Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-13 / 111. szám
/TOuJaV , a Képújság 1977. május 13. A közoktatás kérdései Bábjáték - napköziben a «»«»=§ roszlányban május 8-án | rendezték meg a dúlt nántúli bábjátékos na- pokat. Ez alkalommal városunkat és megyénket a szekszárdi IV. sz. Általános Iskola napközis bábcsoportja képviselte, szép sikerrel. A hír örvendetes. Ami ennél még inkább az, hogy a jó eredményt napközis csoport érte el. példát szolgáltatva a közoktatás és közművelődés módszertani együttműködésére. Pedagóguskörökben tudott dolog, hogy a bábjáték kitűnő nevelési eszköz. A gyermek könnyen megnyerhető a bábozásnak, hiszen az — a minden gyermekben jelen levő — életkori sajátosságukból adódó játékigényre épít. Ob- razcov, a neves szovjet bábművész mondja, hogy „ ... a bábszínház a gyermek öntevékenységének egyik legértékesebb formájává válhat. Mindent maguk csinálhatnak: mintázhatnak, festhetik a bábukat, díszleteket készíthetnek, rajzolhatnak. Képzőművész hajlamukat így prak_ tikus és érdekes munkával, játékosan fejleszthetik”, ösz- szetett mfivészjellege — ének, zene, mozgás, szép beszéd stb. — a befogadót sokoldalú érdeklődésre készteti, ízlését fejleszti, és már gyermekkorban megalapozza a mai ember számára nélkülözhetetlen vizuális kultúrát. A látványi eszközök elvont formanyelve nagyban segíti a gyermek képi fantáziájának növelését. Az esztétikai nevelés mellett jelentős az erkölcsi, az értelmi és a közösségi nevelést segítő szerepe. A bábszínház, így a bábszínházi élmény legfontosabb következménye az, hogy az átélés folyamán bizonyos vonatkozások, erkölcsi értékek alakulnak ki a gyermekben, amelyek erőteljesebbek, kényszerítőbben hatnak minden elhangzott szónál. Jó eszköz a helyes erkölcsi magatartás kialakítására. Az értelmi nevelés vonatkozásában a játék és a munka — alkotás — közben tesz szert olyan ismeretekre, amelyek látókörét bővítik. Az értelmi nevelés, a gondolkodókészség fejlesztése így azért különösen eredményes, mert az értelmi hatáshoz igen erős érzelmi szálak is járulnak, s a gyermek lelkivilágában éppen az érzelmek játsszák a vezető szerepet. Nem lebecsülendő a közösségi nevelésben rejlő szerepe sem, hiszen az ^együttműködés” a bábjáték egyik alap- követelménye. összetett művészet, így sokféle tevékenységet igényel. A csoportban szinte minden gyermek megtalálja azt a területet, ahol hasznosíthatja és fejlesztheti képességeit. Szívesen kapcsolódnak a munkába azok, akik ügyesen mozgatják a bábot, jól beszélnek, akik nem szerepelnek ugyan, de a darabok írásában, a bábuk elkészítésében, a zenekíséretben stb. ügyesek. A bábjátékban a „sztárkodás” veszélye nem fenyeget, hiszen a játékosok érzik, hogy a bábu sikere nem csak személyes siker, hanem az egész csoporté, a közösség sokrétű munkájának gyümölcse. Dr. Vadas Ferencné, a szekszárdi IV. számú Általános Iskola bábcsoportjának vezetője mindezzel nemcsak, hogy azonosult, hanem oktatói-nevelői munkája során meg is valósította. Ügy, hogy miközben irányította tanítványai figyelmét a tananyagban is szereplő „Mátyás király igazmondó juhásza” című népmesére, nagyfokú önállóságot biztosított a gyerekeknek a kezdeményezésben és megvalósításban. A kedves ötletekkel, fordulatokkal színezett „fantáziálás”, az alkotás öröme kivetült a színpadra, igazi élményt adva a já tékosoknak, nézőknek egyaránt. ? megyében 16 bábcso- J| ' portról, ezen belül 5 ÍSMpi napközis csoportról van tudomásunk. Hasznos lenne, ha ezeken a példákon (szekszárdi III., IV. sz., teveli, kaposszekesői, dombóvári ének-zenei általános iskola stb.) felbuzdulva minél több iskola, napközis csoport, művelődési ház követné a jó példát. Dér Miklósné a megyei műv. központ igazgatóhelyettese A budai várhegy alatt 120 éve húzódik 350 méter hosz- szúságban a Lánchíd budai hídfőjét és a Krisztinavárost összekötő közúti alagút. 1853-ban Clark Ádám tervei alapján kezdték meg az építést. 