Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

2 ^PÚJSÁG 1977. május 8. EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN HÉTFŐ: Az Egyesült Államok elnöke szo­ciális programot hirdetett az országnak, két­millió új munkahelyet ígérve a munkanél­külieknek. — Beiktatták Nyugat-Berlin új kormányzó polgármesterét, Dietrich Stab­bet. KEDD: Vietnámi—amerikai tárgyalások kezdődtek Párizsban a két ország viszonyá­nak rendezéséről. — Hivatalosan bejelentet­ték, hogy Mondale amerikai alelnök Bécs- ben találkozik Vorster dél-afrikai fajvédő miniszterelnökkel. SZERDA: Szovjet—egyiptomi legmaga­sabb szintű tárgyalások kezdődtek Moszk­vában. — A Palesztinái Felszalbádítási Szer­vezet és az Izraeli Kommunista Párt kép­viselői befejezték Prágában első hivatalos találkozójukat. CSÜTÖRTÖK: Észak-Irországban össze­omlott a szélsőséges protestáns reakciósok által meghirdetett politikai sztrájk. — Az Olasz Kommunista Párt elnöke és főtitkára Rómában találkozott a kereszténydemokra­ta párt elnökével és főtitkárával. PÉNTEK: Varsóban több mint ezer kül­dött részvételével megkezdődött a béke- építők világközgyűlése. SZOMBAT: Londonban megnyílt a ve­zető tőkés országok állam-, illetve kormány­főinek világgazdasági kérdésekkel foglal­kozó kétnapos értekezlete. A HÉT HÁROM KÉRDÉSE Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt elnöke és Enrico Berlinguer, a párt főtitká­ra csütörtökön Rómában találkozott Moro kereszténydemokrata pártelnökkel és Zac- cagnini. főtitkárral. Harminc év óta most első ízben tárgyalt egymással a két nagy párt a kormány programjáról és tevékeny­ségéről hivatalosan. Milyen esélyei vannak e tárgyalások sikeres kimenetelének? Carter amerikai elnök a nyugati gazda­sági csúcs színhelyére, Londonba érkezett. Az elnököt Callaghan brit miniszterelnök fogadta. (Képtávírónkon érkezett.) ZaireJban a hét eleje óta nemcsak ma­rokkói katonák, hanem egyiptomi pilóták is harcolnak Mobutu rezsimének védelmé­ben a sihábai felkelők ellen. A nyugati nagyhatalmak szállítják Mobutunak a kato­nai segélyt is. Mi készteti a vezető tőkés or­szágokat egységes akcióra és miért veszik igénybe egyes arab országok „szolgála­tait” is? Carter első külföldi útja elnöki minőségé­ben Londonba vezet, ahol e hét végén tőkés gazdasági csúcsértekezléten vesz részt, jövő héten pedig ugyanott NATO-ülésen. Milyen célokkal és milyen esélyekkel érkezett az elnök európai szövetségesei körébe? KOMMUNISTÁK AZ OLASZ KORMÁNYBAN? Itáliában hónapok óta tanúi vagyunk an­nak a nem éppen tipikus jelenségnek, hogy egy polgári kormány úgy tartja kézben az ország irányítását, hogy minden érdemi lé­pése előtt konzultál a kommunista párttal, mert ha ezt nem teszi, akkor a parlamenti, de még inkább az általános politikai erő­viszonyok balra tolódása miatt megbukna. Ennek az éremnek a másik oldalén körül­belül az látható, hogy a munkásosztály párt­ja közvetve felelősséget vállal a fennálló rendszerért, tekintélyét és befolyását köl­csönzi olyan kevésbé népszerű intézkedé­sekhez, amelyek az ország gazdásági hely­zetének a stabilizálását hivatottak előmoz­dítani. Az QKP ellenzékben van formáli­san, ám kormányzó pártként viselkedik ténylegesen. E különös átmeneti állapot bevezetését egyfelől az indokolta, hogy a kommunisták nélkül Olaszországot kormányozni már nem lehet. Másfelől a NATOJtag Itáliára a gaz­dasági nyomásig, valójában zsarolásig, ter­jedő nyomás nehezedett áz utóbbi hónapok­ban annak megakadályozása végett, hogy az OKP elfoglalhassa az őt megillető sze­repet a kormányban. Az Olasz Kommunista Párt álláspontja világos. Reálpolitikai kompromisszum volt az a döntés, hogy a további fejleményeket előlkészítendő, a párt belemegy a vázolt sze­reposztásba. De az OKP első perctől kezd­ve felelősséget és részvételt kér a