Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-25 / 148. szám

1977. június 25. ít^PÚJSÁG 3 „Minden eladónk szakképzett” Szocialista munkaverseny V a Napsugár Áruházban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár város és a vá­ros környéki községek la­kóinak kedvelt bevásárló­helye az öt évvel ezelőtt megnyitott Napsugár Áru­ház. A dombóvári ÁFÉSZ legnagyobb kereskedelmi egységének dolgozói és ve­zetői — a megnyitás óta tö­retlenül fáradoznak azon, hogy minél jobban szolgál­ják vásárlóikat. Ügyelnek arra, hogy az áruellátás za­vartalan legyen, s mindent megtesznek azért, hogy tel­jesítsék a vevők kívánságait. A Napsugár Áruházban a dolgozók (vagyis az eladók) létszáma az 1972. évi átlag­létszámhoz 'képest nem vál­tozott, viszont az eladott áru értéke a másfélszeresére nö­vekedett. A legjobb eredményt az élelmiszerosztályon dolgozó kollektíva, a „II. Rákóczi Fe­renc” szocialista brigád érte el. Múlt évi kimagasló mun­kájuk elismeréseként meg­kapták a „Szakma kiváló brigádja” címet. A brigád­nak 18 tagja van és az egy főre eső havi átlagforgalmuk eléri a 160 ezer forintot, ami országosan is nagy ered­mény. A brigád tagjai nemcsak a mindennapi munkában jár­nak az élen, hanem mindig lehet rájuk számítani a tár­sadalmi munkában is. A ter­vek teljesítése érdekében igyekeznek a vásárlók által kért új cikkeket beszerezni, és kutatják az újabb és újabb áruforrásokat is. így került sor arra többek között, hogy a siklósi ÁFÉSZ-től a hétvé­gekre finom pékárut, félkész tortákat, vajassüteményeket szereznek bé. Bevezették a primőr zöldségáruk eladását is úgy, hogy az áruház köz­vetlenül vette át a termelők­től, s így állandóan friss zöld­ségfélét tudnak adni vá­sárlóiknak. Sokfajta árut zsugorfóliás csomagolásban hoznak for­galomba. Ez a csomagolási mód igen kedvelt a vevők körében. A csomagológépet az áruház dolgozói maguk készítették el, a gyárilag készült gép árának mintegy negyedéért. A csomagológép segítségével az eladók higié­nikusan előrecsomagolják a frissen vágott baromfit, a pri­mőr zöldárut és egyéb élel­miszert. Bevezették az előrecsoma­golt friss tőkehús árusítását is. A tejtermékek közül mintegy 70-fajtát hoztak for­galomba. s a megfelelő hűtő- kapacitás eredményeként még a legmelegebb kánikulai napokon sem volt minőségi reklamáció. A cipőosztály, a közismer­ten kis választékú összetétel bővítése érdekében, több cipőkészítő kisipari szövetke­zettel áll közvetlen kereske­delmi kapcsolatban, így nem­csak a nagykereskedelem ál­tal szólított cipőket árusít­ják, hanem bővítik a válasz­tékot jó minőségű kisipari áruval is. Ezért van az. hogy vidékről is sokan járnak Dombóvárra cipőt venni. A műszaki osztályon a szakma árukészletének széles skálája megtalálható. Legújabb áru­féleségeik az NDK vasaló­gép, a villamos hajnyíró, de sajnos továbbra is kevés a gyermekkerékpár, a magyar automata mosógép és a vil­lanybojler. Amikor Pintér Lajostól, az áruház igazgatójától a szép eredmények elérésének titkát kérdeztem, igen egyszerűen és természetesen válaszolt: — A jó kereskedőnek is­mernie kell az árut és sze­retni az embereket. Mindent elkövetünk azért, hogy dol­gozóink szakmailag képzet­Hetvenféle tejtermék a hűtőpultban tek legyenek. Minden el­adónk szakképzett kereskedő, Rendszeresen tartunk szak­mai és politikai továbbkép­zéseket, s náluk természetes, hogy nagy szeretettel és gonddal foglalkozunk az utánpótlással. Eddig száznál többen tanulták meg áruhá­zunkban a kereskedő szak­mát, s szövetkezetünk vála* mennyi boltjában szívesen fogadják azokat a fiatalokat, akik itt végeztek. Dolgozó­ink között igen nagy számú a törzsgárdatag, akiknek lelkiismeretes munkája nagyban hozzájárul ahhoz, a Napsugár Áruház teljesíteni tudja feladatát. MAGYARSZÉKI ENDRE A tanítónő karrierje o Dalmandon a régi iskolá­val összeépített pedagógus szolgá'ati lakás tágas udva. rán — ahol együtt napozik a mosott ruha a szellőző ágy­neműkkel — hatalmas terme­tű német juhász csörgeti a láncát. Bár az ismert meséből könnyen játszhatná el a far­kas szerepét, barátságosan futkos föl és alá. Gyerekek­hez, emberekhez szokott és mintha „tudná”, hogy nappal jöhet ide bárki, bármikor. Kettőt vakkant