Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

A Pravda az izraeli választásokról' Az izraeli parlamenti választásokat kommentálja Jurij Gluhav a Pravda pénteki számában. A munkapárt kudarca az Izraelt politikai, társa­dalmi és erkölcsi válságba juttatott bel- és külpoliti­kájának logikus következményé. Kormányzásának évei háborúkat, a fegyverkezési hajsza terheit, a gazdasági nehézségek fokozódását, a közel-keleti rendezés elhú­zódását, a térségre nehezedő háborús pszichózist és feszültséget, Izrael nemzetközi elszigeteltségének nö­vekedését hozták az izraeli nép számára. A munkapárt sok, pénzügyi machinációkba és politikai botrányokba keveredett vezetője teljesen lejáratta magát. A választások eredményei tükrözik a széles tö­megeknek a kormányzó körök politikájából való ki­ábrándulását. Ezt a körülményt használták ki a nacio­nalista pártok és a Likud-tömb, amelyeknek a válasz­tóknak a kormány politikája iránti kritikus viszonyára számítva, sikerült ezek egy részét propagandájukkal és demagógiájukkal magukkal ragadni. Politikai megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy a Likud-tömb programja a kulcskérdéseket — a közel-keleti rendezést — illetően még merevebb elő­deinél. A Likud-tömörülés nyíltan expaozionista ala­pokon áll, ami természetesen nem segíti elő a közel- keleti válság rendezését. Szembetűnő a demokratikus front a békéért és az egyenjogúságért elnevezésű választási tömb sikere. En­nek a tömörülésnek vezető ereje a kommunista párt. A demokratikus front gyarapította mandátumainak szá­mát, erősítette tömegbázisát. Az Izraeli Kommunista Párt felhívja a figyelmet a jobboldali veszélyre. Meir Vilner, az Izraeli KP Köz­ponti Bizottságának főtitkára kijelentette: olyan hely­zet alakult ki, amely fenyegeti a demokratikus sza­badságjogokat, a dolgozók érdekeit és jogait, elősegít­heti a sovinizmus és a megtorlás fokozódását a meg­szállt területeken, fokozhatja egy új háború veszélyét. Az Izraeli Kommunista Párt a demokratikus és béke­szerető erők további összefogására, választási sikereik megszilárdítására hív fel. NSZK-helyzetkép Schmidt: „Ébredj már, lusta kutya!” (A Handelsblatt karikatúrája — KS) Gromiko és Vance megbeszélései 1977. május 21. A genfi Gromiko—Vance találkozó harmadik napján ismét a SALT-témát vették elő a külügyminiszterek azon az ülésen, amely dél­előtt 11.00 órakor kezdődött a szovjet BNSZ-képviselet villájában. A szerdán kezdett szov­jet—amerikai tárgyalásokon irpmár a harmadik megbe­szélést szentelik a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásának. A közel- keleti rendezés problémájá­val — amely eredeti tervek szerint a fő napirendi pont lett volna —, csupán egy ülésen foglalkoztak, csütör­tök délután. A Gromiko—Vance talál­kozót körülvevő információs zárlatot csak igen homályos szóvivői nyilatkozatok törik meg. A Neue Zürcher Zeitung a két külügyminiszter kö­zötti „mély differenciákról” ír és rámutat: a SALT- probláma egyértelműen uralkodó, minthogy az iz­raeli választások teljesen új és bizonytalan helyzetet te­remtettek a közel-keleti konfliktusban. Ami a SALT-témát illeti, a zürichi lap szerint Vance és Gromiko feladata az, hogy „fellazítsák” a már­ciusban Moszkvában „meg­merevedett” álláspontokat és új utasításokat adjanak a két SALT-küldöttségnek, amely május 11-én, Géni­ben ismét munkához látott. MAPUTO UKtlSSZKL Corvalán sajtókonferenciája Magyarország mindenben szolidáris Zimbabwe és Na­míbia népeinek felszabadító harcával.- amelyet a Zim­babwei Hazafias Front és a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) — e népek egyedüli törvényes képviselői — irányítanak — jelentette ki Argyelán Sán­dor, Magyarország képvise­lője az ENSZ Zimbabwét és Namíbiát támogató maputói konferenciáján. Peking afrikai politikáját ról szólva a magyar küldött rámutatott, hogy az az or­szág, amely a felszabadító mozgalmak „fő barátjának” adja ki magát, valójában a legreakciósabb erőkkel és rezsimekkel árul egy gyé­kényen. Argyelán Sándor felszóla­lásában sürgette, hogy foga­natosítsák a Dél-afrikai Köztársaság elleni fegyver­szállítási embargót és szün­tessenek be minden olyan segítséget, amely hozzájárul Pretoria nukleáris ütőképes­ségének fokozásához. GENF Csütörtökön Genfben be­fejeződött az Egészségügyi Világszervezet közgyűlésé­nek 30. ülésszaka. A szerve­zet 15Ó tagországának kép­viselői megvitatták az egész­ségügy jelenlegi helyzetét és az országok nemzetközi együttműködésének kérdé­seit. Az ülésszakon áttekintet­ték az Izrael által meg­szállt arab területek orvos­egészségügyi körülményeit. Az éles vita során az arab országok képviselői számos ténnyel bizonyították a meg­szállt területek arab lakos­ságának súlyos egészségügyi helyzetét. A belga hatóságok pénte­ken bejelentették, hogy ké­szek engedélyezni az ország­ban azoknak a baszk fog­lyoknak letelepedését, aki­ket a spanyol kormány száműzni akar az országból. Egyes értesülések szerint öt fogolyról van szó, akiket a Franco-féle bíróság koráb­ban halálra ítélt, de a dik­tátor halála után az ítéletet börtönbüntetésre változtat­ták. A foglyok állítólag írás­ban beleegyeztek abba, hogy Belgiumba száműzzék őket. Több belga politikai szer­vezet máris közölte, ameny- nyiben sor kerülne rá, ké­szek megfelelő módon tá­mogatni a száműzölteket. GUATEMALAVÁROS Guatemala visszarendelte panamai nagykövetét, mi­után a két ország között csütörtökön megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. A két ország közötti szakadás a szomszédos Belize ügyé­ben robbant ki, amellyel szemben Guatemalának te­rületi követelései vannak, Panama ugyanakkor támo­gatta a korábbi brit korona- gyarmat függetlenné válását. SAO PAULO Kilenc év óta először több ezer brazil diák tüntetett csütörtökön az ország na­gyobb városaiban. A tünte­tők követelték, hogy része­sítsék amnesztiában a poli­tikai foglyokat és biztosít­sák a demokratikus jogokat. A rendőrök Sao Paulóban és Salvadorban könnygázt és vízágyúkat vetettek be a tüntetők ellen. (Folytatás az 1. oldalról) El-Salvadorban, s más latin­amerikai országokban, az­után Dél-'Koreában, a Dél­afrikai Köztársaságban, Rho­desiában, Észak-Irországban — s még folytatható a sor — valóban megsértik az em­beri jogokat, a személyiség jogait. A kapitalista társada­lom, s minden olyan társa­dalom, amely antagonisztikus osztályokon alapszik, nyil­vánvalóan már magában is az emberi jogok megsértését jelenti. Az iparilag legfejlet­tebb tőkés országokban is, ahol leginkább ragaszkodnak a burzsoá demokráciához, nagyon sok alapvető, elemi emberi szabadságjog nem juthat érvényre, más jogok pedig egyszerűen formáli­sak. — Az utóbbi időben bizo­nyos imperialista körök az emberi jogok bajnokainak kívánják feltüntetni magu­kat, s azt igyekeznek elhi­tetni, hogy ezek a jogok a Prágában pénteken közle­ményt adtak ki a Varsói Szerződés Tagállamai Egye­sített Fegyveres Erői kato­nai tanácsának üléséről. A közlemény így hangzik: A Varsói Szerződés Tag­államai Egyesített Fegyve­res erőinek katonai tanácsa május 16 és 20. között Prá­gában megtartotta soron kö­vetkező ülését. A katonai tanács, Viktor Kulikovnak, a Szovjetunió marsalljának, az egyesített fegyveres erők főparancsno­kának elnökletével áttekin­tette az egyesített fegyveres erők folyamatos tevékenysé­szocialista országokban nem léteznek. Úgy vélem, az a kampány, amelyet a tőkés országok folytatnak a szocia­lista országok ellen az embe­ri jogok kérdésében, egy célt szolgál: elkendőzni az embe­ri jogoknak azt a nyílt meg­sértését, amely a kapitalista országokban, így Chilében is tapasztalható. Valódi prob­lémáikat akarják elleplezni: a kapitalista válságot, a munkanélküliséget. * Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára pénteken ellátogatott a DÍVSZ székházába. Pietro Lapiccirella, a De­mokratikus Ifjúsági Világ- szövetség elnöke üdvözölte Luis Corvalánt, és tájékoz­tatta a OIVSZ chilei szolida­ritási tevékenységéről. Ezt követően Luis Corvalánnak átadta a DÍVSZ emlékérmét és diplomáját, amelyet még bebörtönzése idején ítélt oda neki a világszövetség. gének a szövetséges hadse­regeket kölcsönösen érintő kérdéseit, és megfelelő aján­lásokat fogadott el. Az egyesített fegyveres erők katonai tanácsának ülé­se a Varsói Szerződés tagáli lamainak hadseregei közötti barátság elmélyítése és szo­ros együttműködésük továb­bi erősítése jegyében zajlott le. Az ülés folyamán a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság nemzetvédelmi mi­nisztériuma a tanácskozás résztvevőinek bemutatott több kiképzési bázist, is­mertette a csehszlovák nép­hadsereg harckiképzési módszereit, tapasztalatait. LAPZÁRTA PRÁGA A közvélemény érdeklődése állandósult a nemzetközi események, a külpolitika iránt. Ez teljesen természetes, hiszen életbe­vágó dolgokról van szó, a háború veszélyének elhárítá­sáról, az emberiség jövőjé­ről, a társadalmi haladásról. Az állandósult érdeklődés érthetően kiterjed arra is, hogy a magyar külpolitika mit tesz a nemzetközi viszo­nyok javításáért, a Magyar Népköztársaság hogyan vesz részt a világméretű harcban a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításáért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusának határozatai — a párt és a kormány külpolitikai fel­adatairól — arról szólnak, hogy járjunk tovább a ki­próbált úton: a szoros szö­vetség és együttműködés út­ján a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi or­szágával. Ez felel meg a leg­igazibb nemzeti érdekeink­nek, hiszen a Varsói Szerző­dés révén olyan szövetségi rendszerben találtunk he­lyet, amely megbízhatóan garantálja szocialista ha­zánk védelmét és hatéko­nyan szolgálja nemzetközi elkötelezettségünket. Együtt haladunk szövetségeseinkkel a közös szocialista célok felé. A szocialista országok kö­zössége egyre nagyobb ha­tást gyakorol a világ sorsá­nak alakulására. A növekvő hatás fontos tényezője, hogy a szocialista közösség orszá­gai egyeztetett külpolitikát folytatnak, amelynek jól ismert fóruma a Varsói Szer­ződés. Nem tekinthető vélet­lennek, hogy a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületé minden ülésszaka kiemelkedő nemzetközi ese­ménynek számít és széles kö­rű érdeklődést kelt az egész világon. Legutóbb Bukarest­ben ülésezett a Politikai Ta­nácskozó Testület. Áz ülés­szak munkájáról nyilatkozat jelent meg, amely ismertette a tagországok közös értéke­lését a jelenlegi világhely­zetről, összefoglalta a közös célokat és a javaslatokat a nemzetközi helyzet javítá­sára. A Varsói Szerződés tagál­lamai joggal állapíthatták meg, hogy az utóbbi évek­ben érzékelhető előrehala­dást sikerült elérni a béke megszilárdításában Európá­ban és az egész világon. Elő­rehaladt a nyitott nemzetkö­zi kérdések rendezésének folyamata és újabb lépése­ket sikerült tenni a hideg­háború maradványainak fel­számolására, az enyhülési fo­lyamat előmozdítására. Mind­ez nem fedheti el, hogy a nemzetközi légkör javításá­ért küzdő erők mellett, ma még léteznek a hadiiparban érdekelt, reakciós és szélső­séges körök is, amelyek újra és újra megjelennek min­denhol, ahol árthatnak az enyhülés ügyének. E körök fokozni akarják a fegyver­kezési versenyt és megpró­bálnak beavatkozni a szo­cialista országok belügyeibe, semmibe véve szuverenitá­sukat; támadást indítottak a Helsinkiben aláírt záróok­mány ellen is. Céljuk nem kétséges: megállítani, s ha le­het visszafordítani a nem­zetközi helyzet kedvező ala­kulását, az enyhülés folya­matát. Mivel ártanak a vi­lág népei valóságos érdekei­nek, teljesen érthető, hogy a Varsói Szerződés tagállamai bukaresti ülésükön vissza­utasították a visszahúzó tö­rekvéseket és szembeállítot­ták azokkal az enyhülés to­vábbfejlesztésének széles kö­rű programját. A bukaresti értekezlet azt ajánlotta az európai orszá­goknak, hogy a helsinki -eredményekre támaszkodva lépjenek a nemzetközi eny­hülés magasabb és gyümöl­csözőbb