Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-21 / 118. szám
1977. május 21. ^PÚJSÁG 3 Mit mond a próbamester? ^: i ugi szólásmondás, hogy ' .íz élet a legnagyobb j próbámester. így került sor arra, hogy a párthatározatok, kormány- döntések, szakszervezeti direktívák ösztönzése mellett, ötven vállalatot az üzemi demokrácia új fórumainak kísérleti helyeiként jelöltek ki: vizsgázzanak ezek a fórumok a legelevenebb gyakorlatban. Ha nem tűnne fontoskodásnak, azt kellene mondani, hogy valóságos tudományos kísérlet kezdődött el, a Munkaügyi Minisztérium, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa megfigyelő-, tapasztalatszerző- és értékelőhálózatot épített ki. Az üzemi demokrácia két új fórumrendszere vizsgázott 1975 őszétől. A kijelölt kísérleti vállalatok felénél munkásgyűléseken munkáskül- dötteket választottak, a gyár nagyságától függően 60—120 közötti létszámmal. Ök vitatták meg rendszeres üléseiken a vállalati élet legfontosabb kérdéseit és a dolgozótársak véleményének birtokában tették meg javaslataikat. A kísérleti üzemek másik felében a szakszervezeti bizalmiakat, főbizalmiakat hívták össze ugyanilyen rendszerességgel vélemény- cserére. Több mint egy esztendő után a szakszervezetek és a Munkaügyi Minisztérium előterjesztésben adott számot a kormány és a SZOT Elnöksége előtt a tapasztalatokról. Döntés született: most már fejeződjék be a kísérlet, a jó tapasztalatok általánosítására van szükség annak érdekében, hogy egyre elevenebb és szélesebb körű, nagyobb mélységű legyen az üzemi demokrácia hazánkban. A két kísérleti fórum működésének tapasztalatait összevetve arra a következtetésre lehetett jutni, hogy hasznosabb, élőbb a szak- szervezeti bizalmiak tanácskozása. Mindenekelőtt azért, mert ez nem is egészen új megoldás: nagy tradíciója van a magyar munkásmozgalomban a különbő formákban és hatáskörrel működtetett szak- szervezeti bizalmiak tanácskozásának, vagyis ez a testületi tevékenység tulajdonképpen már létező demokratikus fórum. A bizalmiak hivatásuknál fogva szoros kapcsolatot tartanak a dolgozókkal, velük együtt élnek, dolgoznak, örülnek és bosz- szankodnak. Különösen azóta eleven ez az élet, amióta törvényileg garantált jogokkal ruházta fel a bizalmiakat a kormány. Hivatkozzunk talán az egyik legnagyobb és hagyományairól is leghíresebb üzem, a Csepel Vas- és Fémművek tapasztalataira. Itt éppen a hagyományos és ugyanakkor megújított szak- szervezeti munka eredményeként szinte ugrásszerűen nőtt a munkások üzemi közéleti buzgósága. Csak a kollektív szerződések vitájában nyolcezer ember szólalt fel. Az általános aktivitáshoz nagyban hozzájárult, hogy a gazdasági vezetők, a vezér- igazgatótól a műhelyvezetőkig pontosan tudják, hogy nagy értéke van a munkás- közreműködésnek. Még tréfából sem mondják, hogy a demokrácia megnehezíti -a vezetés dolgát. Ellenkező a véleményük és így minden fórumon személyesen vettek részt, hogy azonnal érdemi választ tudjanak adni mindenkinek. Nemcsak ezért tartották fontosnak a személyes találkozást, hanem azért is, hogy megismerjék és felismerhessék a műhelyek életét, a műhelyek gondjait. Persze, azt is mondogatják Csepelen, hogy előre meg tudják mondani, kik azok — még ha ezres nagyságrendben is vannak —, akik szólásra emelkednek. A bátrabbak, a gyakorlottabbak. Vannak persze sokan, akik a tanácskozások árnyékában hallgatnak. De jelen vannak. Egyelőre hallgatnak, figyelnek. Nem baj — folytatják megjegyzésüket a csepeliek —, belőlük kerülnek majd ki az új szószólók. A kormány és a SZOT tehát úgy döntött, hogy általánossá teszik a szakszervezeti bizalmiak fórumrendszerét. Finomítással, módosítással. Nincs például arra szükség — mint eddig volt —, hogy ugyanazzal a napirenddel tanácskozzanak külön- külön a szakszervezeti bizalmiak, illetve a vállalati szak- szervezeti tanácsok vagy bizottságok tagjai. Tartsák közösen üléseiket az egyező napirendi pontok témakörében. Az illetékes kormány- szervek az új követelményeknek megfelelő jogi rendelkezés végrehajtásáról gondoskodnak úgy, hogy az már helyet kapjon a készülő, vállalatokról szóló törvényben, másrészt a Munka Törvénykönyvben is. f vj nnyit a kísérleti időszakról, ennyit mon- V dott a nagy próba- . 