Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

‘.iv SzekEzárd 71ol pi­lisi Egyetemi Könyvit 1_ 1 Pécs teV.",ardcT'd V u 3. XXVII. évfolyam, 107. szám ÁRA: 1,— Ft Mai számunkból 1977. május 8., vasárnap TELJES ÜZEMBEN A LUCERNASZÁRÍTÓ (3. old.) VANNAK-E KISÜGYEK (3. old.) CLEOPATRA FÜLBEVALÓJA (4. old.) EGY ROMANTIKUS — LÓHÁTON (5. old.) TENGERPARTI LENINGRAD (4. old.) Elkezdik és... SOKFELEKÉPPEN folytathatjuk a címben álló fél­mondatot, már ámi a fogalmazást illeti. A lényeg, a szavak különbözősége ellenére, azonos. Elkezdik és — majd csak befejezik. A gyakorlottabb újságolvasó ebből rögtön sejti, mi következhet. Igen, a beruházások ma­kacs kísérője, a kivitelezési idő megnyúlása töprengé­sünk tárgya. Az az időtartam, amely — összehasonlító vizsgálatok szerint — másfélszeresen, kétszeresen ha­ladja meg a fejlett ipari országok átlagát. Az elgondol­koztató tény magyarázata sok ágra bomlik, az azonban bizonyos — ezt igazolták a különféle elemzések —, hogy az elsietett kezdésnek, a gyatra előkészítésnek megha­tározó szerepe van az eredetileg tervezett átadási határ­idők túllépésében. Meghökkentő adat a magunkfajta laikus számára: február végén több mint kilencezer építmény állt kivi­telezés alatt, s csupán az építőipari Vállalatoknál, azaz a szövetkezeteket, szövetkezeti közös vállalkozásokat nem véve figyelembe. Azt, hogy sokat építünk, fölfog­hatjuk a gazdasági fejlettség adott szintje velejárójának. Könnyen meglehet azonban, azért építünk túl lassan, mert sok mindent kívánunk egyszerre, egy időben tető alá hozni. S ha ehhez hiányoznak a megfelelő kivitelezői szervezetek, akkor érthetően elaprózódik az erő — em­ber és esZköz egyaránt —, valamennyi építményen dol­gozgatnak ugyan, de szervezetlenül, s ezért lassan, keveset. Könnyű legény könnyen ugrik, tartja a népi böl­csesség, s mintha csakis ilyenek buzgólkodnának egy- egy beruházás kezdetekor. Később azután mind nehe­zebbek lesznék ezek a „könnyű legények”, s azt is el­feledik, miként kell ugrani. Hazánkban minden három beruházásból kettő úgy készül el, hogy időben és költ­ségben többet emésztett fel a tervezettnél. Amit java részben a felületes előkészítés rovására írhatunk. Mert hiszen miféle előkészítő munka folyt ott, ahol építés, szerelés közben derülnék ki a baklövések. Az áttervezé­sekkel „természetesen” hónapok telnek el, a munka áll, jobb esetben látszatfeladatokkal piszmognak az emberek, a gépeket máshová irányítják... — egyetlen hi­bás lépés fölborítja a rendet. A félreértést elkerülve: a legutóbbi esztendőkben megnőtt azoknak a beruházásoknak a száma, amelye­ket határidőre, s a költségeket betartva — sőt, azokból megtakarítva — adtak át. Javulás tapasztalható tehát, áhogy valamelyest kedvezőbb a beruházási kiadások megtérülésének ideje is. Ennek tudatában sem tarthat­juk azonban egészségesnek, hogy tavaly, 1975-höz mér­ten, tízmilliárd forinttal növekedett az év utolsó napján kivitelezés alatt álló építmények költségvetési összege, s megközelítette a 77 milliárdöt. INDOKOLTAN került tehát bele az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1977. április 13-i üléséről kiadott köz­leménybe, hogy „fokozni kell erőfeszítéseinkét a gaz­daságos termelési szerkezet további fejlesztéséért, a be­ruházások tervszerű megvalósításáért”. Ez a két teendő ugyanis sokszorosan összefügg. A tervszerű beruházási munka nem öncél, hanem feltétele a program szerinti termékkibocsátásnak, a gazdasági élet zavartalan vér­keringésének. Idén, a népgazdasági terv szerint 164 milliárd forint költhető beruházásokra, s ennek az összegnek 49 szá­zalékát vállalati hatáskörben használhatják fel. Figye­lembe véve, hogy az építőipari vállalatok esztendőnként 16—18 ezer létesítményt adnak át, a szóban forgó pénz ésszerű kiadása nem is olyan egyszerű. Még bonyolul­tabb, ha az egyéb beruházási tevékenységet is — pl. technológiai szerelés, bel- és külföldi gépek