Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-12 / 110. szám

2 ^PUJSAG 1977. május 12. A béke éviinek felhívása a világ népeihez A béke építőinek közgyű­lése felhívást intézett a vi­lág népeihez. A felhívás a többi között a következőket mondja: — Mi, a békemozgalom képviselői, 125 ország, vala­mennyi kontinens és több mint 50 nemzetközi szervezet képviselői, Varsóban gyűl­tünk össze — abban a vá­rosban, amelyet pusztulásra ítélt a náci fasizmus — ab­ban a városban, amely rom­jaiból a béke élő szimbólu­maként emelkedett fel. — Ebből a városból intéz­zük felhívásunkat a világ népeihez: békét, szabadságot, társadalmi igazságosságot, haladást valamennyi nem­zetnek, a mai és a jövő ge­nerációinak! A felihívás rámutat arra, hogy a politikai enyhülés ma a nemzetközi élet egyik meg­határozó eleme. Méltatja az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet történel­mi jelentőségét, és rámutat arra, hogy a záróokmány tel­jes végrehajtására irányuló óhaj megerősítése lehetővé fogja tenni, hogy a belgrádi értekezlet résztvevői új, konstruktív lépéseket tehes­senek az enyhülés további kibontakozása és megerősíté­se érdekében. A dokumen­tum felhívja a figyelmet az enyhülés ellenfeleinek erő­södő tevékenységére és pro­pagandájára. Ezért felszólít­ja a nemzeteket, politikai és társadalmi erőket, minden­kit, aki békét és a népek kö­zötti baráti együttműködést akar, alkossanak akcióegysé­get az enyhülési folyamat megszilárdítására és vissza­fordíthatatlanná tételére. A felhívás hangsúlyozza, hogy a fegyverkezés veszé­lyezteti a világ békéjét, tűr­hetetlen anyagi terhet jelent, és ezzel a nemzetek társa­dalmi-gazdasági fejlődésének legfőbb akadálya. Az új stockholmi felhívás alatt lát­ható több százmillió aláírás és a többi tömegmegmozdu­lás világosan kifejezi a né­pek akaratát. A közgyűlés teljes támogatásáról biztosít­ja az ENSZ határozatát a közgyűlés leszerelési rendkí­vüli ülésszakának összehívá­sáról. A békeépítők világközgyű­lése felhív minden nemzetet és minden embert, fokozzák erőfeszítéseiket a politikai enyhülésnek a katonai terü­letre való kiterjesztése érde­kében, követeljék a fegyver­kezési verseny megállítását és a hatékony leszerelési in­tézkedéseket, tegyenek meg mindent a stratégiai fegy­verrendszerek korlátozására, a külföldi katonai /"támasz­pontok felszámolására, kö­veteljék a fegyveres erők és a katonai költségvetések csökkentését, a katonai töm­bök egyidejű felszámolását, és kimondja: „Célunk az ál­talános és teljes leszerelés, és az erőszaktól való tartóz­kodás a nemzetközi kapcso­latokban”. A továbbiakban a doku­mentum méltatja a nemzeti felszabadító és függetlenségi mozgalmak győzelmeit, tá­mogatásáról biztosítja Dél- Afrika, Namíbia, Zimbabwe és Palesztina népének har­cát, szolidaritást vállal Chi­lének és a többi latin-ameri­kai országnak a fasizmus és reakció ellen harcoló népé­vel. Méltatja az el nem kö­telezett országok mozgalmá­nak jelentőségét és állást foglal egy új, igazságos nem­zetközi gazdasági rend mel­lett, elítéli a kolonializmus és a neokolonializmus min­den formáját, és rámutat ar­ra, hogy a társadalmi hala­dásért folytatott harc el­választhatatlan a béke erősí­tésének ügyétől. Varsó, Barabás János és Kovács Ferenc, az MTI tudó­sítói jelentik: A Béke-világtanács szer­dán délelőtt ülést tartott Varsóban. Az ülésen újjává­lasztották a BVT tagjait, va­lamint vezető szerveit és mó­dosították a tanács vezetősé­gének felépítését. A módosí­tások értelmében a Béke-vi­lágtanács élén nem főtitkár, hanem elnök áll. A BVT el­nökévé Romesh Chandra ed­digi főtitkárt választották meg. A tanács vezető szerve az elnöki bizottság, ennek tagjai: a BVT elnöke, az al- elnök és a BVT által meg­választott tagok. Az elnöki bizottság választja meg a végrehajtó titkárt és a BVT titkárait. A Béke-világtanács 23 al- elnököt választott, az új el­nökségnek 3 magyar tagja van: dr. Sík Endre, az Orszá­gos Béketanács Lenin-béke- díjas elnöke, Sebestyén Nán­Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára (balol­dalt) Varsóban, a Kultúra és Tudomány Palotájának kong­resszusi termében átnyújtotta a BVT legmagasabb kitün­tetését, a Frédéric Joliot-Curie-békeérmet Luis Corva- lánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának. (Telefotó — CAF—MTI—KS) dorné, az Országos Béketa­nács főtitkára, a Hazafias Népfront Országos Elnöksé­gének tagja és Berend T. Iván akadémikus, a Marx Károly Közgazdaságtudomá- niy Egyetem rektora. Rajtuk kívül a BVT tagjaivá vá­lasztották dr. Bognár Józsefet, Boldizsár Ivánt, Bugár Já­nosáét. dr. Cserháti Józsefet, Fábián Ferencet, Hubay Miklóst, Káldy Zoltánt, Ko­vács Jenőt, dr. Lauko Ká­rolyt, Lőrinc Tamást, dr. Ma- koldi Mihálynét, dr. Nagy Gábort, Papp Annát, Pethő Tibort, dr. Réczei Lászlót, dr. Salgó Lászlót, Timmer Józse­fet, Takács Erikát és Vályi Gábort. Romesh Chandra elnöki székfoglalójában hangsúlyoz­ta, hogy a Béke-világtanács újjáalakulásával együtt a bé­kemozgalomban is új szakasz kezdődik. A békemozgalom központi szerve soha nem volt olyan széles képvisele­tű, mint amilyen lett — mondotta a BVT-elnöke, majd megállapította: „A bé­kemozgalom nem egyetlen ideológia kizárólagos mozgal­ma, nem monolitikus mozga­lom. A világnézet és a párt­állás különbözősége és az egyes kérdésekben megmu­tatkozó felfogásbeli különb­ség azonban nem gyengíti ennek a mozgalomnak egy­ségét. A varsói világközgyűlés abban is különbözik a meg­előző, hasonlóan széles kö­rű BVT-rendezvényektől, hogy még soha ennyi új té­mát nem vitattak meg béke­fórumon. A munkacsopor­tokban határozatok tucatjait fogadtuk el. Sokan kérdez­hetik, miért van erre szük- sék? Mi erre csak így vála­szolhatunk: lehet, hogy sok embernek semmit sem mon­danak ezek a határozatok, a szolidaritás szavai, de az érintetteknek talán ezek je­lentik az egyetlen remény­sugarat. Amikor a látszólag legjelentéktelenebb esetben is védelmére kelünk a jog- fosztottaknak, a kárvallot­taknak, ezzel nemcsak őket, hanem egyúttal magunkat is védjük” — mondotta Romesh Chandra, majd bejelentette, hogy hamarosan bizottság alakul az 1948-as wroclawi értelmiségi találkozó 30. év­fordulójával kapcsolatos ün­nepségek megszervezésére. Szovjet-jemeni külügyminiszteri találkozó Szerdán baráti hangulatú megbeszélés folyt le Andrej Gromiko, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Mulhammed Szaleh Muti- ja, a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság külügymi­nisztere, a Nemzeti Front Egyesített Politikai Szerve­zete KB Politikai Bizottsá­gának tagja között. A megbeszélésen megvi­tatták a Szovjetunió és a demokratikus Jemen közötti barátság és sokoldalú együtt­működés további erősítésé­nek és fejlesztésének kérdé­seit. Részletes eszmecserét foly­tattak a jelenlegi nemzetkö­zi helyzet időszerű problé­máiról, mindenekelőtt a Kö­zel-Keleten és a Vörös-ten­ger térségében kialakult helyzetről is. Ennek során hangsúlyozták: szükség van minden haladó erő összefo­gására az imperializmus és a reakció arra irányuló kísér­leteinek megakadályozására, hogy létrehozzák a nemzet­közi feszültség új gócait eb­ben a térségben. Aláhúzták: fokozni kell az erőfeszítéseket, hogy mi­előbb fel lehessen újítani a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békeértekezlet munká­ját e térség tartós és igazsá­gos békéjének megteremtése érdekében. ­LAPZARTA BUDAPEST Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront fő­titkára szerdán az ÉVM-ben tett látogatást, ahol Bondor József építésügyi és város- fejlesztési miniszter és Tóth Imre, a minisztérium párt- bizottságának titkára fogad­ta. Bondor József tájékoz­tatta a Hazafias Népfront főtitkárát a minisztérium munkájáról, a budapesti la­kásépítés helyzetéről. A tájékoztató után Sarlós István — Bondor József tár­saságában, — megtekintette az újpesti városközpont épí­tését és a 43-as számú Álla­mi Építőipari Vállalat veze­tőitől tájékozódott az újpesti lakásépítés helyzetéről. BUDAPEST A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének meghívá­sára a szocialista országok vezető agrárújságírói május 3—11 között hazánkba láto­gattak: a magyar mezőgaz­daság helyzetével, eredmé­nyeivel, mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemekkel is­merkedtek. — A program során dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a mezőgazdasági termelés ered­ményeiről, feladatairól dr. Szlamenicky István, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese, az agrárpolitika időszerű kérdéseiről adott tájékoztatást a vendégek­nek. Klenczner András, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgató­ja az állami gazdaságok mun­kájáról, Czimbalmos Béla, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára pe­dig a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről, fej­lesztéséről tájékoztatta az újságírókat. SAN SALVADOR San Salvador fővárosában szerdán hivatalosan bejelen­tették, hogy a reggeli órák­ban megtalálták az ország külügyminisztere, Mauricio Borgonovo Phol holttestét. Az ország második legbe­folyásosabb politikusát egy szélsőséges szervezet — a „népi. felszabadítási front” — tagjai április 19-én rabolták el és túszuk életéért 37 poli­tikai fogoly szabadon bocsá­tását követelték NB I-ES EREDMÉNYEK: FTC—Békéscsaba 3:2, Kaposvár—MTK-VM 2:0, Diósgyőr—Haladás 1:1, Újpesti Dózsa—Csepel 0:0, SZEOL—Dunaújváros 2:0, Videoton—Dorog 2:1. Véget ért a londoni tanácskozás London, Kis Csaba és László Balázs, az MTI tudó­sítói jelentik: Szerdán, a NATO-tanács- kozás második napján már csak a külügyminiszterek vettek részt az atlanti szö­vetség időszerű politikai kér­déseinek megvitatásában. A kormányfők eltávoztával a miniszterek folytatták a ke­let—nyugati kapcsolatok alakulásáról megkezdett esz­mecserét. Napirenden szere­pelt még az európai bizton­sági konferencia résztvevői­nek Belgrádban megtartandó értekezlete, valamint a NATO néhány belső problé­mája is. Mindenekelőtt az az új javaslat, hogy a tag­államok dolgozzanak ki ké­szenléti tervet a közlekedési és szállítóeszközöknek vál­ság esetén katonai célokra történő igénybevételéről. A tanácskozás szerdán kö­zös közlemény kiadásával ért véget. Az angol sajtó szerdán a teljes elégedettség hangján számolt be a NATO csúcs­értekezletéről. Az új ameri­kai elnök javaslatai megad­ták az alaphangot a NATO felfrissítésére és megerősíté­sére, a szövetségesek pedig felsorakoztak mellette — így összegezik az angol lapok a történteket. ...nemcsak az almát célozzák Az emberi jogok - történelmi perspektívában in. Az emberi jogok körébe tartozó jogosultságok fejlő­dése országonként eltérő kö­rülmények között és időben is nagy fáziskülönbségekkel zajlott le. Érvényesülésük materiális biztosítékai is csak fokozatosan alakultak — ala­kulnak — ki. Mivel korunk­ban két merőben különböző gazdasági, politikai és ideoló­giai alapokon nyugvó és funkcionáló államcsoport él egymás mellett (nem beszél­ve a gazdasági-társadalmi fejlettség néha riasztó kü­lönbségeiről), ez önmagában is megnehezíti, hogy az em­beri jogokat egységesen dek­larálhassák az államok, s egyben biztosítsák érvénye­sülésüket is. A magántulajdon—bér­munka—profit szenthárom­ság bázisán nyugvó társa­dalmakban a magántulajdon sérthetetlensége alapvető emberi (?) jogként van ko­difikálva .A magántulajdon feltétlen tiszteletben tartása a polgári társadalmakban, s ami ezzel jár, a vele való, korlátlan rendelkezési jog, egyben azt is jelenti, hogy ez mások jogos érdekeit sért­heti. S egy kizsákmányolá­son alapuló társadalomban — ha sokszor burkoltan is — történihet-e másként? A szocialista országokban ezzel szemben nem lehet magánkézben kizsákmányo­lásra lehetőséget adó tulaj­don. Ezeknek az országok­nak egyik első dolga volt a magántulajdon' — vagy Marx szavaival élve: az ér- téktöblét elsajátítására lehe­tőséget adó tulajdon — ki­sajátítása a közösség javára, a kizsákmányolás felszámo­lása, s a munkából fakadó terméktöbblet közösségi cé­lokra fordítása. Egyebek mellett éppen az állampolgá­ri jogok anyagi biztosításá­ra. A gazdasági-tulajdoni vi­szonyok megváltozása szük­ségszerűen megváltoztatta a politikai-társadalmi viszo­nyokat is, s ezzel együtt mó­dosulás következett be az emberi — állampolgári jo­gok tekintetében is. Legelőször is, a polgári társadalmakhoz képest, meg­változott e jogok prioritása: a történelmi fordulat a több­ség — éspedig az abszolút többség — jogainak elsődle­gességét jelentette a csoport­vagy egyéni jogokkal szem­ben, jóllehet nem tagadta, .még kevésbé szüntette ez utóbbiakat meg. Minthogy a szocialista társadalmakban nincsenek az egyes osztályok és rétegek között antagonisz- tikus ellentmondások, mód és lehetőség van a közössé­gi és egyéni érdek (s az eze­ket kifejező jog) összehango­lására, együttes érvényesü­lésére. Persze, az egyéni jo­gok egyetlen társadalomban sem lehetnék abszolút jelle­gűek. Az egyéni szabadság- jogoknak például — közü­lük bármelyikről is legyen szó — minden társadalom­ban vannak korlátái. Már mielőtt e fogalmak létrejöt­tek volna, a gyakorlat — az ősi közösségekben is — fel­állította ezeket a korlátokat. A szocialista társadalmak­ban az egyéni szabadságjo­gok odáig terjednek, amed­dig nem sértik a közösség, az állam alapvető érdekeit. Em­lítettük, hogy alkotmányunk e jogoknak a szocialista tár­sadalom érdekeivel össz­hangban történő gyakorlását írja elő. 1975 augusztusában — Al­bánia kivételével — vala­mennyi európai és két észak- amerikai állam, aláírta a hel­sinki megállapodásokat, amelyek fő célja az" európai béke és biztonság szavatolá­sa volt. A már közkeletű „három kosár” valóiban fon­tos kérdések kölcsönös meg­értésén alapuló megoldásá­nak — és Európa békés jö­vőjének — dokumentumait tartalmazta. Legalábbis fur­csa azonban, hogy a nyuga­ti világban szinte kizárólag a harmadik kosár (és ezen be­lül az emberi és politikai jo­gok) tartalmával kapcsolat­ban csapják a legnagyobb hűhót, mondván: a szocia­lista országokban ezek nem érvényesülhetnek. Hazánk az 1976. évi 8. és 9. számú tör­vényerejű rendelettel tör­vényerőre emelte mind a polgári és politikai, mind a gazdasági, szociális, kulturá­lis jogok nemzetközi egyez­ségokmányát, s amint fen­tebb bemutattuk, az ezekben foglalt jogosultságok már régóta részei alkotmá­nyunknak. Hasonló a hely­zet a többi szocialista állam esetében is. Arról kevesebb szó esik odaát, hogy sok európai or­szágban — a meghirdetett jogok ellenére — sem bizto­sítják például a munkához, vagy az egyenlő bérhez, az emberi életmódhoz való jog gyakorlati érvényesülését, vagy a nők, a nemzeti ki­sebbségek egyenjogúságát, a faji megkülönböztetés fel­számolását. Arról nem is be­szélve, hogy több nyugati ál­lam máig sem iktatta törvé­nyei közé az aláírt megálla­podásokból következő jog­szabályokat. Az emberi jogok érvénye­sítése területén tehát van még tennivaló. S maga az érvényesülés is társadalmi­történelmi folyamat. Ha­zánkban is — amely jósze- rint semmilyen demokrati­kus hagyományt nem örök­lött kapitalista múltjából — feladat, hogy a különböző emberi (állampolgári) jogok gyakorlását, tehát a szocia­lista demokratizmust a dol­gozóknak a közügyekbe való még fokozottabb bevonásá­val továbbfejlesszük, s így elősegítsük e jogok érvénye­sülésének kiteljesedését. Sok még e téren is a' tennivaló. Ám nap mint nap teszünk is érte. A demokráciát nem le­lhet egyszerűen deklarálni, hanem szívós napi munká­val, állandóan építeni kell. S lehet is, hiszen szocialista társadalmunk ehhez, az em­beri jogok érvényesítéséhez, eddig soha nem volt lehető­séget biztosít. Gy. A. Modern Teli Vilmosok

Next

/
Thumbnails
Contents