4 mester, az élet. Bár az igazat megvallva, az igazi próbatétel, az igazi vizsga most következik. 1978 végén már minden üzemben, vállalatnál funkcionálnia kell a bizalmiak fórumának. De ezzel sincs az ügy elintézve. Az üzemi demokrácia fejlesztése nem olyan feladat, amelyet naptári nappal vagy évvel le lőhetne zárni: az élet próbája tehát folyamatos, szüntelen e körben is. S. í. A vállalások nem maradnak papíron A szarvasmarha-tenyésztéssel, a tejtermeléssel kapcsolatos problémákról, a termelés fokozásának lehetőségeiről tanácskoztak a héten Mőcsényben. Az üzemi bemutatóval egybekötött tapasztalatcserére meghívták a megye azon húsz tsz- ének szakembereit, amely szövetkezetekben az elmúlt évben a tejtermelés az átlagnál alacsonyabb szinten folyt. Póczik Zoltán, a Tolna megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója bevezetőjében elemezte az említett szövetkezetek idei terveit, s az eddig eltelt négy hónap eredményeit. Ä tavaly átlagon alul termelő szövetkezetekben — az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva — nőtt az eladott tej mennyisége. Hét üzemben egészen kiemelkedő, 45—80 százalékos az egy tehénre jutó kifejt tej mennyiségi növekedése. Három szövetkezet az 1976-os év első negyedévi szintjét sem érte el. Négy tsz 15 százalék alatti, a többi 15 és 40 százalék közötti növekedést produkált, összességében a tavaly gyengébben termelő szövetkezetek tehenészeteiben az idén huszonhárom százalékkal nőtt a tejtermelés. Ezekben a tsz-ekben az idei tervek két- és háromezer liter közötti átlaggal számolnak tehenenként. A tapasztalatcsere célja, hogy a problémák elemzésével, a jobb módszerek ismertetésével, bemutatásával is segítsék a gazdaságoknak, illetve tehenészetüknek fejlődését. A tartási körülmények, lehetőségek, a szarvasmarha-állomány tenyészértéke, sőt. esetenként fajtamegoszlása is szinte üzemenként változó. Mégis van jó néhány olyan probléma, amelynek megvitatása — éppen a közös vonások miatt — előreviheti a munkát. Például a takarmányozás, a megfelelő szintű hi- génia megteremtése, stb. A gyönki és a németkéri szövetkezet elnökei ismertették tehenészetük idei eredményeit. Az előbbi szövetkezetben az eltelt négy hónap alatt 36,5 százalékkal több tejet fejtek. A németkéri tsz tehenészetében a növekedés szinte ugrásszerű; nyolcvan százalékos. Az eredmény főként a takarmányozás javításának, a takarmányvizsgálatuk rendszeres alkalmazásának és az állomány szelekciójának köszönhető. Nem véletlenül választották a rendező szervek a tanácskozás színhelyéül a mőcsényi Völgység Népe Termelőszövetkezetet. Nemrég még ez a gazdaság is — tejtermelésben — a megyében a gyengébben termelők között szerepelt. Mint Sikabonyi Miklós, a tsz elnöke elmondta, az 1976-os év elején hozzáláttak az intézkedési terv végrehajtásához. Az üzem gazdálkodásában a tehenészet eredményei meghatározók, hiszen a szarvasmarha-ágazat a leadott tejért évente több mint tizenkétmillió forint bevételhez jut, ebből például az évi munkabérek kifizetését fedezni tudják. Jobb munkaszervezéssel, a takarmánytermesztés és az állattenyésztés céljainak összehangolásával, az állomány javításával előbbre tudtak lépni, jó ütemben nő a tejtermelésük. Ezután a tanácskozáson részt vevő szakemberek megtekintették a szövetkezet ötszázhatvan férőhelyes cikói, szakosított tehenészeti telepét. A színzománcozó gépsor teljesítményét a vállalások részeként sikerült emelni ALIG telt el pár hónap és máris látszanak a konkrét eredményei annak a munkaversenynek, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára hirdették meg és amelyhez megyénk számos vállalata, szövetkezete is csatlakozott. A ZIM bonyhádi gyárában a