Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-22 / 145. szám
1977. június 22. Mitől munkás a munkás? Wj itől munkás a munkás? M Meggyőződésem, hogy Ifi a beosztás, a végzett tw. v.y tevékenység önmagában még nem azonos a munkás volttal, vagy legfeljebb csak vulgarizálva az. A munkást én a munka szervezetében elfoglalt helyénél többre tartom. Munkásnak lenni a társadalom szocialista szervezetében elfoglalt helye szerint kell a mi társadalmunkban. Köztudiatunkban a munkás-elnevezés a szocialista hatalommal, a példamutatással, a vezető osztállyal való azonosságot jelenti. És ez így van jól. Barátaim, osztályos társaim, jó ismerőseim között számosán vannak, akik a munkapad mellett töltöttek el három-négy évtizedet. Csendes emberek, szerények — elleniben öntudatosak va- laihányan. Tudják, honnan jöttek, hol a helyük manapság és még a jövőjük is biztos előttük. Legvégül pedig, így vagy úgy, megőrzi őket az emlékezet. Szerények és magabiztosak. Az igazi munkásra is érvényes az: csak akinek van mire szerénynek lenni, annak van joga szerénynek lenni. A magabiztosság természetes. Mindennapi létük egy a legszervezettebb termelési renddel, a legfejlettebb technikával, nélkülük, munkájuk nélkül megállna az élet, a legalapvetőbb javak hiányában súlyos helyzetibe kerülne a társadalom. Mire való, és meddig való az öntudat, a magabiztosság, a határozottság, a kemény kiállás, annak a tudata, hogy része vagyok a vezető osztálynak? Arra, és addig, amit felsoroltam az előbb, meg arra, hogy egyszerűsége, a min den napok él et ri tmus á h oz való tartotósát jelentő megjelenése, a vállalati hierarchiában elfoglalt helye miatt ne szégyenkezzék senki. Hiszen a régi, öntudatos, igazi munkások egyenrangú társnak tekintik a művezetőt, akitől kapnak és akinek adnak a munkájuk során. Partner a mérnök és partner az adminisztratív dolgozó, aki sokszor egy nap alatt olyan ellentmondásra hívja fel a figyelmet, amire csak hónapok vagy évek múltán jöttek volna rá a termelés közvetlen résztvevői: De munkatárs a tanácsi hivatalnok is, az orvos is, a jogász is, a pártmunkás is, az igazgató is, a pedagógus is — soroljam tovább, minek? — akkor is, ha közvetlen produktum nem kerül ki a keze köziül. Hanem a haszna annál nagydbb. A termelés szerkezetében elfoglalt hely így nem elválaszt, hanem összeköt, összekapcsol, s egybeolvasztja több réteg munkáját a közös cél, a hasonló, az egybefűződő tennivaló. Hanem óhatatlanul indulatba jön az ember, ha azt tapasztalja, hogy valaki vagy valakik a munkás volt unos-untalan hangoztatásával, a felemelt hangerővel valamiféle kiváltságot vindikálnak maguknak. A legszívesebben fölkiáltanék: vigyázat, demagógia! amikor egy — nem is olyan régen — a munkásság sorába bekéredzkedett férfi félrelöki a boltban sortálló fiatalasszonyt azzal, „én munkás vagyok, nem érek rá várni”. Vagy leterpeszkedik a terhes tanárnő helyére az autóbuszban, hivatkozva arra, hogy „fáradt, mert ő munkás”. Ha beszállok a vonatba, az első osztályra — egyébként ötven kilométeren belül pár forint az árkülönbözet az első és a második osztály között — Decsig nem kapok ülőhelyet, mert mindig elfoglalják és mindig ugyanazok, és mindig ugyanarra hivatkoznak: „munkás vagyok, melóból jövök”. Jegyük második osztályra van, az árkülönbözetet azonban már fröccsök formájában leöntöt- ték jóelébb torkukon. Nem a védekezés mondatja ki velem lehetséges vádakat megelőzendő, hanem az igazságra való törekvés: ez a kisebbség, a kevesek, de hangosak rétege. És ezek az emberek azok, akiknek bőrébe még nem ivódott bele a vaspor, még nem kérgesedett meg a tenyerük, még túlságosan közel vannak ahhoz, ahonnan jöttek, de még messzire az igazi osztálytól. A felemelt hanggal csak hangoskodni lehet, az igazi értéket nem a hang, a követelőzés adja, hanem a produktum, amit mindennap, mindenkinek le kell lennie a társadalom asztalára. annak ők is, s senkit se tévesszen meg. ha néha éppen ők vétetik észre magukat. Az igaziak a szorgalmasak, a példásak, a szerények, a társadalom gerince: a MUNKÁSOK. így, nagybetűveV. Ascotáék állják a szavukat KÉPÚJSÁG 3 Mikor híre ment annak, hogy a kapospulai Kossuth Mgtsz könyvelési és adminisztratív dolgozóinak szocialista brigádja, mely az 1974 tavaszán történt, megalakulásakor stílszerűen egy közismert könyvelőgép márkanevét — Ascota — vette fel, el akarja látni 1977-től, zöldségfélékkel és főzeléknövényekkel a közös gazdaság üzemi konyháját, felzúdult a közvélemény. Minek titkolni, nem sok sikert jósoltak a vállalkozásnak. — Nézd már, mitakarnák ezek az irodisták! Majd éppen ők oldják meg a konyha ellátását! — Még, hogy megoldják? Szerintem el se kezdjék, mert úgyis belefullad a kertjük a gazba. Ilyen és ehhez hasonló jóslatok jelentették tehát az útravalót. Meg kell hagyni, a vállalás sikeres végrehajtásához a szűkebb és tágabb környezet ezzel vajmi keveset adott. Ott volt viszont a hatszáz négyszögöl, s az adott szó becsületéhez való ragaszkodás. — Meg kell mutatnunk — szóltak egybehangzóan Ascotáék és elkészítve a konyhákért „üzemtervét”, ma 16 ezer forintot rejtő közös kasszájukból megvásárolták a vetőmagokat, hogy hozzálássanak a kertészkedéshez. — Ha ősszel indulunk, sokkal jobb lett volna — véli a szövetkezet nőbizottságának elnöke, özvegy Pogányi Gyuláné. — De már így is élvezhető . a brigád közös munkájának az eredménye. Nyaranta nyolcvanan ülnék az üzemi étkezde asztalai mellé. Ez a szám elég jól példázza, hogy nem kell kevés se burgonyából, se cukorborsóból, "'babból. spenótból, zöldségfélékből, téli káposztából, de még delikates- nek szánt csemegekukoricá— Úgy gondoljuk, hogy feleslegünk is lesz, ahogy salátából is volt. —| Mi lesz a plusztermény sorsa? — Értékesítés, persze elsősorban saját körünkben. — Hogy.van ez? Saját tőkebefektetéssel termelnek a közösségnek és ha fölösleg van, azért pénzt adnak? — De hát ez természetes, nem? Nálunk a havi 20 forintos tagsági díjat is mindenki zokszó nélkül fizeti. Hogy mire jó a közös kasz- sza? Bele kell csak lapozni a kék kötésű, mintaszerűen vezetett brigádnaplóba. Szükség van a forintokra a közösség által vállalt patro- nálási feladatok fedezetére, a brigád családi jellegének változatos erősítésére, tanulásra, szórakozásra. Itt vannak a hazai és külföldi kirándulások. Most éppen észak-magyarországi út előtt állnak. A brigádban 15 nő és 4 férfi dolgozik. A vezetőjük is férfi. Ő, Böröcz István üzemgazdász próbál meggyőzni arról, hogy egyáltalán nem renget megyehatárokat a vállalásuk. A termelőszövetkezetnek nem profilja a zöldség- termelés, következésképpen biztosítaniuk kell az önellátást a kiskertekből. Ki mutasson erre példát, ha nem a szövetkezet egyik szocialista — Ami azt illeti, ez igaz. De az is igaz, azért, hogy nem sok adminisztratív munkaterületen dolgozó brigád bátorkodik folyamatos fizikai munkával járó vállalásra. Be sem fejezem, jön az ellenvetés, hogy higgyem el, semmi megerőltető nincs a brigád kertészkedésében, mert még jól is esik kora reggel, munkakezdés előtt, vagy munka után mozogni a szabad levegőn. Megint feleselek, hogy a tagdk zöme családanya. Erre biztosítanak, hogy nem esik sérelem a hivatásukon, mert a brigád tagjai akkor mennek ki a kertbe kapálni, vagy tenni amit kell, amikor idejük engedi, kedvük tartja. Együtt, még alig voltak kint. Az viszont tény, hogy nincs gaz és a kapálást is megkapja időben minden. A férfiak inkább a férfierőt igénylő munkákat végzik. Az ő művük volt a melegágykészítés. ők hordják öntözéshöz a vizet, végzik el a permetezést. Szóval, nem akármilyen brigád ez az Ascota. A közösségért képesek nem szakmába vágó feladatok vállalására és megvalósítására is, növelve helytállásukkal a brigádmozgalom tekintélyét Nem merném állítani, hogy az Ascota brigád képviselői túlontúl örültek volna annak, hogy zöldségtermelési akciójuk révén publicitáshoz jutnak. Valahogy nem igényük a közszereplés, s ez csak gyarapítja mindazt, ami jól összeszokott munkájukban tiszteletreméltó. Tiszteletre? Dehogy csak arra! Követésre is. Partizántalálkozó Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság találkozót rendezett a Magyar Partizán Szövetség Tolna megyében élő tagjai részére. Harmat József, a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője tájékoztatta az anti. fasiszta harcok egykori résztvevőit az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, a me. gye helyzetéről, fejlődéséről, terveiről. Beszámolt arról is, hogy az egy évvel ezelőtt megrendezett találkozó résztvevői • által felvetett problémákra milyen intézkedések történtek. Ezután Nagy Gábor, a Magyar Partizán Szövetség választmányának tagja adott tájékoztatót a szövetség munkájáról a társadalmi bizottságok tevékenységéről. Ezután a résztvevők mondták el észrevételeiket, javaslataikat. A találkozón részt vett Péti Imre. a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára is. Csepel Művek Kiemelkedő eredmények Közeledve az I. félév végéhez, a Csepel Művek gyárában már több kiemelkedő eredmény született. A csőgyár ívhajlító üzemében a féléves tervet várhatóan túlteljesítik, míg a melegen hengerelt csőből a gyors Pilgersoron, csaknem 500 tonnával gyártanak többet. Képünkön a csőívhajlító üzemet mutatjuk be. L. Cy. ból sem. brigádja? — li — Számos jelzővel illettek már bennünket, magyarokat, így az az egy, amit most hallottunk, már sem többet, sem kevesebbet nem nyom a latban. Eszerint ^zófogadók is vagyunk. Erre abból következtettek, hogy meghallgatva az okos tanácsokat, elkezdtük az ésszerű táplálkozást. Igaz, még nem mindenben, de már jó úton vagyunk — legalábbis ami a baromfihúst és a tojást illeti. Közel megduplázódott az egy személy által elfogyasztott baromfihús mennyisége az 1934—38-as évek átlagához képest. Akkor ugyanis ez 8,3 kg volt, tavaly már 16 kilogrammot tett ki. Ezzel Európában az olaszokkal együtt az élen vagyunk, de az egész világon sem több, mint két nemzet eszik túl bennünket, nevezetesen pz Egyesült Államok és Kanada. A tojásfogyasztás statisztikáján is előkelő a helyünk. Az NSZK mögött európai második helyezést értünk el, de a „világverseny” képzeletbeli dobogójának 3. fokán is ott állhatnánk az Egyesült Államok és az NSZK után következve. Az első harminc, a második tizenöt darabbal fölözi a nálunk személyenként elfogyasztott 270-es átlagot. Mindebben az a szép, hogy „sportszerűek” is vagyunk, ugyanis mi azon túl, hogy megtermeljük a saját szükségletünket, még másoknak is adunk el. Nem is keveset, hiszen Hollandia mögött a második legnagyobb baromfi, exportőrök vagyunk a kontinensen. A külkereskedők tanúsíthatják, hogy jók a maKingek a kirepülöben, a tolnai Baller Mihály portáján (A Népújság képarchívumából.) értékesített házinyúl kilencven százaléka, a galamb pedig teljes egészében a kiste- nyésztőknél érte meg az értékesítés'időpontját. Jó dolog, hogy a kisgazdaságokban is egyre fokozódik a nagyüzemek szervező és termelést fejlesztő szerepe, ugyanis korszerű törzsállományból származó baromfit, nyulat, ga. lambot, táptakarmányt, számos szaktanácsot adnak és mind több esetben megszervezik a közös értékesítést is. így érhettük el, hogy hat év alatt a házinyúl exportja két és félszeresére, a galamb exportja pedig ötszörösére növekedett. Ez más számmal úgy fejezhető ki, hogy tavaly 745 tonna galamb és 7391 tonna vágott, valamint 17 550 tonna élő nyúl utazott a határainkon túli fogyasztókhoz. A baromfiipar vezetői készek új és új szerződések kö. tésére azokkal, akik kedvet éreznek a baromfitenyésztéshez. Hosszú távú szerződést és nem kis jövedelmet kínálnak. Ezt igazolja, hogy tavaly nyolc és fél milliárd forintot fezetett ki a vállalat partnereinek. ígéri, hogy árut a tér. melőnél nem hagy kint. amire szerződött, azt időben át is veszi. Most például több mint egymillió csirkét raknak két hajóra, irány: az arab országok fogyasztóinak asztala. (f) gyár baromfik, hiszen a ke. reslete állandóan növekszik. Ha a tenyésztési ütem nem lassul, és a földolgozóipar is fokozódik, aligha kerül veszélybe a jó pozíciónk. Van azonban javítani való a tartás gazdaságosságán. Ott ugyanis, hogy a magyar csirke kb. 2,5 kiló takarmányt fogyaszt el. amíg egykilós lesz, viszont vannak helyek, ahol ehhez már két kiló takarmány is elegendő. Csirkéről volt szó és ez fontos. Ugyanis abból eszünk a legtöbbet. A húsfogyasztásunk közel negyede baromfi, de azon belül a csirke aránya egytized híján nyolcvannyolc százalék. Érdemes még szólni a fenn. maradó tizenkét százalékról, pontosan annak egy részéről: a galambról és a nyúlról. Főleg azért, mert ezeket elsősorban a háztáji és a kisegítő gazdaságok tenyésztik. A baromfifeldolgozó vállalat útján Ezek még csak nem is napos, hanem néhány perces, órás csibék (| Csirke, galamb, nyűt |
