Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-03 / 129. szám
1977. június 3. “NÉPÚJSÁG 3 Zalai kubikosok betonoznak a reaktorboksznál A gépház acélváza éjjel Délután öt órakor kezdődik az éjszakai műszak az atomerőmű főépületénél és reggel 5 óráig tart. A szolgálatban lévő építésvezetőnek meg a művezetőnek ennél hosszabb a műszakidő: ők már kezdés előtt kimennek az üzemi területre, hogy találkozzanak a nappali műszak irányítóival, tudjanak konzultálni. Reggel pedig megvárják őket, tehát ottmaradnak hét óráig. A reflektorokat persze csak sötétedéskor kapcsolják be. Hét világítótorony 39 ezer watt fényerővel világít, ezen kívül használnak 12 higanygőzlámpát és hagyományos ezerwattosokat egy nagy állványon, meg hordozható lámpa is van hat. Az összes dolgozó létszámának fele: 184 ember tartozik az éjjeli műszákhoz és a váltás kéthetenként van. A műszaki emberek hetenként cserélődnek, mert az elméleti fölkészülésre nappal nagyobb a lehetőség. Természetesen a pakettüzem, tehát a betonvas szerelvényeket készítő munkahely és a lakatosüzem is tart éjszakai műszakot, összesen 68 dolgozóval, a főépület munkái csak így valósíthatók meg. A munka ugyanaz, akár éjszaka van, akár nappal: vasszerelvények, lakatosmunkák készítése és odaszállítása a főépület alapgödréhez, a szerkezetek és elemek összeállítása, bedolgozása, ezt követi a zsaluzás és a betonozás. Az éjjeli műszakban nincs semmi rendkívüli. A mun- kásök éjfélkor főtt ételt kapnak. Csak a látvány szokatlan, sőt egészen különös: megvilágításban még óriásibbnak tűnik minden. Aki először jön ide éjjel, tehát úgy, hogy még nem látta az épülő atomerőmű gépházának monumentális acélvázát, meg a többi részt, a betonacél erdőt, a zegzugos reaktorépület kész falait és a továbbépítéshez való rengeteg faállványt, annak biztos, hogy kicsit földöntúlinak tűnne az egész. A szolgálatban lévő építés- vezető, Bartha Árpád rögtön kezdéskor kiadja az utasításokat és közben is intézkedik, ellenőriz, irányít. A brigá- dök ott folytatják az állványozást, zsaluzást, vasszere- 'l'ést, betonozást, ahol a nappalosok abbahagyták. Az egyes reaktorboksz aljzat- betonozását a Zalából való Proszenyák-brigád végzi, a két, reaktorépület közötti részen Bács-Kiskun megyei, keceli emberek betonoznak, az ácsok közül három paksi, egy nagydorogi és, harminc érsekvadkerti. Valóságos tanulmányút kel'l ahhoz, hogy megtudja az ember, milyen helyeken van most a munka, kik hova tartoznak, hol dolgoznak például katonák és mindezt veszély nélkül, meg a fényképezőgép sérülése nélkül,' kisebb falakról leugrálva, máshova fölmászva végigjárjuk még sötétedés előtt. Az építésvezető, miután előszed két bukósisakot, mindenütt kalauzol bennünket, közben persze figyel és sok emberrel Több ezer wattos reflektorok világítanak beszél. A zalai kubikosbrigád vezetőjével, Proszenyák Istvánnal is tanácskozik. A kubikosok nem földet hordanak, hanem betonoznak, felelősségteljes munkájuk van. Bartha Árpád tájékoztat: a vállalat legjobb kubikosbri- gádja ez itt az erőműnél. Beszélgetünk a brigádvezetővel. — Miért jöttek ilyen mesz- szire dolgozni? — Itt 800—1000 forinttal többet keresünk. De mindig távol voltunk a családtól, azelőtt is. Tizenkét éve vagyok a 22-es vállalatnál és tudom, hogy az erőműépítésnél a koszt is jobb, mint Székesfehérváron volt. Három éve vagyak Pakson. Elhoztam a falumból. Molnáriból még nyolc embert. Ketten most jötték, egy hónapja. Mindenki megmaradt a brigádban. Van közöttünk három dombóvári, egy nagy- kanizsai, meg egy tótszerdahelyi ember. Különben sokkal többen vagyunk zalaiak, két autóbusz visz bennünket pénteken este. Mindenkit a falujába. Én este fél kilenckor érek haza, és hétfőn hajnalban 4-kor indulunk. — Hogy bírják az éjszakázást? — Már megszoktuk. Nappal kialusszuk magunkat. Sötétedés előtt elhelyezi a mozgatható