Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

Mai számunkból MIT MOND A PRÓBAMESTER? (3. old.) ALISCÄTÖL öZEKSZÁRDIG (4. old.) OLVASÓSZOLGALAT MUNKA VERSENY A ZOMANCGYARBAN (3. old.) Több műszak, több pénz A HÁROM MŰSZAK a magyar gazdaságban egyre kevésbé divat. Évek óta mind több vállalat tér át két, vagy egy műszakra, mondván: nincs ember, aki vállal­ná a két- vagy háromműszakos munkarendet. így az­tán, ipéldául az állami iparban, az átlagos műszakszám — az úgynevezett műszakegyüttható — 1958-ban mind­össze 1,38 volt, s azóta is csak (hattized százalékkal si­került feljebb tornáztatni. A fizikai dolgozók, munka­idejüknek mindössze 20 százalékát töltik a második és alig nyolc százalékát a harmadik műszakban. Vagyis: az iparvállalatok termelőkapacitását — a gépeket, a berendezéséket, közöttük gyakran a méregdrága, a nagy teljesítményű importgépeket — folyamatos mun-, ka helyett alig másfél műszakban, napi 24 óra helyett, alig 12 órán át használják, s gondolom felesleges kü­lön is magyarázni, hogy mit jelent ez, a munka terme­lékenysége, gazdaságossága szempontjából. Az kétségtelen, hogy a váltott műszakban végzett munka zavarja az ember biológiai és társadalmi életét. Bizonyítható, hogy egyes betegségek gyakoribbak azok­nál, akik több műszakban dolgoznak, a családi életvitel zavarairól nem is beszélve. És még egy — sokak sze­rint a legdöntőbb — ellenérv: a több műszak, a fo­lyamatos munkarend nem kifizetődő. Sem az egyén­nek — a viszonylag alacsony műszakpótlék miatt —, sem a vállalatnak, amely a jelek szerint inkább viseli a termelőeszközök gazdaságtalan kihasználását, mint a több műszak következtében megnövekedett bérkölt­séget. Korábban már szakemberek kiszámították, hogy például a jelenlegi éjszakai pótlékot legalább 20 szá­zalékkal kellene emelni ahhoz, hogy az embereket ösz­tönözze a harmadik műszak vállalására. Nos, úgy lát­szik a számítás pontos volt. Ugyanis a kormány leg­utóbbi ülésén elfogadott tervezet szerint a harmadik műszak eddigi átlag 22 százalékos pótlékát — 1977. jú­lius 1-től — a törzsbér 40 százalékára, a második mű­szak eddigi 3 százalékos pótlékát a törzsbér 20 száza­lékára emelik. A folyamatos munkarendben dolgozók emellé még további 10 százalék pótlékot kapnak, az eddigi 2 százalék helyett. Az intézkedés, az iparban, az élelmiszer-kiskereskedelemben, és a vendéglátóiparban kereken 700 ezer embert érint, közülük 450 ezren két, 250 ezren pedig három műszakban dolgoznak. A kor­mány arról is intézkedett, hogy a műszakpótlék eme­lésének anyagi fedezetét részben központi pénzügyi alapokból, részben pedig a vállalatok saját pénzeszkö­zeiből kell biztosítani. A SOKSZOR ÉS SO KAK által emlegetett fontos feltétel — már mint a kellő anyagi ösztönzés — meg­teremtődött. De naivitás lenne feltételezni, hogy ezzel majd automatikusan megoldódik a több műszakos munkarend általános elterjesztése. Az ezzel kapcsola­tos probléma végül is egyetlen dilemmában összegez­hető: kevesebb gép és több műszak, vagy fordítva*, több gép és kevesebb műszak? Mert sokan ebben látják az alapvető gondot, mondván: a magyar ipar állóeszköz­állományának átlagos „életkora” eleve illuzórikussá teszi a második vagy a harmadik műszak általános be­vezetését. Sok az elavult, az öreg, a korszerűtlen gép, ezek folyamatos munkarendben való működtetése töb­be kerülne, mint amennyi haszonhoz juthatnánk ily módon. Ezzel kapcsolatban csak annyit: a kevesebb gépet, a viszonylag szűkös állóeszköz-állományt is ki­használhatnák gazdaságosabban. Egyelőre ugyanis távol vagyunk attól, hogy a fejlettebb ipari államok példá­ját követhetnénk, vagyis, hogy a munka tökéletes meg­szervezésével pótolhatnánk a második vagy a harmadik műszak teljesítményeit. Az üzem- és munkaszervezés, minden idegávó határozat ellenére gyermekcipőben to­pog, a teljesítménykövetelmények alacsonyak, a terme­lékenység intenzív módon történő emelésének lehető­ségei felett a vállalatok többnyire nagyvonalúan el­siklanak. Ilyen körülmények között különösen nagy luxus lemondani arról a tartalékról, ami a több mű­szakos munkában rejlik. És még valami: a műszakpótlék felemelése olyan jelentős mértékű, hogy a dolgozók jó része számára ezentúl lényegesen rokonszenvesebb lesz a második vagy a harmadik műszak vállalása. Ám a termelő- munkához nemcsak emberek kellenek. Szükség van anyagra, energiára, karbantartásra', az egész munka­rend megszervezésére, a fegyelmezett belső kooperá­cióra, tehát a termelés pontos, rendes kiszolgálására. Szó szerint értendő: éjjel és nappal. VAGYIS SZÜKSÉG VAN mindarra, amit sok he­lyen, ma még nappal is csak döcögve megy. Nos, ezért sem rossz dolog a műszakipótlék felemelése, a több mű­szakos munka erőteljes anyagi ösztönzése. Áttételesen kikényszerítheti az egész vállalati tevékenység kritikus felülvizsgálását, jobb megszervezését. VÉRTES CSABA Corvalán sajtókonferenciája Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt KB főtitkára pénteken sajtókonferencián találkozott a magyar sajtó képviselőivel. Képünkön: Luis Corvalán és az újság­írók egy csoportja. (Képtávírónkon érkezett.) Luis Corvalán pénteken — szállásán — magyar újság­írókkal találkozott. A Chilei Kommunista Párt hivatalos, baráti látogatáson hazánk­ban tartózkodó főtitkárát Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője köszöntötte, majd megnyitotta a sajtó- konferenciát. Luis Corvalán elöljáróban friss, hozzá is most érkezett hírről számolt be: a Santia­go de Chilei katolikus püs­pökség szolidaritási vikáriá- tusának információja szerint április 30. és május 13. kö­zött a junta újabb 12 embert, közöttük kereszténydemokra­ta, szocialista és kommunis­ta politikusokat tartóztatott le. — Szeretném hangsúlyoz­ni — folytatta —, hogy a ha­tóságok tagadják a letartóz­tatások tényét, nem tudunk elvtársaink, barátaink sorsá­ról, tartózkodási helyéről. Föl kell tehát írnunk nevü­ket az eltűntek hosszú, 2500 embert felsoroló, napról nap­ra gyarapodó listájára. Mi lehet a célja a juntának a foglyok eltüntetésével? Az, hogy az egész chilei népet rettegésben tartsa, hiszen ilyen körülmények között senki sem érezheti magát biztonságban országunkban. A Chilei Kommunista Párt főtitkára az újságírók kérdéseire válaszolva el­mondotta, hogy a Chilei Kommunista Párt — különö­sen 1976-ban — súlyos csa­pásokat szenvedett el, de erős, nagyon szoros kapcso­latai vannak a munkásosz­tállyal, szervezetei élnek, dolgoznak egész Chilében. A központi bizottság egy perc­re sem szüneteltette műkö­dését, ezer és ezer kommu­nista tevékenykedik a párt alapszervezetei'ben. — Fő célunk a diktatúra megdöntése, ezért dolgozik pártunk, ezért tesz meg min­dent a munkásosztály, a dol­gozó tömegek egységéért. Néhány nyugati országban mostanában nagy zajt csap­nak az emberi jogok körül. Ezzel kapcsolatban a követ­kezőket mondotta Luis Cor­valán: — Chilében, Uruguayiban, Brazíliában, Argentínában, Bolíviában, Nicaraguában, (Folytatás' a 2. oldalon) Kádár János fogadta az olasz nagykövetet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára fogadta Mario Franzit, az Olasz Köztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetét. A látogatást a nagykövet kérte. Tegnap, a délelőtti órákban, K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára fogadta a Tambov megyei küldöttség vezetőjét, Jurij Boriszovics Jakov- levet, a Tambov megyei pártbizottság munkatársát és a két megye testvérkapcsolatát érintő kérdésekről tár­gyalt vele. Délután Tambov megyei vendégeink a ge- menei vadrezervátümban gyönyörködtek, majd onnan Decsre utaztak, ahol megtekintették a háziipari szö­vetkezetét. Búcsúest zárta testvérmegyei vendégeink Tolna megyei látogatását. Fotó: K. Z. Véget ért tambovi vendégeink látogatása K. Papp József fogadta a küldöttség vezetőjét Lázár György és Benke Valéria a BNV-n Pénteken felkereste a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárt Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Benke Va­léria, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának el­nöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A ven­dégeket Bíró József külke­reskedelmi miniszter és Föl­des László, a HUNGEXPO vezérigazgatója fogadta. A vásár vezetői tájékoztatták vendégeiket az idei BNV jellegzetességeiről, számsze­rű adatairól, majd együtte­sen körsétát tettek a vásá­ron. Megtekintették a Magyar Tudományos Akadémia és az OMFB környezetvédel­mi kiállítását, a vegyipari és bányászati, az építőipari, az energetikai, a műszer­ipari és híradástechnikai, a járműipari, a gépipari és kohászati bemutatók hazai termékeit, s a többi szocia­lista ország kiállítóinak anyagát. Különösen hossza­san időztek az A pavilon szovjet kiállítóinál, tájéko­zódtak korszerű műszereik­ről, híradástechnikai cik­keikről, s a látottakról elis­merésüket fejezték ki a ki­állítók vendégkönyvében. A dombóvári felüljáró építése miatt a vajgyár alatti leg elő csatornáját át kell he- helyzni. A Kapos-csatornába gyűjtötte ugyanis össze ez az árok a lapos vizét, s a nagy felüljáró keresztezi a víz útját. A vízügyi igazgató ság szakemberei már elké­szítették az árkot, s most a zsilipet zsaluzzák, betonozzák. A zsilip elkészülte után vágják át a Kapos töltését, szabad utat adva a víznek.

Next

/
Thumbnails
Contents