versenymozgalom még ki- szélesedett azzal a törekvéssel is, hogy szép eredményekkel köszöntsék a centenáriumát ünneplő vasasszakszervezetet. Egy termelőüzemben — és így a ZIM-ben is a vállalások jelentős részét természetesen a gazdasági célkitűzések jelentik. Érthető ez, hisz munkájuk eredményessége függ attól, hogy minél gazdaságosabban, minél hatékonyabb tejlesítménnyel oldják meg az esztendő, a tervidőszak második évének feladatait. Sokszor, sok esetben hangzik el — jogos észrevételként —, hogy a versenyvállalások megmaradnak a papíron, és csak „adminisztratív úton” valósulnak meg. A zománcgyárban e néhány hónap tapasztalatai szerencsére cáfolják ezt. A versenymozgalom eredménye többek között — hogy állandó és rendszeres normakarbantartás mellett is a száz százalék fölött van a gyárban mindenütt a teljesítmény. És a jó munka eredményeként szaporodnak a szállításra váró edények A munkaverseny-vállalá- sokban nagy szerep jutott a kommunista műszakok szervezésének. Május közepéig a gyár valamennyi brigádja legalább egyszer tartott kommunista műszakot, de voltak olyan brigádok is — mint például a Tyereskova, az Egyetértés, a Ságvári Endre, illetve a Petőfi, a Gagarin brigád — amelyek három vagy két műszakot teljesítettek már ez ideig. A munkabért egyrészt a város épülő művelődési központjához, másrészt a vállalat Balatonszemesen létesítendő üdülőtelepek építéséhez ajánlották fel. A vállalásokban nagy szerepe van a különböző takarékossági, gazdaságossági törekvéseknek. Ezt is komolyan veszik a zománcgyáriak, arra bizonyság, hogy csak az energia felhasználása terén több mint kétszázezer forintot takarítottak meg ebben az évben. Mindezek természetesen még csak amolyan részeredmények — az esztendő kétharmad része még hátravan... Fotó: Bakó Kazánrekonstrukció a Borsodi Hőerőműben Kazánrekonstrukció kezdődött a csaknem huszonöt éve üzemelő Borsodi Hőerőműben. A naponta mintegy ötszáz vagon szenet felhasználó kazincbarcikai erőmű továbbra is széntüzelésre rendezkedik be. A jóváhagyott felújítási terv szerint 1980-ig mintegy hatszázmillió forintos költséggel hat kazán átépítése történik meg. A fennmaradó négy gőztermelő egység rekonstrukcióját pedig a Borsodi Hőerőműben a hatodik ötéves terv első éveiben fejezik be. A kazánok felújításával egyidőben kerül sor a környezet védelmét szolgáló NDK gyártmányú elektrofil- teres portalanítók beszerzésére is. (MTI).- Kerek 'tíz éve járja Dáhmer Péter a keszőhidegkúti. utcákat. Az állomásnál és a téglagyárnál kezd, utána pedig a község lakóinak viszi a híreket az újságokkal, levelekkel. Sorra járja a házakat, bekiált a kert végéből: — Megjött a Népújság, levelet hoztam!... Aztán kezdődik a beszélgetés; megint nem tojtak a tyúkok, szépen nőnek a malacok. Sok már az eső... — Faluhelyen közvetlenebbek az emberek, nem lehet szó nélkül elmenni egyik háztól a másikig. Beszélgetünk erről-arról, itt is, ott is, mert helybeli hírek is „járnak” a negyvennyolc Népújság, a harmincnyolc Nép- szabadság és a huszonkét Szabad Föld mellé. Leginkább a nyugdíjasok várnak, ők az utolsó betűig elolvassák az újságokat. Amikor a nyugdíjakat emelik, már hetekkel előtte izgatottak. Hallják a rádióban, olvassák az újságban, hogy emelkedni fog járandóságuk és kíváncsiak, ők mennyit kapnak majd. Az öregeket mindig megkérdezem, kell-e valamit intézni, levelet feladni, lottót bedobni, meg más apróságot. Nekik már nehezebb a falu egyik végéből a másikba eljutni. Nekem meg úgy is menni kell. Szívesen segítek a rászorulóknak. Azelőtt a gyönki szociális otthonban dolgoztam, megszerettem az idős embereket. Itt Kesző- hidegkúton hatvannyolc nyugdíjasom van. Dél lesz, mire végigjárom a házakat, délután a táviratokat hordom ki. Szeretem a munkámat, habár mindig ugyanazt csinálom, mégis mindennap más. Tetszik tudni, ilyen kis helyen a postás együtt örül a jó hírnek és együtt búsul, ha rossz hír érkezik. — kz — A cikói telep egyik istállója Megjött a Népújság
