Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-21 / 144. szám
a Képújság 1977. június 21. Moziban A szerelmes anarchista A magyar színházi életben is találkozhatunk olyan példával, amikor a drámaíró már műve alkotásakor is tudja. kik adják elő művét, a főszerepet is konkrét színész számára írja. Filmművészetünkben ez ritkább, de — gondolva a Maár Gyula—Tö- rőcsik Mari filmekre — létező tendencia. A nyugati filmművészetben végtelenségig lehetne a példákat sorolni. A Bergmann— Liv Ulmann együttműködéstől az egyes sikerszínészek számára írt, komoly pénzt hozó filmekig széles a skála. A mozikban napjainkban vetített Libera, szerelmem című olasz film is ezek közé tartozik. Egy világszerte ismert filmsztár, Claudia Cardinaíe egyszemélyes filmje ez még akkor is, ha mellette láthatunk néhány sikeresen megformált epizódszerepet és a kispolgári férj Adolfo Celi által nyújtott hiteles alakját. Az alaphelyzet komikus. A nyugalomra, családi békére vágyó, ennek érdekében akár Mussolini feketeinges legényeit is kiszolgáló férj mellett az anarchista apja hagyományait folytató fiatal, szép feleség. Az asszony, aki május elsején vörös ruhába öltözik és öltözteti gyermekeit, soha nem titkolja meggyőződését. Libera családját szerető fiatalasszony. Rajongásig szerelmes a férjébe, imádja a gyermekeit. De a szájának nem tud parancsolni. Olaszos temperamentummal pakol ki mindent, ha úgy érzi eszméjét, az anarchisták mindent tagadó szabadságát valaki megsértette. Az már az ő személyes tragédiája, hogy Mussolini veszte után, a szabadság első óriában épp egy anarchista fasiszta golyója öli meg. A film minden képsora a jól elkészített mestermunka benyomását kelti. Akik készítették, értettek a filmes mesterséghez. Mint ahogy Molnár Ferenc is meg tudta mondani színdarabjai írásakor, hogy a néző mikor fog önfeledten nevetni, és mikor nyúl zsebkendő után. A Libera, szerelmem alkotói is tudták, hogyan kell a nézőt nevettetni, szórakoztatni. Akik láttuk a filmet, jól is szórakoztunk. Rádió Lexikonműsor . Végy egy vaskos lexikont, üsd fel találomra, bökj rá féltucat címszóra és mindegyikről beszélj valamit. Ha ezt kellő buzgalommal és elegen, dő hosszú ideig csinálod, akkor előbb-utóbb lóugrásszerű- en feldolgozhatod akár a Nagy Révai Lexikont is, tehát az eredmény kellően tarka lesz. Ilyesmi jut az ember eszébe, ha végighallgatja a Rádiólexikon adásait. Az elmúlt vasárnap szó esett ebben a vulkánokról, a légiforgalom irányításáról, Euripidészről, a gondolatátvitelről, az etológiáról, a rudabányai ősmajom-leletekről és a francia szellemről. A sort egy meglehetősen könnyű rejt. vény zárta. Minden témakörről szakemberek beszéltek, viszonylag élvezetesen is, de mindez nem segít a műsor ötletszerű szerkesztésén, illetve szerkesztetlenségén. Közművelni jó, kell is. de ha ezt jórészt a közönség soraiból spontán felbukkant kér. désekre adott válaszokkal tesszük, akkor alig jutunk messzebb a telefon különleges ügyek tudakozójánál. A Rádiólexikon hozzávetőleg ezen a színvonalon van ... O. I. TAMÁSI JÁNOS Következő heti filmjegyzetünket A pofon című francia filmről írjuk A dy-értelmezósekröl „Mindent elmondtak már, és több mint hét évezred óta mindig megkésve érkezünk, azaz mióta emberek, gondolkodó emberek léteznek” — írta le egykoron e szavakat La Bruyére, kinek nevét ma többek között márkás pipafajta őrzi, s mondatának igazsága egyre inkább nyilvánvalóvá válik. Ugyan, mi újat lelhetne még éppen Ady- ról elmondani, akiről könyvtárnyit összeírt már a kortárs irodalom, s a hálás, érteni vágyó, vagy éppen csak számító utókor? Jogos a kérdés: mi új van még, mi tárható fel, mi indokolja egy karcsú könyvecske megjelenését, s egy másik kis kötet felemlítését? A válasz természetesen a fentiek ellenkezője: még ma sem értjük eléggé és nem elegen, a vele pedig csak most ismerkedőket — mert fiatalok — be kell vezetni a Titkok birodalmába. Egy-egy költői mű megfejtése (értelmezése) két irányból történhet, vagy elolvassuk a verset, s .megpróbáljuk addigi ismereteink színvonalán értelmezni, netán kortárs irodalomtudományunk boszorkánykonyhájának fogá sait is bedobva újat produkálni, avagy felhasználjuk a költői életmű egészét, más műfajú vagy témájú részeit (ha van ilyen), s ezeket ösz- szevetve, az egész életművet mintegy kulcsként használva magyarázzuk az alkotást. Mindkét eljárásra találunk példát és módot, a kettőre együtt — ritkán. Különösen azért, mert egyszerűsítésre hajialmos irodalmi emlékezetünk szereti a skatulyákat, s akárcsak hajdanán egyműves írónak beállítva Katonát, Madáchot, csak lírai költőnek Petőfit, megpróbálta sokáig negligálni Ady más alkotásait, például a novellákat. Ismeretes, hogy az Ady-életmű ném csupán versekből áll: fontos jelentéshordozók az itt-ott elszórt, eiivillantott prózasziporkák is, újságokba rejtve, napszámért kiszenvedve. A költőzseni villanásai. A szakirodalom már hivatkozik arra, hogy Adyt nemcsak költeményeiből értjük meg, célszerű ismerni prózáját is, mely olykor éppen a versek eszmei alapját jelenti. így megfelelő alkalom Ady teljesebb megértéséhez, ha az érdeklődő elolvassa az elmúlt évben kiadott kis prózai gyűjteményt, mely „Régi tavaszi háború” címmel jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó Kiskönyvtár sorozatában, hisz -e novellák, költői beszélyek a prózában megnyilvánuló, magát leleplező 'költőről nemcsak többet árulnak el, hanem kulcsszavakat is megvilágítanak, ami a versek megértését szolgálhatja, s közelebb visz Ady sajátos stílusához, hongulatához is. Gazdagabb és tudósabb lesz az, aki e novellák útán fog Ady újraolvasásába. Balogh László megkísérelte Ady költészetét jelkép- rendszerré kiépítve megfejteni. s bevezetésnek szánt könyve, a „Mag a hó alatt” újszerűén mutatja be Ady világát, ennyiben stílszerű az Üj versek költőjéhez; mindent a funkcióból, a jelentésből próbál magyarázni, s rajzos modelljei ha első látásra nehezen gefogadhatók is, sok érdekességgel szolgálnak, s egy régi nagy tanulsággal: bárhogy is igyekezzünk egyértelműen, a teljesség szándékával interpretálni a művészetet, az mindig tud újat produkálni és meglepőt, hisz attól művészet (ezért csodálatos a nyelvi anyag), ugyanakkor mindig bennünk marad az a bizonyos Arany János-i tüske; a „gondolta a fene" ingerkedő gyanúja. A költő-művész valóban a világ mérnöke, de a költői anyag kidekázása esetén bajos lenne felfedezni a komplex esztétikum varázsát, a keresetlen művésziséget, Az olvasó végüliis műélvezetre vágyik. A síkmértan alapján verseket komponáló talán ügyes mesterember, de nem föltét- Len művész. Jogos és korszerű igény a szintézisre törekvés nagy dimenziókban is-, de nem valószínű, hogy képletekből fogjuk kiolvasni a világ történéseit, poétikai értelmezéseit és átváltozásán, a költészetnek, egyáltalán az irodalomnak mint az emberiség ’emlékezetének értelmezését. DRESCHER ATTILA A. Potemkowszki Memória Néha egészen jelentéktelen esemény arra kényszeríti az embert, hogy behatóan foglalkozzon vele. így történt ez most is, amikor az autóbuszon Zenoncsik felfigyelt egy nőre, aki isme. rősnek tűnt neki. — Emlékeztessen kérem, honnan ismerjük egymást? — kérdezte a hölgy. — Ugyebár ott volt ön a múlt héten Szel- csinszkoj névnapján? — Tudomásom ßzerint nem, — válaszolta Zenoncsik — Ám ettől eltekintve roppant ismerősnek tűnik. A hölgy néhány percig erősen gondolkozott,. majd így szólt: — Nekem is úgy rémlik, hogy ismerjük egymást, csak azt nem tudom: honnan? — Talán ha leszállnánk és közelebbről kibogoznánk — ajánlotta Zenoncsik. A hölgy elfogadta az ajánlatot. A következő megállónál leszálltak. Mindez három évvel ezelőtt történt. Tegnap a „Kókusz” kávézóban a hölgy újra rátért a témára. — Érzésem szerint mégis, csak Zsegesztovban ismerkedhettünk meg, nem gondolja? — Életemben soha nem jártam Zsegesztovban — válaszolta Zenoncsik. — Pedig Zsegesztovban minden olyan gyönyörű — szólt közbe egy fiatal asztal, társnőjük. — Meglehet — bólintott Zenoncsik. — De hát végül is honnan ismerjük egymást? — csökö- nyösködött a hölgy. — Én már sokszor gondolkoztam ezen — mondta Zenoncsik —, de eddig még nem sikerült rájönnöm. Talán mi nem is ismerjük egymást? A hölgy elsápadt. — Természetesen csak vicceltem — mentegetőzött Zenoncsik ijedten. — Igenis, nekünk ismernünk kellett valahonnan egymást. — Mi az. maguknak egyéb gondjuk sincs, hogy folyton ezen rágódnak? — kérdezte, csodálkozva Beszpálcsik. — — Hát ennyire fontog ezt tudni? — Szerintem nagyon is! — szögezte le a hölgy határozottan. — Elvégre a gyerek már akkora, hogy egyre- másra kérdezősködik, és nekem eléggé kínos azt válaszolni, hogy nem tudom, honnan ismertem annak idején az apját. Baraté Rozália fordítása. A műsor szerint: Fórum — gazdaságpolitikai kérdésekről, s bár valóiban ezekről van szó, az egész hangvétele, közvetlensége tulajdonképpen ellentmond a szigorúan hangzó meghatározásnak. Mert ezek a gazdaságpolitikai kérdések, s valóságban közös örömeink és gondjaink, s akiket vialLatóra fog az ország az egyes kérdések legjobb ismerői: Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Huszár István, a Politikai Bizottság tagja, min'iszterelnök- helyettes, dr. Szekér Gyula, miniszterelnök-helyettes, dr. Falu-végi Lajos pénzügyminiszter, dr. Sághy Vilmos, belkereskedelmi miniszter. A fórum nyilvánosságot jelent, ebben az esetben az elképzelhető legnagyobb nyilvánosságot, de ugyanakkor egészen meghitt, vagy pontosabban családias hangulata van a .beszélgetésnek, ami már nem is „műsor” a szó megszokott értelmében, inkább közvetlen, ha szabad így mondani, baráti beszélgetés. Mert egymás között vagyunk, igen, egymás között az egész ország, s tudjuk, hogy ez a műsor nem úgy szól hozzánk, mint a hivatalos kinyilatkoztatások, hisz a hallgató-néző résztvevő is, a műsorban és az ország dolgaiban egyaránt. A Fórum — s ez elsősorban a „házigazda”, Megyeri Károly érdeme — meg tudta valósítani azt, ami egyéb adásokban rendszerint meddő törekvés: közvetlen, nem passzivitásra kényszeríti a nézőt, hanem résztvevővé fogadja magához. Mintha csak ezt mondaná: így, együtt vagyunk valamennyien, teséék, akkor beszélgessünk. Ezek és ezek az ország gondjai, ezt értük el, erre törekszünk, erre van pénzünk, amarra pedig nincs. Világos, tiszta beszéd, s ha Valaki nem érti, tessék csak nyugodtan kérdezni, azért vagyunk itt, hogy válaszoljunk. Nincs titkunk, barátaink. Ha valaki arra kíváncsi, hogy mennyi az olaj világpiaci ára és mennyiért vásároljuk a Szovjetuniótól, ez sem titok. Az sem, hogy az idei évre tervez-e a kormány áremelésit, ahogy az sem, hogy miért késik az Adria-olajvezeték építése. Huszár István mosolyog nem, azt az egyet nem tudja, hogy a felemelt éjszakai pótlék vonatkozik-e az éjjeliőrökre, de azt tudja, hogy a vendéglői zenészekre nem vonatkozik. Több mint kétezer kérdés futott be néhány óra alatt, valószínűleg azért csak ennyi, mert többet nem bírtak el a telefonvonalak. Valójában mindenki kérdezett, s ami ennél fontosabb, mindenki megértette, hogy kérdés és felelet ábból a közös felelősségből fakad, amit valamennyiőnknek ereznünk kell saját munkánk iránt, ami valahol — bárhol dolgozzunk is — találkozik közös tennivalóinkkal, életünk alakulásával. A demokratizmus .példája? Természetesen az is. De valami más is, a családi együvétartozás tudata, s ez legalább olyan fontos. CSÁNYI LÁSZLÓ Paloták, tornyok, mecsetek A soknemzetiségű Szovjetunió tájait és népeit, az ősi „keleti nemzetek” magas kultúráját bemutató reprezentatív sorozatban jelent meg (az Örményországot, Grúziát, Uzbegisztánt, Le- ningrádot és környékét, az Észtországot feltáróak után) az Azerbajdzsánról szóló kötet, amelynek szép-fotóit Gink Károly készítette, bevezetője pedig Turánszky Ilona gondos munkája. A közel másfél száz színes és fekete-fehér fényképen az emberi kultúra „egyik bölcsőjének” emlékei láthatók (mauzóleumok, kastélyok és várak, falfestmények és mi- niatúrák, szőnyegek és üvegablakok), a havas hegyekkel övezett, olykor sivatagi táj szép világa, az egykori és a mai kultúra remek emlékei (a sziklarajzoktól az edénye, ken, sírköveken, épületeken át a mai emberek életének bemutatásáig). Az ihletett fényképfelvételeket bizony- nyál szívesen lapozza át mindenki, akinek az album a kezébe kerül. De mi tanácsot, javaslatot is adunk: keresse is. Magyarul az itt élő népek (azerbajdzsánok, tatárok, perzsák, törökök, örmények, oroszok stb.) összefonódott kultúrájáról önálló kötetben ez az első híradás, az irodalomjegyzék főként orosz nyelven megjelent munkákat sorol (és egy-két egykori német kiadványt) az album az itteni érdeklődés előtt talán az első bőséges tájékoztató néhány szubjektív útleírás és részeredményeket feltáró. színes tanulmány után. Turánszky Ilona kitűnő tájékozottsággal és szépírói érzékkel mutatja be ennék a kaukázusi országnak a történetét, azt a néhány ezer esztendőt, amelynek gazdag emlékvilága jobbára még ma is épségben látható. A tanulmányból tudtuk meg, hogy égy, a Kaspi-tengerbe nyúló félszigeten (Apseron) „már 30—40 ezer évvel ezelőtt ember élt”. így a kötet tehát az emberiség egyik legősibb lakóhelyének és kultúrköz- pontjának egykori és mai világáról, nagyszerű történelmet átélt nemzetek sorsáról és emlékeiről szól. A viharos történelem áttekintése után a tengerszint feletti magasságok igencsak széles skáláját nyújtó ország gazdag és varázsos művészetének bemutatása és elemzése következik, a régi és új Baku, Nahicseván, Nardaran, Mardakján. Seki, Kirovabáb, Barda és a többi ősi, jórészt a jelenkorban is fejlődő város (vegyük csak elő a térképeket!) műemlékeinek (a sahok palotái és nyaralói, hidak, várak és várromok, mauzóleumok, karavánszerá- jok és mecsetek stb.). az itt élő népek ötvös- és szőnyeg- szövő művészetének írásosképes bemutatása következik. A tanulmányban, az emlékeket bemutató rajzokon és fényképfelvételeken ismeretlen és Ö6szehangzóan csodaszép világ elevenedik meg az olvasó előtt. Olyan világ tehát, amelyre Európa- centrikus történelemszemléletünknek is érdemes figyelnie: hatalmas és eddig előttünk feltáratlan értékek találhatók itt. És végtére is, a két Kaukázus a Kaspi-tenger vidéke tőlünk nem is olyan mesz- szire esik, az egykori ősmagyarok talán látogatták is egykoron. Városokkal és várakkal találkozhattak, köztük «lyanokkal, amelyeket ma is Játhat az odautazó. Varázsos és ismeretlen világot feltáró, elgondolkodtató a kötet. Horizontunk mellett gazdagodhat a szemléletünk: keleti, déli és északi kultúrák találkoztak a kara- vánutak csomópontjain. BODRI FERENC Fórum Tv-naplo Blaskó János: Ady-érmck
