Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

* Képújság 1977. június 29. ON KERDEZ Bolti nyitva tartás Varga György bonyhádi ol­vasónk írta levelében, váro­sukban régi szokás, hogy kedden és pénteken sok üz­let csak délután 3 óráig tart nyitva, míg más napokon a déli órákban ugyan megsza­kítással, de mégiscsak to­vább: délután 5—6 óráig. Levélírónk szerint e szokás felett eljárt már az idő, ez ügyben jó lenne közvéle­mény-kutatást tartani a vá­sárlók között. Kránitz József, Bonyhád város Tanácsa termelés-ellá- tásfelügyeleti osztályának ve­zetője válaszát idézzük. — A Bonyhádon működő kereskedelmi egységek nyit­va tartási idejének kialakí­tása és megállapítása minden esetben az üzemeltető ke­reskedelmi vállalatokkal elő­zetes egyeztetés alapján ke­rül megállapításra. Ennek so­rán minden esetben figye­lembe vesszük, mind a la­kosság, mind a kereskede­lemben dolgozók érdekeit. A levélben kifogásolt keddi és pénteki nyitva tartást a hosz- szú évek során kialakult la­kossági igényeknek megfe­lelően állapítottuk meg. Eze­ken a napokon csak az ipar­cikk és egyéb — nem napi fogyasztási cikkeket árusító — szaküzletek zárnak koráb­ban... Ez az intézkedés nem csak azért jött létre, mert kedd és péntek piaci nap. A megváltoztatott nyitva tartás a kereskedelemben dolgozók (főleg nők, kisgyermekes anyák) érdekeit is szolgálja. — Szükséges megemlíteni azt is, hogy a hét többi nap­ján lehetőség van későbbi időpontban is bevásárolni, valamint tudni kell azt is, hogy a piaci napokon az ÁFÉSZ-áruház műszaki, ru­házati osztálya tizenhat órá­ig tart nyitva. Egyébként a kifogásolt nyitva tartási idő­ben dolgozó kereskedelmi egységek nem az úgynevezett napi fogyasztási cikkeket áru­sítják. A tanács vb. ipari és kereskedelmi szolgáltatási bi­zottsága ez év márciusában tárgyalta a kiskereskedelmi egységek nyitva tartását: „Általános megállapítás: a vizsgált egységek nyitva tar­tási rendje megfelel a lakos­sági igényeknek, a nyitvatar­tási idő betartásával hiá­nyosságot nem tapasztal­tunk.” Út a Honvéd utcában Pilisi Jánosné, szekszárdi olvasónk maga és a Honvéd utca lakói nevében írt leve­let szerkesztőségünknek. Kér­dezi, hogy az utcájuknak a 45-ös számtól miért nincs kövesútja, mi az oka, hogy járdájuk rossz és balesetve­szélyes? Gallai Ferenc. Szekszárd város Tanácsa műszaki osz­tályának osztályvezető fő­mérnöke a következőket vá­laszolja: — A Honvéd utcaiak jár­dajavítási kérelmét az útfel­ügyelővel közösen vizsgáltuk. A rossz állapotban lévő jár­daszakaszok kijavítását költ­ségvetési üzemünknél meg­Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 rendeltük. Határidőül 1977. III. negyedévét jelöltük meg. A Honvéd utca 45. szám­tól nincs kövesút. Nem is épülhet, mivel a terület vég­leges beépítése nem ismert. E terület beépítését jelenleg vizsgálják. Várhatóan mind a jelenlegi beépítési, mind a meglévő és javasolt város- rendezési tervben szereplő elképzelés módosulni fog. Emiatt nem lehet a kövesút beépítését folytatni a jelen­legi nyomvonalon. Magányosok klubja Szekszárdi olvasónk több magányos nő nevében kérde­zi, hogy volna-e lehetőség Szekszárdon egyedülállók klubját megszervezni, ahova nyugodtan betérhetne egye­dül is egy-egy nő kávéra vagy zenehallgatásra? Báli János. Szekszárd vá­ros Tanácsa művelődési osz­tálya vezetője válaszleveléből idézünk: — A Babits Mihály mű­velődési központ igazgatójá­val megbeszéltem a kérel­met, illetve az igényt. A vá­rosban több asszonyklub mű­ködik (Felsővárosi olvasó asszonyok klubja, Tartsay asszonyklub.) A művelődési központban több éve jól mű­ködő nyugdíjasklub van. Ezenkívül a művelődési ház­ban lehetőség van rendszeres zenehallgatásra, olvasásra, társasjátékra. A meglévő fel­tételeket figyelembe véve Szekszárdon nem kívánunk magányosok klubját szervez­ni. Aranyvonat Horváth László, Nagydo- rogról írt levelében kéri, hogy közöljük, mikor járt Szekszárd és Sárbogárd kö­zöt aranyvonat és miért ne­vezték így? K. Balog János, a Tolna megyei Levéltár igazgatója válaszát tesszük közzé: — Az 1938-as esztendőt, István király halálának 900. évfordulója alkalmából Szent István-évvé nyilvání­tották. Országszerte nagy­szabású ünnepségeket ren­deztek. Különvonatot állí­tottak össze, amellyel a Szent Jobb országjárásra indult. A vonat felkereste az ország na­gyobb városait és így jutott el Szekszárdra is. Külön ko­csit építettek az ereklye szá­mára. Az üvegfalú, rendkívül gazdagon díszített kocsiról és az ott elhelyezett arany- ereklyetartóról nevezték a különvonatot aranyvonatnak. A vonat 1938. június 13-án, hétfőn este 7 óra 30 perckor érkezett a vasútállomásra. Innen, hatalmas tömeg kísé­retében vitték a Szent Jobbot a Béla térre, majd a temp­lom előtt nagyszabású ün­nepséget rendeztek. Az erek­lyét szállító vonat 9 óra 30 perckor hagyta el Szekszár- dot Sárbogárd irányában. A vonat a megye területén már sehol sem állt meg. — Az eseményről a Tolna megyei Újság 1938. évi szá­mában részletes beszámoló található, ami a levéltárban megtekinthető. Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Amilyen sovány volt, olyan magas is, és Istenemre mon­dom, még magasabbra nyur­gult volna, ha a törzse meg nem gondolja a dolgot — mintha elíáradt volna a vé­konyodéiban —, és egy szép kis púpocskában meg nem csavarodik a tarkója alatt, amelyből kínlódva ívelt ki a nyaka, mint valami kakas­nak, de olyan tekintélyes ádámcsutkával ékeskedett, melyet igazán meg kellett csodálni, amint nyeldeklés köziben le-ifel járt. iMa is látom még szegényes, szürke ruhájában, napszítta, ócska, gyűrött kalapjában* amely teljesen elnyelte volna aszott fejét, ha karimájánál fogva fönn nem akad két de­nevérfülén: homlokát azon­ban szemöldökével együtt el­nyelte a kalap, úgy, hogy ki­csiny, csontos, szögletes arca mintha orrlyukatlan, csőr- szerű orránál kezdődött vol­na, s ez a ragadozó madárra emlékeztető orr varázsolta oly jellegzetessé egész testi alkatát. Ajkát fogai közé zárva, állandóan igyekezett, hogy mintegy elharapja, megváltoztassa és elrejtse metsző mosolyát, mely talán a legjellemzőbb volt rá; de ez csak részben sikerült ne­ki, mert ha ez a gúnyos mo­soly nem tudott is kibújni bebörtönzött ajkára, hát a szemén szökött ki még rava­szabban és még csúfolódófo- ban. 'Ez volt az én házitanítóm, neve szerint Pinzone. Szicíliában a halottak napja a gyermekek ünnepe. A Mi­kulás, talán mert a sziget vá­rosaiban és falvaiban a há­zakban nincs kérr^--y> ame_ át leereszkedj“^ erre_ felé neo^ Sjandékozza meg a gyermekeket. Ellenben meg­ajándékozzák a halottak, ün­nepük előestéjén, úgy éjfél­tájt: a megholt rokonok és ismerősök valami kis pén­zecske, sütemény vagy játék révén felelevenítik emléke­zetüket, de csak a jó és okos rt ímnm z\lr Vl ATá-rnin«« rint az anyáknak kellene iga­zán okosan gondolkodniuk, hogy a gyermekeik képzele­tében az ajándékkal együtt ne a halál rémületét keltsék. Az anyám is így tett, amikor Pinzone bácsival együtt egye­nesen a játékvásárba küldött. (Emlékszem még, milyen lázas izgalomban voltam, amíg nagy nehezen ki túd- talm választani azon a vásá­ron a nekem szánt ajándé­kot. 