Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

1977. június 23. HORGÁSZTANYA Nagyon szép helyen vertek tanyát valamikor a dunaföld- vári horgászok: Solt irányá. ban a holt Duna-ág. mellett, nyárfák és tölgyek között. A sporthorgászok egyesületének háza. tanyája elég tekintélyes épület, az udvaron megtalál­ható minden fontos berende­zés, kellék. Raktár a hor­gászbotoknak, asztalok, ladi­kok a szárazon, mélyfuratú kút, főzőhely. Akkora vasru- dat erősítettek két fűzfára, hogy egész bográcssor lóghat rajta, ha éppen szükséges. Sokan járnak ide Földvár­ról és környékéről, még si. montornyai ember is tartozik a horgászegyesülethez. A Du­na-ág gyönyörű és fogtak már benne 40 kilós harcsát. Simon Béla állami halőr a tanya gondnoka, szinte itt él évtize­dek óta. Maga is horgászik, ott a helye a tanyáról leveze. tő ösvénnyel, a csokorba fű­zött, pihenő csónakokkal át- ellenben. Amikor kerestük, éppen szórta az eleséget a le­tűzött hosszú rúd környékén. Visszaevezett és újságolta: már külföldi vendégek is jöt. tek. két csónakban ők lógat­ják a zsinórt. Sütött nekik reggelire hagymás, paprikás tojásrántottát. Itt van pihenő­ben egy kecskeméti ember, benéz időnként, ha erre jár, leül a tölgyfa árnyékába. Horgászok többnyire korán reggel vagy délután jönnek, a szabadnaposok meg egész napot eltöltenek a vízen. Vannak aztán víg összejöve­telek, nagy főzések. Jártak itt valamikor a tsz-szervezés sikerét ünneplő vendégek, együtt a szövetkezeti gazdák­kal és a pörköltjükbe bele. pottyant a fáról egy jókora érett makk. Ottmaradt a pap­rika szép színe a fehér inge­Fogd a botokat! A gondnok is horgász ken. Nevetve emlegetik. A horgás„tanya nagyobbik szó. bájának falát telerakták fényképekkel, ^ bizonyítékul, hogy itt nem lódítanak a hor­gászok: sok nagy halat fogtak már ezen a vízen. A gondnok, aki nemcsak a vizet szereti, hanem az idejáró barátságos embereket is, tudja, mindenki jól jár, mert a fogási ered­mény kiváló, átlagosan har. mine kilón felüli minden év­ben. Nem nagy halra várnak a csillogó vízen, madárfüty- työs, árnyas lombok mellett, hanem egyszerűen csak hal­ra, pontyra, süllőre, harcsára, mindenre, ami főzni- és süt- nivaló. Simon Béla kedveli a cin. kéket és a feketerigókat. Van egy rigója, rendszeresen eteti. Leszáll a madár a horgász­tanya udvarára, közel a főző­fülke bejáratához, várja a gi. lisztét. A halőr odadobja neki az elsőt. A rigó megeszi, az­tán kéri a másikat, amit el­visz magával. Mindig így tör. ténik. Mutat egy fát a tanya­gondnok, ahol tavaly nyolc cinke nevelkedett az odúban. Kétszer költött a cinkepár A horgásztanya állandó nyüzsgésben van, lent is, fönt is, de mindenki megta­lálja a szabad, háborítatlan életet. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. A rutin értéke és Munkája, teendői, szak­------------------ mája sokféle c sínja-tbínja közíött gyorsan és nagy biztonsággal igazo­dik el az, aki már gazdag ta­pasztalatokat szerzett, akinek a döntésben, cselekvésben ru­tinja van. Üj munkatársat kereső hirdetések, ipályázati kiírások ismert, ismétlődő kikötése: nagy gyakorlattal rendelkező... Ne tagadjuk: a rutin érték. Annak is, aki szert tett rá, s azokak is, akiknek hasznára van. Meg­kockáztatjuk azonban a kér­dést: bizonyos esetekben hem válhat hátránnyá az, ami legtöbbször előny? Naponta döntések ezreit hozzák a legegyszerűbb mun­kahelyen is, hiszen döntés — lehetőségek közötti vá­lasztás —, amikor a műveze­tő szétosztja embereinek az elvégzendő feladatokat, ami­kor az anyaggazdálkodási osztály előadója megrendelő­levelek tucatjait diktálja le, s amikor a gyárigazgató a külkereskedelmi vállalattal, az ún. bizományosi szerző­dést. Különböző megoldáso­kat latolgat a gyártmányfej­lesztő, a karbantartó laka­tos, akit most hívtak egy „be­döglött” géphez, s a rakodó- munkás is, mivel az üres gépkocsi bendője sokféle­képpen megtömhető. Az ilyesfajta elhatározások túl­nyomó része a tapasztalatra, a korábban szerzett ismere­tekből levont következteté­sekre támaszkodik. Rutinjel­legű, persze, csak azoknak, akiknek már van összeha­sonlítási alapjuk, s itt lelhe­tő az első félreértés. Sűrűn ugyanis olyanoktól várják el a rutint kívánó cselekedete­ket, akik még nem szerezhet­tek kellő tapasztalatokat. Félreértésnek tekinthető az is, például, amikor minden­ható erőt tulajdonítanak a tapasztalat gyúrta bölcses­ségnek. Megtörtént eset szemléltető ábrájáért nyúlva: a jelentős beruházás egyik részlegénél sok gondot oko­zott a feltörő víz. Végül, az állandó szivattyúzásra ráun­va, az építésvezető, aki jó néhány hasonló munka irá­nyítója volt már, kiadta az utasítást: tömedékeljenek és falazzanak. Ami megtörtént. A vizet, úgy tűnt, száműzték, s vele az építés ismétlődő akadályát. Másfél hónapig semmi baj. Akkor hirtelen megsüllyedt a szomszédos épí­tési blokk. Mint a vizsgálat kiderítette, nagy vízhozamú forrás rejlett a mélyben. A víz útjának a falazással tör­tént megváltoztatása egyben az addig szunnyadó forrás­nak kiszafoadulási lehetőséget kínált, s emiatt valóságos tó keletkezett a megsüllyedt blokk alatt. Elkerülhették •volna mindezt? Természete­sen. A rutinból hozott döntés helyett újabb talajvizsgálatot kellett volna elrendelni, s azzal együtt mérlegelni a víz megváltozott áramlási irányát, hatását. Keserves tanulság, s per­---------------- sze, tapasztalat, m égpedig arra, bizonyos helyzetekben csak a korábbi ismeretekre nem lehet ha­gyatkozni. A megváltozott, vagy ismeretlen körülmények a tapasztalatok értékét — használhatóságát — is módo­sítják. Azaz a rutin nem olyasfajta, tetszés szerint tá­gítható, szűkíthető, alakítha­tó ruha, ami mindenfajta fi­gurára ráhúzható. Az átlagos esetek döntő többsége átlagos elhatározá­sokkal rendbe tehető. Nem szükséges sokat fontolgatni, mérlegeléssel tölteni az időt, biztonsággal megjelölhető, mi a helyes cselekedet. Jól néz­nének ki ott, ahol újra meg újra elölről kezdenének min­dent, mivel félretolnák a ru­tint. A rutin kell, elengedhe­tetlen, megbecsülendő. Egy­veszélye egy nagy tapasztalaté szak­munkást sűrűn három másik, kevésbé gyakorlott sem tud pótolni. Ami ugyanígy igaz tervezőmérnök, vállalati irá­nyító poszt betöltője esetén. Tudományos vizsgálatok iga­zolták, közepes nagyságú vállalatoknál is legkevesebb másfél, két esztendő telik el addig, amíg az új üzemveze­tő, osztályvezető megfelelően feldolgozza a friss ismerete­ket; tapasztalatokat szerez. Rutinja még akkor sem nagy, de már van, bővíthető, gaz­dagítható. 'Gondoljuk csak végig, mekkora veszteség, micsoda kincs pazarlása — ezek is­meretében — a rutinos szak­ember munkahely-változtatá­sa! Az értékkel érték mód­jára kell bánni, óvni, őrizni, gyarapítani, s természetesen hasznosítani, minél nagyobb eredménnyel. Az egyik olda­lon ez áll. A másikon viszont annak veszélye, hogy egyesekben erős a hajlam a rutin túlér­tékelésére, a szokott megol­dások kényelmességének sze- retetére. Akik így gondol­kodnak, azok sok esetben a rutinhoz folyamodnak akkor is, amikor új gondolatra, friss értékelésre, az átlagos­tól elütő jelek fölfedezésére lenne szükség. A szokványt akarják ráerőszakolni a nem szokványosra, s ez, érthetően, gyakran feszültségeket te­remt. Tetézi a bajt, ha a bölcs------------ olyannyira annak érzi magát, hogy a halat úsz­ni tanítja, mások tapasztala­tát semminek, a magáét min­dennek tartja, nem véve ész­re: ismeretei elavulnak, meg­kopnak, mert nem újította meg azokat, míg mások ezt tették. LÁZÁR GÁBOR Gunaras, Tamási, Dombori Ellátásról napsütésben Tetszik, nem tetszik, itt a nyár. A pihenés, a szabadsá­gok, az üdülés időszaka. Fe­ledve a gépek naphosszat tartó dübörgését, a kisebb, nagyobb vitákat, veszekedé­seket, a munkahely apró- cseprő gondjait a dolgozók víkendezni vagy üdülni indulnak, és a szabadság né­hány hete alatt méltán vár­ják el, hogy kikapcsolódhas­sanak, pihenhessenek. Ehhez azonban — sajnos — ma még jól meg kell válogatni, hogy hova menjünk. Megyénk há­rom legjelentősebb üdülő- területét jártuk végig a na­pokban. Azt vizsgáltuk, mi­lyen a strandok, üdülőtele­pek kereskedelmi, vendéglá­tóipari ellátása. HATEZREN EGY ELLEN A dombóvári határban lé­vő gunarasi fürdő hamar népszerű lett megyénk hatá­rain túl is. A medencék har­mincöt fokos vize, a csóna­kázó tó — ahol ott jártunk­kor éppen nem lehetett csó­nakázni — sok látogatót vonz. Hétvégeken általában több mint hatezer látogatót fogadtak. A strandról és kí­vülről. az üdülőtelepről egy­aránt lehet vásárolni a dom­bóvári ÁFÉSZ 13. számú vegyes boltjában. A szép. vi­lágos, csupa üvegfalú bolt polcain a fürdőruhától a mo­sóporig minden megtalálható. Vasárnap a hatezres láto­gatósereg 45 ezer forint for­galmat eredményezett. Ne­héz elképzelni, hogy lehetett ezt megvalósítani a . bolt 90 ezres árukészletéből. Az egyetlen eladó Nyári István­ná élete sem lehet rózsás. A nyitva tartás is az ő véges munkaidejéhez kapcsolódik. Reggel héttől tízig és délután fél 3-tól 6-ig lehet nála vá­sárolni. Vasárnap — elvileg — délelőtt 11-kor bezár a bolt. Érthetetlen, hogy egy ekkora forgalmú helyen mi­ért nem alkalmaznak még egy eladót akár félállásban is? Az eszpresszóban meleg, főtt ételt is lehet kapni. Nagy forgalmú napokon kiadnak háromezer adag ételt. Az egyik asztalnál idősebb hölgy kávézik. Már befejezte az evést. Kérdezem az ételről: — Elég is, jó is. csak hi­deg — mondja. Elnézve a kis konyha for­galmát, ez hihetően hangzik. Sör nincs — de ez nem gu­narasi specialitás. Nagyobb baj, hogy vasárnap délután üdítő italokat sem lehetett kapni. Márpedig hiába a lán- gos, és halsütő bódé, ha nincs mit inni a zsíros fala­tokra. A strandfürdő körül szá­zával kinőtt házak között az egyik utca szélén alig észre­vehetően húzódik egy csepp­nyi faház. Az egész alig négy négyzetméteres. Hivatalos neve: a dombóvári 5. számú önkiszolgáló bolt fiókboltja. A kis bolt olyan, mint néme­lyik pusztai szatócsbolt. A semmihez képest sok van benne, a sokhoz semmi. Vi­szont hűtőszekrényéből tej­termék és hideg üdítő italok kerülnek elő. Sör itt sincs. Van viszont néhány mé­terrel arrébb az egyik üdülő teraszán. Hogy hol vették, arra ennyi a válasz. — Hát nem itt, az biztos. NINCS FŐTT ÉTEL A gunarasi fürdőtől alig harmincöt kilométerre a ta­mási strandon építkezés nyo­mai fogadják a látogatókat. A fenyveserdő aljában na­ponta változó, szépülő stran­don jövő héttől a helyi építő­tábor lakói folytatják a gé­pekkel elkezdett földmunkát. Az egyetlen büfé, a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ 10. számú boltja előtt, mindig hosszú sor áll. így volt ez azon a hétköznap délelőttön is, ami­kor ott jártunk és nem kell •sok fantázia elképzelni, hogy így van akkor is, amikor két és fél ezer ember próbál itt kellemesen pihenni, szóra­kozni. Egyébként üdítő italo­kat, virslit, kolbászt lehet vásárolni. Már megérkezett egy «rillsütő is. A bolt együtt nyit és zár a stranddal. Pár méterrel mellette halat, 'kol­bászt, és palacsintát lehet kapni egy kisiparos bódéjá­nál. Meleg ételt sehol. NINCS PANASZ DOMBORIBAN Gépkocsival Tamásiból egy óra alatt lehet megérkezni a megye legnagyobb üdülőtele­pére, Domboriba. Valljuk be; érdemes. Domboriban már megtanulták, milyen a jó el­látás, mi kell a dolgozóknak szabadságuk alatt. A három büfében üdítő és szeszes ita­lok korlátlanul állnak ren­delkezésre. Szendvicsekben, felvágottakban sincs hiány. A ZÖLDÉRT nemrég átadott mezőgazdasági termékbolt- jában a zseblámpaelemtől a füstölt oldalasig mindent lehet kapni. A gasztrofól- étterem ételkínálata pedig •bármelyik városi étterem­mel vetekedhetne. Az egyre szaporodó „maszek” hal- és palacsintasütő bódék is nö­velik a kínálatot. * Szikrázóan süt a nap. Ra­gyogó idő van. Itt a nyár. Az áldott, azt átkos, a gyö­nyörű. Hogy éppen melyik jelzőt használjuk rá? Az függ az üdülőtelepet ellátó kereskedelmi vállalatoktól is. Jó lenne egyszer már arról tudósítani, hogy az üdülő­telepeken jó ellátást biztosí­tottunk, mindenki gondta­lanul, bosszúságoktól mente­sen nyaralhat, pihenhet. TAMÁSI JÁNOS Nyárfa és tölgy a tanya előtt Kapásra várva Az egyik pár külföldi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents