Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-18 / 115. szám
1977. május 18. /'tÓÜÍa'n, wÉPUJSAG 3 Dombóvár Bátaszék Kommunista műszakok A harmonikái Az elmúlt időszakban mindenütt sokat foglalkoznak az Edzett ifjúságért mozgalommal. Ebből kiindulva született meg az a gondolat, hogy a Bátaszéki Fémipari Szövetkezetnél is konkrét segítséget adunk ehhez. Elhatározás született, hogy a szövetkezet területén kis sportpályát létesítünk. A szövetkezet szocialista brigádjai vállalták, hogy az év folyamán két kommunista szombatot tartanak és az így keresett pénzt a létesítendő sportpálya építésére fordítják. Ezzel segítik elő, hogy a szövetkezet fiataljai szabad idejük egy részét sportolással, mozgással töltsék el. Az első kommunista szombaton negyvenen vettek részt a munkában: a kisgépes részleg Egyetértés, a szerelő- részleg Vörös Csillag, az adminisztráció Dobó Katica szocialista brigádjai és az adminisztrációs-műszaki állomány brigádon kívüli dolgozói. Az első műszak alatt közel 100 ezer forint értékű késztermék került a készáruraktárba és ezen kívül mintegy 40 ezer zsírzógombon végeztek el különböző kisgépes munkafolyamatokat. A szombati 2284 forint munkabért már a sportpálya építésére fordítjuk. PÉTER JÓZSEF Tambovi fiatalok Szekszárdon I Tambovból, 38 Komszo- mol-fiatal érkezett Szek- szárdra hétfőn, öt napot tartózkodnak megyénkben. Propramjukban üzemlátogatás (BVK), baráti találkozó (MEZŐGÉP), barátságos ökölvívó-mérkőzés az Sz. Dózsa ökölvívóival, decsi és pécsi kirándulás, részvétel a „Nyári esték” nyitóprogramján és fogadás a KISZ megyebizottságán, szerepel. HÉTFŐN délben Dombóvárra látogatott a hazánkba érkezett „Vietnámi békéért küzdő bizottság” négytagú delegációja. A városi tanács épületében. Dombóvár pártós állami vezetői, valamint a Hazafias Népfront városi bizottságának tisztségviselői fogadták a vendégeket. Cserép Imre, az MSZMP városi bizottságának titkára üdvözölte a varsói békeépítők világközgyűlésén részt vett vietnami küldöttséget és tájékoztatót tartott Dombóvár város gazdaságpolitikai helyzetéről. A vendégek ezután rövid városnéző sétán vettek részt, majd az Apáczai Csere János Szakközépiskola nagytermében béke és barátsági nagygyűlésen találkoztak a dombóvári ipari, mezőgazda- sági és fogyasztási szövetkezetek mintegy 400 dolgozójával. Németh Ferenc, az OKISZ elnökhelyettese beszédében utalt a 32 évvel ezelőtt befejeződött fasiszta háború borzalmaira, s elmondta: — Nemes hagyománya a békemozgalomnak, hogy minden évben megemlékeznek — a béke és barátsági Ezután meleg szavakkal köszöntötte a nagygyűlésen jelenlevő vietnami delegáció tagjait, a hős vietnami népet, majd beszédét így fejezte be: — A magyar szövetkezeti mozgalom is magáénak vallja a békeépítők varsói közgyűlésének felhívását, amely hangsúlyozza a békét, szabadságot, társadalmi igazságot. haladást valamennyi nemzetnek, a mai és a jövő generációjának. Éljen a világbéke ! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után szót kért dr. Phung Van Cung, a volt ideiglenes vietnami kormány miniszterelnök-helyettese, a Vietnámi békéért küzdő bizottság országos elnökségének tagja, a delegáció vezetője, és köszönetét fejezte ki a magyar népnek azért az önzetlen segítségért, amellyel igyekezett a súlyos háborús sebeket begyógyítani és hozzájárult ahhoz, hogy Vietnamban most már a békés építésen dolgozhatnak. Az igen meleg légkörben lezajlbtt béke és barátsági nagygyűlés végén a dombóvári „Kapos” kórus műsorát hallgatták meg a vendégek. rágokat és a mellényeket. Elmentünk minden olyan házhoz, alhol tudtuk, hogy van még régi ruhájuk és megkértük, adják kölcsön a szereplésre. Mindenki