lámpákat, „kézi reflektorokat” az ügyeletes két villanyszerelő. Greksa Lajos kalocsai, Fenyősi Gergely dusnoki fiatalember. Greksa a munkásszállón lakik és szívja a fogát, legszívesebben mindennap hazajárna: három hete nősült. Fenyősi sem jár haza naponta, ő albérletben lakik Pakson. A kettes daru kezelője paksi lakos, Petri'k György. A betonozást szolgálja ki, rádióösszeköttetésben van Szopota György daruirányítóval és Deák Vladimírral, aki csoportvezető az Építőipari Gépesítő Vállalatnál. A mixerkocsival érkező, állandóan forgó, igen erős betont egy- köbméteres, szögletes vas- edénybe, konténerbe ömlesz- tiik, aztán pontosan, nagy elővigyázatossággal ráakasztják a daru hosszú acélköteleire, s akkor a rádió megadja a jelt. Indul a súlyos teher föl a reflektorfénybe, zajtalanul. Suhan a különleges aréna magasában, néhány pillanatig együtt látni a teliholddal. Világít a Hold is, segít az éjszakásoknak. Amikor elbúcsúzunk. Bartha Árpád építésvezető az irodaépület felé indul, megnézi a tervmódosításokat. Újabb megbeszélés a barakkban lesz megint, a mérhetetlenül nagy alapgödör szélén, úgy mint váltáskor történt, délután. Aztán majd lemegy a brigádokhoz. Holnap reggel megfürdik, elfogyasztja a kiadós reggelit és mélyen alszik délutánig. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Omlik a folyékony beton a vasak közé Tolna: Selyemgyár, textilgyár A nőpolitikái határozat KÉT TOLNAI üzemben, a selyemgyárban és a textilgyárban felmérés készült arról, hogyan valósítják meg a nőpolitikái párthatározatot és a hozzá kapcsolódó SZMT- intézkedési terv célkitűzéseit. SZMT-elnökségi ülés is tárgyalt erről. Nem véletlen, hogy éppen erre a két üzemre esett a választás, hiszen a selyemgyárban a dolgozók 70, a textilgyárban 70,8 százaléka nő. Ez utóbbiban a közvetlenül termelők 99 százaléka asszony vagy lány. Mindkét üzemben a vállalati éves terv szerves része a nőpolitikái feladatok megoldására szükséges intézkedések szerepeltetése, illetve készítettek tervet a célkitűzések megvalósítására. A vizsgálódás megállapította, hogy néhány gondot leszámítva, egyik üzem sem adós a feladatok teljesítésével. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv mindkét üzemben érvényesül — a közvetlen termelésben dolgozók között. Itt probléma nincs. A textilgyárban viszont az ügyviteli területen már nem maradéktalanul jó a helyzet. Erre a szakszervezeti szervek felfigyeltek és intézkedéseket terveznek itt is az igazságosság megteremtésére. Persze mindjárt azt is meg kell jegyezni — erre a selyemgyárban figyeltek fel —, hogy maguk a nők is vonakodnak középvezetői beosztást vállalni. Sok az egyéb elfoglaltságuk, s a férjek még mindig nem adnak elegendő segítséget a háztartási, családnevelési munkában áz asszonyoknak. A textilgyárban tavaly közel nyolc és fél százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, a selyemgyár terjedelmesítő üzemrészében 500 forintról 800 forintra emelkedett a műszakpótlék —, hogy csak két példát ragadjunk ki a keresetnövelés köréből. Figyelemmel kísérik a gyes-ről termelésbe visszatérő anyák munkáját, a textilgyárban részükre három hónapig keresetkiegészítést adnak. Ami a gazdasági és társadalmi tisztségviselőket illeti, a helyzet jó, bár még mindig nem tökéletes. A selyemgyár 12 osztályvezetője közül 7, nyolc középvezetőjéből négy, tizenhárom csoportvezetőjéből tíz a nő. A textilgyárban a pártvezetőség kilenc tagjából három, a KISZ-vezetőség hét tagjából kettő, az 54 szak- szervezeti bizalmiból 50 a nő. Állami oktatásban a textilgyárból 62-en, a selyemgyárból 95-en vesznek részt (utóbbinál a tanfolyamokat is beszámítottuk). A nők száma az összesből a textilgyárban 54, a selyemgyárban 51. A tanulók számára a szabadságot mindkét üzemben biztosítják, továbbá útiköltség-hozzájárulást kapnak. A textilgyárban valamennyi középiskolában továbbtanuló részére — szaktanárok bevonásával — korrepetálást szerveztek, amelynek költségeit a gyár fizeti. A selyemgyárban gond, hogy a terjedelmesítő üzemben szakmunkásképzés szervezése nem lehetséges, mivel az ott folyó munkát nem ismerik el szakmának. Az elismerést az üzem máris több fórumon kérelmezte, s az elismertetésért a továbbiakban is hadakoznak. A szakmunkás-utánpótlás egyébként mindkét üzemre nagy feladatot ró, mert általános tapasztalat, hogy a fiatal szakmunkáslányok férjhez mennek, majd gyesre Így a képzésben megállni nem lehet, telítettség soha nem következik be, különösen ha figyelembe vesszük, hogy sokan még a műszak- pótlék nagyarányú megemelése mellett sem vállalják a többműszakos munkát. A nagycsaládos anyáknak, a gyermeküket egyedül nevelő és a kisgyermekes anyáknak igyekeznek egyműszakos beosztást biztosítani, az üzemek folyamatos üzemeltetése iránti igény, a gazdaságossági szempontok azonban ennek sokszor gátat szabnak. A nőpolitika szerves része a nőknek a társadalmi életbe. a közéletbe való bevonása. Ennek előfeltétele, hogy a kívánatos politikai, társadalmi felkészültséggel rendelkezzenek. A politikai oktatás elősegíti ezt. A selyemgyárban három nő végzett esti egyetemet, jelenleg ugyancsak hárman végzik, marxizmus középiskolát 41 nő végzett, jelenleg ketten tanulnak ebben az oktatási formában, az öthónapos párt-, illetve szakszervezeti iskolát végzettek száma négy. A textilgyárban nagyjából hasonló az arány. Az üzemi étkeztetés, az üzemorvosi ellátás mindkét üzemben biztosított, mindkét helyen van az üzemben büfé, sőt női fodrászat. De ezeknél fontosabb a bölcsőde- és óvodahelyzet. Tökéletesnek ugyan még egyik üzemben sem mondható, de az igényeket kielégíti, a továbbfejlesztésre megvannak a tervek és a lehetőségek. Nem azért hagytuk abba a példák további sorolását, mert elfogytak, hanem mert az elmondottak is elég bizonyság arra, hogy a két tolnai gyárban nemcsak komolyan veszik a nőpolitikái határozatot, hanem mindent meg is tesznek megvalósítására. A FELMÉRÉS legnagyobb tanulsága: a selyemgyárban és a textilgyárban a nőpolitika az üzem egész életének szerves része, nem egy a letudandó feladatok közül. A nőpolitika nem reszortfeladat, hanem minden politikai és társadalmi szervnek éppúgy feladata, mint a gazdaságvezetésnek. Hogy két tipikusan női üzemről van szó? Igaz. De végül is nem a nők—férfiak aránya dönti el akár az egyik, akár a másik nem szerepét, fontosságát az adott munkahelyen. L. Gy. Bevált a gyógyszerforgalmazás új rendszere A lakosság és a szakemberek körében egyaránt nagy várakozás előzte meg a gyógyszerárrendszer egyszerűsítésére hozott intézkedést, amely január 1-én lépett életbe. Az első hónapok tapasztalatairól Harangi György, az Egészség- ügyi Minisztérium gyógyszerészeti főosztályának helyettes vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának. — A tapasztalatok egyértelműen kedvezőek — mondotta. — A rendelkezések egyik fontos célja az volt, hogy egyszerűsödjöp az orvosok és a gyógyszerészek adminisztrációja, a gyógyszerek, vények elszámolási rendszere. A rendelkezés beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s ebben fontos szerepe volt annak, hogy a recept megszűnt pénzügyi bizonylat lenni. — Az új rendelkezés kulcskérdése volt; hogyan alakul a lakosság gyógyszerfogyasztása? Az első negyedév forgalma — régi árakon számolva — 6 százalékkal haladta meg 1976 első negyedévének forgalmát. Korábban a negyedévi növekedések nem maradtak a tíz százalék alatt; az elmúlt tíz évben ilyen alacsony növekedés még soha nem volt. Különösképpen értékes ez, ha figyelembe vesz- szük, hogy az idén sokan betegedtek meg influenzában is. Márciusban és áprilisban a gyógyszerforgalom abszolút mértékben is csökkent, erre viszont még nem volt példa. I Atomerőmű-építkezés