adjonisten- ként és erre lép ki a kis ve­randára a háziasszony, aki tegnap vizsgázott az esti egye­temen. — Ahogy elnézem az ud­vart, nem sok időt adott ma­gának a pihenésre. Balogh Sándorné nevet, hogy csakugyan felforgatta kicsit a házat, de ez másfajta fáradtsággal járt, különben amíg a vizsgára készült, sok­mindennel elmaradt. Marian­na a nagylány is tanul gőz. erővel, a közelgő érettségire, utána meg a felvételire. A papa ilyenkor még javában dolgozik az állami gazdaság vörösegyházi üzemegységének gépműhelyében. Toni — az­az Antónia — élvezi egyedül a vakációzás örömeit. Bár most azoknak is hátat fordít, mert tudni szeretné, hogy mi szél hozta a hívatlan látoga­tót, aki miatt Mariannák át­menetileg ki kell költöznie könyveivel együtt a nagyszo. ba kellemes hűvöséből. o Mesterségemnek a csodája, amivel a találkozások ajándé­koznak meg. most is bámu­latba ejt. Soha nem váltot­tam szót még Baloghnéval, csak láttam, hallottam a me. gyei tanács ülésein. Mégis úgy beszélgetünk néhány perc elmúltával, mintha na­gyon régi ismerősök lennénk Nem őt ismerem pedig, ha­nem azt a közszeretetre-tisz. teletre méltó típust, amit képvisel. De képveselhetne-e mást a hétgyerekes családból való asszony, akiből a nővé­rével együtt tanítónői nevelt nagy üggyel-bajjal az apa, aki a dombóvári tanítóképző hivatalsegéde volt? Hát per­sze ez így roppant egyszerű, hiszen vannak nagy családok, ból jött közönyösök, csak magukkal törődök, jóllehet ők is olyan mesterséget gya­korolnak, amit hivatásként lenne csak szabad. — Ne vegye rossznéven, ha azt kérdezem, hogyan bírja a sokszoros terhelést? Tanít, első és második osztályoso­kat. Ez nagyon bonyolult munka, mert alapozást jelent. Családanya és elég körülnéz, ni a házuk táján, hogy szem­be találja magát az ember azzal a harmóniával, amit nem akárki tud megterem­teni. Aztán, itt vannak a köz. életi megbízatások. Tanács­tag, tagja a községi tanács végrehajtó bizottságának, a községi pártszervezet titkára, a megyei tanács tagja és ezenkívül tagja a megyei ta­nács művelődésügyi és szak­munkásképzési bizottságának, tagja a járási pártbizottság­nak. Nem folytatom. Van aki ennél sokkal kevesebb vállalástól is összeroppan. — Nekem nincs okom pa­naszkodni. hiszen a felsorolt tisztségek tennivalói sok non. ton találkoznak, azonosak. Az, hogy az ember összefüg­géseiben látja a tulajdonKep- pen közös feladatokat, még segítség is, csak használni kell ezt a segítséget. — Nemrég — a pedagógus, nap alkalmából — kitüntet­ték a Munka Érdemrend bronz fokozatával. — A kitüntetés váratlanul ért és komolyan mondom, nem is érzem csak az enyém­nek. Ha a családomban nincs az a munkamegosztás, ami szerencsére nálunk természe. tes, bizonyára nem sikerül úgy a helytállás. A férjem segít a legtöbbet, ö gépsze­relő és amikor Dalmandra kerültem 61-ben, otthagyta a kedvemért a vasutat, ahol ad­dig mozdonyfűtőként dolgo­zott. Gondolatban fejet hajtok Balogh Sándor előtt, aki sa­ját elképzeléseit alárendelte a feleség hivatásának. A foly­tatás is dicséretére válik: pártonkívüli, de segíti az asz- szonyát, hogy az a közössé­gért vállalt pluszokat valóban a közösség hasznára végez­hesse. o Remek kávé kerül a do­hányzóasztalra. Ilyet csak a vizsgaidőszakos diákok tud­nak főzni. Baloghné így most a gyerekeire büszke anya. Tóni pedig a megtestesült fi. gyelem. Pontatlan így. Rajon­gó figyelem. Nyilván ritkán beszélnek magukról a család tagjai életrajzszerűen. Vagy a kisebbik leány sem hallhatja elégszer, hogy amikor végzett a mama, először Mucsfán ta­nított majd a szülői házból, de már assoznyként járt ki Dombóvárról Szilfáspusztára? Naponta 4-kor kellett kelni, mert 5-kor indult a kisvonat, aminek az állomása ugyan­csak messze esett az Erzsébet utcától... — Augusztus 20-án lesz a 20 éves találkozónk Dombó­váron. Harmincketten végez, tünk és nagyon várom a vi­szontlátást A tizenöt éves ta­lálkozónk elmaradt, csak az ötödiket és tizediket tartottuk meg. Annak örülök legjob­ban, hogy nagyon kevesen fordítottak hátat a pályának. — És Dalmanddal, hogy van? Korábban sokszor hal­lottam panaszkodni a község vezetőit, hogy az iskola tan­testületében sok a Dombó­várról kijáró pedagógus. — Én megszerettem