megvásár­lása, időbeni szállíttátása — számításba vesszük. Minél sokrétűbb egy-egy feladat, annál nagyobb a jelentősége a fölkészülésnék, azaz annak, hogy még a kivitelezés megkezdése előtt fény derüljön a lehetséges buktatókra. Nemzetközi összéhásonlító adatok szerint a beruházások teljes kivitelezési idejének kétharmadát az előkészítésre fordítják, s egyharmad jut a tényleges megvalósításra. Hazánkban fordított a helyzet, s hozzátéve, amit már említettünk, hogy maga az időszükséglet is másfélsze­rese, kétszerese a nemzetközi átlagnak, képet alkotha­tunk az egészségtelen arányokról. Leegyszerűsítené a valóságot, ha azt állítanánk, hogy az érdekeltség hiánya játszik közre a vázolt jel­lemzők fennmaradásában. Az is, mert gyakorlatilag 1976-ig a beruházónak, a tervezőnek és a kivitelezőnek az érdekeltsége nem találkozott a gyors, a költségeket kritikával kezelő munkában. Ma valamennyire más a helyzet, de még — amint azt az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága is megállapította februári ülésén — sok a tennivaló. Az érdekeltség javításával párhuza­mosan azonban szigorítani szükséges a kellő előkészítés számonkérését, tökéletesíteni a munkaszervezést, gyor­sabb tempóban folytatni az építő- és szerelőipari válla­latok felszereltségének korszerűsítését VALÓJÁBAN ismert feladatokról van szó. De jó­részt csak szó van róluk, s késik a tett. Márpedig a cse­lekvésre mindenki jogosult, sőt — kötelezett. E kötele­zettség teljesítése híján az érintettek úgy járhatnak, mint az egyszeri ember, késve ült az asztalhoz, csont volt a vacsorája. LÁZÁR GÁBOR Bizottságokban folytatta munkáját a varsái világközgynlés A békeépítők világkonferenciáján Trautmann Rezső, a ma­gyar küldöttség vezetője köszöntötte a tanácskozás résztve­vőit. (Képtávírónkon érkezett). Varsó, Barabás János és Kovács Ferenc, az MTI tudó­sítói jelentik: A béke építőinek varsói vi­lágközgyűlése szombaton dél­előtt folytatta munkáját. Az első nap késő esti órákba nyúló plenáris tanácskozása után a közgyűlés szombaton bizottságokban folytatta a vitát. A bizottsági munkákat minden témában két személy irányítja, az elnök és a be­számoló előterjesztője. Vala­mennyi csoport munkájában részt vesznek a magyar kül­dötték is. A szombaton ülése­ző 8 bizottság a következő témákkal foglalkozott: a fegyverkezési verseny meg­állítása és a leszerelés, fejlő­dés, az új nemzetközi gazda­sági rend, az európai bizton­sági együttműködés, és a helsinki záróokmány világ­méretű hatása, béke és igaz­ságosság a Közel-Keleten, szolidaritás a nemzeti füg­getlenségért, a gyarmati rend­szer és az apartheid ellen küzdőkkel, az el nem kötele­zettség, mint a békéért és a Cedenbal elutazott Berlinből A mongol párt- és kor­mányküldöttség, amely Jumzsagijn Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága el­ső titkárának, a Mongol Nagy Népi Hural Elnöksége elnökének vezetésével ötna­pos hivatalos, baráti látoga­tást tett a Német Demokra­tikus Köztársaságban, szom­baton elutazott Berlinből. A schönefeldi repülőtéren Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK államtanácsa elnöké­vel az élén az NDK párt- és állami vezetői, s berliniek ezrei búcsúztatták a mongol delegációt. függetlenségért folytatott küzdelem tényezője, az em­beri jogok kérdései, küzde­lem a fasizmus és a neofasiz- mus ellen. A bizöttsági ülé­Szombaton a bolgár, a mongol és a román küldött­séggel együtt a magyar szak- szervezeti küldöttség is visz- szatért Tbilisziből Moszkvá­ba. A külföldi szakszerve­zeti küldöttségek a május elsejei ünnepségekre érkez­tek a szovjet fővárosba, azt követően pedig az egyes szovjet köztársaságokba lá­togattak el. Kiss Károly, a SZOT el­nöke, a magyar küldöttség vezetője a következőképpen foglalta össze az MTI moszk­vai tudósítójának a látoga­tás eredményeit: „Rendkívül kedvező be­nyomásokkal hagytuk el Grúzia földjét. Háromnapos ott-tartózkodásunk során al­kalmunk