Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-26 / 149. szám
» ^PÚJSÁG 3 1977. június 26. Törekednek a jobbra 118 + 56 = 0 Lakások és lakásígéretek Dömötör József: „Az ötlet? Hajnalban jön leginkább. Föl- | ébredek, friss a fejem, egy füzet lóg a fekhely fölött, villanyt gyújtok és elkezdek rajzolni, írni.” Schönweitz Sándor: „Nagyon jó a kapcsolatom a főmérnökkel. Szólt például, hogy az üvegmosó berendezés nem tisztítja megfelelően az öt per egyes üvegeket. Három napon belül elkészült az újítás." Szakái Vendelné: „Három újításom van. Munka közben adódik a feladat, például panaszkodik egy néni, hogy nagyon fárasztó a munka, valamelyik gépnél.” * A Paksi Konzervgyárban tavaly 136 dolgozó adott be újítást. Közülük 85-en fizikai munkások. Minden év októberében újítási hónapot tartanak, ilyenkor azonnal, soron kívül kell intézni az újítási ügyeket. Egyébként, az év többi időszakában tíz nap a szakvéleményezés határideje. A legtöbb eredményt, legtöbb vagy legjobb újítást beadó dolgozókat, brigádokat megjutalmazzák. Az éves verseny díjai: „Az év legjobb női újítója” cím, „A legjobb ifjú újító" cím, „A legeredményesebben tevékenykedő szocialista brigád” (három brigádot is jutalmaznak) és a negyedik lehetőség, a dicsőségre: „Az év legjobb újítója”. Rauth Ferencné, a gyár egyik dolgozója, mint újítási előadó tevékenykedik, az a feladata, hogy számon tartsa és átadja a főmérnöknek a dolgozók beadott ötleteit. Rauthné munkája nem kevés, gyakran kell mennie a főmérnökhöz, de sohasem találkozik türelmetlenséggel, éppen ellenkezőleg: Kródi József főmérnök úgy veszi kézbe az újítási papírokat, mint a kincskereső a talált rögöket. Az igazgató is azt mondja: nem tudja megérteni, miért mellőzik egyes vállalatoknál az újításokat, ahogyan erről gyakran lehet hallani. Felkerestük Rauthnéval a tavalyi legjobbakat. A „Technika” szocialista brigád rendkívüli eredményt produkált, nemcsak a gyárban lett első, hanem a Konzervipari Vállalatok Trösztje versenyén is első helyet nyert 1976-ban. A karbantartó részleg műszerész brigádja ez, tizennégyen vannak, és tavaly 13 újítást adtak be. Természetesen minden újítás egyéni teljesítmény, legfeljebb az ötlet megvalósításában adnak egymásnak segítséget az emberek. A Technika brigád azért lett a legjobb mert tagjai összességében a legtöbbet újítottak. Közülük is a legtevékenyebb Dömötör József, aki hosszú idő óta a legtöbb újítást adja be a konzervgyárban. Valaki így jellemzi: notórius újító. Egyébként is sokoldalú egyéniség, úgy alakult az élete, hogy „összegyűjtött” hét szakmát. Az első mesterséget apjától vette át: kovács, és ehhez jött még egyebek között az építőipari gépész, a híradástechnikai műszerész, a konzervipari szakmunkás és a villamosenergia-ipari technikus képzettség. Életeleme a töprengés, ezért lóg a feje fölött a füzet, amit hajnalonként sokszor kézbe vesz. Dömötör József 19 éve dolgozik a gyárban és legalább egy újítása minden évre jut. Ilyenek például: szilikagéles légtisztító berendezés. Megvalósította azt, hogy a sűrű anyagok, dzsemek töltésénél a lábpedálos töltés helyett automatikusan menjen a művelet, ne kelljen fizikai munkát végezni. Szakái Vendelné, a brigád egyetlen női tagja, tavaly elnyerte „Az év legjobb női újítója” címet. Három újítása van eddig és ez nagy teljesítmény, hiszen Szakálné fiatal, 1969 óta tartozik a gyárhoz, s előtte csak egy évet töltött Szekszárdon. Egyéni újítása a hordozható elektromos pneumatikus szekrény, ami szabályozza a sűrű anyagok töltésénél a szintet, hogy ne kerüljön az üvegbe vagy a dobozba a kellőnél több anyag, mint ahogyan ez korábban történt sokszor. Közös újítása Szakálnénak a brigád egyik tagjával, Kra- marik Lajossal: laboratóriumi műszer, homokkimosó, amivel az ivólevek tisztaságát vizsgálják. Tar Istvánné laboráns nagyon dicsérte a készüléket, amikor ott jártunk, sokkal gyorsabban megy a vizsgálat ilyen módon. Lehetne sorolni szinte a végtelenségig a tevékeny emberek nagyszerű munkáit, hiszen a brigád tagjai közül jó néhá- nyan az alakulás óta, 1963-tól itt vannak és nem elégednek meg azzal, hogy elvégzik a gépek karbantartását, hanem szinte megszállottként törekednek a jobbra, hasznosabbra. Hírük tavaly eljutott minden konzervgyárba. Schönweitz Sándor, az üzemfenntartó csoport vezetője az „abszolút egyéni győztes”, vagyis a legjobb gyári újító, öt újítása volt tavaly. ötvenéves, magas, egész megjelenése arra vall, hogy az átlagos munkásembernél sokkal többre képes és ezt meg is teszi. Komoly, intelligens modorú, közvetlen ember. Az üzemcsarnok zajából behúzódunk az ebédlő-öltözőbe, leülünk beszélgetni. — Mi a szakmája? — Lakatosnak vettek föl 29 éves koromban és egy év múlva kineveztek csoportvezetőnek. Azóta itt vagyok. Hibaelhárítás a fő munkám. Leleményesnek kell lenni, minél kevesebbet'álljon a gép. Mindig délelőttös vagyok, de ha kell, behívnak a gyárba, este vagy akár éjjel is. — Nem okoz ez az állandó készenlét idegfeszültséget ? — Nem. Ha szükséges, akkor beszaladok, de egyébként otthon én nem a gépekkel foglalkozom. Maszek munkát sem vállalok soha. ' Kerítést csináltunk a fiammal, mert kellett, de különben csak a szőlővel szeretek foglalkozni. — Tehát az ötlet, az újítás mindig itt, a gyári munka közben adódik? — Az üzem élete, a fejlődés hozza magával. Ha valami nem a legjobban megy, Sanyi bácsi körülnéz egy kicsit. A főmérnök is ad tippeket. Nagyon jó a kapcsolatom a főmérnökkel. — Az újításokért körülbelül mennyi pénzt kapott eddig? — Nem számoltam. Hirtelen nem is tudom, hány újításom van. Sokat nem adtam be, csak megcsináltuk. Nem vagyok anyagias. A palackozó vonal teljesítményének növeléséért nyolcezer forintot kaptam, ezt a pénzt felosztottam a közreműködők között. Enyém volt az ötlet és ők kivitelezték. Egyik tavalyi újításom az üvegek törését gátló szerkezet, visszafogja a szalagon futó üvegeket. Ennek évi haszna 78 ezer forint a gyárban. Készítettem üvegmosó berendezést is az öt per egyes üvegek tisztításához. — Melyik újítására a legbüszkébb? — Talán az áruátadó szalagot említhetném. A sterilező berendezéstől a készáruraktárba viszi a terméket ez a hosszú, speciális szerkezet anélkül, hogy hozzá kellene nyúlni. Azelőtt négy asszony rakodott itt, egy műszakban 30—40 ezer üveget vagy dobozt emeltek meg. — Milyen kitüntetése van? — Négyszer lettem kiváló i dolgozó, ötödszörre pedig az élelmiszeripar kiváló dolgozója. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Valamikor hajdanán volt egy figyelmet érdemlő szokás a jelentősebb építkezéseknél. A munkaterület egyik feltűnő pontján tábla hirdette a tervező, kivitelező, beruházó, építésvezető nevét, az építkezésre fordítandó forintösszeget és még a tervezett befejezési határidőt is. Ez utóbbi mintha kiment volna a divatból. Vagy talán jobb is? Tény, hogy egy-egy épület átadásának időpontja sűrűn halasztódik. Ok minden esetben van. Ezek az okok ritkán nélkülözik az ál- vagy tényleges objektivitást, részletezésükkel most nem akarunk darázsfészekbe nyúlni. Tény viszont, hogy egy-egy épület, főleg lakóépület átadása nemcsak az építők és beruházók belügye, hanem alaposan érinti az illetékes tanácsot és a legilletékesebb jövőbeni lakókat is. Nem egy tanyaközpontot, hanem a dinamikus fejlődéséért tavaly Hild-éremmel kitüntetett Szekszárd városát választottuk példánkul. ■Sztárcsevity Ervint, a városi tanács elnökhelyettesét kérdeztük: — Van-e ilyesmire példa a városi tanács jelenlegi gyakorlatában? — Sajnos, van! A Baktán lévő 2x118 lakásra és másra is gondolok. Az eredeti tervek szerint ezen a részen tavaly 163 lakást kellett volna átadni. A valóság 118 lakás volt. További 118 lakás átadásának új határideje az idei év első negyedére lett kitűzve. Most az első félév vége felé tartunk ... Átadásra várva. — Tudomásunk szerint jóval korábban született egy megállapodás a városi tanács, az OTP és a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat között, amely a kölcsönös együttműködésre vonatkozott. Mi ezzel a helyzet? — Az együttműködésből ránk a szanálások biztosítása hárult. Nem mondom, hogy mindig, mindent sikerült tökéletesen megtennünk, de az esetek túlnyomó többségében igen. — Hogy történt az együttműködési szerződés átültetése a gyakorlatba? A MINISZTERTANÁCS határozata alapján vezetik be azoknak a fizikai dolgozóknak és a termelést közvetlenül irányítóknak az egységes, felemelt műszakpótlékát, akik az iparban, az élelmiszer- kiskereskedelemben vagy a vendéglátásban több műszakban végzik munkájukat. Ezek a dolgozók július 1-től a délutáni műszakban egységesen 20, az éjszakai műszakban 40 százalék pótlékot kapnak, és további 10 százalék pótlék jár közülük azoknak, akik folytonos munkarendben dolgoznak. A műszakpótlék emeléséhez az állam anyagilag is jelentékeny mértékben hozzájárul. Minden olyan ipari, élelmiszer-kiskereskedelmi és vendéglátó vállalat meghatározott állami támogatást kap, ahol a II.—III. műszakban teljesített munkanapok aránya 1976-ban elérte a teljesített összes munkanap 8 százalékát. Ahol ugyanis ennél kisebb mértékben alkalmazzák a több műszakot, ott a vállalatoknak nem okozhat nagyobb gondot a műszakpótlék emelése, mert ezeken a helyeken az emelés összege a béralapnak még az egy százalékát sem éri el. Mint a Munkaügyi Minisztériumban elmondták, a vállalatok hivatalos statisztikai jelentései alapján állapították meg, hogy az adott helyen milyen arányokban foglalkoztatják a fizikai dolgozó— Negyedévenként értekezr leteken beszéltük meg a végzett munkát és az előttünk álló teendőket. Ejőbb a tervezők, a beruházó, kivitelező és a tanács középvezetői, majd második lépcsőben a felső vezetés. — Bevált ez a módszer? A tanácselnök-helyettes óvatosan fogalmaz: — Beválhatott volna ... A korábban idézett példa nem erre vall. A gyakorlat sem, de a tények ebben az esetben már nehezebben megfoghatók. — Vegyük példaként a Tambov-lakótelepi 48 és 56 lakásos épületeket. A kiviteli tervek elkészültek, olyan fokon, amilyenen a korábbi gyakorlat szerint meg lehetett kezdeni a munkákat. 1976. szeptember 14-én azonban a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat képviselője utólag az összes közművekkel kiegésztíett komplett tervdokumentációt kért. Egy ÉVM.-rendeletre hivatkozva, tehát, biztos, hogy jogosan. Nem szeretném a „jogászkodás” kifejezést pejoratív értelemben használni, de az az érzésem, hogy a város építéséhez valamivel több is kell. J^gntalitásfoeli változás . . . — Van ilyenre példa? — Hogyne lenne! A TO- TÉV, mellyel öröm együtt dolgozni. A városért és a vállalatért egyaránt, hiszen a két érdek nem üti egymást... A* Tambov-lakótelepi két ház esetében a végeredmény kát több műszakban, s a számítógépek ennek alapján összegezték, hogy egy-egy vállalatnak mekkora állami támogatás jár. Az ágazati minisztériumok, felügyeleti szervek már tájékoztatták vállalataikat ezekről az ösz- szegekről és az elszámolás módjáról is, így a magasabb műszakpótlékot a vállalatok már a júliusi bérrel zavartalanul kifizethetik. A pótlékemeléshez mintegy 1500 vállalatnak évi 1.8 milliárd forint támogatást nyújt az állam, vagyis az emelésnek több mint kétharmadát a költségvetésből finiszírozzák. TERMÉSZETESEN előfordulhat, hogy valamely vállalatnál — például átszervezés miatt — az utóbbi időben lényegesen megváltozott a többműszakosok aránya, amit a támogatás összegének kiszámításakor még nem tudtak figyelembe venni. Ilyen esetekben az ágazati minisztériummal kell a vállalatnak konzultálnia. Olyan eseteket természetesen a minisztériumok nem vehetnek figyelembe, amikor a vállalat fizikai beosztásúnak akar feltüntetni olyan dolgozókat, akiket korábban „tévedésből” egyéb kategóriába sorolt. Viszont ■lehetőség van arra, hogy az ágazati miniszter továbbra is nagyobb pótlékot engedélyezzen azok részére, akik eddig is a mostantól kötelezőnél nagyobb pótlékot kaptak. az lett, hogy 1978-ban nem száznégy, hanem csak 48 lakásba költözhetnek be a lakók. További 56 lakásígéretből majd 1979-re lesz lakás. Bízzunk benne. — Természetesen mi se szeretnénk sérteni, de a kívülállónak olykor az az érzése támad, mintha a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat állam lenne az államban. A második állam alatt Szekszárd városát értve. — Így is lehet fogalmazni ... Sehogy se lehet jónak minősíteni a tanács és a vállalat közti kapcsolatot. Amolyan „két szomszédvár” jellege van a dolognak. A TÁÉV például a Baktán már a VI. ötéves tervre való organizációs terület kisajátítását kívánja. A kisajátítás nem könnyű és ritkán örömteli eljárás. A jövő szuperbiztosítása az egyik, késedelem a másik oldalon. Tanácsi vélemény szerint a meglévő terület elégséges a feladatok ellátásához. Nem lenne célszerű olyan érvelés, hogy csak előírásokban pontosan rögzített feladatok teljesítése az, ami számonkérhető. Rosszul állna az ország, ha mindig, minden területen mindenki csak annyit tett volna, amennyit megköveteltek tőle. Érzésünk szerint az Állami Építőipari Vállalatnál szemléletbeli változásra lenne szükség, amire mint hallottuk, már volt példa a megyei építőipar berkeiben. O. I. A Munkaügyi Minisztériumban rámutatnak, hogy a vállalatoknál helyesen teszik, ha Slaposan áttanulmányozzák a műszakpótlék egységesítésével és emelésével kapcsolatos minisztertanácsi határozatot. Ebből ugyanis kitűnik, hogy mely ágazatokban, s hogy csupán a több műszakban foglalkoztatott fizikai dolgozók és közvetlen termelésirányítók műszakpótléka emelkedik. Nem emelkedik tehát azoknak a pótléka, akik egy műszakban dolgoznak, mint például — az éjjeli őröké. Annak eldöntésére pedig, hogy ki számít fizikai dolgozónak, egyértelműen eligazítást ad maga a munka jellege, a besorolásról szóló okmány. Ezenkívül a vállalatoknál 'N rendelkezésre áll a foglalkozások egységes osztályozási rendszere című KSH-kiadvány, amely munkakörök szerint felsorolja, hogy mely munka milyen kategóriába tartozik. AZ IPARI dolgozók esetében még egyszerűbb a helyzet, mert itt a műszakpótlék arra a körre vonatkozik, amelyet 1973-ban munkásbéremelés érintett. A változás csak annyi, hogy az emelés most nemcsak az állami vállalatokra, hanem a szövetkezetekre is kiterjed. A vállalat és a dolgozók közötti vitás esetekben a munkaügyi döntőbizottságokhoz kell fordulni. (MTI). Nyüzsgés van — lakók nincsenek Július l-én lép életbe Egységes, felemelt műszakpótlék Dömötör József, aki hajnalban fölébred Szakái Vendelné és Kramarik Lajos, UMs újításuknál, a homokkimosónál
