Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-24 / 147. szám
A ^PÚJSÁG 1977. június 24. A közoktatás kérdései A szülők és az iskola kapcsolata nyáron Végre elérkezett a gyerekek számára várva várt szünidő. Gondot jelent szülőknek és nevelőknek egyaránt, hogy miként és milyen programokkal tegyék kellemessé, széppé a több mint két hónapot. Szófia Új város épül A tanítási hónapokban az iskola és a szülők kapcsolata szoros; kezd egyre természetesebbé válni, hogy a két nevelési szempont (az otthoni és az iskolai) csak együtt alakítja egészségesen a gyermekeket. A tanév folyamán, amikor a gyerek tanulmányi eredményéről van szó, a szülők gyakran keresik fel a pedagógusokat, hogy adjanak segítséget tanácsot a gyermek otthoni neveléséhez. — Nyáron, sajnos, nem ilyen természetes ez a kapcsolat — mondja Béres Sán- dorné, a Tolna megyei Tanács művelődésügyi osztályának általános iskolai csoport- vezetője. — Az iskolának nincs ^ módja folyamatosan kapcsolatot tartani a szülőkkel, illetve segítséget adni a neveléshez. — Hogyan szervezzék meg a szülők gyermekeik nyári programját? — „Okos szünidőt” biztosítsunk a gyereknek. Ez legyen kellemes, élményekkel teli, de a nyári szünet programjait soha ne bízzuk a véletlenre. Ugyanis a vakáció nem kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a csemete kipihenje a tíz hónap fáradalmait. Mindenképpen meg kell tartani — ha kisebb eltéréssel is — a megszokott napirendet. Csak így lehet a gyermek idejét, fejlődését okosan kihasználni, illetve alakítani. A napi programból soha ne hiányozzék a házimunkába való besegítés, bevásárlás, olvasás. Nem kell sajnálni a gyereket, hogy „szegényke úgyis tanul eleget”. Persze, játékra is elegendő időt kell hagyni. — Mi a legfontosabb feladatuk a szülőknek nyáron hogy összhangban maradjanak az intézményi neveléssel, vagyis ne hagyják „kicsúszni a talajt” a gyerek alól? — Az érzelmi nevelés A nyári programokat illetően két csoportra oszthatjuk a gyerekeket. Az egyikbe azok tartoznak, akik táborba, vagy a nagyszülőkhöz mennek nyaralni, tehát élményekben gazdag, új környezetbe kerülnek. A másik csoportba tartozók otthon töltik a szünidőt, illetve napközibe járnak. Ök hátrányban vannak az előzőekkel szemben. Nagyon fontos, hogy szüleikkel együtt ők is elutazzanak néhány napra valahová, vagy legalább egy-egy közös hétvégi kirándulásra menjenek. Ez a gyerekek érzelmi nevelésének egyik elengedhetetlen feltétele. — Ügy tudom, hogy főleg városokban sok általános iskolás jár egész nyáron át napközibe. — Sajnos, ez így igaz. És érthetetlen számomra az, hogy a szülők milyen indokot találnak erre — elsősorban saját maguk előtt. Hiszen szabadsága mindenkinek van, amiből legalább néhány nap kell. hogy jusson a gyerekre. — Kárpótolják-e mindezért a gyermeket a napköziben? — A lehetőségekhez mérten igen. Persze, hozzáteszem, hogy a napközig pedagógusnak nagyon kis lehetőségei vannak. Először is: adott a környezet, ami az osztálytermeket és az iskolaudvart je. lenti. Másodszor pedig a napközik „nyári felszerelése” semmiben nem különbözik a tanévitől. Tehát a kárpótlás kizárólag a nevelőkön múlik, akik igyekeznek a foglalkozásokat minél színesebbé, minél változatosabbá tenni, vagyis úgy alakítani, hogy azok ne legyenek iskolai jellegűek. — És mi a helyzet az úgynevezett „lakáskulcsos” gyerekekkel ? — Nekik jót akarnak a szülők, mondván, hogy elég volt a tíz hónap az iskolában, most tanuljanak önállóságot. Persze, ez csak látszat-önállóság, hiszen kulccsal a nya. kukban még nem lesznek önállóak a kisiskolások. Csavarognak, tengnek lengnek és várják, hogy végre öt óra legyen és hazaérkezzenek a szülők. Elkeserítő, hogy nyáron mennyi az unatkozó gyerek. — Mit lehet tenni? — Fel kell ébreszteni a gyerek igényeit a szórakozásra, a programszervezésre, melynek megtervezésében, majd az élmények feldolgozásában a szülőnek is részt kell vennie. Ha ez így sikerül, akkor ősszel jókedvű, élményekkel meggazdagodott, kipihent, kiegyensúlyozott gyerekek kezdik újból a tanévet. — Hogy így legyen, mit javasol, Béres elvtársnő? — A nyaralásról és a változatos napközis programokról már szóltunk. Szerintem megoldható lenne a lakótelepeken, hogy a környékbeli gyerekekkel mindennap másmás szülő maradjon otthon, vigye őket kirándulni. Vagy nagyobb, felsőtagozatos gyerekek úttörőfeladatként foglalkozzanak, játsszanak a kisebbekkel ... Egy nagyon fontos dologra hívnám fel a szülők figyelmét! Nyáron az iskolában kialakult baráti közösségek szétszakadnak, a gyerekek különböző programja miatt ég természetesen új közösségek kovácsolódnak. a „nyári barátságok”. Ezekre nagyon kell figyelni a szülőknek, mert esetenként veszélyesek is lehetnek. Aztán a felnőtteknek nyáron köte. lességük észrevenni a csellengő gyerekeket és felhívni a szülők, illetve a nevelők figyelmét ezekre. — Milyen tanáccsal, segítséggel engedjék útjukra nyár. ra a gyerekeket a pedagógusok? — Sem a pedagógus, sem a szülő ne mulassza el az évvégi búcsúzáshoz az egymással való beszélgetést. Ezek alkalmával a tanítók, tanárok hasznos javaslatokat adhatnak például a kisdiákok olvasmányainak kiválasztásához. Ha a gyerek mondjuk nem kedveli a földrajzot, számtalan izgalmas útleírást ajánlhatnak, minek elolvasá. sa után a gyerek közelebb kerül a nem kedvelt tantárgyhoz. Javaslatot adnak a színek, a rajz, vagy a mozgás, a testnevelés megkedvel- tetéséhez. Elmondhatják, hogy milyen jelentős ismeretekhez juthat a gyerek, ha együtt kertészkedik az édesapjával, sőt közben megszereti a munkát és egyre természetesebbnek tartja, hogy részt vállal a család munkájából. A bolgár fővárosban a mostani, VI. ötéves terv időszakában, 1976—80. között 88 ezer lakást építenek fel. A városban egyre több gyermek születik, így nagy szükség van arra a 17 ezer helyre is, amelyet a tervidőszakban felépített óvodák, bölcsődék és napközi otthonok nyújtanak számukra A bolgár közgazdászok úgy tervezik, hogy a főváros lakásproblémáit a következő 7—8 év alatt sikerül megoldani. A lakásépítés üteme az utóbbi időben nagy mértékben felgyorsult, hiszen a megelőző ötéves tervben csupán 47 525 lakást adtak át, a most előirányzottnak csak valamivel több mint a felét. Ügy tervezik, hogy az új lakások zömét a főváros lakótelepein építik fel. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy szükséges a régi belváros újjáépítése is. Így aztán, ossz. hangban Nagy-Szófia általános rendezési tervével, végrehajtják a város centrumá. nak rekonstrukcióját. A bolgár főváros nagyüzemei, intézményei, tudományos központjai ig kiveszik a részüket a szófiaiak lakásgondjainak megoldásából. Egymás után épülnek az üzemi lakótelepek — lehetőleg a gyárak közelében. Külön kis város épül a Kremickovi Ko. hászati Kombinát dolgozói számára. Ez az új szocialista nagyüzem — a bolgár fémkohászat legnagyobb létesítménye — 25 kilométerre van Szófiától. Annak érdekében, hogy emelkedjék az átadott lakások minősége, hatékonyabb legyen az építők munkája, s hogy csökkenjen az építkezés megkezdésétől az átadásig tartó idő, számtalan lépést tettek. Ebben az évben létrehozták a Szófiai Házgyári Egyesülést. Voltaképpen nem történt más, minthogy a már korábban működő három házgyárat egyesítették. Az összehangolt munka, a kapa. citások teljes kihasználása most lehetővé tette annyi lakás építését, amennyire négy hasonló gyár lenne képes. Az előirányzatok 1980-ra évi 14 ezer házgyári lakás elkészítését tervezik. Az üzemszervezésen kívül gondot fordítanak arra is, hogy fejlesszék az építés technológiáját. Egy. re magasabb szinten van magának az építkezésnek a gépesítése is. A bolgár házgyárak széles körben felhasználják a szocialista országok tapasztalatait. Arra törekednek, hogy az új lakásokba költözők minden tekintetben elégedettek legyenek a várva várt otthonnal, 1977 kezdeménye, zése: a házgyári ház&kra kiadott minőségi garancialevél. L RAJKOVA Tehát nagyon fontos, hogy a nyári hónapokban se szakadjon meg a kapcsolat a gyereket egyaránt, de más-más oldaláról ismerő pedagógus és szülő között. V. HORVATH MARIA Az első közgyűjtemény Az OSZK folyóirat- és hirlapolvasó-terme Az ország első közgyűjteményét, legnagyobb könyvtárát és múzeumát 1802-ben gróf Széchényi Ferenc alapította, az országnak adományozva 15 ezer kötetből és 2 ezer kéziratból álló könyvtárát, kép-, szobor- és éremgyűjteményét. Jelenleg az OSZK-ban több mint 2 millió könyvet őriznek. A Nemzeti Múzeumban . időszakos kiállításokon kívül két állandó bemutatóval találkozunk, a történeti kiállítással és