Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-27 / 123. szám

1977. május 27. Képújság 3 Szokás manapság a kis­állattenyésztés megújhodá­sáról és konjunktúrájáról beszélni. Ez így igaz. A nyúl például — a szó korszerű értelmében — csak­nem új üzemág nálunk, de már most évi 30—35 millió dollárt hoz az országnak, je­lenleg többet, mint a nagy A kisállattenyésztőnek per­sze nem kell okvetlenül va­lami újat kezdeni Hálás, ki­tűnő háztáji foglalkozás mindmáig a baromfitenyész­tés. És azt se felejtsük el, hogy a „kisállattenyésztőnek” nem feltétlenül kis állatokkal kell foglalkoznia. A ház kö­rüli sertéshizlalás és tejter­melés változatlanul nélkülöz­hetetlen tevékenység a nép­gazdaság számára. E termé­keket előállító kistenyésztők- nek bizonyosan nem kell a közeljövőben értékesítési ne­hézségektől tartaniok. Megújhodásról, konjunktú­ráról beszélünk tehát, és jog­gal. Mindenkit biztatni sze­retnénk, aki kedvet érez ah­hoz, hogy ebben a tevékeny­ségi körben tegyen szert tisz­tességes mellékjövedelemre. Nem szedetnénk azonban, ha szaporodna a csalódott embe­rek száma. Mert ilyenek is vannak. Akik hebehurgyán kaptak bele ebbe a .tevékeny­hagyományokkal rendelkező juhászat. Sokan azt jósolják, hogy a nyúl karrierje után a húsgalamb következik majd. Valóban, nemcsak azoknak hoz nagy hasznot, akik a kon­junktúrát idejében megszima­tolva ráálltak a tenyészanyag előállítására. Bárki kaphat egy kiló galambért 95 Ft-ot, ami nem megvetendő bevé­tel. ségbe és azt érzékeny veszte­séggel fejezték be. Először is, a kisállattenyész­tés: szakma. Nem ördöngős mesterség, de fogásait, szak­mai tudnivalóit meg kell és meg lehei- tanulni, begyako­rolni. Egyre jobb szakköny- vek jelennek meg, az ágazat­nak ma már rendszeres havi folyóirata van, a „Kisállat­tenyésztők Lapja”. A szak­mához szükséges ismeretek többsége ezekből elsajátítha­tó, csakhogy akkor a „tanuló­pénzt” a magányos kisterme­lőnek saját magának kell megfizetnie. Ha a tűréshatá­ron belül akar maradni, ak­kor az a helyes, ha részt vesz egy szaktanfolyamon, ahol kérdezni is lehet; ha be­lép egy szakcsoportba; vagy legalább összebarátkozik né­hány régebbi tenyésztővel, akik figyelmeztetik a bukta­tókra, segítenek átjutni az el- *ső nehézségeken. nak nem lehet eladni, ezek exportcikkek. Csak ott érde­mes tehát tenyészteni, ahol a közelben van hivatásos fel­vásárló. sőt a legjobb belépni egy működő szakcsoportba. A libamáj nagyon jó üzlet, de ez a tevékenység még kis csoportokban sem űzhető. Van az országban néhány körzet, ahol a termelőszövet­kezet előállítja a sovány li­bát, kiadja a kisvállalkozók­nak, akik tömnek, és gon­doskodik takarmányról is. Csak ezeken a helyeken van megfelelő szakmai háttér és komolyabb értékesítési lehe­tőség. Tojástermelésben éppen az ellenkezőjét lehet tanácsolni. Ahol a nagyüzemek komoly farmokat tartanak fenn, ahol sok kistermelő működik, ott a kezdőnek sok babér nem te­Eddig a kistenyésztőket „okítottuk” azért, hogy a ta­nulópénz megfizetését köny- nyítsük. Van azonban ezen a területen másnak is tenniva­lója. Hajdanán Magyarorszá­gon még egy jobb szatócs­nál is meg lehetett kapni azokat a felszerelési cikke­ket, amelyek a hagyományos, egyszerű állattenyésztéshez szükségesek voltak. Most az állatneveléshez szükséges ha­gyományos iparcikkek — mint a szecskavágó, répasze­letelő, sőt egyszerű patkó­szeg — szinte egyáltalán nem kaphatók. A korszerű állattartáshoz szükséges iparcikkekkel más a helyzet. Ezeket gyártják. A