'Zúgott a fejem a pokoli lármától, amit a nagyhangú kikiáltók csaptak; zavartan erre-arra forgolódtam, időn­ként rá-ráfeledkeztem egyik- re-másikra, amint torkasza- kadtából dicsérte áruját, de már a szomszéd sátrakból más kezek hadonásztak felém hevesen, és más hangok kiál­tozták, hogy ne higgyek el egy szót se annak eppen feli sarok; végül £ ázt kellett feVálsagul leszűrnöm a nagy lármából, hogy itt seihol meg nem találom, amit keresek, pedig mindenütt ott volt, akármelyik sátorban. Az öreg Pinzone karomat szorítva vonszolt egyik sátor­tól a másikig, s minduntalan el-elrántott az éppen fülem­be harsogó bazáros csábító ajánlata elől: — Ne higgy neki, gyere in­Luigi Pirandello Nehéz választani néni... Be akar ez csapni, nem látod?! Elébb körbejár­juk a vásárt, s ha az egészet megnéztük, választhatsz ... lA bazárosok, a versengés eszeveszett lázában, látva, hogy karomnál fogva ránci­gái az öreg, fergeteges ká­romlást és szidalomesőt zú­dítottak rá. Ö azonban csak vigyorgott, ingatta a fejét a csúf szavak viharában, s csak hozzám szólt, folyton ezt haj­togatva : — Ne higgy nekik, be akar­nak csapni! 'Voltak árusak, akik még tettlegességre is ragadtatták magúkat: kiugrottak a pult mögül valami játékkal a ke­zükben, körülfogtak, s elál.1- ,ták utunkat; az egyik kis trombitát .kínált, a másik plahmozdonyát zörgette két- Ihárom kis kocsijával együtt, a harmadik kis dobot vert; s mind a három Pinzone fü­lébe süvöltött: — Vén hülye, miért nem engedi már megvenni ennek a gyereknek, amit akar! Azt válassza talán, ami magának ■tetszik? Nem látja, hogy trombitát akar?! — A fenét trombitát! Vas­utat akar, nécsak, magától szalad ez! — Nem kell ennek j;rom_ blt-, fe vonat! nej; feli a 'gyereknek ... Taramtaram- taram!... Vagy egy kis ostor, e!... Nesze, fiam, fogd már meg, ne hallgass erre a vén­emberre !... Ránéztem Pinzone bácsira. — Akarod? — kérdezte. De én csak némán pillog­tam rá, és szememmel mond­tam, hogy nem, mert az ő szeméből és hangjából ezt éreztem meg. így jártuk körbe a vásárt, aztán mint csaknem minden évben, annál a bódénál álla­podtunk meg, ahol a bábukat árulták: ők voltak az én igazi szenvedélyem.! Ó, de ott is mily nehéz volt a válasz­tás a francia keresztes vité­zek és a mór lovagok között, amint csillogó réz- és vas­fegyverzetükben ott lógtak sorra a dróton. Választanom kellett, de melyiket válasz- szam a sok közül? Hiszen én valamennyit szerettem volna magammal vinni. — Vigye Orlandót, úrfi! — tanácsolta az árus. — Ez Franciaország legkiválóbb bajnoka: megszámítom ma­gának tíz líra ötvenért... Pinzone bácsi, akit anyám óvatosságra intett, felfor- tyant: — Micsoda?! Tíz líra öt­ven?! Nem ér ez három lyu­kas garast se! Nézd csak, fiam, keresztbe áll a szeme, kancsalít!... Aztán meg: Franciaország bajnoka?... Őrjöngő bolond- volt ez, nem bajnok! — Hát akkor vigye Rinal- do da Montalbanót! — Még rosszabb: ez meg tolvaj! — kiáltott Pinzone bácsi. Astolfo^a viláo hazugja volt. ec oano hitvány áru­ló... És így íóvabb. amit sorra kommendáltak nekem, Pinzone bácsinak minden kis bábu ellen volt kifogása, úgy, hogy a végén a feldü­hödött kereskedő rákiáltott: — No de édes, jó