Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
1977. május 29. /tcxnaN, , , KÉPÚJSÁG 3 Új törvényerejű rendelet Cseppfolyósítják a levegőt A kisipari tevékenységről Oxigéngyár épül Danaföldváron ■ saknem 20 évvel ezelőtt szabályozták utol- iyp:: jára törvényerejű ren- delettel a kisiparosok tevékenységét. Az azóta végbement társadalmi, gazdasági fejlődéssel együttjáró változások tették indokolttá a kisiparosok működésének felülvizsgálatát, átfogó, egységes szabályozását. A kisipar a szocialista szektorral összehangoltan, azt kiegészítve, változatlanul fontos szerepet tölt be a lakosság ellátásában. Termelésének, illetve teljesítményének értéke 1976-ban megközelítette a 11 milliárd forintot. Különösen jelentős a kisipar szolgáltató tevékenysége, amely összteljesítményének 82 százalékát teszi ki. Ily módon az országban végzett összes lakossági szolgáltatásoknak 44 százalékát kisiparosok nyújtják. Néhány szakmában pedig kifejezetten meghatározó a kisipar szerepe, így például az építőipari javítások 58 százalékát, a hagyományos szolgáltatások (ruha-, cipő- stb. javítás) 64 százalékát végzi. A kisebb települések többségében a szolgáltatások csaknem teljes egészében a kisiparosokra hárulnak. Hazánkban jelenleg 56 000 főfoglalkozású, s további 28 000 munkaviszonyban álló, illetve nyugdíjas kisiparos tevékenykedik. A főfoglalkozásúak száma a kialakult munkaerőhelyzet következtében, s részben a kedvezőbb nyugdíjszabályok miatt, a korábbiakhoz képest csökkent, növekedett viszont a munkaviszonyban álló és a nyugdíjas kisiparosok aránya. E folyamat megváltoztatta a kisipar összetételét. A kisiparban - végbemenő változásokat és a szolgáltatások iránt megnövekedett igényeket, vagyis a kisiparral szemben támasztott követelményeket figyelembe véve kellett az ipargyakorlás fenntartásához és bővítéséhez megfelelő gazdasági és jogi feltételrendszert kialakítani. A most hozott'törvényerejű rendelet egyben egyszerűsíteni is kívánja a kisiparral kapcsolatos ügyintézést. A hatásköri és illetékességi szabályok megállapításánál az államigazgatási munka egyszerűsítése és az ügyintézés jobb feltételeinek kialakítása céljából általánossá teszi az elsőfokú iparhatóságok eljárását. Az új jogszabály kimondja, hogy kisipari tevékenységet a jövőben is csak hatósági engedéllyel — ipariogosít- vánnyal — lehet gyakorolni. Ennek egyik formája az iparigazolvány. amely az adott ipar körébe tartozó valamennyi tevékenységre, így az árutermelésre is jogosít. A másik forma a kisipari működési engedély, amelynek birtokában kizárólag javító, karbantartó vagy egyéb szolgáltató munkát lehet vállalni, végezni. Az új szabályozás — eltérően az eddigitől — lehetőséget ad az iparhatóság számára, hogy az új kérelmet ne csak a kiadható- ság szempontjából vizsgálja, hanem azáltal, hogy mérlegelik, iparigazolványt vagy működési engedélyt kaphat-e a kérelmező, egyben a kisiparos tevékenységének kereteit is meghatározzák. Ily módon tehát elsősorban a szolgáltatások ellátására kívánnak ösztönözni, nem csökkentve a reális társadalmi szükséglet kielégítését szolgáló kisipari árutermelés fenntartását. Lehetséges továbbá az is, hogy a kisiparos több szakma körébe tartozó „vegyes-javító” tevékenységet folytasson, elsősorban olyan ellátatlan területeken, ahol a szolgáltatási igények kielégítése még nem megfelelően biztosított. A rendelet szigorítja a szakmai követelményrendszert. Mind ez idáig ugyanis iparigazolványt azok kaphattak, akiknek mesterképesítésük volt, működési engedélyt pedig azok, akik legalább kétéves, a szakmába vágó gyakorlattal rendelkeztek. Azt viszont kevéssé vették figyelembe, hogy például a gyárban töltött két év alatt, milyen munkakörben dolgozott, és megszerezte-e a kellő gyakorlatot. Az új jogszabály a működési engedélyhez is megkívánja a szakképesítést, adott esetben — hí az az élet, egészség, testi épség védelme, illetőleg a munka bonyolultsága miatt szükségesnek bizonyul — a mesterfokozatot is. Mestervizsgához kötik ezután pédául a cukrász, elektroműszerész, villany-, rádió-, televízió- és gépjárműszerelő iparjogosítvány kiadását is. Fennmarad ugyanakkor az a szabály, hogy kiadható működési engedély szakképesítés nélkül is megfelelő gyakorlattal bíróknak, ám az rendkívül szűk körre, mindössze 13 meghatározott szakmai tevékenységre szorítkozik, mint például a fehérneműkészítő, címfestő, a késes és köszörűs. Azokban a szakmákban viszont, amelyek gyakorlását a jogszabály mestervizsgához köti, ez a magasabb szakmai képesítés, a működési engedélyhez is kell majd. A szakképesítés követelménye biztosítéka annak a közérdekű igénynek, hogy a jövőben a kisiparosok felkészültsége jobb, munkájuk színvonala magasabb legyen. Az új követelmény- rendszer természetszerűleg csak a jogszabály megjelenését követő iparkérelmek elbírálására vonatkozik, nem érinti a már kiadott iparigazolványok és működési engedélyek tulajdonosait. Egyértelműen fogalmazza meg az új jogszabály a munkaviszonyban álló, dolgozó ipari vagy mezőgazdasági szövetkezeti tag, illetve a nyugdíjasok kisipari működésének lehetőségeit. Míg ugyanis az állami vállalatoknál munkaviszonyban állókra 1964-ben már megjelent szabályozás, addig a szövetkezeti tagokra nézve ugyanez csak a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló jogszabályokban fordul elő, nyugdíjasokról pedig a kisipari jogszabályok nem is rendelkeztek, csupán a társadalombiztosítási szabályozás foglalkozik e témával. A társadalmi igényeknek megfelelően, most a kisipar működésének ily módon tovább bővíthető területét onnan látják el szakemberekkel, ahonnan a szolgáltatóipar még értő utánpótlást kaphat. A jogszabályozás során induló elv volt, hogy a kisiparosok tevékenységének elsősorban a saját munkán és a családtagok közreműködésén kell alapulnia. Ennek érdekében törekedtek a foglalkoztatási lehetőségek eddigieknél differenciáltabb kialakítására. Az új jogszabály egyebek mellett előírja, a kisiparos személyes munka- végzési kötelezettségét, s egyben megengedi, hogy meghatározott számú alkalmazottat, segítő családtagot és szakmunkástanulót foglalkoztasson, továbbá, hogy a munka egy részét más kisiparossal elvégeztesse. Szabályozza a kisiparosok együttműködését is; kisipari tevékenység közös elvégzésére szerződéssel polgári jogi társaságot hozhatnak létre. m jogszabálynak a kisipar n irányításával és igaz- gatásával foglalkozó fe- ÉJlri jezete kimondja, hogy a kisipar állami felügyeletét a könnyűipari miniszter, szakmai felügyeletét az ágazati miniszter gyakorolja, míg az iparigazgatási eljárásokat a tanácsok hatáskörébe utalja. A törvényerejű rendelet meghatározza a Kisiparosok Országos Szervezetének, mint a kisiparosok társadalmi, és érdekképviseleti szervének a feladatkörét is. Egyben kimondja, hogy a kisipar irányítását, igazgatását, illetve jogi szabályozását érintő minden kérdésben az állami szerveknek kérniök kell a KIOSZ véleményét, állásfoglalását. A törvényerejű rendelet 1977. július 1-én lép életbe. (MTI) A szociológia tudományának terjedésével, mint minden újnak, ennek is akadtak lelkes, de — finoman szólva — kevésbé felkészült (hívei. Olyanok, akik azt gondolták, hogy ha például néhány maguk szerkesztette kérdőívet kitöltetnek az arra kiszemelt emberekkel, majd összesítik a válaszokat, mindén más munkát helyettesítő csodaszer birtokába jutnak. Az eredmény nem is lehetett más, mint egy sor zavarba hozott, felbosszantott megkérdezett, feldolgozatlan, a legjobb esetben összesített, de semmire nem használható, vagy ami még rosszabb, félrevezető adat Volt rá példa, hogy egy túlbuzgó tisztviselő a feletteseinek készítendő jelentés objektivitását azzal próbálta alátámasztani, hogy kérdőíves „felmérést” végzett. Harmincezer embert érintő témában „megkérdezte” háromszáz Véleményét. Pontosan egy tucat kérdést tett fel, előregyártott válasz lehetőségével. Több napos kemény munka után megállapította, hogy az egészből csak a postának volt haszna, mert keresett a levelek továbbításán pár száz forintot, ő viszont nem tud kiigazodni a tizenkét kérdésre beérkezett válaszok harminckilenc féle variációján. -Mindez azért érdemel most szót, mert a fentihez kísértetiesen hasonlító kérdőíveket hordtak szét a múlt héten a postások a megyeszékhelyen, abból a fajtából, amit a szakemberek — a maguk szakmai zsargonjában — „vadstatisztikának” neveznek. A kérdőív feltehetően jószándékú szerkesztői — akik az adott esetben