nyílt véleményt sek a késő esti órákig tartot­tak. Délután a küldöttségek egy része szolidaritási nagy­gyűléseken találkozott a var­sói nagyüzemek dolgozóival. cserélni a grúz szakszerve­zetek vezetőivel munkájuk tapasztalatairól, a szovjet szakszervezetek XVI. kong­resszusán hozott határoza­tokból adódó feladataikról. Ellátogattunk a Tbiliszi vil- lanymozdonygyárba és a varketili állami gazdaságba. Mindkét szocialista nagy­üzemben tapasztaltuk, hogy milyen lelkesedéssel, igazi kommunista haza- és mun­kaszeretettel készülnek a szovjet dolgozók a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának mél­tó megünneplésére. Külön szeretnénk köszönteni azért a forró vendégszeretetért, amellyel grúz barátaink mindenütt fogadtak bennün­ket. Koszorűzási ünnepség A fasizmus felett aratott győzelem 32. évfordulója, a béke- és barátsági hónap megnyitása alkalmából az Országos Béketanács koszo- rúzási ünnepségét rendezett szombaton a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. Ko­szorút helyeztek el az Orszá­gos Béketanács vezetői, a szovjet béköbizottság küldött­sége, a Hazafias Népfront budapesti és V. kerületi bi­zottsága és a Volán Tröszt képviselői. Dolgozó- és ta- nulótársáik nevében a meg­emlékezés virágait helyezték el az emlékművön a Csepel Vas- és Fémművek, az Ápri­lis 4. Gépipari Művek szocia­lista brigádjai, az V. kerületi iskolák KISZ-szervezetei, út­törőcsapatai. Az ünnepségen részt vett V. L. Muszatov, a Szovjetunió budapesti nagy­követségének tanácsosa. Kreisky Kairóban A szombati kairói sajtó szerint a közel-keleti válság és Szadat elnök legutóbbi nyugat-európai és egyesült államokbeli látogatása állt azoknak a megbeszéléseknek a homlokterében, amelyeket az egyiptomi államfő pénte­ken este folytatott Bruno Kreisky osztrák kancellárral. A két államférfi eszmecse­réje pénteken a kora esti órákban kezdődött, s még a munkavacsora után is tartott, amelyet az egyiptomi elnök adott osztrák vendége tiszte­letére. Kreisky Szadat elnökkel folytatott tárgyalása után új­ságíróknak nyilatkozott. Ha­tározottan állást foglalt amellett, hogy a felújí­tandó genfi közel-keleti bé­kekonferencián vegyenek részt a palesztinaiak, mert — mint mondotta — a paleszti­naiak nélkül e tárgyalások „terméketlenek” lennének. Az egyik újságírónak arra a kérdésére, szavai azt jelen­tik-e, hogy a PFSZ vegyen részt a tárgyalásokon, a kancellár azt válaszolta, a Palesztinái népre tartozik, hogy maga válassza meg kép­viselőit. A látogatásról és a tár­gyalásokról készült közös nyilatkozatot Erich Ho- necker és Jumzsagijn Ce­denbal írta alá. A nyilatko­zat hangsúlyozza, hogy az NDK—mongol megbeszélé­sek gyümölcsöző eredmé­nyekkel zárultak, s a barát­sági és együttműködési szer­ződés új szakaszt nyit a két ország viszonyában. A láto­gatás megerősítette, hogy az NDK és a Mongol Népköz- társaság álláspontja minden megtárgyalt kérdésben telje­sen azonos. Magyar-román tárgyalások Tordai Jenő és Ion Stoian külkereskedelmi miniszter- helyettesek vezetésével ma­gyar—román vegyes bizott­sági tárgyalásokat tartottak Budapesten május 5—7 kö­zött. A tárgyalásokon értékel­ték az 1976. évi forgalom ala­kulását, és áttekintették az Szekszárdi változások ‘ Az elmúlt húsz év döntő volt Szekszárd város fejlő­désében. Rengeteg régi házat, bontottak le és helyükön, no meg a hegyoldalak valamiko­ri szőlői helyén és máshol is, mint például a mostani Tar­tsay lakótelep helyén, melyen 1962-hen még nádas és vizes terület volt, épült fel az új megyeszékhely. A régi város­mag meghagyásával, illetve annak jól sikerült átalakítá­sával ki is érdemelte tavaly a város — Kecskeméttel együtt — a Hild-érmet. A változás megállíthatatlan, napjainkban is folyik, ezt a mellékelt kép is mutatja. 1977. évre előirányzott áru- szállítások helyzetét. A SZOT-küldöttség Grúziában Makett és valóság: a Széchenyi utca—Bezerédj utca sarkán

Next

/
Thumbnails
Contents