Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

^PÚJSÁG 1977. május 8. A magazin magazin magazin A SANSSOUCI PARKJA A tengerparti Leningrad A „tengeri homlokzat” makettje — előtérben a 10 ezer férőhelyes turistaközpont (Fotó: APN—KS). A Német Demokratikus Köztársaság fővárosától, Berlintől délnyugatra er­dők borította domboldalak és csillogó tavak között fek­szik a sajátos történelmű Potsdam. 1200 táján nyert városjogot. Később, I. Fri­gyes alatt királyi garnizon- város lett, majd II. (Nagy) Frigyes itt építtette fel — az akkori uralkodói „divat” szerint — a maga Versail- les”-át. a városi palotát, a A Zeitschrift für Biblio­thekwesen und Biblio­graphie című német nyelvű folyóirat egyik legutóbbi száma meghökkentő számo­kat közöl a világszerte meg­jelenő tudományos publiká­ciók számának rohamos nö­vekedéséről. 150 000 rendsze­resen megjelenő szakfolyó­irat és 3500 referáló folyó­irat segíti a publikációk kö­-V Sanssouci kastélyt és az Uj palotát, körülöttük hatalmas francia, majd angol stílusú parkot létesítve. A második világháború alatt sokat % szenvedett a bombázásoktól a város és a kastélyegyüttes is. ma azonban a rongálá­soknak minden nyoma el­tűnt, a park és kastélyai olyan látványt nyújtanak, mintha sohasem dúltak vol­na harcok itt. Az obeliszkkel díszített zötti eligazodást. Ezt az in­formációáradatot csak nö­veli az évente kiadásra ke­rülő mintegy 300 000 tudo­mányos jellegű szakkönyv. Igaz, az információk érté­ke korántsem azonos. Egy bibliográfus becslése szerint a publikációknak csupán 20 százaléka jelentős, a többi jelentéktelen. Ez a megíté­lés azonban erősen szubjek­íőbejárat a íősétányra ve­zet, amely több kilométer hosszan húzódik. Ez a leg­régebbi parkrész, amely a francia barokk stílusát mu­tatja be. A hosszú sétányt magas növényekkel szegé­lyezett virágágyak tarkítják, meg-megszakítva annak folytonosságát. A cserjék sö­tétzöld lombja közül fehé­ren villan elő egy-egy élet­nagyságú márványszobor. A képet virágágyak és szökő­kutak teszik olyan harmoni­kus egésszé, amelyet képze­letünk könnyen benépesít az elmúlt idők játékos, kényes- kedő, az udvari örömöknek szívesen hódoló emberekkel. A parkban az első épület a képtár, amely művészien nyírott fák és bokrok, a francia kertművészet hol­landi változata szerint ki­alakított együttesében áll. Kissé távolabb a 15 méter magasra feltörő Nagy Szö­kőkút tere következik, ame­lyet az életet szerető ókori mitológia világából vett té­májú. francia mesterek által csiszolt szobrok vesznek kö­rül. Továbbmenve teraszos függőkerteken és hatszor 22 lépcsőfokon jutunk a kas­télyhoz. A rokokó homlokza­tú nyári palotában „gónd nélkül” kívánt pihenni a király. tív és a szelekció is hatal­mas energiát köt le. Az in­formációáradat azonban előbb-utóbb eldugítja azokat a csatornákat, amelyeken keresztül eljutnának a szer­zőktől a felhasználókig. Mindez igen nagy feladatot hárít a könyvtárakra, a do­kumentációs központokra és a b:bliográfusokra. Leningrad egész története szorosan kötődik a tengerhez, az orosz flottához. Az Admi- ralitás csúcsán lévő arany­hajó vitorláit friss tengeri szél feszíti. Mégis, — bármi­lyen furcsa is —, de a