szakaszába. Ennek elfogadható útja az lehet, ha valamennyi ország megtart­ja az elfogadott nemzetközi kötelezettségeket, a fegyver­kezési verseny korlátozásá­ról, Nyugat-Berlinről, az ál­lamok együttműködéséről a kölcsönös érdekek alapján, ha valamennyi ország kész megtartani a helsinki záró­okmányt, mint oszthatatlan egészet. Annál# ho8y a viIág az nimaiVy enyhülés ma­gasabb osztályába léphessen, fontos feltétele a politikai enyhülés kiegészítése kato­nai enyhüléssel, mindenek­előtt a helsinki záróokmányt aláíró államok körében. Köz­tudomású, hogy a világ ka­tonai kiadásának mintegy négyötöde a záróokmányt aláírt országokban kerül fel- használásra. A Varsói Szer­ződés tagállamai ennek meg­felelően közérthető javasla­tokat fogalmaztak meg a bé­csi fegyverzet- és haderő- csökkentési tárgyalások elő­mozdítására, a leszerelésre, a háborús veszély csökkentésé­re. A Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének bukaresti ülése hangsúlyozta, hogy kész a Varsói Szerző­dés feloszlatására a NATO- val egyidejűleg és ennek el­ső lépéseként elfogadhatónak tartaná a katonai szervezet likvidálását mindkét fél szö­vetségében. Az ülésszak ja­vasolta azt is, hogy ne nö­veljék a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak szá­mát. Széles nemzetközi vissz­hangot keltett és kedvező fo­gadtatásra talált a népek kö­rében a Varsói’ Szerződés tagállamainak az a határo­zata is, amelyben egyez­ményt ajánlottak a helsinki záróokmányt aláírt államok­nak, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert egy­mással szemben. A bukaresti tanácskozás kifejezésre juttatta a részt vevő államok nézetazonossá­gát a világhelyzet megítélé­sében és megerősítette a tag­országok céljainak és érde­keinek közösségét a békéért, a szocializmusért folytatott harcban. Közös fellépésük tökéletesítése céljából létre­hozták a Politikai Tanácsko­zó Testület intézményeiként a külügyminiszterek bizott­ságát és az egyesített titkár­ságot. Ezek a javaslatok szemlél­tetően szolgálják a népek életbevágó érdekeit és min­denki számára világos mó­don szélesítik az utat a jó irányú nemzetközi folyama­tok előtt. Joggal elvárható lett volna, hogy a kedvező nemzetközi fogadtatás kiter­jedjen a hivatalos tőkés kö­rök állásfoglalásaira is. Meg­fontoltabb és kedvezőbb vá­laszt kellett volna kapni a NATO szervezetétől is. Mint ismeretes, a NATO fe­lettébb sietve elutasította a Varsói Szerződés javaslatait, mert a Varsói Szerződés úgy­mond „túlsúlyban vén” a hagyományos fegyverzetek­ben és a NATO nem mond­hat le atomfölényéről, mint „elrettentő erőről”. Ez az ér­velés az imperializmus pro­pagandaműhelyeiben szer­kesztett és összeállított ha­mis statisztikákon alapul és nem ad választ arra sem, mitől akarják „elrettenteni” a szocialista országokat, amelyek társadalmi rendjük lényegéből fakadóan minden erőfeszítésüket a béke védel­mére irányítják. A tőkés or­szágok hivatalos körei figyel­men kívül hagyják, hogy az enyhülés nemcsak a szocia­lista országok ügye, hanem valamennyi országnak — a tőkés országoknak is — kö­zös érdeke. A Varsói Szerződés tagál­lamai kifejezésre juttatták, hogy készek bármilyen más javaslatot megvizsgálni, a sa­játjukon kívül is, amely az enyhülés folyamatának szol­gálatában állhat, amely fi­gyelembe veszi az egyenlő biztonságot és a kölcsönös érdekeket. A magyar tKp°"; tartja egyik fő feladatának, hogy lehetőségeihez és ere­jéhez mérten kivegye részét a kedvező nemzetközi folya­matok erősítéséből, a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének bukaresti ülésén egyeztetett külpoliti­kai feladatok megvalósításá­ból. Tudjuk, hogy az enyhü­lési folyamat minden új lép­csőfokáért meg kell harcol­nunk. Ezt a harcot vállaljuk, folytatjuk. Lehetőségeinket derűlátóan ítéljük meg, mert meggyőződésünk, hogy él­vezzük a haladó világ rokon- szenvét, a békeszerető embe­rek támogatását minden or­szágban. ROSKA ISTVÁN A közös szocialista célekért

Next

/
Thumbnails
Contents