tényleges kormányhatalomban amia programja alap­ján, melynek neve „történelmi kompro­misszum”. Ennek lényege pedig az, hogy a sajátos olasz helyzet, továbbá a Világpoliti­kai egyensúlyviszonyok nem teszik lehetővé baloldali többségnek az egyedüli kormány­zást, ha e többség csekély, tehát a nemzetet szakadás, a társadalmat polgárháború, az országot külső beavatkozás fenyegetné. Az elmúlt hónapok tapasztalatai összes­ségükben olyanok, hogy az OKP alapvető fordulatot tart szükségesnek, ami azt jelen­ti, hogy a kommunisták a keresztény- demokratákkal együtt óhajtanak kormányt alakítani. A csütörtöki tárgyalások az első állomást jelentik az efelé vezető úton. Az első találkozót Berlinguer hasznosnak és pozitívnak minősítette. Longo az Unitába írott cikkében pedig annak a véleményé­nek adott hangot e héten, hogy vagy sike­rül most túljutni minden, évtizedek folya­mán felhalmozódott akadályon, vagy a jobboldal veszedelmes támadása bontakoz­hat ki országszerte. EGYIPTOMI PILÓTÁK MOBUTU SZOLGÁLATAIBAN? Szadat elnök politikailag nagyon messzi­re ment el, amikor vasárnap Alexandriá­ban bejelentette, hétfőn pedig már meg is valósította szándékát és pilótákat, meg más kiszolgáló személyzetet küldött Zaire-ba, Mobutu korrupt rendszerének támogatásá­ra. Azt, hogy a slhabai felkelők kátonai esé­lyeit mennyire befolyásolja az egyiptomiak megjelenése a frontokon, nehéz megítélni. Az mindenesetre tény, hogy az egyiptomi légierő személyi állománya korábbi, az egyiptomi nemzetbiztonságot valóban érin­tő izraeli támadások idején sajnálatosan csekély harci értékűnek bizonyult. A politikai döntés azért vált ki világ­szerte meglőhet ősén heves reakciót, mert mutatja annak az útnak a kegyetlen logi­káját, amelyre az egyiptomi elnök akkor lépett, amikor ellenséges hangokat kezdett hallatni a Szovjetunióval szemben, Szadat eddig még semmit sem kapott országa helyzetének alapvető megjavításá­ra a nyugati hatalmaktól. Tőle viszont most olyan újabb előleget vettek, ami politikai­lag egy sorba süllyeszti kormányzatát azok­kal a rezsi'mekkel, amelyekről a világon csak mint amerikai csatlósokról beszélnek. Zaire-ban a nyugati hátaknak azt óhajta­nák a környező nemzeti felszabadító moz­galmaik (Rhodesiái, Namíbia, Dél-Afrika) tudomására hozni, hogy nyílt katonai in­tervencióra is készek, ha a dolgok nekik nem tetsző fordulatot vesznek. MIK A LONDONI REMÉNYEK? Szombat óta tárgyalóasztal körül ülnek a brit fővárosban az Egyesült Államok, Ka­nada-, Nagy-Brittannia, az NSZK, Francia- ország, Olaszország és Japán vezetői, hogy kísérletet tegyenek a tőkés világ alapvető gazdasági problémáinak az áttekintésére és szemügyre vegyék kölcsönösen elképzelé­seikét: összeegyeztethetőek-e ezek oly mó­don, hogy közös gazdasági stratégiát ala­kítsanak iki. A világpolitika úgynevezett alapvető kér­déseinek új washingtoni rangsorolása a fejlett tőkés országok egymás közötti viszo­nyának konszolidálását első helyre teszi, ezt követi a kapcsolatok tartós rendezése a harmadik világgal (az ő fogalmazásukban: a nyersanyagtermelőkkel.) S csak a harma­dik helyen szerepel a kelet—nyugati vi­szony fejlesztése. Azt, hogy Carter és Brze- zinski probléma-rangsorolása kiállja-e az idő próbáját, Nyugaton is sokan kétlik. Emiatt, noha a londoni napirenden a konjunkturális helyzet, nemzetközi pénz­ügyi intézkedések és hasonlók szerepelnek, nem lesz megkerülhető a nagy politikai elemzés sem. Feltelhető, h9gy e hét vége, majd a jövő kedden ugyancsak Londonban sorra kerülő NATO-tanácskozás után lát­hatóvá válik: módosítja-e Carter eddig mu­tatott külpolitikái stílusát, vagy kitart sok­féléi bírált vonalvezetése mellett. HAJDÚ JÁNOS A zaire-i elnök, hogy csapataiban fenn­tartsa a lelkesedést, Shaba tartományba érkezett. Képünkön; Mobutu (fején sisak­kal) megszemléli