a régészeti kiállítással. A történeti kiállításon Tündérmese Egy nyári szombat délután Csemetke Márton szolid tempóban vezette Trabantját a Balaton felé. Pontosan tartotta a követési távolságot, nem nézett sem jobbra, sem balra, de legkevésbé azokra a stopposokra, akik nagy szerényen beérték volna az ő műanyag dobozával is. Arra a fekete alakra, aki olyan kétségbeesetten integetett, mégis — tudja isten miért? — már messziről fölfigyelt. Közelebb érve, megértette önmagát. A néni a megboldogult nagymamájára emlékeztette. — Szántódra megyek, ha megfelel a néninek, szívesen elviszem — szólt ki a kocsiból megállva mellette. — Jaj, nagyon, az isten áldja meg lelkem — hálálkodott a néni, és meglepő fürgén már oda is penderült Csemetke mellé az ülésre. Az autó ment tovább, a néni motyogva hálálkodott, a férfi csak bólogatott, hümmögött. szóval nem válaszolt, nagyon elfoglalta a vezetés. — Mit csinál ez a szédült ürge? — hallotta egyszerre maga mellől Csemetke Márton. A hang fiatalosan csengett. Az előtte szlalomozó Dacia miatt már előbb negyvenre csökkentette a sebességét az óvatos férfiú, most azonban, hogy fél szemmel az utasára pillantott, beletaposott a fékbe. A mögötte fölharsanó fékkoncert csak aláfestő zenéje volt a „jókívánságok” kórusának. Csemetke azonban nem hallott, és nem látott semmit, csak a csodát bámulta maga mellett. — Jótett helyébe jót várj — mosolygott rá kedvesen a csoda, azaz egy húsz év körüli nagyon csinos szőke lány. — Maga hogy kerül ide? — kérdezte kis idő után a férfi a bűvölőn mosolygó lányt. — Kíváncsi voltam, hogy akad-e férfi, aki nemcsak olyan szándékkal vesz föl valakit... Tetszik érteni ? — Tetszem érteni — sziszegte dühösen Csemetke — és megkérem, hogy azonnal szálljon ki! — Tessék? — Értse meg kérem, én meghitt házaséletben élek, nekem nagy gyerekeim vannak, én ... — Még soha nem tetszett félrelépni? — De kérem! Mi köze hozzá? Még mindig itt van? Kö. nyörgök, értse meg, ha meglát minket valaki így ... Tűnjön el. de sürgősen! — Bocsánat, de ha én itt, a nyílt országúton elhagyom az ön kocsiját, az borzasztóan gyanús lenne. Még azt hinnék, hogy erőszakoskodni tetszett velem, és én menekülni voltam kénytelen. Nem igaz? — De... — szívta a fogát Csemetke. — Nagyon kérem, hogy vegye vissza a parókáját. Aligáig elviszem A Trabant indult tovább. A férfi időnként rápislogott a mellette ülő maszkból rávillanó szempárra, és nyelt egy nagyot. — Megszomjaztam, innom kell valamit — szólt Lepsénynél, és letért a balatoni útról. — Annyit már tudok önről, hogy nős és két gyermeke van ... — mondta a lány az első korty kóla után. — Ezt soha nem tagadtam, de azért... Maga mondta, hogy jótett helyébe jót várj. Nos, én várom a jót. — Helyes. Lenne néhány nagyon jó kérdésem. — Állok rendelkezésére. — Házassága előtt hány nővel volt dolga? Eggyel sem? Eggyel? Háromnál többel? Tíznél többel? Nos? — De kérem, egy férfinak a nővel sokféleképp ... — Ez a következő kérdés. Hánnyal volt csupán plátóian, hánnyal csókolózott is, hánnyal... — Nem beszélnénk talán másról? — vágott közbe ingerülten Csemetke. — Jaj, dehogynem, mindenre sor fog kerülni — mondta a lány, és kinyitotta a füzetet, amelyet közben elővett a táskájából. — Tehát? — Mi az, hogy tehát? — Még nem tetszett válaszolni az első kérdéscsoportra? — Kérdéscsoportra? Miféle kérdéscsoportra? — Már nem tetszik emlékezni? Megismétlem. — Ne tetszikezzen, mondja csak úgy, hogy Márton, vagy Marci! — Kérem, Márton, vagy Marci, amíg az első kérdést nem ixeltem be, hiába türelmetlenkedik, nem megyek tovább. — Nekem már volt dolgom egynéhány nővel... — Néhány az lehet három, de lehet tíz is. Számot tessék mondani, kb — Unom ezt a játékot — fakad ki Csemetke —kedves izé... — Ez nem játék uram! — háborog sértetten a lány —, hanem tudományos fölmérés a nős férfiak komplexusairól és motivációiról. — Vegye vissza a parókáját, és jöjjön! Elviszem Aligáig. — Kösz. Csak előbb beírom a választ a tizenhetedik kérdésre. Ez a legdöntőbb adatok egyike. Így hangzik: A házasságon kívüli kapcsolatot a) Keresi? b) Elfogadja? c) Visszautasítja? — Tehát válasz: B. „Elfogadja”. — Pontosabban: elfogadnám. — Ez nagyon jó válasz, a tizenkilencedik pontra: Képes-e harcolni a szerelemért? Válasz: nem. SÓLYOM LÁSZLÓ