néhány száz ember véleményéből a város egészség- ügyi alapellátásának milyenségére, az alapellátásban dolgozók etikai magatartására, sőt szakmai (!) felkészültségére kíváncsiak — alighanem úgy járnak, mint a példabeli jelentéskészítő. A kérdések egy részéből ugyanis még csak az sem derül ki, hogy mire kíváncsi a kérdező, más esetben pedig — az előregyártóit válaszoktól eltérő vélemény is elképzelhető lenne. Az már csak megmosolyogni való naivitás, hogy arra illetékes, nagy tudású szakemberek által gyakran és rendszeresen ellenőrzött — szigorúan szakmai jellegű dolgot — laikus véleményének a kikérésével akarnak, mintegy felülvizsgáltatni. És még valami; hazánkban törvény — egészen pontosan az 1973. évi V. törvény — szabályozza a statisztikai adatszolgáltatást. Félreérthetetlenül lefekteti, hogy ki, kinek az engedélyével, milyen módon gyűjthet adatokat, mikor mire köteles választ adni a megkérdezett, és mire nem, illetve milyen célra, hogyan, ki által használhatók fél a válaszok. Ez törvény. Tehát nem csupán ismerni, de be is kell tartani! (f) DUNAFÖLDVAR mellett újabb gyártelep épül: oxigéngyárat létesít a már meglévő dissous gázgyár folytatásaként az Oxigén és Dissous Gázgyár Vállalat. A beruházás az idei év végére készül el, akkor kell átadni próbaüzemre. Nagy területen fekszik az új telep, az építészeti munka már jórészt befejeződött. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat valósította meg. Most a szerelés van folyamatban. Évente négymillió köbméter oxigén előállítására, illetve kiválasztására lesz alkalmas az üzem. Ez a szám a gáz halmazállapotú anyag mennyiségét jelenti. Maga a gyártás úgy történik, hogy cseppfolyós oxigént nyernek, ami természetesen sokkal kisebb térfogatú. Az oxigéngyártásnak több módja van, Dunaföldváron levegőből fqgják előállítani, azaz kiválasztani. Cseppfolyósítják a levegőt, és utána történik az oxigén és a nitrogén különválása, a megfelelő technológia segítségével. A cseppfolyósításhoz sűríteni kell a levegőt, 200 atmoszféra körüli nyomással. A sűrítés után csökkentik a nyomást, ezáltal lehűl az anyag, az oxigén cseppfolyósodási hőmérséklete (mínusz 183 Celsius fok) alá. így valósulhat meg a különválasztás, ugyanis a nitrogén akkor még gáz alakban van. Az úgynevezett szétválasztó oszlopokban folyamatosan érik el ezt a célt, nem az egész mennyiség különül el egyszerre, ami oda bejut. A cseppfolyós oxigént tartályokba vezetik az épület melletti térségen. Nem palackozzák, mert úgy sokkal több szállítóeszközre lenne szükség, mint így: tartálykocsikba fejtik az oxigént és a kocsik szállítják el az értékes anyagot a felhasználási körzetekben levő lefejtő, palacktöltő állomásokra, Pécsre, Szegedre, Szolnokra. Kisebb mennyiséget azonban Dunaföldváron is palackoznak majd. A cseppfolyós oxigént először elpárologtatják, majd nagy (120—130 atmoszféra) nyomáson töltik palackokba. A mellékterméket, a nitrogént is tudják hasznosítani, részben a helyszínen, a dissous gyárban a fejlesztő gépek szellőztetésére, mint semleges gázt. Az oxigéngyár gépeinek, berendezéseinek szerelését a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett szakemberek irányításával, velük közösen végzik a VEGYÉPSZE^t szakmunkásai. Négy NDK- beli szerelő tartózkodik Dunaföldváron mostanában, illetve riportfelvételünk alkalmával csak egyikükkel sikerült találkozni, Lutz Holmig- gal. Beszélgetésünk Balogh Sándor apparátkezelő tolmácsolásával valósult meg, ő kint is járt már, felesége német származású, onnan hozta magával. Megtudtuk, hogy a wurzeni gépgyár szerelőin kívül jönnek még ide Drezdából, Teltowból és Haliéból is, speciális munkák elvégzésére. A német szakemberek a fél világot bejárják ilyen jellegű munkákkal; készítenek oxigéngyártó berendezést — Lutz Hóimig tájékoztatása szerint — Lengyelországban, Romániában, Vietnamban, Algériában, Irakban, Egyiptomban stb. Hazánkban a dunaföldvári üzemnél nagyobb is ‘épült már, de erre is szükség van, alig várják elkészülését. Az oxigént az ipar sem nélkülözheti. (gemenci) Fotó: Gottvald Az alkatrészgyártó gépműhely, mellette a trafó és az egyik szolgálati lakás. A gépterem épülete a tartályokkal. Részlet a gépteremből. Itt cseppfolyósítanak.
