Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

a Képújság 1977. június 23. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség irányításával helyreállítják a XIII. században épült cseszneki várat. Már megerősítették a vár déli részének külső bástyáját és a keleti torony alsó részét, most az északi falat restaurál­ják. Görög regék a rádióban A költészetben, az iroda­lomban gyakran találkozunk a görög regevilág hőseivel. Közülük sok fogalommá, köz­névvé vált. A görög regevilág nemcsak az irodalmat ihlet­te. nemzedékek élménye, gyö. nyörködtetője is. A rádió jú­nius 3-tól június 7-ig tízrészes sorozatban mutatja be, első­sorban a fiatal rádióhallga­tókra gondolva. Muraközy Gyula, az ismert műfordító ezt mondja a Görög regék­ről: „A tíz jelenet, amely — akárcsak az egykori, felül­múlhatatlan görög tragédiák — hőseit és cselekményét a görög mitológiából veszi, egy. szerre kettős közvetítő szere­pet is vállal vagy szeretne vállalni. Egyrészt szeretné a drámai megjelenítés erejével még közelebb hozni a hallga­tót a görög mondák emberi mondanivalóban, emberi alaphelyzetekben kifogyha­tatlanul gazdag, mindig kor­szerűen és frissnek ható vilá­gához, másrészt előadásmód­jában szeretne egy-két vo. nást felvillantani a mai szín­padi technikához és módsze­rekhez szokott hallgató előtt a hősöket és témákat csodá, latos művészi szinten megje­lenítő görög tragédiák tartal­mi és formai sajátságaiból. Ez utóbbi célkitűzésünk ma­gyarázza azt a formai kísér­letünket is, hogy a jelenetek az antik tragédiák párbeszé­deinek hagyományos ver^- mértékében, hat jambusb'ől álló tizenkét szótagos sorok­ban, az ún. jambikus trime. terben íródtak.” Uray Tivadar 15 évvel ezelőtt, 1962. jú. nius 22-én halt meg Uray Ti­vadar. 1895-ben született, az orvosi fakultást hagyta ott a színiiskola kedvéért. 1916-ban a Belvárosi, 1917-ben a Nem­zeti Színház, 1918-ban a Ma. gyár Színház szerződtette. 1923-ban tért vissza a Nem­zeti Színházba. Itt egy ideig szerelmes ifjakat és tréfás fi. gurákat játszott, majd Heve­si főszerepeket is juttatott ne- ki. (Nicodemi: Hajnalban, délben, este; Szép Ernő: Az- ra.) Németh Antal igazgatása alatt kezdett rendszeresen tragikus hősöket alakítani. Előnyös színpadi megjelené­sével inkább megnyerte, mint meggondolkoztatta közönsé­gét. Emlékezetes alakításai az Egy pohár víz (Sceribe) Bo- lingbroke-ja, Caesar Shaw Caesar és Cleopatrájában, a narrátor Miller Pillantás a hídról-jában, Prospero Shakespeare Viharjában. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész volt. Puskin-intézet Havannában Havannában a közelmúlt­ban nyitották meg az Alek- szandr Szergejevics Puskin nevét viselő orosz nyelvinté­zet központját. Ez a tudomá­nyos kutatóközpont arra hi­vatott, hogy elősegítse a ku­bai pedagógusok orosz nyelv, ismeretének fejlesztését, az oktatás módszereinek tökéle­tesítését. A kubai orosz nyelvoktatók képzése rendkívül fontos fel­adat, mert az oktatási minisz. térium tervei szerint az 1979 —1980-as tanévtől az iskolák tanulóinak mintegy 40 száza­lékát tanítják majd oroszül. Számos intézetben és techni­kumban az orosz a legfonto. sabb idegen nyelvvé vált. Igen népszerűek a szigetor­szágban a rádió által sugár­zott orosz nyelvórák is. A könyvüzletekben és a könyv­tárakban pedig igen nagy a kereslet orosz és szovjet szer. zők művei, szovjet tudomá­nyos-műszaki irodalom, fo­lyóiratok és lapok iránt. TflMBOBCKdSI nPflBfla Testvérlapunk is rendsze­resen közöl különböző hir­detéseket. Az utóbbi időben megjelent számokban feltű­nően sok a hirdetés. Nagy, keretes hirdetésekben tájé­koztatják a fiatalokat egy­részt a tanulási, másrészt a különböző munkahelyeken kínálkozó lehetőségekről. Üzemek, vállalatok, intéz­mények mutatkoznak be ily módon leendő munkatársaik­nak. Különösen tartalmasak azok a hirdetések, amelyek egy-egy technikumot, főisko­lát mutatnak be, közliik a le­hetőségeket, a felvétel felté­teleit. Jól tájékoztatnak ezek a hirdetések. Megyénkben is követhet­nénk ez a példát! Dunántúli napló Vizet, szivattyúkat, tanácsot adnak t Az elmúlt héten kiadós eső öntözte meg a szomjas földe­ket. Néhány órás napsütés után azonban a baranyai mezőgazdasági területek többsége ismét puskapor- fezáraz volt. Az elmúlt évi ta­pasztalatunk alapján a mező- gazdasági üzemek, bár sokkal rendszeresebben, nagyobb területeket öntöztek mint a korábbi esztendőkben, mégis messze nem használták ki öntözőberendezéseiket. Az idén a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság haté­konyabban kívánja segíteni a mezőgazdasági üzemekben az öntözést, a vízügyi szerve­zet több szakemberét, gépi berendezéseinek egy részét ennek szolgálatába állítja. Havonta járják végig a me­zőgazdasági üzemeket az igazgatóság szakemberei az öntözés akadályait felülvizs­gálva, tanácsot adva. Júniusban főként a zöld­ségterületeket öntözték, a hónap első napjaiban mint­egy 350 hektárt; a meleg, száraz időjárás miatt később mind több és több gazdaság hozta üzembe öntözőberen­dezéseit. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ercsi Cukorgyár Nagy iramban folyik az évenként szokásos karban­tartás és felújítás. A gyár törzsgárdája, állandó dolgo­zói néhány nappal ezelőtt termelési tanácskozáson be­szélték meg a soron követ­kező és távlati tennivalókat. Annak szívből örülnek a cu­korgyáriak is, hogy a 8900 hektár szerződéses cukorré­pa-területet — az ercsi tsz földjének kivételével — eső áztatta, és frissítette fel. így megfelelő terméssel számol­nak. Ám a cukorrépa-fel­dolgozási szezon kezdetéig rengeteg még a belső mun­ka. Somogyi Néplap Kezdődik a gyümölcsszedés A Siófoki Állami Gazda­ság sem úszta meg a tavaszi fagyokat kár nélkül: gyü­mölcsösük alaposan meg­sínylette a nyáriastól hirte­len téliesre fordult időjárást, így a kajszinál alig jön be valami a tervezett mennyi­ségből, a dió mind „elment”, az alma rosszul kötött, és odalett az őszibarack terve­zett termésének is mintegy negyven százaléka. Becslés szerint körülbelül 200 va­gonnal kevesebb gyümölcsöt szedhetnek le a fákról, mint amennyit vártak... A május­ban és június első felében ránk tört szárazság a sió­fokiakat is sújtotta. Május 7-e óta 27 milliméter csapa­dékot kaptak, ezen a héten, szerdán pedig 20 millimétert — de ezt is csak a siófoki részen dicsérhették. Alsóte- keresen ugyanis, ahol a gaz­daság gabonája terem, éppen csak a port verte el a né­hány csöpp eső. PETŐFI NÉPE Júniusi tárlat a Kirakat Galériában Baján a járókelők közvet­len közelébe viszik a képző- művészeti alkotásokat. A vá­ros központjának egyik jel­legzetes és vonzó helyévé vált a Kirakat Galéria. Na­ponta több száz sétáló, be­vásárló ember áll meg a kar­nyújtásnyira levő műtárgyak előtt. Az intézmény képzőművé­szeti gyűjteménye hazai és külföldi magánszemélyek értékes ajándékaival is gya­rapodott az utóbbi években. Ezekből ad ízelítőt most nyilvánosság előtt a Kirakat Galéria. A művek egy részét Teles Ede, a bajai születésű szobrász és éremművész ta­nítványai, hozzátartozói küld­ték a Duna-parti városnak. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulója tiszteletére indított munka­verseny vállalásainak telje­sítéséről tanácskoztak Karl- Marx-Stadtban testvérme­gyénk ipari szövetkezetei és magán kisiparosai. A résztvevők egyöntetűen kinyilvánították, hogy a ma­guk részéről mindent meg­tesznek a versenymozgalom további kiszélesítéséért, en­nek hasznát természetesen a város és a megye polgárai látják majd, hiszen szolgál­tatásaikkal, javító tényke­désükkel az életkörülmé­nyek javítását szolgálják. Martin Morgenstern pékmes­ter a maga és kollégái nevé­ben jelentette ki, hogy to­vábbra is kiváló árukkal kí­ván a lakosság szolgálatára állni. Jelenleg naponta ki- lencszáz kiló kenyeret, négy­ezer-ötszáz zsemlyét, vala­mint igen széles skálán sok­féle minőségben készít kalá­csot, süteményeket. Kurt Jäger órás úgy ter­vezte, hogy ebben az eszten­dőben huszonhétezer darab javítást végez el, ez kétezer­rel több mint az elmúlt évi volt. Í ; luska a kilincset fé­nyesítette éppen. Kedvvel kente rá a szürkés szidolt, amely, ha nem vigyázunk, zöldes csíkokban tapad meg a szé­leken vagy a kulcslyuk tető- lapkája alatt. Élvezte az új­fajta kis drótszivacsot is, ami valamiféle vegyszerrel van átitatva, fokozott hatást fejt ki” — így írták a dobozon, ha másfajta tisztítószert is adagolnak 'hozzá. — Jó reggelt, kislány — mondta barátságosan egy ma­gas férfi, divatos irhabunda volt rajta, az a rövid, ami­lyet mostanában az autóban viselnek. — Jó reggelt, igaz­gató elvtárs kérem — felelte Iluska boldogan. Jó itt Pesten; Iluska hálás volt a nagynéniének, hogy felhozta. Ugyanébben a csu­pa üveg irodaházban takarí­tott ő is; gyereke nem lévén, korán megígérte a kislány­nak. hogy idővel magához ve­szi. Emeletes házban lakott a VII. kerületben, minden eme­leten volt két WC, és Ilon néni fáradhatatlanságának hála, tisztán fénylett a két zománctálbla a két fekete be­tűvel az ajtajuk fölött. Ilus­ka szívesen vett részt a ház takarításában a nénje olda­lán; becsülni tudta, hogy Ilon néni két fizetést húz, a ház­ból is, az irodából is. — Kézcsókom, Ila, jó reg­gelt, kislány — mondta leg­közelebb az igazgató elvtárs, amikor Iluska éppen a ká­véscsészéket törölte tisztára a titkársági szobában. Rá­bámult a takaros, jól fésült nőre, ennek az fia néninek mindig olyan a haja, mintha frissen ondolálták volna; ki­csit megfájdult a szíve, ő so­hasem lesz ilyen. Később ész­revette, hogy akármerre jár a nagy házban, léhet az a bér- elszámolás, ahol szinte csupa vele egykorú lány üldögél, még munkaköpenyben is vannak, akárcsak ő: azoknak mindig kezitcsókolommal kö­szönnék a fiatalemberek, ne­ki meg csak úgy, hogy jó na­pot. Eltűnődött; Ilon nénje, aki szívósan haladt a nyomában, le is leplezte, hogy elmulasz­totta kitörölni a port a fűtő­testek girizdjei közül. Nyög­ve térdre ereszkedett, meg­csinálta maga. Ahogy így térdepelt, 'bejött a főmérnök elvtárs, vörös kis ember, de micsoda nagykockás nadrág! Csókolom, hölgyeim — mond­ta, valahogy lenézőn, hanya­gul, -de nekik, Ilon néninek, neki is, külön odaszól: Jó napot kívánok. Azért örömet is tartogatott ez a nap: Lonka, a KISZ-ből, utána ment a folyosón, meg­hívta a szombati klubestre. A KISZ-klub a földszinten volt. A padlón nehéz kókusz­szőnyeg húzódott faltól fa­lig. Iluska porszívózta szom­bat délelőtt, színéről is, visz- szájáról is. Egyszer csak ar­ra neszeit fel, hogy az ajtó­keretben ott áll a személyze­tis elvtársnő, szép darab, kontyos asszony, olyan há­romszögletű, tarka kendő raj­ta. A személyzetis elvtársnő nem látszott haragudni, amiért ő danol porszívózás közben. — Ilyen kislány kellene nekünk egy tucat — mondta mosolyogva a személyzetis elvtársnő. — És nekem is, Ihogv elkelne otthon egy kis segítség... — Nem folytatta, elkomorult; Iluska bűntuda­tosan fejezte be magában a gondolatsort: de nem ám olyan, aki énekel és zavarja a dolgozókat. így mondta Ilon nénje mindjárt az ele­jén. Ebédszünetben aztán el­mesélte Ilon nénije azt is, hogy szólt neki az elvtársnő, nem vállalna-e a kislány ta­karítást nála, hetenként, mondjuk kétszer, munka után, de ő elhárította: van dolga a házban. A klubesten kedvesek vol­tak a lányok, de vele a fiúk tartózkodók voltak. Iluska nem tudta, mire vélje, hiszen a ruhája semmivel sem rosz- szabb, mint azoké; egy paró­kát, igen, talán egy parókát kellene sürgősen beszereznie. A lányok tegezték, a Lonka maga mellé is ültette, gyufa­szál vékonyságú sós süte­ménnyel kínálta, de a fiúk magázták, pedig általános volt a szia meg a szevasz. Táncolni táncoltak ugyan ve­le, de ugyanazt kérdezte mind. nehézkesen, ügyetle­nül, hogy hová való, dolgo- zott-e a téeszcsében, s aki különösen megértőnek akart mutatkozni, az gondterhelten bólogatott: (Nyilván nagyon rossz lehetett. Iluska tiltakoz­ni próbált, kicsit tetszett is neki a fiatalember, szakálla van. ilyet otthon azért nem hordanak; de azután észre­vette. hogy a fiú alig figyel rá, elhallgatott, s több téma nem akadt. A gondnokságon, néhány héttel később, a virágokat öntözte éppen amikor akarat­lanul tanúja lett a helyi gyű­lölködésnek. A gondnok elv­társnő, egy finom, ősz hölgy, olyan kámzsanyakú pulóver­ben, amilyen előtt már Iluska is ácsorgott, amióta beme­részkedett a Belvárosba, ala­posan J lerámolt egy másik nőt Icuka nevűt, mert puló­vert kötött az íróasztal mö­gött, meglehet, szintén kám­zsanyakút. Ez az Icuka volt különben a takarítócsoport­vezető, régebben állítólag nagy háztartással rendelke­zett, de mivel kevés iskolát járt... Ezt a lelkiismeretlen­séget — fordult a gondnok elvtársnő a többi asztalnál ülőkhöz: — bármikor belép­het az igazgató elvtárs vagy a főkönyvelő kartárs! Mit mondok, ha felelősségre von, minek ide öt ügyintéző, mit tudjak mondani? Iluska úgy találta, hogy szegény Icukával csúnyán el­bánt a sors, hiszen amíg ő a virágokat öntözte, mások sem dolgoztak; két nő a fali­naptár előtt állt és valami névnapról beszélgetett; a harmadik nevetgélt a tele­foniba, és a gondnok elvtárs­nő bejövetelére sem hagyta abba; a negyedik nem volt jelen, mert színházba ment jegyekért: kollektív színház- látogatásra készült a részleg. Icuka könnyezve rakosgatta vissza szatyrába a nagy gom­bolyag pamutokat és a színes kötőtűket. Ez a cseléd — sut­togta jól hallhatón —, ez a cseléd mer kioktatni engem... De. el is megyek, el én, nem fogom tűrni! Iluska felnézett és döntött. Letette az áramvonalas kis műanyag locsolót a virágcse­repek mellé, már arra sem volt gondja, hogy magával vigye a takarítóholmik fali- szekrényéig. Megkönnyebbült. Eszébe ötlött ugyan, de még félúton visszahessegette a gondolatot, hogy előbb be­szélni kéne Ilon nénjével; minek, úgyis ellenezné. Ke­zet mosott, megfésülte a ha­ját, némi töprengés után le­vetette a munkaköpenyt. Az­után 'bekopogott a személy­zetis elvtársnőhöz. — Nem akarok takarítónő maradni — közölte. — Tes­sék kiadni a munkakönyve­met. — De hát miért? — ijedt meg a személyzetis elvtárs­nő. — Rendes dolgozó akarok lenni — mondta Iluska. — Nem olyan, aki takarít. — Mindenki íróasztalra vá­gyik ... — sóhajtotta a sze­mélyzetis elvtársnő. — Majd megnézem, mit tehetek. Azért nem kell mindjárt ki­kérni a munkakönyvét. Tud­tam én azt, tudtam, hogy ez nem perspektíva egy fiatal lánynak... A gondnokságra helyezték; Icuka nem ment el, de a szoibába be lehetett tolni egy hatodik asztalt; Iluska ügy­intéző V. kategóriába került, s mindig figyelmesen lapoz­gatta a határidőnaplóját, va­lahányszor Ilon nénje becso­szogott a virágokat öntözni. A következő KISZ-klubesten parókásan jelent meg, egy szőkét vett, platina szálak­kal. IHiiSg ‘klubesten súlyos csaló­f dást kellett elszenved­nie: a fiúk továbbra ___i, sem tegezték. Az a sza­kállas fiatal mérnök ismét táncolt vele, de szórakozot­tan elkérdezte ugyanazt: ho­vá való, dolgozott-e a téesz- ben, s hogy nagyon nehéz volt-e a mezei munka. Iluska úja'bb döntő lépésre szánta el magát. Most már ellentmon­dást nem tűrőn kérte ki a munkakönyvét. A z ú'j vállalatához pedig mint ügyintéző IV. ment to­vább. Csesznek vara SBDUSIÉDOÜIS MtoáDos kaD®odl®siík§p

Next

/
Thumbnails
Contents