város­nak mind ez ideig egyetlen .tengeri rakpartja sem volt. A vízpart felé vivő városi sé­ták úticéljai csak a gránitba bújtatott Néva partjai lehet­tek. Annak az elképzelésnek a megvalósítása, hogy a várost tengerparthoz juttassák, csak néhány éve kezdődött el. A városépítők feladata nem a legegyszerűbb, mivel a ten­gerpart nagyobb része mo­csaras. Elő kell tehát készí­teni a terepet az építkezés­hez, meg kell erősiteni a par­tot. A tengerparti sávot a Finn-öbölből származó hor­dalékkal töltik fel. Ez a te­rület csak a délnyugati ré­szen már most kétszáz hek­tárra terjed ki. Itt kezdték fi építeni az első tengerparti negyedeket. A következő évek­ben ötszáz hektárt építenek be. mintegy félmillió ember szá­mára. Hasonló méretű épít­kezésbe kezdtek a Finn-öböl nyugati partján is. Ha a várost a Primorszko- je sugárúton közelítjük meg, napfényes, tiszta időben jól kivehető az új lakóépületek impozáns sora a Vasziljevsz- kij-szigeten. A sokemeletes házak tucat­jai szinte beépültek a város­képbe. Annak idején Péter- vár építői, hogy megtörjék a mocsaras táj egyhangúsá­gát, kupolák, tornyok soka­ságát emelték, így adtak utá­nozhatatlan képet a város­nak. A mai építészek átgon­doltan és óvatosan építik be az. új elemeket a város lát­képébe, körültekintően jár­nak el mindennel, ami „ma­gassági tényező”. Az új kerületek végleges arculata tizenkét-tizenöt év alatt alakul ki. így Leningrad tengeri homlokzata is. A partmenti kerületek egyre vonzóbbakká válnak. Innen, a friss tengeri levegő birodal­mából sikerült eltávolítani a közlekedési főútvonalakat, a nagyváros zaját. A Vaszil- jevszkij-sziget sajátos kísér­leti teleppé vált. Itt próbál­ják ki az új építési módsze­reket, a megjavított tervraj- zú, kényelmesebb lakások­kal ellátott új lakóházakat. A város tengeri rakpartja több mint harminc kilomé­ter hosszú lesz. Épületegyüt­tesébe új lakónegyedek tar­toznak majd, de épül egy tengeri kikötő, és itt kap majd helyet a legnagyobb leningrádi hotel, a „Pribal- tyijszkaja” épülete is. A ten­geri rakpart mentén sétány húzódik majd, strandok, csó­nakházak és jacht-klubok építését is tervezik. ALLA BELJAKOVA A látogatókat újabban mini busz viszi körül a hatalmas parkban. Az új idegenforgalmi nevezetesség, a parkbusz 46 utast szállít I nformációáradat — Mr. Hobson! ~---------------------------- mond­ta ünnepélyesen a pofasza- kállas inas. A következő pillanatban egy alacsony, kövér férfi gu­rult be a szobába és lihegve azt kérdezte: — Hol a hulla? — Sajnálom — felelte mél­tóságteljesen lord Vernon —, de ez idő tájt semmi ilyesfé­lével nem szolgálhatok ön­nek... — Hát akkor, úgy gondo­lom, itt az ideje, hogy el­mondja nekem, miért ránci­gáit ki éjnek idején az ágyam­ból. — Kisvártatva mindent el­mondok, de előbb foglaljon helyet.. Megkínálhatom egy pohár itáliai? — Köszönöm, nem kérek. Egy detektív sohasem ihat munka közben : az alkohol za­varókat idéz elő az agyműkö­désben. — Helyes — bólintott a lord. — Akkor most röviden el­mondom, hogy mi történt. Ma este egy kis társaság gyűlt össze nálam: Mr. Seymour, az unokaöcsém a feleségével és Mr. Dale, családunk régi, meghitt barátja a menyasszo­nyával, Miss Thompsonnal, és jelen volt Mr. Parker is, a jogtanácsosom. — Tehát hatan voltak. — Biztos voltam benne, hogy ez a számtani feladat nem fog nehézséget okozni önnek... — Mindig kitűnő voltam matematikából — mondta Hobson, miközben pipára gyújtott. — Ha megengedi, folyta­tom az elbeszélésemet. Va­csora után az unokaöcsém megkért, hogy mutassam meg a társaságnak Cleopatra arany fülbevalóját, amely kö­rülbelül ötszázhetven éve van a családunk birtokában. Az ékszer vagyonokat ér: egy- egy függő súlya huszonöt deka... — Strapabíró fülei lehet­tek Cleopatrának... — Az ékszert kivettem a páncélszekrényemből és le­tettem ide, erre a rózsafa asztalkára. Váratlanul ki­aludt a Villány. Szóltam James-nak, az inasnak, hogy hozzon be gyertyákat Midőn világos lett, megdöbbenve láttuk... — Hogy az ékszer eltűnt. — Honnan tudja? közölte a detektívvel, hogy Mr. Seymour börtönben ü'It, sikkasztásért. A jogtanácsos azonnal bevallotta, hogy so­hasem végzett jogot, az inas elpletykálta a szakácsnőről, hogy az egy női gengszter- bandá főnöknője volt. A sza­kácsnő viszont az inast lep­Cleopatra fülbevalója — Tudom. Hobson minden rejtélyt megold, Hobson előtt nincs titok. — Nekiláttunk a keresgé­lésnek, de nem találtuk meg. Ekkor Mr. Dale azt javasolta: motozzuk meg egymást. Pi­rulva bár, de megejtettük a motozást. A függő azonban nem került elő. Most önön a sor, mi rendelkezésére ál­lunk. — Hány főből áll a sze­mélyzet? — Jelenleg csak hárman vannak: az inas, a szakácsnő és egy konylhalány. — Köszönöm. Minden ada­tot feljegyeztem az agyam­ban. Most arra kérem önöket, hogy vonuljanak át a másik szobába. Gondolkodnom kell. Ha szükségem lesz valakire, szólok. Amikormiridenki kiment a szobából, Hobson az asztalhoz lépett és nagyot húzott a brandys üvegből, majd a kandalló elé telepedve gon­dolataiba mélyedt. Sajnos, semmi sem jutott az eszébe. A nyomozást mindenesetre megindította és a vallomá­sokból érdekes dolgok derül­tek ki. A lord elmondotta, hogy Mr. Dale rendezetlen anyagi körülmények között él, több üzleti vállalkozásba belebukott, a menyasszonya pedig egy nagy erkölcsbot­rány hősnője volt. Mr. Dale elmondotta a lordról, hogy néhány nappal ezelőtt vagyo­nokat veszített kártyán és ruletten. Mr. Seymour be­vallotta, hogy a felesége nem a felesége, és elárulta azt is, hogy az asszonyka kleptomá- niás. Az asszonyka . viszont lezte le: fiatalabb korában pénzt hámisított. A konyha- lányról csak az derült ki, hogy szabad idejében egy call-girl hálózathoz tartozik. Az ügy egyre bonyolultabb lett. Ki lophatta el Cleopatra fülbevalóit? És az, aki ellop­ta, hova rejtette el? Átkutat­ta az összes szobákat: ered­ménytelenül. A könyvtárban hasznosain elidőzött: imádta a könyveket, különösen a köl- csön'könyveket. El is hatá­rozta, hogy néhányat kölcsön­kér a lordtól. Hirtelen meg­akadt a tekintete egy köte­ten, amelynek nem tudta el­olvasni a címét, mert fordít­va tették be a polcra. Hobson rendszerető ember volt: ki­húzta a könyvet, megfordítot­ta és visszacsúsztatta. Köz­ben elolvasta a címét: „Egyip­tomi régészet”. Biztosan ér­dekes lehet, mondta magában, aztán tovább nézelődött. Né- ' hány perc múlva azonban visszament az egyiptomi ré­gészetről szóló könyvhöz. „Várjunk csak! Hogy is van ez? Egyiptom, régészet, Cleo­patra... Ez gyanús!... Miért volt fordítva betéve? S miért pont ez a könyv volt fordítva betéve?... Nagyon gyanús!” Izgatottan, remegő kézzel húzta ki a kötetet, és beku- kuoskált a polcra... A könyv- szekrény hátsó falán egy gombot fedezett fel... Kíván­csian megnyomta a gombot, abban a pillanatban a polc — könyvestől — megmozdult, kifordult, és egy falba vájt piciny üreg tárult Hobson szeme elé, amelyben ott he­vert Cleopatra fülbevalója. * Mind a két darab. A detektív diadalmasan felüvöltött. Az üvöltözésre mindenki be­rohant, — Tudtam! Tudtam, hogy ön meg fogja találni!... Kö­szönöm — hálálkodott a lord, és kikapta Hobson kezéből a függőket. — Ó, szóra sem érdemes. Logika, asszociáció, intuíció. Ennyi az egész. Most egy kis türelmet kérek, és nemsokára a tolvajt is tálalom önöknek. — A tolvaj én vagyok — szólalt meg váratlanul Sey­mour, az unokaöccs. — Ne haragudj rám, bácsikám, az ékszert én loptam el. Nagyon kellett a pénz. A rejtekhely­re véletlenül jöttem rá, még gyermekkoromban, amikor a könyvtárban játszottam... — De hogy került a fülbe­való az ebédlőből a könyv­tárba? — kérdezte Hobson. — James, az inas és a konyhalány segített nékem. A konyhalány kapcsolta ki a villanyt, én a sötétben ellop­tam az ékszert és James ke­zébe csúsztattam, akit te, bá­csikám, kiküldtél gyertyá­kért... A gyertyák a könyvtár­ban voltak... Nagyon kérlek, bocsáss meg nekem... * Két hét múlva Hobson, a ________mesterdetektív le­velet kapott: „Kedves Mr.. Hobson! Kö­szönöm, hogy segített nekünk ellopni Cleopatra fülbevaló­ját. Az ön segítsége nélkül sohasem találtuk volna meg, de Hobson minden rejtélyt megold, Hobson előtt nincs Utóik. Az igazi lord jelenleg Amerikában tartózkodik, és valószínűleg rossz néven fog­ja venni, hogy ön közremű­ködött üzleti vállalkozásunk­ban. A vendégek és a sze­mélyzet brancs'beliek, mind­nyájan a Fekete Pók banda tagjai, amelynek van szeren­csém a főnöke lenni. Ugye egészen jól játszottuk a sze­repünket? Szívélyesen üdvöz­li: A Fekete Pók. Utóirat: ön száz font jutalmat kapott tő­lünk. Legyen nyugodt: a csekk sem valódi.” MIKES GYÖRGY Egy iparvidék gyöngyszeme Észak-Morvaonszágban, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság egyik legfontosabb iparvidékén van Stramberk. Ez a városka immár több, mint hatszáz esztendős, s méltán nyerte el a morva iparvidék gyöngyszeme elne­vezést. A település ugyanis mind a mai napig megőrizte ősi városközpontjának erede­ti báját, a középkori város történelmi-épitészeti szépsé­gét. A köztársaság kormányá­nak gondoskodását jelzi, hogy 1969-ben Stramberket műemlék várossá nyilvánítot­ták. A városi műemlékvédel­mi költségvetésben most az első helyre a fából épült ne­gyed megőrzése került. Itt ugyanis más helységektől el­térően a fából ácsolt épületek szorították ki a kőházakat. A sajátos építési stílust a vá­rosba menekült hegyilakók honosították meg a XVIII. században. A kőből épült házsorok közé illeszkednek a népi stílusú, ácsolt épületek. Fából épült házsorok Stramberkben, Morvaország gyön­gyében.

Next

/
Thumbnails
Contents