uram! Hogy képzeli ön? Világos, hogy kell a rossz is, meg a jó is, a hűséges Orlando és az áruló Gano, különben hogy akar bábot játszani, he?! Sok év telt el azóta; Pin­zone bácsi már nem él. Az igazat megvallva, nincs még egyetlen ősz szőrszál sem a A forgalmi adóról és az ár­kiegészítésről szóló alapren­delet 38/1973. (XII. 19. PM. sz. r.) és ezt az elmúlt években ismételten módosító és ki­egészítő jogszabályok egysé­ges szerkezetbe foglalva je­lentek meg a Tanácsúk Köz­lönye idei 27. számában, meg­jelölve a forgalmi adó ala­nyait, a szolgáltatások forgal- miadó-kötelezetitségét, a for­galmi adó alapját és mérté­két, a mentesség feltételeit, a forgahni adó és az árkiegé­szítés visszatérítésére vonat­kozó rendelkezéseket sfcb. Az egyes édesipari és do­hányipari termékeken fi­gyelmeztető felirat alkalma­zását írja elő a mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszter 10/1977. MÉM számú utasít ása , amely szerint 1978. január 1-től kezdődően az alkoholtartalmú édesipari termékek fogyasztói csoma­golásán a „'Fogyasztásra gyer­mekeknek nem ajánlatos” fi­gyelmeztető szöveget kell fel­tüntetni, a dohányipari ter­mékek fogyasztói csomagolá­sán pedig a dohányzásnak az egészségre gyakorolt káros hatására utaló feliratot kell alkalmazni. (Megjelent a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő f. évi 19. szá­mában.) Ugyanezen értesítő idei 20. számában az Országos Terv­hivatal elnökének, a pénz­ügyminiszternek és a mező- gazdasági’ és élelmezésügyi miniszternek 3/1977. (V. 27.) OT.—PM.—(MÉM. számú együttes rendelete jelent meg a mező- és erdőgazdasági szervezetek beruházási rend­jéről szóló korábbi jogsza­bály kiegészítéséről és módo­sításáról. Az új rendelkezés­ből csupán az alábbiakat idézzük: ,/A beruházás kör­nyezetre gyakorolt hatásával kapcsolatban — ha ezt a be­ruházás jellege, illetve az al­kalmazandó teahnológia le­hetővé teszi — ismertetni kell a helyszín eredeti álla­potának jellemzőit, a káros hatások engedélyezett határ­értékeit, az új létesítmény megvalósítása és üzemelteté­se során keletkező káros ha­tásokat, ezek fajtáit ésmeny- nyiségi jellemzőit, a javasolt környezetvédelmi eszközöket, módszereket, valamint ezek beruházási és üzemeltetési •költségeit.” A Kereskedelmi Értesítő idei 19. számában irány- e 1 v jelent meg a munkás- szálláson lakók szervezett ét­keztetésének fejlesztéséhez, s az irányelv szerint valameny- nyi munkásszálláson figye­lembe kell venni a szervezett étkezés lehetőségeinek biz­tosítása mellett is, hogy az egyéni ételmelegítés, illetve ételkészítés egyszerű eszkö­zei is rendelkezésre álljanak, meghatározott számú, diétás étkezésre szoruló dolgozó esetén a vállalat szerepeltes­se intézkedési tervében a diétás étkezés biztosítására vonatkozó elképzelését is, amelyet egészségügyi szak­ember bevonásával dolgoz ki. ”A munkásszállásokon la­kók részére az étkeztetési szolgáltatás megszervezéséről a szállást fenntartó vállalatok, gondoskodjanak”, — mondja ki az irányelv. Indokoltnak tartjuk felhív­ni a figyelmet a Munkaügyi Közlöny 7. számában megje­lent, a táppénz összegének a megállapításához szükséges adatok közléséről szóló közle­ményre, amelyben a Munka­ügyi Minisztérium és a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság — az ide vonat­kozó kedvezőtlen tapasztala­tokra utalva — arra hívja feL a munkáltatókat, hogy a táp­pénz megállapításához szük­séges adatoknak az előírá­soknak megfelelő, .pontos fel­tüntetésére fokozottabb fi­gyelmet fordítsanak és a táp­pénzmegállapító szervek fel­hívására a szükséges bér- és egyéb adatokat soron kívül közöljék. Dr. Deák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke bajuszomban vagy a szakál­lamban, ami miatt panasz­kodhatnék, ha már valaha úgy vágytam rá, hogy szép bajuszom és szakállam nő­jön; de azt is megválthatom, hogy egy idő óta fájó irigy­séggel nézegetek egy képecs- két, amely engem ábrázol gyermekkoromban, rövid bársonyna'drágban és egy kis hűséges bábuval a kezemben; hadd mondjam meg, elraga­dó és bájos ez a kép. És azt is, hogy Pinzone bácsit vá­dolom a fájó irigységért, amit gyerekkori képem előtt érzek. Mert tudnotok kell, hogy még mindig eljárok a vásár­ra. Nem játékvásárra persze (habár ilyen még mindig sok van, és bábut is árulnak ben­ne) ; ez az én vásárom sok­kalta nagyobb, és azért járok oda, hogy regényeim és no­velláim hőseit és hősnőit ki­válasszam. És irigységem oka ez: amíg gyerek voltam, a játékvásárban végre is nem hallgattam végtelenségig szürke házitanítóm maró kri­tikáját, hanem ahogy a bábu­kereskedő hízelgő ajánlatára egyszer csak tüzet fogtam és megtörtem — most úgy ér­zem, Pinzone bácsi nemcsak él bennem, hanem olyan nyil­vánvaló zsarnoki hatalma is van rajtam, amely telobj^fe ja mind““ örömömet. Akár­hogy küszködöm is ellene, nem bírok. Szabadulni tőle. „Látod, fiam — duruzsolja a fülembe —, mily szomorú ez a vásár! Ne higgy nekik, akik arannyal festenek itt ki min­dent: arany az ég, arany a fa, arany a tenger ... Hamis arany, fiam! Aranyozott pré­selt papír! És látodi-e, mifé­le hősöket kínál neked ma­napság az élet? Csak a tol­vajok, az álszentek, a gaz­fickók győzedelmeskednek! Ha meg tisztességes hőst vá­lasztasz? Szükségképp tehe­tetlen, legyőzött, vagy hitvá­nyul gyenge az! És a te báb­játékod következőleg bosz- szantó és elcsüggesztő lesz. Te nem tudtad, de én akkor a te mesterségedet gyakorol­tam, s érteni is kezdtem hoz­zá valamelyest. És mosit kér­dem tőled: Azt hiszed, az utókor szemében ér majd va­lamit, ha azzal mentegeted magad, hogy művészeted ko­rok életét tükrözi? Legyünk csak igazságosak, mit szá­mítana ugyanez a mentség a mi esztétikai ítéletünk szem­pontjából, hogy csak úgy ka­pásból egy példát említsünk: ha ezt az életet egy dagá- lyos, és nagyszájú, tizenhete­dik századi író mutatná be? Azt felelnénk neki: — A te bajod, édles barátom! Vannak pillanatok, drága fiam, amikor az élet olyan al­jas, hogy az írók nem tudnak vele mit kezdeni; és minél hívebben próbálják ábrázol­ni, művük annál inkább pusz­tulásra van ítélve. Mert ugyan miféle ellenállást ta­núsíthatnának az idővel szemben az olyan alkotások, melyek a mi szétzilált gon­dolatainkból, a mi indulatos és szinte törvény nélkül való cselekedeteinkből, a mi ezer felé ágazó érzéseinkből és a legellentétesebb sli°fernazá- soK feZnármóniájából szü­lettek meg? Csak ilyen nyo­morúságos, üres, csüggesztö bábfigurák kínálkoznak a mai vásárban!” Ilyen és ehhez hasonló vi­gasztalan dolgokat duruzsol folyton a fülembe Pinzone bácsi. Körülnézek, s nem tu­dok neki mit válaszolni. Ö, mert ki tudna nekem olyan hőst fabrikálni, hogy betöm­jem vele a száját? Aki nem olyan, amilyen, hanem ami­lyennek lennie kellene! (Füsi József fordítása) (110 évvel ezelőtt született Luigí Pirandello, Nobel-díjos olasz író.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents