Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-21 / 144. szám

1917. június SI. ^PÚJSÁG 3 Tamási hétköznapok A képben, írásban megörökített események bár csak egy-egy közös­séget érintenek, Tamási­ban mégis sokan tudnak róluk, hisz a helyi „tö­megkommunikáció” ál­ján terjednek, valahogy így: „Láttad, mennyien voltak a strandon?”, „Te is voltál véradáson?”, „Hallottad, hogy kisma­matalálkozó volt?”. Szöveg: Szarvas Antal Kép: Könye Iván Antii István tamási sporthorgász rekordmé­retű pontyot fogott a ta­mási horgásztavon. A ponty súlya: 16.75 kiló. A Tamási Vegyesipari Szövetkezetben régi hagyomány, hogy évről évre megrendezik a kismamatalálkozót. Júni­us 15-én a szövetkezet 95 kismama dolgozója közül hat- vanketten jelentek meg a találkozón, amelyen Kalmár István elnök tájékoztatta a gyesen lévőket a szövetkezet életéről. Véradónapot tartottak Tamásiban a művelődési központ­ban. A helyi Vöröskereszt jó munkáját dicséri, hogy 341 önkéntes véradó egy nap alatt 116 liter vért adott. A vér­adáson megjelent a Tamási Vegyesipari Szövetkezet autószerviz részlegének Zsiguli szocialista brigádja is. Képünkön Bernát Ferenc, a brigád tagja ad vért. Az úszósport fejlesztése érdekében 33 1/3-os uszoda építésének földmunkáit kezdték meg Tamásiban. A földmunkát a Tamási Állami Gazdaság gépei végzik, ingyen, fel­ajánlásként. Az uszoda építésére építőtábort is szerveztek. Két-két hetes váltásban 50 —50 fiatal dolgozik az építkezésen. A nagyközségi tanács tervezi a létesítmény télie­sítését is. Hétvégi üdülőtelepet alakítanak ki Tamásiban a termálfürdő környékén. Az első ütemben huszonhat 240—250 négyzetméter alapterületű parcellát jelölt ki a nagyköz­ségi közös tanács. A területeket elsősorban vidékieknek adják. Indokolja a terület- fejlesztést a termálfürdő iránti megnövekedett érdeklődés. Mint a képen is jól látható, ma már egyre gyakoribb a „telt ház” Tamásiban is. Vezetők és érdekek „Minden közös munka meg­követeli az egyes dolgozók erőfeszítéseinek egy harmo­nikus munkafolyamatba tör­ténő összefogását, vagyis minden közvetlenül társadal­mi vagy nagyobb méretű kö­zös munkánál többé-kevésbé irányításra van szükség, mely az egyéni tevékenysé­gek összhangját biztosítja, valamint végrehajtja azokat az általános tevékenységeket, amelyek a termelést végző egész szervezet mozgásából — ellentétben az egyes szer­vek mozgásával — adódnak. A magános hegedűművész önmagát vezényli, a zenekar­nak karnagyra van szüksé­Ki lehet azonban vezető? Erre a kérdésre adott választ az MSZMP Politikai Bizott­sága 1967. május 9-i határo­zata, amely a kádermunka és a vezetőposztok betöltésének három követelményét fogal­mazza meg: a politikai köve­telményt, a szakmai követel­ményt, és a vezetőkészség követelményét. A Politikai Bizottság határozata aláhúz­za. hogy a vezető állások be­töltésénél e követelmények szoros egységet képeznek, és egymás rovására nem he­lyezhetők előtérbe. Vegyük sorba e követelményeket, lássuk, melyik mire való. Ami a politikai követel­A második, azaz a szakmai követelmény esetében azon­ban még ennyi alternatívára sincs lehetőség. A vezetőnek magas szakmai tudással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a fent említett terveket és ha­tározatokat a maga területén végrehajtani — végrehajtatni — tudja. Volt időszak a szo­cializmus fejlődése során, amikor az első és legfonto­sabb szempont a vezetők ki­jelölésénél a politikai meg­bízhatóság volt. De azok a vezetők, akik akkor és attól fogva szakmailag nem képez­ték magukat, lassan eltűntek posztjukról. Ma már, a mai tudományos-technikai szín­vonal mellett, elfogadhatat­lan a nem hozzáértő vezetés. A követelmények napról nap­ra nőnek. Éppen ezért még csak megállni sem lehet egy bizonyos szakmai színvona­lon. A vezetőnek állandóan képeznie. továbbképeznie kell magát. A harmadik, a vezetőkész­ge” — fejezte ki Marx A tő­kében igen frappánsan a ve­zetői tevékenység lényegét. Miből áll tehát a gazdasági munkában a ..karnagyok” — a vezetők — tevékenysége? Vannak területek, ahol elő­készítő funkciókból, (ezen belül a tájékozódást és in­formációszerzést, a tervezést és a szervezést tartalmazzák a feladatok); máshol a vég­rehajtó vezetői funkciók lépnek előtérbe, (lyenek a döntés, utasítás, és összehan­golás); megint máshol az el­lenőrző funkciók (az áttekin­tés, értékelés és minősítés) érvényesülnek. ményt illeti — hogy konkré­tak legyünk, a termelésben például — lényege az az igénv, hogy a gazdasági ve­zető fogadja el a párt gazda­ságpolitikáját és segítse elő annak megvalósítását. Saját területükön, saját vezetési módszereik és felelősségük alapján törekedjenek a párt és a kormány politikájának végrehajtására. Hiszen a párt politikája nemcsak a kommunisták, hanem az egész ország ügye. Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy minden gazdasági veze­tőnek párttagnak kell lennie, de azt igen, hogy egyetértsen a párt által meghatározott teendőkkel. ség követelménye már nem annyira abszolút fogalom, mint az előzőek. Itt fontos személyiségbeli tulajdonsá­gokról — motívumokról, aka­ratról, jellemről — van szó. A motívumok meghatározott viszonyt fejeznek ki a cé­lokkal. feladatokkal, és tevé­kenységekkel kapcsolatban. Az akarat pedig egyik meg­nyilvánulása a vezetői dön­tésnek és meghatározza a jellemet, a magatartást. És hiába hű a vezető a párt po­litikájához, hiába kiváló szakember, ha jellembeli hi­bái vannak. Ha felfelé nem tud ellentmondani és lefelé nem tűr ellentmondást, ha csak bírál és nem dicsér, vagy ugyanezt fordítva te­szi; ha nem egyenlő mérték­kel mér;dia az emberi ügyek­kel nem toglalkozik; ha min­den eredményt magának tu­lajdonít, és még sorolhat­nánk számtalan negatív ve­zetői tulajdonságot. Mielőtt azonban abba a hibába es­nénk, hogy megpróbáljuk fel­sorolni azokat a tulajdonsá­gokat, amelyek a jó vezetők jellemzői, állapítsuk meg gyorsan, hogy a jó vezető alaptulajdonsága az a veze­tői' képesség, amellyel a cso­port munkáját folyamatosan, eredményesen tudja irányí­tani a csoport — s ha tet­szik, a „nagyobb csoport” a társadalom — érdekében. Felelősség­vállalás Ez azonban csak úgy lehet­séges, ha a vezető meghall­gatja a kollektíva vélemé­nyét, szükség esetén dönté­sei meghozatalakor figye­lembe veszi azt és döntéseit a kollektíva akarata szerint módosítja. Ez a demokratikus centralizmus egyik alapja. A felelősségvállalás azon­ban mindig az egyszemélyi vezetőé. A kollektív döntés és az egyszemélyi felelősség- vállalás nem állnak egymás­sal ellentmondásban. Dialek­tikus egységüket az érdekek, a csoport és társadalmi érde­kek szavatolják. Hogy még­is miért van szükség az egy­személyi vezetőkre? Erre Le­nin adta meg a választ: „Ahogy a testületi vezetés szükséges a fő kérdések meg­tárgyalására, ugyanúgy szük­séges az egyszemélyi felelős­ség és személyi intézkedési jog azért, hogy ne legyen ak­tatologatás. hogy ne lehessen kibújni a felelősség alól.” A vezetők döntését soha­sem befolyásolhatják az egyéni célok. De még ön­magukban ía szűkebb közös­ség céljai sem. Minden eset­ben az ismert össztársadal­mi célokhoz kell mérni a döntéseiket. Mert mennyivel különb az a vezető, aki kizá­rólag a maga üzemét, gyá­rát. szövetkezetét és annak érdekeit nézi, annál, ame­lyik kizárólag a saját zsebé­re gondol? Esetenként mind­kettő a nagyobb közösséget, a társadalmat károsítja meg akkor is. ha az előbbi több ezer dolgozónak tesz jót. A népgazdaság ugyanis tíz és fél millió ember életszínvo­nalának fejlődéséről gondos­kodik. Amit persze csak úgy tehet, ha minden gazdasági vehető a maga oosztján az össztársadalmi érdekek fi­gyelembevételével irányítja a dolgozók, a rábízott egység munkáját, valósítja meg a csoport érdekeit. MÉRŐ MIKLÓS Hármas követelmény Képzés, továbbképzés Sertéstenyésztési tanácskozás Pálfán tanácskoztak a ser­téstenyésztés szakemberei. A megyében — mint országo­san — a szarvasmarha­tenyésztés mellett ez az ál­lattenyésztés legfontosabb ágazata. Különösen most, hi­szen a fejlesztési tervek az országos állománynövekedés mértékénél gyorsabb, mint­egy ötvenszázalékos állo­mányfelfutással, illetve hízó­sertés-termelés növekedésé­vel számolnak a tervidőszak végéig — mondta bevezető­jében dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökhelyet­tese. Az 1980-ban induló Szekszárdi Húskombinát el­látását zömmel a megyének kell biztosítania. Ennek ter­vezett kapacitása viszont na­gyobb mint a megye jelenle­gi hízósertés-termelése, te­hát a sertésállomány növe­lését erőteljesebbé, dinami- kussabbá kell tenni. Dr. Kovács József a te­nyésztői munka jelentőségé­ről beszélt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az újsze­rű tenyésztési eljárások be­vezetése az ágazatba a prob­lémákat nem oldotta meg. A jelenlegi hibridek közel sem hoztak olyan kiugró eredmé­nyeket a sertéstenyésztésben, mint például a kukorica, 1 vagy a tojóhibridek megje- I lenése a termelésben. A ke­resztezések utódvizsgálatai nem mindig igazolják a vá­rakozást, tehát továbbra is csak a fegyelmezett, átgon­dolt tenyésztői munka lehet előrevilhető. Kedvező, hogy a tenyésztési programok — termelési rendszerek — az állattenyésztési felügyelőség­gel szorosan együttműködve végzik a tenyésztői munkát. A gazdaságokra nagy ha­tással van a kocák szapora- sága. Vizsgálatok igazolják, hogy a genetikai úton való javítás megnövelheti a ma­lacszámot, természetesen a környezeti tényezők, takar­mányozás is hasonlóan befo­lyásolja a teljesítményt. A baromfitenyésztésből ismert, úgynevezett visszafogott ne­velésnek kedvező tapasztala­tai vannak, a tenyészsüldők esetében. A gazdaságos sertéshúster­melés lehetőségeiről szólt dr. Bajor Ferenc, az ISV igazga­tója. Különösen kiemelte a rekonstrukció, a komplettiro- zás jelentőségét. A rek- konstrukció azt jelenti ez esetben, hogy a jelenlegi épü­letek, telepek férőhely­száma viszonylag olcsón, ke­vés ráfordítással és ami szin­tén fontos, gyorsan növelhe­tő. A férőhelybővítés mellett a termelés nem csökken; sza­kosított telepen harminc, a régebbi típusú, úgynevezett szerfás épületekben ötven százalékkal lehet bővíteni így a férőhelyeket. Ehhez kínál az ISV-üzemekre al­kalmazott rekonstrukciót. A sertéstelepek fejlesztésé­nek, építésének pénzügyi kérdéseiről beszélt dr. Kár­páti Imre, az MNB képvise­lője. A hitelpolitikai törek­vések azt célozzák, hogy min­den üzem — amelyik teheti — berendezkedjen arra, hogy a megtermelt takarmányból állati termékeket, húst állít­son elő. Leegyszerűsítve a tényeket úgy is lehet mon­dani, a hús kelendőbb bár­melyik piacon, mint a kuko­rica. A sertéshúsnak hosszú tá­von is van piáca, s a gazda­sági ösztönzők hatására fel­lendült az ágazatban a te­nyésztői kedv, A jelenlegi hitelkonstrukció lehetővé te­szi, hogy a sertéstartás fej­lesztését tervező üzemek kedvezőbb feltételek mellett tudják megkapni az anyagi eszközöket. A tanácskozás utolsó ré­szében Lázár István a pál- fai Egyetértés Tsz elnökhe­lyettese ismertette a szövet­kezet állattenyésztésének több mint ötezer hízót kibo­csátó ágazatát. A tanácsko­záson részt vevő szakembe­rek megnézték az évek óta kiemelkedő eredményeket produkáló szakosított telepet ,is.

Next

/
Thumbnails
Contents