szívesen adott, sokan mondták, hogy eljönnek megnézni a fellépésünket is. — Évente rendezünk svábbált a művelődési házban — veszi át a szót a tanítónő. —• A legutóbbi bál bevételéből vásároltuk a lányok szoknyáit. — Amikor bemutatkoztunk, azt mondta, hogy nem szakember. A táncokat ki tanítja be? — A legnagyobb segítségem Imre — mutat a sarokban ülő harmonikás fiúra, aki eddig nem vett részt a beszélgetésben. — Amíg Imre Báján, a nemzetiségi gimnáziumban tanult, ő volt az ottani tánocsoport zenésze. Most azokat a táncokat tanítjuk be, amelyeket ott ellesett. A dicséret Forster Imrét is szóra bírja. — A táncokat nem én, hanem a tanító néni tanítja meg a gyerekeknek, én csak néhány lépést mutatok be. Nem tudok táncolni, inkább csak elmondom, hogyan láttam. — Hiába szerénykedik, Imre sokat segít nekünk — folytatja a tanítónő. — Amit én tudok, azt kislány koromban tanultam. Ugyanúgy a szüleimtől, mint az itteni gyerekek nagy része. Itt csak összekapcsoljuk az ellesett elemeket, együtt táncoljuk azt, amit otthon a gyerekek szüleiktől, nagyszüleiktől tanultak. — Milyen terveik vannak? — Néhéz erre válaszolni — felhősödik el Glöckner Já- nosné tekintete. — A tánccsoport léte is kétséges. Imre jelentkezett egyetemre. Ha felveszik, nem lesz zenészünk. Anyagi támgatást sem kapunk. Ha Bátaszékről hozatunk zenészeket, azoknak útiköltség, tiszteletdíj kellene. Arra pedig nincs pénzünk. Sötét este van, mire véget ér a próba. „Jövő pénteken újra eljövünk” — mondják búcsúzóul a gyerekek. Imre is összecsomagolja a harmonikáját. Indul haza. Legutoljára a tanítónő lép ki az éjszakába. A kis falu Utcáin csak itt-ott pislákol néhány villanykörte. A házak ablakaira kékes fátylat von a televíziók fénye. A gyerekek jövő héten újra eljönnék és azután is. De meddig jöhetnek? Minden támogatás, anyagi és erkölcsi elismerés nélkül, pusztán lelkesedésből meddig jönnek majd ? TAMÁSI JÁNOS A nagygyűlés elnöksége Dr. Phung Van Cung kedves sorokat írt a városi emlékkönyvbe hónap keretében — a hitleri fasiszta rendszer felett aratott győzelemről, a békéért harcoló népek szolidaritásáról. Ez jó alkalom arra, hogy valamennyi békét akaró emberben tudatosodjon, hogy a békéért nap mint nap küzdeni kell! Ezért került sor Varsóban az elmúlt napokban á békeépítők világközgyűlésére, amely felhívással fordult a világ valamennyi népéhez. — Tavaly decemberben. — Azóta tanultak táncolni? — Nekem már az apukám is megmutatta otthon ezeket a táncokat és nagyon örült, amikor a tanító néni szólt, hogy lehet jönni táncolni. — Én még a nagyapám lábán tanultam meg táncolni — vág közbe egy másik kislány. — iMi is mindig bekapcsoljuk a rádiót, ha sváb zene van és anyukám tanít keringőzni — folytatja az egyik kisfiú. — Nézze, azok a képek mőcsényi . szereplésünkön készültek — mutat egy másik fiú a falon függő tablóra. Többen letorkollják a dicsekvésért. Nézem a képeket. A kislányok hosszú, bő szoknyában, fehér blúzban, a fiúkon sötét nadrág, fehér ing és mellény. — A ruhákat hol vettétek? — A lányokét az iskola vásárolta, mi pedig a faluban gyűjtöttük össze a nadEsteledik Mórágyon. A községi könyvtár nagyobbik termében már felgyújtották a villanyokat. Folyik a próba. Az úttörők egymásba kapaszkodva, közben meg- megállva tanulják egy új tánc lépéseit. Aztán megszólal a tangáharmonika és a gyerekek először bizonytalanul, majd egyre határozottabban járják a megtanult alaplépéseket. A csoport vezetője Glöckner Jánosné tanítónő, az általános iskola igazgatóhelyettese. Húsz éve tanít Mórágyon. Mentegetőzve mondja: — A táncokról ne kérdezzen, én nem vagyok szakképzett táncoktató. Csak ösz- szefogom itt a könyvtárban az úttörő táncosokat. A gyerekek közelebb merészkednek. — Mit táncoltatok most? — kérdezem. — Nemesnádudvari sváb- tánicot — hallatszik kórusban. — Mikor alakult a csoport? Próba a könyvtárban Amióta egyre többet beszélünk a takarékosság fontosságáról, bizony lehetett hallani fitymáló hangokat, hogy ugye a szegény ember vízzel főz... A közmondás kétségtelen tartalmaz sajnálkozó (ma inkább önsajnáló) kicsengést, de végül is figyelmeztet, hogy vízzel is lehet főzni..., hisz úev ha nem is jobb, de legalább olcsóbb az étel. ♦ Az Óra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyáregysége nem tartozik a gazdálkodást illetően a milliomos vállalatok közé, hisz nagysága, gyártmányai meghatározzák lehetőségeiket. Persze azért nem kell ,,vízzel főzniük” — mert több mint negyvenmillió forintos az éves termelési értékük. A megtermelt áruk exportra kerülő, jól fizető termékek. De a takarékosságot komolyan veszik a gyáregységben. Az elmúlt esztendőben már több mint egymillió-háromszázezer forintot „spóroltak meg” körültekintéssel, gondossággal. És ez, figyelembe véve a vállalat adottságait nem kis teljesítmény. Három éve, hogy részletes átfogó takarékossági tervet készítettek, amely évekre előre kijelölte a tennivalókat. A tervezés során gondosan ügyeltek arra, hogy — jó hazai szokás szerint — át ne essenek ama bizonyos ló másik oldalára. Mert ilyenre is van példa. Előfordul, hogy a takarékosság öncélúvá válik és nemhogy segítené, de egyenesen gátolja a gazdaságos termelést. Az Óra- és Ékszeripari Vállalatnál erről nincs szó. A jól átgondolt terv erre a garancia. Ebben külön meghatározták a teendőket, szinte személyekre lebontva, kinek mi a dolga, hogy a papírra vetett elhatározások megvalósuljanak. Íme néhány példa a takarékosságot szolgáló intézkedések sorából. A kazánház kezelőszemélyzetének bérét úgy alakították ki, hogy érdekeltté tegyék őket a megfelelő hőadagolás kialakításában. Az energiánál maradva: a bevezetett ponthegesztés jóvoltából csaknem harmadára csökkent az üzem gázfogyasztása, hisz elenyésző már csak a régebben két- műszakos forrasztó részleg teljesítménye. Legtöbbet talán az ésszerű anyaggazdálkodás, anyagfelhasználás terén valósítottak meg már eddig is. Két speciális célgépet fejlesztettek ki saját erőből. Az egyik a csőhajlító gép, gyakorlatilag anyagveszteség nélCsökkentett létszámmal dolgozik a forrasztó sor. A ponthegesztés olcsóbb... kül dolgozik. Az előcsiszoló gép pedig alkalmassá teszi az eddig használhatatlan minőségű alapanyagot is a feldolgozásra. A csomagolás- technológiai változtatásával jelentős mértékben csökkent — anélkül, hogy ez az esztétikum rovására ment volna — a papír felhasználása. Minden vállalat gazdaságossági mutatóiban meghatározó az, hogy miként gazdálkodnak a munkaerővel. Talán e területen vannak mindenütt a legnagyobb tartalékok. S hogy itt figyelnek mindenre, bizonyság. hogy már a tavalyi tervüket is jócskán csökkenő létszám mellett valósították meg. az ésszerű munkaerőfelhasználás jóvoltából. A saját célgépek az anyagtakarékosságot segítik elő A szállítás minden vállalatnál tetemes költséget jelent. Januárban állították üzembe azt a kis mini lágyítókemencét, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen a félkész alapanyagot — heti húsz-huszonöt mázsát — lágyításra a törzsgyárba szállítani, majd onnét vissza. Az óra- és ékszeriparinál ebben az évben másfél millió forint megtakarítást írnak elő a tervek. Az alap ehhez megvan. Ki-ki ismeri e téren teendőjét. Komolyan veszik a takarékosságot — ettől még nem érzik magukat „szegényembereknek” ... Sok ezer forintot takarít meg a szállításban a lágyítókemence