a műszaki alakulatok te­vékenységét. Megkezdődött a londoni csúcs London, Kis Csaba és László Balázs, az MTI tudó­sítói jelentik: Callaghan angol miniszter- elnök nyitotta meg szomba­ton délelőtt Londonban a ve­zető tőkés országok harma­dik gazdasági csúcstalálkozó­ját, amelyen az Egyesült Ál­lamok, Kanada, Japán, Nagy- Britannia, Franciaország, az NSZK és Olaszország vesz részt. A kétnapos csúcstalál­kozó elsősorban a gazdasági helyzet alapvető problémái­val foglalkozik, de sor kerül politikai természetű eszme­cserére is, mind a csúcstalál­kozó keretein belül, mind az azzal párhuzamosan folyó két- és többoldalú megbeszé­léseken is. Carter amerikai elnök a főbb témák között mindenekelőtt a munkanél­küliség és az infláció problé­máját jelölte meg előzetesen, hangsúlyozva, hogy tárgyalni kell az enerigaproblémákról is, beleértve a nukleáris ener­gia katonai célokra történő felhasználásának megakadá­lyozását. Ugyancsak fontos helyet kapott a Carter által előterjesztett programban a fejlett tőkés országok és a fejlődő államok viszonya, kü­lönös tekintettel a párizsi gazdasági tárgyalások soron következő fordulójára. A csúcsértekezlet nyitánya­ként pénteken este Callaghan kétórás díszvacsorát adott a résztvevők tiszteletére. Az asz­talnál egy hely üresen ma­radt: Giscard d’Estaing fran­cia elnök nem ment el, s tá­volmaradását politikai meg­figyelők több okkal is ma­gyarázták, mindenekelőtt az­zal, hogy tiltakozni kívánt az Európai Gazdasági Közösség bizottságának elnöke, az an­gol Roy Jenkins jelenléte el­len. A bizottság elnökét — a közös piaci kisebb államok követelésének eleget téve — korlátozott jogkörrel meghív­ták a tárgyalások egy részé­re, azonban csak azoknak a kérdéseknek megvitatásánál lehet jelen, amelyek közvet­lenül az EGK jogkörébe tar­toznak. Giscard haragjának másik oka sajtótudósítók sze­rint az, hogy nem értett egyet Carter elnöknek a nuk­leáris kérdésekben elfoglalt álláspontjával. LAPZÁRTA BEJRUT Dél-Libanonból Bejrútba érkezett utasok elmondot­ták, hogy szombaton az alig 4 kilométerre lévő izraeli ha­táron túlról csaknem fél órán át tüzérségi tüzet zú­dítottak Tajbe dél-libanoni falura. Hét személy megse­besült. A helységet a libanoni baloldali és a velük szövet­séges palesztinai erők ápri­lis elején foglalták vissza az Izrael támogatta jobboldali milicistáktól. 4 PRÁGA A szovjet népnek a fasiz­mus felett aratott győzelme és Csehszlovákia felszabadu­lásának 32. évfordulója al­kalmából Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság elnöke és Lubomir Strougal csehszlovák mi­niszterelnök üdvözlő táv­iratot intézett a szovjet ve­zetőkhöz. SOPRON Az idén tizedik alkalom­mal rendezték meg a balfi békemenetet, a béke és ba­rátsági hónap keretében. Mintegy 2000 soproni járási fiatal vett részt a szombati eseményen, amely a szovjet hősök nagycenki emlékművé­nek koszorúzásával vette kez­detét. A békemenet a balfi sport­pályáról indult. A menet élén fáklyákkal vonultak az ifjúgárdisták, az úttörők sor­fala között. A fiatalok a Szerb Antal-emlékműhöz vonultak, ahol megtartották a koszorú- zási ünnepséget. Magyar vezetők távirata Csehszlovákia nemzeti ünnepe alkalmából Dr Gustav Husak elvtársnak, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, Dr. Lubomir Strougal elvtársnak, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság kormánya elnökének Prága Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertaná­csa, valamint az egész magyar nép nevében elvtársi üdvöz­letünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri népeinek nemzeti ünnepük, Csehszlovákia felszabadulásának 32. év­fordulója alkalmából. A magyar nép őszinte rokonszenvvel és testvéri szolida­ritással kíséri a szomszédos Csehszlovák Szocialista Köztár­saság népeinek munkáját. Elismeréssel adózik eredményeik­nek, amelyeket kipróbált pártjuk vezetésével a politikai a gazdasági és a kulturális élet területén, a fejlett szocialista társadalom építésében elértek. Nagyra értékeljük azt a következetes harcot, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocialista közösség egységének erősítése, a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása, az enyhülés irányzatának védelme érdekében folytat, és amellyel jelentősen hozzájárul a szocializmusért, a társadalmi haladásért világméretekben folytatott küzdelem sikeréhez. őszinte örömünkre szolgál, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártjának kap­csolatai szüntelenül bővülnek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. A Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népei­nek testvéri barátsága és együttműködése töretlenül fejlődik, és egyaránt szolgálja országaink, népeink és az egész szocia­lista közösség érdekeit. Nemzeti ünnepük alkalmából kívánunk Önöknek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri népeinek újabb sikereket szocialista hazájuk további felvirágoztatásában, Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusa határo­zatainak valóra váltásában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. • Apró Antal, az országgyűlés elnöke Alois Indrának, a szövetségi gyűlés elnökének küldött üdvözlő táviratot. Ugyancsak táviraban üdvözölte az évforduló alkalmából testvérszervezetét a Hazafias Népfront, a SZOT és a KISZ. Május 9. - a győzelem napja Miért emlékeznek az oroszok a háborúra? AZOKNAK a külföldieknek, akik május 8—9-én vala­melyik szovjet városban tartózkodnak, mindenütt feltűnik a hatalmas ünneplő tömeg: az emberek 32 éve újra és újra át­élik azt a nagyszerű lelkes hangulatot, amely az egész népet magával ragadta 1945 májusában. Ez a nap — az elesettek­re való emlékezés, a háborús veteránok, az egykori front­harcosok iránti hála napja. Mégis, ha felteszik a kérdést: miért ünnepli az egész pr- szág harminckét év múlva is győzelmének napját?, nemcsak azt tudom, hogy én mit válaszolok rá, hanem azt is, amit valamennyi honfitársam válaszolna. Az oroszok azért nem tudják elfelejteni a Háborút, mert sok-sok ember egyéni sor­sa, az egész nép sorsa tükröződött benne. A fasizmus által ránk kényszerített háború a legsúlyosabb megpróbáltatás volt, amilyet valaha is átélt népünk. Mi fogtuk fel a fasiz­mus legnagyobb erejű csapását, viseltük vállainkon a hábo­rú legsúlyosabb terhét. Miért emlékezünk a háborúra? Mert ma is él mindnyá­junkban: a veszteségek okozta bánatban, a fiatalkori beteg­ségekben, a korai öregségben, a meg nem született gyerekek­ben, a megvalósulatlan reményekben. Rég helyreállítottuk mindazt, amit a háború lerombolt, mégis, ha megkérdik tőlem, mikor gyógyítjuk be véglegesen a háború ütötte sebeket, nem tudok válaszolni erre. Mint ahogy arra sem, hogy mit jelentett a második vi­lágháború a szovjet népnek? A háború mérhetetlen anyagi károkat okozott, és sebet ejtett a nép lelkén is. Sok millió egyedül maradt anyát, or- szágnyi megözvegyült menyasszonyt jelent. Egész nemzedé­ket, amelyet megfosztottak gyermek- és kamaszkorától. AZT IS EL KELL mondanom, hogy ez a háború mind­nyájunkban egy másik kitörölhetetlen, közös nyomot ha­gyott: a háború és az erőszak mérhetetlen gyűlöletét. Ezt nem tudják megérteni azok, akik még mindig kételkedve kérdik: „Az oroszok valóban nem akarnak háborút?” Annak, aki nem szenvedte végig a háborút, nem élte át a győzelmet úgy, mint mi, nyilván nehéz megérteni a békéhez való ra­gaszkodásunkat. Háborúgyűlöletünk hajtja szándékainkat és cselekedeteinket. Nem akarjuk, hogy a pusztítás ismét sok millió embert juttasson azon sorsra, ami 20 millió honfi­társunkat utolérte. VLAGYIMIR LOMEJKO

Next

/
Thumbnails
Contents