1918-ig használatáért, a híd- vámhoz hasonlóan díjat kellett fizetni. Miit olvasnak Hllucsffan? A magyar könyvművészet sikerei Ismét nagy elismerést szerzett a magyar könyvművészet. Lipcsében, ' a május 5-én megnyílt nemzetközi könyvművészeti kiállításon kiosztották a szép könyv verseny díjait. A versenyző 51 ország közül Magyarország 5 aranyérmet, 4 ezüstérmet, 13 bronzérmet, 7 oklevelet, és egy különdíjat nyert. Ezen kívül Haumann György professzor, a Szépművészeti Főiskola tanára elnyerte a Gu- tenberg-díjat. A nemzetek versenyében, az összesített eredmények szerint Magyar- ország könyvei a harmadik helyre kerültek, a Szovjetunió és az NDK-beli művek mögött. Ilyen népes mezőnyben, hasonló eredményt még nem ért el a magyar könyvművészet. A hagyományos lipcsei könyvművészeti kiállításon, amelyen több mint hetven ország kiadói, könyvművészei, illusztrátorai, grafikusai, legszínvonalasabb alkotásaikkal vettek részt — Magyarország kétszáz könyvet állított ki. Ezek közül 82-vel nevezett be a versenybe, s harminc nyert érmet vagy elismerő oklevelet. A nemzetközi zsűri a szépirodalmi könyveket részesítette a legnagyobb elismerésben. Aranyérmes lett Vattai Ferenc Énekeskönyve és az illusztrált Shakespeare- sorozat. Mindkettő a Magyar Helikon műhelyében készült. Bronzéremmel tüntették ki a Szép históriákat és Erdélyi Zsuzsa: Hegyet hágék, lőtőt lépék (Magvető) című könyvét. A Magyar Helikon által kiadott négykötetes Shakespeare-drámák a legszebben tervezett és legjobban nyomott klasszikus kiadvány kü- löndíját nyerték el. Egy arany- és három bronzérmet kaptak ismeretterjesztő műveink. Az aranydíjat Hoffer—Fél: Magyar népművészet, a bronzdíjakat Gink —Tompos: Grúzia, Rácz— Ikonnyikov: Leningrád, valamint Miklós: A sárkány szemei című műveinek ítélték oda. Mind a négy könyvet a Corvina kiadó jelentette meg. Nagy elismeréssel fogadták kiváló grafikusaink, illusztrátoraink munkáit is. A kérdésre a legilletékesebb, a mucsfai postahivatal kézbesítőnője, Sturm Jánosné válaszolt. Mint elmondotta, a hetilapok közül legtöbb előfizetője a Képes Újságnak van. Hetvenen rendelik meg. A Nők Lapjának huszonöt, a Szabad Földnek húsz előfizetője van Mucsfán. Az Üj Tükörből a könyvtárnak jön rendszeresen és a két árus A televízió idei népművészeti vetélkedőjére 53 csapat nevezett, az előzsürizés után 18 együttes jutott tovább — tájékoztatta Lengyelfi Miklós szerkesztő az MTI munkatársát. — Az előselejtezőkön a „repülő zsűri” végigjárta azokat példány is elkel minden héten. A téesz megrendelt két Magyár Mezőgazdaságot, amit általában a téesz szakemberei olvasnak. Ludas Matyiből huszonkettőt adnak el Mucsfán, az egy darab Magyarországra nehezebb vevőt találni. Nehezen kel el az ára miatt az Ez a Divat, de a Lakáskultúrából tízet is megvesznek minden számból. a településeket, ahonnan a nevezések érkeztek. Olyan magas volt az előadások színvonala, hogy a z^üri határozata értelmében nem a korábban megszabott 16, hanem 18 csapat indul a november 4-én kezdődő elődöntőn. A A napilapok között legnagyobb előfizetőtábora a Tolna megyei Népújságnak van. Hatvanhatan rendszeresen megkapják, de az árus példányokra is mindig van vevő. Népszabadságot ötvenegyen fizetnek elő és két példányt árulnak. A Népszava hat helyre jár, a Magyar Nemzetnek és a Magyar Hírlapnak pedig három-három előfizetője van Mucsfán. döntőbe már csak kilenc kollektíva juthat tovább. Közülük a legjobb hármat választja ki a zsűri — a közönség segítségével. Egy nagydíjat és két első díjat tervezünk kiadni, a nézők szavazatai a közönség díjáról döntenek. Népművészeti vetélkedő A Magyar Tudományos Akadémia Elektroakusztikai Kutató Laboratóriumában széles körű hangtani kísérleteket Végeznek a „süket” és a „zengő” szobákban. Jelenleg az Elektroakusztikai Gyár stúdióhangszóróinak ellenőrző mérése folyik. A gyakorlati tapasztalatokat zenekarok 'és hangstúdiók elrendezésének, dinamikájának beállításához használják fel. Képünkön: mérések folynak a csendszobában, ahol 10 ezer „hangelnyelő ék” biztosítja az abszolút csendét. Szántó Péter: Halait okozó A tárgyalás szünetében Keresztes Dezső a foglár mel----------—----- lett kuporgott a folyosó egyetlen padján é s evett. Hatalmas markában félszegen rejtegette a csirkecombot, másik kéziét szinte a földig lógatta. A vedlett pad elég nagy alkalmatosság volt, most mégis úgy tűnt, mintha a férfi sámlin kuporogna. A bírónak ez volt a tizedik ügye, mióta kinevezték, mégsem érezte magát tapasztalatlannak, hisz mindenről megvolt a véleménye. Ezt a figurát most mégsem értette, ezért is jött ki utána a folyosóra, bár tudta, hogy nem szokás. — Magának mi a foglalkozása? — kérdezte. A foglár fölugrott, vele emelkedett a vádlott is. összebilincselt kezükkel édestestvérekké lettek. Keresztes a lendülettől leejtette a húst. — Benn van a papírokban — motyogta. Minden girbegurba rajta: a kétméteres, hajlott termete, konya bajsza, molyrágta szemöldöke. — Tudom. Segédmunkás a tsz-ben. — Pásztor vagyok. — Mondja el, mit csinált! — Minek? A foglár arca szinte fellángolt a szörnyülködéstől. Látszott: jól agyába Véste ezt a választ. — Mert hallani akarom! — a bíró gyorsan kiigazította a tekintélyén ért sérelmet. Keresztes megvakarta az orrát. — Ehetek tovább? — Jaj istenem — sóhajtott sokadszor felesége, parányi, fonnyadtalma-aroú asszony. Ott topogott a férfi mellett, így állva is alig érte el annak fejét. — Jaj istenem, mire jutottunk?! — Mondja el a cselekményt! — Bementem a kocsmába. A Józsi már ott ultizott. Kis bajunk volt, összetörte a biciklimet, már akkor egy hónapja. Odaléptem, gúnyolni kezdett. — Maga akkor kiment. Keresztes megmozgatta a bajuszát, mintha jót ivott volna. Homlokát ráncolva tópelődött. — Nem mentem, az volt a baj. Csitítottám; már nem emlékszem, mit mondtam neki. Megütött, csak akkor mentem ki. A bíró arra gondolt, hány kellemesebb helyen lehetne most, ebben a pillanatban, ha ez a csökönyös őrült nem bosszantaná. — Azt ugye tudja, hogy a sértett nagyon ittas volt? A tanúk szerint verekedő®, garázda ember, háromszor zárták el. Keresztes megpróbálta jobb kezével a bal csuklóját dörzsölni. — Aztán megöltem... a sértettet. A bíró nehezen lélegzett. Megtanulta: nem szabad kiabálni. — Idefigyeljen, jóember! Nem ölte meg! — Jaj istenem — sóhajtott az asszony. — A sértett maga után ment, azt kérdezte: gyáva vagy, te tróger?! Azonban maga nem válaszolt. A foglár kíváncsian nézett. Körülbelül most jutott el a tudatáig, milyen ügyiben folyik a tárgyalás. — - Nem — mondta a vádlott. — Csak mikor megrúgott... — Az egyik tanú szerint bicskát húzott elő! Keresztes nevetett. Igaz, csak amolyan mosolyféle volt, elhúzta bajusza függönyét a szája előtt. — Nagy bicskás gyerek volt a Jóska, de nem tudott vele bánni... — Mondja tovább! Keresztes saját vállához nyomta arcát, mintha el akarna bújni az emlék elől. — Akkor megöltem. A bíró érezte, nem bírja már sokáig. — Ember! Nem ölte meg... A sértett hadonászott a késsel, meg akarta szúrni magát! — De nem tudott. És én akkor megöltem. — Jó — sóhajtott a bíró. — Hogy ölte meg?' — Agyoncsaptam. — Vádlott! Hat tanú szerint megütötte a sértettet, nem pedig „agyoncsapta”. A sértett megtántorodott, elesett. Beverte a fejét a ház szögletébe, ez a halál közvetlen Oka. — Jaj istenem! — az asszony a szája elé kapta a kezét. Keresztes elnézett a fejük fölött. — És ha nem ütöm meg? — kérdezte. — Akkor is meghal ? — Itt magáról senki nem állítja, hogy ártatlan, maga miatt meghalt egy ember. Mégsem mindegy, hogy halált okozó testi sértés vagy emberölés vádja szerepel-e. Egyébként — megtörölte a homlokát — úgyis az előbbi miatt ítéljük el. Keresztes másodszor nézett szembe a bíróval: — Mi kell az emberöléshez? — Úgyse érti meg. Szándék a cselekményhez, szándék az eredményhez. A vádlott unottan megvonta a vállát. — Akartam, hogy meghaljon. Tudtam, hogy beüti a fejét. Akasszanak föl! — Maga teljesen bolond! — kiáltott a bíró és hátat fordított. — Hallották?! — állt föl a foglár, mintha az előbbi kijelentés egyben ítélet is lenne. Azonnal végrehajtandó, fellebbező etetlen. Az asszony félve megsimította az urát. — De hát maga nem akarhatta... Nem is akarhatta!... — Meghalt. A bíró már bánta az egészet. Elindult a terem felé. Rögtön folytatódik a tárgyalás. Csendszoba