tatabányai DELTA Ipari Ter­rem. Viszont, „szűz terüle­ten”, ahol kevés a baromfi- farm, sokkal biztosabb az ér­tékesítés. Ilyen helyeken még kórházak, kereskedelmi egy­ségek is szívesen kötnek szer­ződést a kistermelővel, hogy naponta friss tojáshoz jussa­nak. A juhászat egyedi eset. A juhtúrónak. gomolyának nagy keletje van a piacon, mégpedig minél távolabb van a termelő körzetektől, annál nagyobb. Sertéssel tu­lajdonképpen mindenütt ér­demes és lehet foglalkozni Végül a tej. Tehenet tarta­ni mindenütt megéri, ha más nem, a szomszédok megve­szik a tejet. De ott a legke­vesebb a gond, ahol a tsz se­gíti ezt a tevékenységet, ad takarmányt; s ahol a tejbe­gyűjtő hely nincsen messze. melőszövetkezet fő profiljá­nak választotta, évenként százmillió forintos értékben gyártja a nyúl- és baromfi- tenyésztés modern ketreceit, az önetetőket, önitatókat, stb. Mégis nagyon nehezen lehet kapni. Mégpedig azért, mert az országban nem akad ke­reskedelmi vállalkozás, amely ezeket a termékeket hajlan­dó volna átvenni, illetve rak­tározni, árusítani. Aki szeret­ne egy valóban jó nyúlket- rechez jutni, annak ezért Ta­tabányára kell utaznia és ott megrendelnie. Van tehát le­hetősége és feladata nemcsak a tenyésztőknek, hanem esz­közeik előállítóinak, forgal­mazóinak is. FÖLDEÁKI BÉLA Hol, miben van fantázia ? Nyulat, galambot például nyészteni. Ezeket az állatokat egyedül nem érdemes te- ugyanis piacon, magánosok­Aki kedvet érez» csinálja Másnak is van tennivalója Bentonit Kurdon Az öreg Illés, a kutya, meg a bánya Sári, pardon, Sárika, túl­kiabálja a két traktort. Pedig igencsak erőlködnek a gépek, hiszen legalább huszonnyolc méter mélységben túrják az agyagot. Sziszifuszi munka. Az a feladat, hogy a bento- nitot előhozzák a föld gyom­rából, huszonnyolc méter mélységből és elküld j ék Romhányba a cserépgyárba. Ezért több ezer köbméter föl­det kell állandóan mozgás­ban tartani. Kijön a Talaj­erőtől — a bányatulaj donos- bányaműveltető cégtől — a szakember és kijelöli a tere­pet: ötven—száz négyzetölnyi területet, s az a tennivalója a két traktorosnak, hogy el­túrja a bentonitrétegről a föl­det. A föld ilyenkor vándor­útra kél: a két dózerlap előtt gyűrődik-tömörödik-mozog és vándorol ki a tetőre, harminc méternél is magasabbra. A levegőváltozás nem sokáig adatik meg a mélyből nap­fényre jutott földnek, mert jönnek a baggerek, Tátra te­hergépkocsik és napok alatt elhordják a szürke színű agyagot. Akkor újfent mun­kába áll a két százas és a napfényre túrt földet leviszik a mélyre... Üjra jön a Ta­lajerő szakembere, megmond­ja, hogy most honnan moz­gassák a földet, hova vigyék, hogy fölszabaduljon a ben­tonit Ha fölszabadult és el­vitték a szürke agyagot, is­mét temetés, aztán föltárás. Sziszifuszi munka. Tavaly ötvenezer köbmé­ter földet mozgattak meg hét és fél—nyolcezer köbméter különleges agyagért, a ben- tonitért. Idén eddig 35 ezer köbméter a teljesítmény, az eredmény pedig valamivel több, mint kétezer köbméter bentonit. A finomkerámia­gyártáshoz, Romhányban nél­külözhetetlen a kurdi agyag. * Kétszáz lóerő, meg egy ku­tya morgása hallatszik a gö­dörből. A mélység nem ijesz­tő. A hang sem, csak a Sárié, a Sárika kutyáé, amely fel- trappol, rúgja a földet, ugrik felénk, no nem erőszakosan, falusi módon, hanem úgy, mint az úri kutyák: körül- vakogja az érkezőt, aztán csóválja a farkát. A barát- kozás megtörtént. Vezet a kutya az emberekhez: Illés Ferenc és Szíjártó Imre trak­torosokhoz. Azaz bányászok­hoz. Illés Ferenc állítja meg először gépét, komótosan ki­száll. fáradtan húzza a lábát, nyújtja felénk nagy erős ke­zét: — Illés Ferenc vagyok, az öreg, mert a fiam is Ferenc és ő is a cégnél van, éppen Szálka térségében a Lajvér patakot rendezi a gépével. Kollégám az Imre. a Szíjártó. Itt túrjuk a földet, van, ami­kor egy tételt ötször is átvi­szünk, ide, meg oda, mire azt mondja Bacsó István műve­zetőnk, hogy jó, menjünk, kezdjünk másutt bányászni. Szíjártó' Imre traktoros­bányász figyeli az „öreg” Il­lést, ahol szükséges, közbe­bólint, majd kiegészít: — Most, ott lent — mutat a mélybe — kőpadkába akad­tam Forog-morog a gép, fél­óra is eltelik, mire jó fogás­hoz jutok, aztán nyomom föl a témát, onnan meg viszi a kollégám a tetőre. Megoszt­juk a feladatot. Nem esik szóba, hogy mi­lyen érzés egész nap a mély­ben, fönt a magasban a gép­ben ülni s egymásra figyelve tolni, meg tolni a földet, na­ponta, hetenként, két év óta. Ki tudja, mire gondol Illés Ferenc, vagy Szíjártó Imre, hiszen erről nem illik kér­dezni, már csak azért sem, mert a bányaművelésen lát­szik, hogy a munkán jár az eszük. Szép a bánya ... A szállás felé indulok. Sári kutya, a kísérőm, a bódé előtt odaáll az etetőhöz, hazulról kimustrált lábas, benne tejfölös bableves ma­radéka. A bódéban rend, tisz­taság, a ceglédiben friss for­rásvíz, a kányhában ég az olaj. vizet melegít a műszak­végi mosdáshoz. A lakókocsi alatt kosár, benne ugyancsak hazulról elmenekített zsák — a Sárinak is kell a jó hely. Ámbár . Illés Ferenc azt mondja, hogy amikor este a bódé mellé állnak a gépekkel, a Sári a traktorok körül sze­ret tartózkodni. S reggel, ami­kor jönnek az öreg Moszk­Illés Ferenc, a szóvivő és Szíjártó Imre traktoros­bányászok viccsal — naponta ezzel jár­nak a munkahelyre —, a Sári fent ül a traktor hűtőjén, őr­zi a munkahelyet, meg a bá­nyát. Sáros csizma, köpeny, szakadt acélsodrony, üzem­anyag hordókban, meg lajt- ban. A gépeket innen nem látni, hiszen a mélyben dol­goznak. hangjuk is alig ér ide. Pedig kétszáz lóerő, meg két embererő küzd-dolgozik a mélyben, Tolna megye egyet­len bányájában. Sári kutya akkor vetődött a bányász­traktorosokhoz, amikor meg­nyitották a bányát, azóta tartozék, mint valamikor a bányaló. * Bentonit: pelites, üledékes kőzet, főleg a montmorillonit nevű agyagásványból áll... Számos ipari alkalmazása van. ... Hazánkban a Mátrá­ban és a tokaji hegységben bányásszák viszonylag nagy mennyiségben, egy részét ki­vitelre. Egészítsük ki gyor­san az Üj Magyar Lexikont: bentonitot a Tolna megyei Kurd községben is bányász­nak, nem kivitelre, hanem a romhányi cserépgyárnak. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly. Az aranyérmesek A május elsejei felvonu­lásban kicsúcsosodó ünnep­ség- és rendezvénysorozat a szekszárdi DÉDÁSZ-kiren- deltség egyik brigádjának életében kiemelkedő ese­ményt hozott. A szerelési osz­tály ifjúsági szocialista bri­gádja megkapta az aranyér­met, s ezzel a vállalat szo­cialista brigádjai között első­ként lépett a legmagasabb lépcsőfokra a szocialista munkaversenyben. Mintegy a fentieket igye­kezett példázni, hogy a bri­gád egy tagja: Endrődi László, aki negyedszázada itt volt ipari tanuló, mostanra munkavezető, ott áll a má­jus elsejei dísztribünön a megye és a város vezetői, a munka kiválóságai között — most már mint a Munka Ér­demrend bronz fokozatának tulajdonosa. A brigád adataival Vág Mátyás vezető ismertet meg: — Taglétszámunk tizen­négy. Ebből három fizikai munkás, tíz műszaki, egy