ezt az uradalomból lett falut. Igaz, hogy kezdettől fogva igyekez­tem együtt élni a községgel. Ha valaki — legyen az pá­lyatárs. vagy más értelmisé­gi foglalkozású ember — nem tud megmaradni valahol, az csak lakik. Az, nem elég a megtapadáshoz. — Hallottam, hogy építkez­ni készülnek. — Nem titok. Bennünket a munkánk honosított meg itt és nem kívánkozunk elmenni innen akkor sem, ha egyszer megkapjuk az obsitunkat. Szóval, ha nyugdíjasok le­szünk. o Baloghnét négyévi itt-tar- tózkodás után választották meg tanácstagnak. A válasz­tókerülete azóta sem válto­zott. Ez azt bizonyítja, hogy sikerült azonosulnia gondo­latilag is, érzelmileg is azok­kal az emberekkel, akik rá­bízták a képviseletüket. — Hűséget csak hűséggel szabad viszonozni — mondja derűs arccal és a dalmandiak dicséretébe kezd, hogy a nap minden percét kihasználó, jó­ra törekvő emberek élnek itt — Egyébként, ha lenne több pedagóguslakásunk, a jelen­leginél is több kartársam lak. na Dalmandon. Most éppen épül egv ikerlakás, a megyei tanács segítségével. — Mire jut ideje? Szokott például szomszédolói? — Azt nem, mert arra nincs időm. De azért házhoz jönnek a kisebb-nagyobb em­beri problémák. Nálunk a kapu nyitva. Bojár pedig lán­con, hogy a félőseknek se kelljen tartaniok semmitől. Ezt mindenki tudja. — Hol üdülnek az idén? A kérdést nem szántam kellemetlennek, mégis az lett belőle. Nem mennek és nem is voltak még együtt üdülni. A nagylány, az igen. az már külföldön is többször járt. A kicsinek is jutott a nyaralás, ból. De most itt a készülődés, hogy felépüljön az a ház, ami majd az otthonuk lesz nyug­díjas korukban is, és tanár­képzőbe készül Mariann, aki­ről sokáig úgy tudták a szü­lei és nevelői, hogy kertész lesz. Toni még bizonytalan. Egyik nap azt mondja, szí­nésznő lesz, máskor, hogy gyermekgondozónő, de ráér még pályát választani. Nagy meglepetést nyilván ő sem okoz, ahogy Mariann sem okozott, hiszen biológia és mezőgazdasági ismeretek sza­kon kíván diplomát szerezni (Nem lepne meg, ha itt kez­dené a pályafutását Dalman­don, amit a -mamája szépnek lát és a teljes emberélet le­ölésére mind alkalmasabb­nak.) Éleslátás, jó humor, közvet­lenség és kiegyensúlyozottság jellemzik a tanítónőt, aki ta­nulótársainak a közelgő húsz­éves találkozón beszámolhat arról is. hogy kormánykitün­tetésre érdemesült. Mindehhez a riporternek csak annyi hozzáfűznivalója van kis módosítással, amit a címben is leírt: nem elég a közösségben élni, azzal együtt kell élni ahhoz, hogy Balogh- néhoz hasonlóan boldog és mások hasznára sikeres em­ber lehessen. LÁSZLÓ IBOLYA Mezőgazdasági társulások Tegnap szekszárdi székhá­zában tartotta soron követ­kező ülését a Termelőszövet­kezetek Tolna megyei Szö­vetsége, melyen a termelő­szövetkezeti társulások me­gyei tapasztalataival, a fej­lesztés lehetőségeivel foglal­koztak. A társulások célja, hogy a szocialista nagyüze­mek termékeit maguk, vagy társulásaik útján forgalmaz­zák Az alapanyag-előállítá­son túl a termelési folyama­tot ki kell szélesíteni a tech­nikai, technológiai eszközök, anyagok beszerzésére, a fel­dolgozás, forgalmazás terüle­tére is. A mezőgazdasági üzemek részéről nagy érdeklődés mu­tatkozik az agrokémiai társu­lások létrehozására. 1970 óta már működik egy ilyen a megyében, a tervciklus végé­re több hasonló létrehozását tervezik. Az elmúlt évben megkezdődött egy repülőgé­pes növényvédelmi társulás szervezése. Idén április vé­géig 28 termelőszövetkezet 70 000 hektár területtel csat­lakozott a társulásihoz. Ez munkáját a jövő évben kezdi meg. Ez évben alakult meg a Tolna-mözsi kertészeti társu­lás. Létrejött egy borforgalmi társulás is, a Pincegazdaság és három szekszárdi szövet­kezet kezdeményezésére, melyekhez csatlakozott a történelmi borvidék több szö­vetkezete is (Öcsény, Decs, Várdomb, Bátaszék). Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyszerű társulások, önálló vállalatok hatékonyan segítik a taggaz­daságok alaptevékenységét, a szövetkezetek eredményes gazdálkodását. Válogatás a cipőosztályon A vásárlók szívesen ve­szik a frissen csomagolt árut „Nem a közösségben, a közösséggel kell élni...” Fóliába csomagolják a frissen vágott baromfit

Next

/
Thumbnails
Contents