Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-02 / 128. szám
A ^PÚJSÁG 1977. június. 2. Bonyhádi születésű festőművész, Bokor Vilmos képeiből nyílik ma, június 2-án kiállítás Budapesten, a Derkovits-te- remben. Képünkön a bemutató egyik alkotása. Nemzetközi színjátszó tanfolyam Az amatőr színjátszó mozgalmat nemzetközi szövetség fogja össze, amely évről évre megszervezi az amatőr színjátszók és rendezők továbbképző tanfolyamát. A nemzetközi szövetség választása az idei tanfolyam lebonyolítására Magyarországra esett. A Népművelési Intézet és Zala megye művelődésügyi szerveinek megállapodása szerint Zailaszentgrót nagyközség ad otthont a július 18—augusztus 4. között sorra kerülő nemzetközi rendezvénynek. Az amatőr színjátszók nemzetközi szövetsége első ízben rendezi szocialista országban ezt a tanfolyamot. A jelentkezések szerint Európa valamennyi országából, azonkívül Indiából, Uruguayból és Bolíviából érkeznek hallgatók. Tévé-találkozó A televízió június 20—25. között tartja VII. veszprémi tévétalálkozóját. Szabó Gert- rúd, a találkozó főtitkára így nyilatkozott: — A találkozó műsorán a tavalyi esztendő húsz, előzsü- rizett tv-fiilmje szerepel. Négy fődíjért — Borsos Miklós Balatoni szél című szobráért — versengenek, kettőt a drámai, egyet-egyet pedig a szórakoztató és vegyes műfaj kategória legjobb alkotásának ítél oda a zsűri. Veszprém városának díját a legjobb írónak adják át, s díjat ítélnek oda a tévékritikusok is. A közönségdíj sorsát Veszprém lakói döntik el: a 9-es csatornán a veszprémiek — külön helyi adó segítségével — egyenesben láthatják a műsort, amelyet a művelődési, házból közvetítenek. — Három ősbemutatót is (tartunk, a Nitrokémia Vegyiművekben „A 78-as autóbusz útvonala kis kitérővel” című filmet mutatjuk be, a Veszprémi Állami Gazdaságban a „Segítsetek! Segítsetek!” című dokumentumfilmet, a Bakony Művekben pedig a „Témák” című tévéfilmet. Századunk zenéje A komoly zene ínyencei számára rendezik a rádió hatos stúdiójában azokat a nyilvános, hangversenyeket, amelyeken századunk zenéjéből adnak ízelítőt. A vasárnaponkénti színes programban többek között Boulez, Kurtág György, Varese, Szőllősy András műve hangzik el. A május 27-i hangversenyt kortárs lengyel szerzők alkotásaiból állították össze. Június 3-án kortárs skandináv zeneszerzők műsorát hallhatják az érdeklődők, a Budapesti Kamaraegyüttest Sven Erik Back vezényli. A műsorra igényelhető meghívó, a' rádió közönség- szolgálatánál. Tmkobckuji npfiBfifl Zoomúzeum működik a Tambovi Pedagógiai Főiskolán. Tizenöt évvel ezelőtt kezdték el gyűjteni a főiskola tanárai és hallgatói Tambov megye állatait, madarait, élőlényeit. Ma már szinte minden olyan állatot, madarat, élőlényt be tudnak mutatni a zoomúzeumban, amely Tambov megye tájain honos. A zoomúzeumnak nagy hasznát veszik az oktatásban is, A múzeumban szemléltető módon folyik az oktatás. Itt ismerkednek meg a jövő biológia szakos tanárai a valóságban azokkal az élőlényekkel, amelyek Tambov megye mezőin, erdőiben, vizeiben élnék. A zoomúzeumot gyakran felkeresik az általános iskolák diákjai is, és itt szervezik meg a biológia szakos tanárok továbbképzését. Dunántúlt napló Libagyárak Baranyában? — teszi fel a kérdést a Dunántúli Napló. A Baranya megyei Baromfifeldolgozó Közös Vállalat, mint a líbaAz elmúlt években az állami intézkedések egész sora szolgálta a felnőttoktatás fejlesztését. Ez utóbbi szükségességét az 1970-es népszámlálási adatok igazolták: a dolgozó korosztályból közel 1,5 millióan nem végezték el hazánkban az általános iskola 8. osztályát, öt éve foglalkoznak a felnőttoktatással a szakályi általános iskolában. Ez idő alatt 65-én végezték el a 8 általánost, köztük program megyei koordinálója a Szigetvári Állami Gazdasággal 15—20, a Pécsi Állami Gazdasággal 10—15 ezres, a hímesházi termelőszövetkezettel tíz, a somberekivei tíz és a majsi termelőszövetkezettel ötezres törzsállomány telepítéséről tárgyal. Szent- lászlón már van ötezres tojóállomány. Gödrén jelenleg pecsenyelibát nevelnek. 1980- ig viszont tizenötezres törzs- állományt kívánnak telepíteni. Az egyetlen libatenyésztési múlttal rendelkező termelőszövetkezet a sásdi, amely három éve úttörőként kezdett libával foglalkozni. Hogy miért nőtt meg most a libatenyésztési kedv Baranyában? Kevés befektetést igényel, rövid idő alatt visz- szatérül a befektetés, s a liba minden része külföldön is jól értékesíthető. Májat a franciák vásárolnak, a combot, mellet, zsírt főleg az NSZK-ba szállítják. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A lap beszámol arról, hogy a nemrég tartott országos szakmai bemutatón nagy sikert aratott a Fejér megyei Sütőipari Vállalatok szállításában fél éve alkalmazott alumínium konténer. Az orsók a környező községekben lakó is. Idén 30 szakályi lakos kapott meghívót az iskola igazgatóhelyettesétől az új, osztályozó vizsgára felkészítő tanfolyamra — amire nyolcán iratkoztak be. A dolgozók képzése a 80 + 12 órás foglalkozási rendben történik. Nagy segítséget ad ehhez a Babits megyei művelődési központ a tanfolyamdíj átvállalásával, az elmúlt évtől pedig a televízió Mindenki Isszág minden részéből Székesfehérvárra érkezett élei miszeripari szakemberek el ismeréssel szóltak a modem szállító-, tárolóberendezés előnyeiről, amely meggátolja a kenyér hagyományos szállítási módjai mellett bekövetkező részleges minőségromlást. Az elismerés őszinteségéről tanúskodik, hogy számos megye sütőipari vállalataitól máris érkeztek megrendelések a Székesfehérvári Könnyűfémműhöz alumínium ikenyérkonténerék szállítására. Nemcsak erre az évre, hanem már 1978-ra is kapott a gyár megrendelést A barcsi termelőszövetkezet darányi kerületében az idén vezették be az állatok elektromos árammal történő őrzését, ötven hektár legelő áll a mintegy 200 fiatal üsző rendelkezésére, s a terület mind jó minőségű gyep. Intenzív gyepgazdákodást folytatnak a kerületben, s a pillangós növények termesztése mellett így nincs gond az állatok takarmányozására. A rendszeresen műtrágyázott gyepen egy évben háromszor legelhetnek az állatok. Amikor felélték egy terület fűmennyiségét, tisztító kaszálás után műtrágyázzák, s így rövid idő alatt újra kinő a fű. kólájának adásai is segítettek. 1972-től minden évben szerveztek Szakályban 1—1 csoportot 7., illetve 8. osztályosok részére. Ez évben először nem volt elég jelentkező a 7. osztályba, így részükre nem indul tanfolyam A 8. osztály hallgatói zömmel nem szaká- lyiak, hanem Regölyből, Gyünkről járnak be heti két alkalommal a foglalkozásokra. Felnőttoktatás Szakályban Vajthó László: Közeleg a pedagógusnap. Vajthó László írásával köszöntjük a tanítókat, nevelőket, tanárokat a közelgő pedagógusnap alkalmával, s egyúttal köszöntjük az idős mestert, aki e hónapban tölti be kilencvenedik életévét. Vajthó László igazi nagy tanáregyéniség, gazdag irodalomtörténészi tevékenysége mellett sok irodalmárnemzedék felnevelője. Az oktató, nevelő munka és a tudományos tevékenység mindig egyet jelentett számára. Mutatja ezt a jelentős irodalomtörténeti és nevelő funkciót betöltő nagy vállalkozása, a Magyar irodalmi ritkaságok című sorozat, amelyet diákok közreműködésével és segítségével szerkesztett 1930—1944 között. KÓTAI BÁCSI a legnagyobb mesterek közül való volt. Hogy akkori viszonyok szerint országos hírű, csak nemrég fedeztem fel egy nálam egy esztendővel idősebb kis kézilexikonban, Wekerle László egyetemes ismerettárában. Ebből tudom, hogy Lajos bácsi költőnek, írónak is számított, ami a mi pályánkon nemcsak dicsőséget jelenthet, hanem idegenkedést is a nem író, nem költő kollégák féltékenyebbjei közt. Öt azonban felséges természetéért, egyszerűségéért nem érte semmilyen efféle fullánk. Most már tudom, hogy Kunhegyesen született, 1846-ban, s néptanítói, rajztanári munkásságán kívül tankönyvíró is volt. így hát nemcsak iskolájának és családjának élt. De az iskolát is családjának tekintette. Ha valamelyik „fia” kiérdemelte elismerését, meg is ajándékozta, a magáéból. S mivel legkedvesebb növendékének, Barta Józsinak már nem tu- o’ott mit adni, neki adta a kedves hegedűjét. Keserű élményem is van róla, ezúttal mint szemtanú. De előre meg kell jegyeznem, hogy ha hivatalosan meg nem engedett fenyítőeszköz- zel élt is — mindjárt hozzáteszem: egyetlenegyszer, tapasztalatom szerint, jóakaratból, szeretetből cselekedte, egy elkeseredett atyától buzdíttatva. Van egy — azaz, remélem, csak volt — egy eléggé népszerű tanári elv, mely szerint egy kellő pillanatban alkalmazott pofon kitűnő fegyelmezőeszköz. Megvallom, ma is kétes igazságként cseng- bong fülembe ez a tanügyi szofizma. Kivált, ha emlékszem az esetre, hogy az így megreglamázott gyermek fülbajos volt, s a tanár készségesen fizethette a családnak a bíróság által kiszabott kártérítést. S hogy ne felejtsem: borzongva gondolok arra a megtévedt pillanatra — szerencsére nagyritkán történt, de mindig a tulajdon hibámból, mikor akármilyen enyhe tasliszerűen, tanítványra emeltem a kezem. S ha kollégáim közt akadna. aki ellenkező nézeten volna velem, nézzen szigorúan önmagába, s tegyen fel magamustrálásul néhány ilyen kérdést: 1. Készültél-e lelkiismeretesen arra a végzetes órára, mikor a báj megesett? — 2. Bementél-e pontosan az osztályba, csengetés után azonnal vagy legfeljebb három-négy perc késéssel? 3. Szoktál-e tanítás közben feleslegesen adomáz- ni, gúnyolódni, stb.? 4. Következetes elvek szerint tanítasz-e vagy sem? Mert a legkisebb változást, szeszélyt is árgus szemmel figyelő diák hamar vérszemet kap, s joggal élhet az alkalommal, mivelhogy amúgy sincs kedvére a sok egyhelyt ülés, s ha már rákényszerül, joga van megkívánni, hogy figyelmét lekössék, és szép és jó élményekre andalítsák, máskülönben pokolian unalmas és gézengúzságra csábító az ilyen öröklétnek tetsző óra. Ellenben ha megnyered magadnak tanítványaid lelkét, tízpercre is szívből bent maradnak, becsen- getéskor meg azonnal küldöttség tipeg-topog előtted, fiúsán szemrehányó kunyo- rálással: — Tanár úr, tessék már jönni... Bizony, borzongva gondolok rá, hogy ha — bármily ritkán is —’feledkeztem meg magamról, én voltam a hibás. S azt sem tagadom, mindig meg is bűnhődtem érte, nem is számítva a lelkifurdalást, mely napokig megzavart, elbúsított. Sőt egy alkalommal mindjárt osztályfegyelmi elé állítottam magam, pedig a fiú, éppen egy kollégám fia — aki szüleit a ihátuk mögött becsmérelte —, igazán büntetést ér- . demelt, ha - nem is tettleges- séget. Néhogy észbe találjak kapni, azonnal ezt kiáltottam abba a levegőtérségbe, melyet a végtelenség parányi másának teremtettek négy iskolafal között, emberpalántákkal elegyest: — Fiúk, nincs csúnyább és gyávább dolog, mint ha erősebb a gyengébbre emeli a kezét! De máris megijedtem, ahogy egyik-másik tanítványomra, kedvencemre néztem. Riadva tekintettek rám, szinte védelmi állásban önnön magam ellen, úgyhogy kénytelen voltam még hozzátenni. — De igenis, van csúnyább is: gyávább is: mikor az embert az ilyesmire rákényszerítik. A tanári pofonnak nagyrészt hirtelen méreg is okozója lehet. Ilyenkor a tasli, stb. egyszerűen villámhárító, kívülről hozott kellemetlenségek levezetésére, tehát a tanítvány hibáján kívül. Volt egy kollégám, akit „nagytárgyilagosnak” becéztek diákjai. A kolléga ugyanis megfontoltan, logice adta a taslit, rendszerint némi tűnődés, önmagában végzett gyors fegyelmi lebonyolítása után, ítélethirdető hangon, nyugodtan, sőt szinte derűsen jelentette ki: — Én téged ezennel pofon ütlek. Úgy emlékszem, a kolléga nem volt népszerű e furcsa, pedáns elvével. Ha már taslit kap, a diák szereti a fel- hevült tanári arcot, a nagy hangot. Nem is számítva, hogy tovább is szeretni fogja a tanárját, meggondolatlanság után is, mert gyermek, és mindent kihever, akár a tó felszíne a beledobott kavicsot vagy a finom szövet a gyűrődést. Kótai bácsi azok közé tartozott, akik csak végső esetben nyúltak virgácshoz, hogy aztán napokig szenvedjenek miatta. Említett sajnálatos ítélkezése így történt — mert ma is előttem, mintha ma esett volna, pedig több, mint hetven esztendeje, hogy szemtanúja voltam. Egy-tízperc alkalmával egy apa kérte Lajos bácsi segítségét bánhatatlan fia meg- leckéztetésére. A fiú kint hancúrozott az udvaron, nem messze az osztálytól, azonnal beparancsolták. Nemigen sajnáltam a lurkót, mert heveny táncingerlő volt, vere- kedős, küllőfékező, hogy szatmári tájszólással éljek. Jött is, s már hallhatta az apja vádjait: lusta, rendetlen, felelőtlen, felnőttek iránt tiszteletien, stb. A fiú makacs természet volt, de a vádak súlya alatt szepegni kezdett, pillantását az egyre jobban elkomoruló Kótai bácsira függesztve, amennyire a folyosóról megfigyelhettem. — Hát igaz ez, fiam, amit édesapád mond? — kérdezte Lajos bácsi, mintegy magához beszélve inkább. Olyan szenvedés tükröződött az arcán, mintha tulajdon gyermekéről lett volna szó. — Igaz — rebegte a meg- juhászodott gyermek. Lajos bácsinak nem kellett a katedrához futni pálcáért; kezében volt az már, s végig- sühintott a fiún. Nem a jajgató gyermeket sajnáltam, aki erősebb ütést is jaj nélkül el tudott viselni, csak a megszégyenítést nem. A tanítót sajnáltam, meg a szülőt. Legkivált az utóbbit. Ma is előttem eltorzult arca, patakzó könnyei, kötelesség- .tudás és részvét kiszenvedése, amint asztmatikus hör- géssel kiáltotta oda a mesternek, a végső fórumnak, segélyét kérve: — Úgy, úgy, tanító úr!... úgy, úgy, tanító úr! A többire már nem emlékszem, mert úgy vettem észre, megláttak, s rohantam is már eszeveszetten a nagyudvarra. NEM HARAGUDHATTAM sem Kótai bácsira, sem a szülőre, sőt gyermekfejjel is a pártjukra keltem. De azért remélem, galambősz fejjel is, hogy a mai Kótai bácsik hivatásuk tudatában már nem ilyen módon keresik a legnehezebb fegyelmezési problémák megoldását sem. MtaiiSs kaDdöd®sikép Bokor Vilmos kiállítása
