Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

4 ‘Wépújság 1977. június 26. magazin magazin T ehergépkocsi-óridsok A hatvanas évek valóságos forradalmat hoztak a szállító gépjárművek konstruálásá­ban. A teherhordó puttonyt egyre nagyobb szilárdságú, ugyanakkor kisebb önsúlyú acélból készítették. A hatal­mas kocsitesthez óriás gumi­abroncsok készültek. Egyre nagyobb teljesítményű moto­rok kerültek a gépkocsiba. Ma már az óriás gépkocsik 10—12 százalékos emelkedőn 10—12 kilométeres sebesség­gel jutnak fel a munkagödör­ből. Az 500 lóerős Diesel-mo­tor ma már nem ritkaság, de íiOO—1000 lóerős egységeket is készítenek; a felső határ valószínűleg az 1500 lóerő körül lesz. Sorozatban gyártják a 60 tonnás gépkocsikat, sőt, a fi—10 000 tonna napi termelé­sű külfejtési üzemekben meg­jelentek a 90—100 tonnás ko­csik is. Nagyobb távolságú szállítás céljaira 150, sőt 220 tonnás szerelvények, (nyer­gesvontató és pótkocsi) áll­nak már kipróbálás alatt. Az óriás gépkocsik alkal­mazása sok gazdasági előny­nyel jár; csökkenti a szállítás önköltségét, a szállítási útvo­nalak túlterhelését. Billenőputtonyos teherautóra rakják a kurszki ipartelepen a külszíni lejtésű vasércet Tréfák Mini képcső A parányi képcső szinte elvész a normál méretű televíziós készülék mel­lett — Hogy érzed magad a há­zasságban? — Mintha visszatért volna a gyermekkorom. — Miért? — Titokban cigarettázom, titokban iszom, titokban né­zegetem a szép nőket. * — Miért veszekszik a pa­pád és a nagypapád? — A nagypapa megpróbál segíteni a papának, aki a há­zi feladatomat csinálja! — Mindent szeretek ma­gán; a haját, a szemét, a teste formáját, mindent, mindent. És maga mit szeret bennem? — udvarol a fiú. — Azt a jó ízlését. — Egyetemre jársz? — Igen. — Melyikre? — Az orvosira. — Ez nagyon jó, én az ál. latorvosira, s majd ha vég­zünk, egymást gyógyíthatjuk. — Uram, must reggel sok­kal könnyebben köhög — mojidja az orvos betegének. — Nem csoda, egész éjjel gyakoroltam. * A család feje betegen fek­szik ágyában. Az orvos meg­vizsgálja, majd így szól; — Az ön férje valahogy nem tetszik nekem. — Nekem sem, doktor úr, de mit csináljak, ha olyan jó a gyerekekhez! * Vadászok beszélgetnek. — Lőttél valamit? — Lőttem. — Mit? — Nyulat. — Vadat? — Nem. De a gazdája vad volt! * Pontos számolás. — Hányszor buktál meg a vizsgán? — A holnaputánival együtt négyszer. * — Vegyünk egy autót, hogy világot lássunk. — Ezt a világot, vagy a másvilágot? * A televíziózás „őskorában”, a harmincas években az első tv-készülék dobozának a mé­rete megegyezett a mai kö­zépméretű készülékével, a képernyője azonban mindösz- sze 10 centiméteres átmérőjű kör volt. A fejlesztés elsősor­ban a képcső növelését, ugyanakkor az egyéb beren­dezések méretének a csök­kentését tűzte ki célul. Ezt az tette szükségessé, hogy a na­gyobb képernyőn kevésbé szemrontó, tehát élvezhetőbb képet nyerhetünk. A nagy képernyő birtokában a fej­lesztés ismét a miniatürizálás felé fordult. A legutóbbi han­noveri vásáron mutatták be az AEG-Telefunken cégnél kifejlesztett miniatűr képcsö­vet, amelynek segítségével zsebben hordozható tv-készü- lék építhető. A képcső 30x40 milliméteres nagyságú. „Borostyánok” a levegőben A múlt évi finnországi vitorlázórepülő világbajnokság igazi eseménye az új lengyel vitorlázógép bemutatko­zása volt. A „Jantar—2” (magyarul: Borostyán típusú szabad kategóriájú versenygép fesztávolsága 20,5 mé­ter, a legkorszerűbb szerkezetek egyike ma a világon. A gép MagyiAországon is jól ismert: a magyar vitorlá­zórepülő-válogatott tagjai szinte kizárólag lengyel gé­pekkel érik el évről évre nemzetközileg is kiemelkedő eredményeiket, s a legutóbbi magyar vb-siker is a Jan- tarokhoz fűződik Ferde torony Szverdlovszktól mintegy 100 kilométernyi távolságra, Nev- janszk városkában látható a pisai ferde torony mása. A nevjanszki tornyot 1725-ben építették ismeretlen mesterek téglából és öntöttvasból. Ma­gassága 57 méter. Az épület 2 méternyire hajlik el a ver­tikális tengelytől. A vörös hó Kamcsatkában és a Csukcs- félszigeten gyakori jelenség a vörös hó. A fehér hótakarón hatalmas vörös foltok jelen­nek meg, amelyek kiömlött vérre emlékeztetnek. A ha­vat a hó alatt élő és gyorsan szaporodó egysejtűek pig­mentje festi vörösre. Hiúság Egy montreáli (Kanada) riporter egy bírósági jelen­tésben 50 évesnek tüntetett fel egy bizonyos Nelly Temp- le-t, akit bolti lopáson értek. A hölgy tiltakozott korának hamis feltüntetése ellen és helyreigazítást követelt. Az újságban a következő hirde­tés jelent meg: „A lopás miatt gyakran büntetett Nelly Temple mindenki tudomásá­ra akarja juttatni, hogy leg­utolsó elfogatásakor pontosan 49 éves és 2 napos volt.” Öngyilkosság A párizsi Notre Dame szé­kesegyház tornyáról, 50 mé­ter magasságból a mélybe vetette magát és a helyszínen szörnyethalt egy 38 éves nő. A francia hírügynökség meg­jegyzi, hogy Párizsban a leg­több öngyilkosságot az Eiffel- toronyról követik el; a XII. században épült Notre Dame-ot viszonylag ritkán, ezúttal a 19. alkalommal vá­lasztotta valaki arra, hogy önszántából véget vessen éle­tének. (AFP) Hálátlanság Egy párizsi orvostanhallga­tó sokáig fáradozott azon, hogy meggyógyítsa háziasszo­nya fülbaját, melyet egy sokkhatás idézett elő. Gyógyí­tó tudományának sikere min­den várakozását felülmúlta: szállásadónője gyógyulása után rövidesen felmondta a szobát a következő indokkal: „Maga túl zajos!”. A kohósalak A nagyolvasztóban minden tonna nyersvassal 400—1000 kg salak keletkezik, amely­nek kezelése, elszállitása az üzem feladata. Annak érde­kében, hogy az erre fordítan­dó költségek csökkenjenek, régóta foglalkoznak a kohó­salak gazdaságos hasznosítá­sával. A különféle szemnagy­ságra aprított és osztályozott kohósalak felhasználható út­építés, vízépítés, betonkavics, vasúti alépítmény céljaira, porrá őrölve cementadalék­ként, habosítva könnyű tég­lák, könnyű beton, hő- és hangszigetelő elemek gyártá­sára. Erre a célra a kohósa­Az 1970-es népszámlálási adatok alapján a prágai csa­ládok 19 százalékának, a brnóiak 11 százalékának, a plzeniek 15 százalékának és az ostravaiak 8 százalékának van üdülőháza, falusi háza vagy kunyhója. iA víkendház vagy a falusi kunyhó azért olyan kedvelt a csehszlovák lakosság köré­ben, mert ez biztosítja az üdülést olyan természeti kör­nyezetben, ahol az egész csa­lád együtt lehet, és ahol az emberek a hobbijukkal is foglalkozhatnak. A falu az ötvenes években nagy átalakuláson ment ke­resztül Csehszlovákiában. Sok ember elhagyta falusi otthonát, mások korszerű há­zat építettek, a régi épületek hasznosítása lakból 3—10 mikron vastagsá­gú szálakat állítanak elő, amelyet a vattához vagy gya­pothoz hasonlóan gombolyag­ként hoznak forgalomba. Eb­ből 2 centiméter vastag ré­teg hőszigetelése másfél tégla vastagságú faléval egyenérté­kű. Az építőiparban feltöltő- és tömőanyagként, matrac, tömlő és paplan formájában, szervetlen és szerves kötő­anyagokkal kötve idomtestek és lemezek alakjában forgal­mazzák. A kohósalak haszno­sítható még talajjavító me­szes műtrágyaként és üveg-- gyártási adalékként. veszendőbe mentek. A váro­si emberek a hatvanas évek­ben kezdték megvásárolni ezeket a házakat. Az átalakításnál az az elv érvényesül, hogy az épület eredeti jellegét lehetőleg meg kell hagyni. Az új tu­lajdonosok fokozatosan kija­vítgatták az öreg házakat, ki­cserélték a padlót és a ház­tetőt, üdülési teret, vagy hob­bijuknak megfelelő térséget építettek. Ma már Csehszlo­vákiában több tucat, sőt több száz olyan falusi házat lát­hatunk, amelyek teljesen új­nak tűnnek, jól beillenek a természetbe, s amelyek meg­őrizték a régi cseh vagy szlovák népi építőművészet hagyományait. M. A. Csehszlovákiában, az ostravai Klcment GoUwald Kohómű­ben eltávolítják a salakot az üzem egyik olvasztókemencé­jéből •• ||p|£ gg TT jjf jgp ócskán esteledett már, amikor becsukta az utcai kaput. A kulcsot szokás szerint felakasz­totta a kapufélfa belső olda­lába vert szögre és még egy­szer körüljártatta tekintetéta kihalt utcán. Átellen'ben a szomszédban kiszűrődött az ablakból a televízió fénye. Visszanézett a saját udvará­ra. Hátul, a kis házban Ge­rendásnál sötét volt. Albér­lője, egy idősebb, magányos férfiember ezen a héten éj­szakai műszakba járt. Bot­jával végigkopogott a tornác előtt és megállapította, hogy a téglajárda a lépcső előtti szakaszon megsüllyedt, iga­zításra vár. Az előszoba­ajtót is kulcsra zárta maga mögött és bement az utcai szobába. Régi építésű, de szép, há­romszobás háza volt, nem számítva az udvarbeli kis szoba-konyhát, melyet albér­letbe adott. Kellett a nyug­díjhoz a kiegészítés, de kü- öriben nem szorult segítség­re. Néha kis kajánsággal gon­dolt fogyóban lévő iskola- és kortársaira, egyikük sem volt olyan jó erőben, mint ö. Va­lamikori szálfa termetén haj­lított ugyan az idő, de még így is messze kimagaslott a sorokból a templomban, vagy ha a boltban várakozott, hogy kiszolgálják. Hatalmas ter­metű, 180 centiméteres öreg­ember volt, januárban múlt nyolcvanegy éves. A televízió az utcai szobá­ban volt. Még a felesége éle­tében vette, de most már ötödik esztendeje egymaga ült a készülék előtt. Özvegy­ember volt. Az egyik lánya gimnáziumi igazgatóhelyet­tes Pesten, a másik itt a fa­luban ment férjhez. Hívták, de nem költözött hozzájuk, sosem kedvelte a vejét, aki üzemmérnökként a néhány éve ide települt gyáregység műszaki vezetője volt. Felkattintotta a készüléket, szokás szerint megvárta, amíg a képernyő kivilágoso­dik, aztán megfordult, lépett kettőt a karosszék felé és még mielőtt elérte volna, vé­gigvágódott a szőnyegen. Arcrabukott, de nem érzett fájdalmat és nem is ütötte meg magát különösebben. — No, fen® — akarta mondani és csak ekkor ijedt meg igazán. Érthetően, de kissé torzan buktakjei szá­jából a szavak, "^«iájának jobb sarka nem mozdult és nem mozdult a jobb karja, válla, lába sem. Ez az olda­la érzéketlenné és bénává vált. Háta mögött megszólalt a televízió. A tévétorna most kajánnak tűnő záró rigmusai töltötték be a szobát. — Szélütés! — állapította meg immár magában és iga­za volt. * P. bácsi, a nyugdíjas vas­úti pályamester kórházba ke­rülésének nagyjából ez, vagy ehhez hasonló volt az előtör- •ténete. A többit már maga mesélte el. — Éjfélig tartott, amíg az ép balkezem segítségével ha­nyatt tudtam fordítani ma­gam. Először megpróbáltam az ajtó felé araszolni, de nem volt mibe kapaszkodni, nem ment. Különben se lett vol­na erőm végigcsúszni még a másik szobán és az előszobán is. Vártam. Hajnalig készül­tem rá, hogy amikor az ut­cán neszezni kezdenek az el­ső járókelők, botommal elta­lálhassam az ablakot. Ez si­került. A szomszédék törték rám az ajtót.-Díványra emelték a maga­tehetetlen öregembert és ér­tesítették a lányáft, meg a magazin

Next

/
Thumbnails
Contents