adminisztratív dolgozó, öten vagyunk párttagok, öt KISZ- tagunk van, s mindannyian szervezett dolgozók vagyunk. Eddig három ízben nyertük el a bronz fokozatot kétszer az ezüstöt, s most ezt tetőz­te be az aranyjelvény. Egy brigád munkájának értékelésére legmegbízhatóbb mérce, mennyiben felel meg a hármas jelszó követelmé­nyeinek. Vág Mátyást arra kértük, hogy csak a legjelen­tősebb dolgokról szóljon. így nem teljes a kép, hanem az itt következő néhány mondat is érzékelteti: nem méltatlan helyre került az aranyjel­vény. — Annak idején azt vállal­tuk, hogy éves hálózatszere­lési tervünket 107 százalékra teljesítjük. A tavalyi tényle­ges teljesítés 124 százalék volt. Valamennyi üzemigaz­gatóság között a legmaga­sabb. Ez pénzben kifejezve annyit jelent, hogy éves ár­bevételi tervünket hétmillió forinttal teljesítettük túl. Mindez elsősorban a ter­melékenység növelésének, a jobb üzem- és munkaszerve­zésnek, valamint a takaré­kosságnak köszönhető. — Újszerű feladat volt az atomerőmű-építkezés Paks— Kalocsa közötti 120 kV-os távvezetékének alapozási és oszlopszerelési munkája. A kitűzött határidőnél egy hó­nappal korábban végeztünk. Köszönetét és elismerést kap­tunk érte. A társadalmi munka szo­rosan hozzátartozik a brigád életéhez. — Kommunista műszakot szerveztünk. A sötétvölgyi úttörőtábor villamosításához hatvanezer forint értékű tár­sadalmi munkával járultunk hozzá. Az üzem területén szociális létesítmény meg­valósításában működtünk közre. A mórágy—alsónánai vasúti megállóhely villamo­sítását is mi végeztük el. Az természetes, hogy az aranyjelvényes brigád tagjai szakmailag állandóan képzik magukat, most csak a politi­kai képzésre utalunk. — Egy fő esti egyetemi szakosítót végzett, egy tagunk most tanul a hároméves ta­gozaton, egy fő KISZ-titkári tanfolyamon vett részt, a bel- és külpolitikai fórumo­kon valamennyien rendsze­resen ott vagyunk. De —no­ha ez nem politikai képzés, az érdekesség kedvéért említem — még nyelvtanfolyamra já­ró tagunk is van. Az termé­szetes, hogy a brigád tagjai segítik a vállalat bármely dolgozóját, hogy elvégezze az általános iskolát. És többe­ket segítettek abban, hogy eredményes szakmunkásvizs­gát tegyenek. És fejezzük be a brigád is­mertetését a következőkkel: tagjai között található nép­frontelnökségi tag, úttörőta­nácstag, MEE (elektrotechni­kai egyesület) -elnökségi tag, üzemi KISZ-titkár, szb- tag, kitüntetett véradó, ki­váló dolgozó nem is egy. Legutóbb Mutzhausz Márton kapta meg a büszke címet. Valahol a felsoroltakban lelhető meg az aranyjelvény titka. L. Gy. A dolgozók kétharmada... A Szekszárdi Állami Gazdaságban értékelték a szo­cialista brigádmozgalom helyzetét. A gazdaságban régi , hagyományai vannak a szocialista brigádmozgalomnak. ^ Évről évre emelkedik a brigádok tevékenységének szín­vonala. Idén a gazdaság dolgozóinak — 43 brigád, mintegy 827 fő — több mint kétharmada csatlakozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított ne­mes vetélkedéshez. Vállalták a szocialista brigádok, hogy a termelést növelő tevékenységből négymillió­hatszázezer forint, anyagmegtakarítás címén hatszázezer forinttal, a társadalmi munka területén kétszázezer fo­rinttal termelnek többet, mint az előző esztendőben, örvendetes, hogy a brigádokban jelentős a nők (226 fő) és a fiatalok (276 fő) aránya. __ Tanó Nándor Kisállattenyésztők nagy lehetőségei Bemutatkozik a DÉ.DÁSZ aranyérmes brigádja Kétszáz lóerő a bányában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents