok a kapitalizmus, a monopoltőke diktatúrájának viszonyai között küzdenek a szocialista jövőért. Az adott viszonyok között ez természetes. Akárcsak az, hogy országuk történelmi múltjának, társadalmuk adottságainak megfelelően saját útjukat keresik a társadalmi felszabadítás érdekében. Nemcsak joguk, hanem kötelességük is ez. nem vitatkozunk róla, ebbe nem is tudunk beleszólni. Mert, hogy úgy mondjam, az saját hatáskörébe tartozik, hogy miképpen és milyen utat keresnek a dolgozó nép szabadságának kivívására — A kommunista világmozgalomban persze visszhangot váltott ki egyes pártok állásfoglalása a proletár- diktatúrát, valamint a pluralista szocializmust illetően. A marxista—leninista elmélet a társadalom fejlődésének útját világosan megmutatja. Egyértelműen kimondja, hogy a társadalmi törvényeknek megfelelően minden nép szükségszerűen a szocializmus útjára lép. A Magyar Televízió munkatársa azt kérdezte, hogy a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése érdekében milyen akadályokat kell elhárítani a KGST és a KöKádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, Giulio Andreöttinak, az Olasz Köztársaság mi. nisztertanácsa elnökének meghívására, 1977. június 7. és 9. között hivatalos látogatást tett Olaszországban. A látogatás során Kádár Jánost fogadta Giovanni Leone, az Olasz Köztársaság elnöke. Ezenkívül látogatást tett Amintore Fanfaninál, a szenátus, valamint Pietro Ingraónál, a képviselőház elnökénél. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken Kádár János és Giulio Andreotti beható eszmecserét folytatott a magyar—olasz kapcsolatok fejlődéséről, valamint a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. Megbeszélésre került sor Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és Arnaldo Forlani, az Olasz Köztársaság külügyminisztere között. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Rinaldo Ossola olasz külkereskedelmi miniszterrel folytatott eszmecserét. A tárgyaló felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kapcsolatai az utóbbi években eredményesen fej. lődtek. Kifejezésre juttatták eltökéltségüket, hogy a két ország miniszterelnökei által 1975. november 12-én aláírt magyar—olasz közös nyilatkozatnak megfelelően a jövőben is mindent megtesznek népeik barátságának elmélyítéséért, országaik együttműködésének fejlesztéséért. Mindkét fél üdvözölte a gazdasági együttműködésben elért eredményeket. Megállapították, hogy a vonatkozó egyezmények vég. rehajtása kedvező irányban halad. Az a szándékuk, hogy a jövőben még fokozös Piac tagországainak gazdasági kapcsolataiban? — Néhány évvel ezelőtt magyar részről sajnálattal állapítottuk meg, hogy a magyar—olasz gazdasági kapcsolatok lendületes fejlődése megtorpant — elsősorban a Közös iPiac bizonyos korlátozásai miatt. Ilyen tekintetben a KGST más jellegű szervezet, mint a Közös Piac: nem korlátozza, nem szabályozza a tagországok gazdasági forgalmát a különböző relációkban. — Egyetértés van közöttünk abban, hogy folytatni kell a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatok építését. Kívánatos volna olyan megállapodásokat kidolgozni és megkötni a két gazdasági tömörülés között, amelyek nem fékezik, hanem megkönnyítik és elősegítik a tagországok gazdasági együttműködését és a forgalom bővítését. Ez egybevág a népek egyetemes érdekeivel. A békés egymás mellett élés azt követeli, hogy gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok épüljenek ki a különböző országok között. Mint említettem, olasz partnereinkkel egyetértettünk ebben. — Magyarország a kis országok közé tartozik. Gazdasági adottságaink nagymértékben ráutalnak bennünket a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, amit külön, olasz viszonylatban is szorgalmazni fogunk — mondotta többek között az újságírók kérdéseire válaszolva Kádár János. zottabban élnek azokkal a meglévő lehetőségekkel, amelyek a hosszú távú gazdasági kapcsolatok létesítését szolgálják. Ennek érdekében további erőfeszítést tesznek a? 1974-ben aláírt, tíz évre szóló gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodásban foglaltak teljes megvalósítására. A felek súlyt helyeznek a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozott bővítésére, oly módon, hogy lehetővé teszik az árucsere magasabb szintre emelését, a még meg. lévő akadályok fokozatos csökkentése és felszámolása révén. Aláhúzták az ipari és a mezőgazdasági termelési kooperáció, s a harmadik piacon való együttműködés jelentőségét. Ezzel és az érvényben lévő megállapodásaikkal összhangban támogatják a gazdasági intézmények és szervezetek között szükséges kapcsolatokat, a gazdasági együttműködést előmozdító információk cseréjét. A két fél hangoztatta, ihogy a fenti célok elérésében fontos szerepe van a két ország gazdasági kapcsolatainak ösztönzésére 1974-ben létrehozott vegyes bizottság tevékenységének. A felek ezúttal is megerősítették készségüket, hogy megvizsgálják kulturális, tudományos, művészeti, oktatási és egészségügyi együttműködésük fejlesztésének lehetőségét. A magyar—olasz közös nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően elősegítik a két ország állampolgárainak rendszeres érintkezését és látogatásait. Elégedetten állapították meg, Ihogy a kétoldalú együttműködés legfontosabb területeit szabályozó államközi egyezményeik gyakorlati alkalmazása eredményes. Kinyilvánították készségüket, hogy ahol kölcsönös az érdek, új egyezményeket kötnek a két ország együttműködésének fejlesztésére. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során a félek kifejezték eltökéltségüket, hogy hozzájárulnak az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséhez, az országok együttműködésének kiszélesítéséhez, függetlenül azok társadalmi és gazdasági rendszerétől. Véleményük szerint az európai biztonság és együttműködés megszilárdításának fontos feltétele a helsinki záróokmány ajánlásainak maradéktalan végrehajtása. (Hangsúlyozták az ez évi belgrádi találkozó fontosságát. Elhatározott szándékuk, hogy tevékenyen hozzájárulnak a záróokmányban a találkozó elé tűzött célok eléréséhez. A felek nagy fontosságot tulajdonítanak a leszerelésre irányuló erőfeszítések folytatásának, olyan intézkedések révén, amelyek kiegészítik a politikai enyhülést és megerősítik a biztonságot Európában és az egész világon. Remélik, hogy a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások mielőbb sikeresek lesznek. A két fél ismét aláhúzta a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és a kapcsolódó intézkedésekről Béosben folyó tárgyalások fontosságát és kifejezte kívánságát, hogy azok pozitív eredményre vezessenek. Kiemelték annak szükségességét, hogy olyan konkrét és hatásos intézkedések történjenek, amelyek lehetővé teszik az előrehaladást az általános és teljes leszerelés irányában, beleértve mind a hagyományos, mind a nukleáris leszerelést, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. E célok elérését a genfi leszerelési bizottságban való részvételükkel is elő kívánják segíteni. A felék meg vannak győződve arról, hogy az ENSZ- közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka és — megfelelő előkészítés után — a valamennyi nukleáris fegyverre' rendelkező ország részvételével megrendezendő leszerelési világértekezlet elősegítené a leszerelés problémájának megoldását. Egyetértettek abban, hogy az enyhülés megszilárdítása nem korlátozódhat az európai földrészre. Kifejezték aggodalmukat a világ különböző térségeiben létező feszültséggócok miatt. Ismételten megerősítették, hogy Magyarország és Olaszország álláspontja a közel- keleti helyzet békés rendezését illetően közel áll egymáshoz, ahogy azt az 1975. november 12-én aláírt maKadár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja, felesége és kísérete társaságában csütörtökön este hazaérkezett Olaszországból, ahol Giulio Andreöttinak, az Olasz Köztársaság kormánya elnökének meghívására tett hivatalos látogatást. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Benkei András belügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Berecz János, gyár—olasz közös nyilatkozat megállapította. Hangsúlyozták a genfi értekezlet fontosságát a közel- keleti helyzet átfogó rendezésében és síkraszálltak az értekezlet munkájának felújítása mellett. A felek véleménycserét folytattak az Afrika déli részén kialakult helyzetről, az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyarmati népek és országok függetlensége megadásáról szóló nyilatkozata és más vonatkozó határozatai alapján. A ciprusi helyzettel kapcsolatban a két fél megelégedéssel vette tudomásul, hogy a görög és a török népközösség képviselői közvetlen tárgyalásokat kezdtek az ENSZ főtitkárának égisze alatt. Kifejezték reményüket, hogy e tárgyalások érdemiek és tartósak lesznek, s a Ciprusi Köztársaság függetlenségét, területi épségét és szuverenitását szavatoló megoldást eredményeznek. A két fél szándékában áll, -hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozottabb és méltányosabb szerkezetének kialakításáért tevékenykedjék, amelyen belül igazságosan megoldhatóak a fejlődő országok problémái is. Ismét kijelentették, hogy teljes mértékben támogatják az ENSZ céljait és elveit, valamint szerepének és hatékonyságának erősítését a béke, a nemzetközi biztonság és igazságosság megszilárdításában, továbbá a társadalmi és gazdasági haladás előmozdításában. az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmében. A felek megelégedéssel nyugtázták, hogy nézetük számos kétoldalú és nemzetközi kérdésben hasonló vagy közel áll egymáshoz. Kádár János olaszországi látogatása a két ország viszonyának fontos eseménye volt, jelentős mértékben hozzájárult Magyarország és Olaszország gyümölcsöző kapcsolatainak elmélyítéséhez. a kölcsönös bizalom erősítéséhez. Kádár János megújította Giovanni Leone köztársasági elnök és Giulio Andreotti miniszterelnök magyarországi hivatalos látogatásra szóló meghívását. Az Olasz Köztársaság elnöke és az olasz minisztertanács elnöke megerősítette, hogy a meghívást örömmel elfogadja. Róma, 1977. június 9. (MTI). az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Rácz Pál külügyi államtitkár, és dr. Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár fogadta. Jelen volt Fabrizio Piaggesi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A hazaérkezést megelőzően Kádár János, felesége és kísérete Mario Franzi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete és felesége társaságában Rómából Velencébe utazott, ahol Valter Pelosi tartományi prefektus fogadta. A velencei látogatás programjában egy muranói üveggyár, a Szent Márk tér és a Doge-palota megtekintése szerepelt. Közös közlemény Kádár János hazaérkezett Olaszországból MINDENKI hallotta már azt az anekdotát, amelyben a molnár megkérdezi inasát: „Kivetted a vámot?” Felel rá az inas: „Kivettem”. „Látta a paraszt?” „Nem látta”. „Na, akkor vedd ki még egyszer, hadd lássál” Ehhez hasonló jelenséget fedeztek fel a revizorok, ami. kor a vállalatok ármunkáját vizsgálták. Egyik vidéki építőipari szövetkezet különleges körülmények címén három százalékkal megemelte munkájának ellenértékét. Ez rendjén is lett volna, ha akadályoztatás címén újabb 10 százalékkal nem emlete volna ismételten az árat. így két bőrt igyekezett lehúzni egy rókáról, s nem rajta múlott, hogy sikertelenül. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságán az 1976-os év második félévére vonatkozó, a vállalatok ármunkáját ellenőrző vizsgálatából kitűnik, főleg az építési válla, latoknál és szövetkezeteknél találkozni rossz példákkal. A vizsgált 32 építőipari vállalatnál összesen 7 millió forint jogtalan hasznot állapítottak meg ebben az ágazatban. Gyakran előforduló típushiba még ugyanitt, hogy az építtető által kölcsönadott gépek után is felszámították a géphasználatot, holott ezek a kivitelezőnek egy fillérjébe sem kerültek. így az építtető kétszeresen is rosszul járt. Ingyen használták gépeit, s nekik ugyanannyiba került a munka, mintha nem engedték volna át gépeiket a gyorsabb kivitelezés érdekében. Egy időben följebb ment a savanyú káposzta ára. Egy kiló öt forinttal drágult meg. Ez olyan áremelkedés volt, amelyet a vendéglátó továbbháríthatott a fogyasztókra. Tovább is hárított. De hogyan? Megemelték a töltött káposzta árát, egy adag öt forinttal került többe, mint annak előtte. A vizsgálatok fényt derítettek ehhez hasonló jelenségekre is. Egy-egy importanyag áremelkedése esetén nemcsak annyival drágult meg a végtermék ára, amennyivel az új importár nőtt, hanem többel. Vagy ugyanez árcsökkenéssel: Az egyik alapanyag ára csökkent, de a vállalat továbbra is a régi árral kalkulálta termékeinek az árát. Felületes munka? Elnézés? A következmény szempontjából mindegy. Éppen ezért az is biztos, hogy a vétkes vállalat nem úszta meg a dolgot azzal, hogy csupán elnézést kér. A revizorok sok esetben az elért jogtalan, netán tisztességtelen hasznot meghaladó gazdasági bírságra tesznek indítványt. Ha a kalkulátorok „rosszul számolnak”, többet vesztenek a vámon, mint amennyit nyernek a réven. Vajon mi az oka az ilyen jelenségeknek? Az esetek kis részében bizonyítható a nyerészkedési szándék. Inkább az ármunka gyengéi szembetűnőek. Sok vállalatnak nincs árképzési szabályzata, s a kalkulációk útvesztőiben — kellő támogatás híján — eltévednek a gyakorlatlan munkatársak. A vállalati belső ellenőrzés figyelme sem terjed ki sok helyütt e témára. Ezek a jelenségek azért veszélyesek, mert árfelhajtó hatásuk van. A népgazdasági terv számol egy meghatározott mértékű árnövekedéssel, amely magában foglalja a központi intézkedések miatt bekövetkezett áremelkedéseket, csakúgy, mint a vállalatok indokolt árváltoztatásait. Ha az utóbbiak közé olyanok is kerülnek, amelyek alaptalanok, amelyekkel nem számolhatott a terv, nem lehet tartani az erre az évre előirányzott áremelkedés tavalyinál mérsékeltebb ütemét sem. Ez pedig az életszínvonalra való hatása miatt fontos politikai kérdés. Ezt mérlegelve kell végezniük ármunkájukat a vállalatoknak is. GŐZ JÓZSEF Lucernabetakarítás A felsőnánai Kossuth Termelőszövetkezetben vágják » lucernát a diósi dűlőben Fotó: Komáromi
