Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

/^toÜJaN, , . A "ífÉPUJSAG 1977. május 18. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Alkatrész kerékpárhoz Ambrus Tibor szekszárdi olvasónk azt kérdezi, hogy szovjet gyártmányú félver- seny-kerékpárhoz hátulsó ke­rékpárabroncsot hol lehet be­szerezni. Korsós István, Tolna me­gye Tanácsa VB kereskedel­mi osztálya vezetőjének vá­lasza : „A szekszárdi járműbolt­ban jelenleg van szovjet fél- versenykerékpár-abroncs. Szí­veskedjék a járműboltot fel­keresni.” (Megjegyezzük, hogy olva­sónk szerkesztőségünkhöz írt levele előtt is felkereshette volna a jelzett üzletet^ ahol az alkatrészt minden közben­járás nélkül beszerezhette volna.) Munkaviszony - terhesség - táppénz Névvel és teljes címmel kereste fel levelével szer­kesztőségünket egy olvasónk. Kérdésére levélben kért vá­laszt, amit címére el is küld­tünk. Mivel a szóban forgó téma közérdekű, ezért köz­lünk belőle részleteket olva­sóinknak. Levélírónk két éve került munkahelyére szerző­déssel. Akinek a helyére fel­vették, az gyermekgondozási szabadságra ment. Levél­írónk közben folytatta tanul­mányait szakmájában. Majd terhes lett, sőt táppénzre ír­ták. Közben munkatársnője visszajött a GYES-ről, ő pe­dig munka nélkül maradt. Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Kérdése: fel lehet-e bontani munkaviszonyt olyan dolgo­zóval, aki terhes? „Jár-e ne­kem majd a háromévi gyer­mekgondozási segély? Ugyan­is valószínű, jelen körülmé­nyeim miatt nem tudok el­helyezkedni.” A választ dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész adja meg: — A Munka Törvényköny­ve végrehajtásáról szóló kor­mányrendelet szerint a válla­lat nem szüntetheti meg fel­mondással a munkaviszonyt — többek között — a terhes­ség és a szoptatás alatt, a szü­lést követő 6. hónap végéig. Ez a rendelkezés a határo­zatlan időre létesített mun­kaviszonyra vonatkozik. A Munka Törvénykönyve 28. paragrafusa ugyanis ekként rendelkezik: „A határozott időre létesített munkaviszony megszűnik annak az időnek az elteltével, amelyre létesí­tették.” Ilyen esetben tehát nincs szükség felmondásra, a munkaszerződés „felbontásá­ra”, a munkaviszony egysze­rűen megszűnik minden kü­lön intézkedés nélkül. A levélírót munkatársnőjé­nek gyermekgondozási sza­badságáról történő visszaér­kezéséig alkalmazták, mun­katársnője a gyermekgondo­zási szabadságról visszatért, ezzel a levélíró munkaviszo­nya megszűnt. A terhes nő­nek tehát felmondani nem lehet, de a határozott időre létesített munkaviszony en­nek az időnek a leteltével megszűnik, függetlenül attól, hogy a dolgozó terhes, vagy sem. A több vonatkozásban mó­dosított 3 1967. (I. 29.) Korm. számú rendelet első paragra­fusa szerint: „A dolgozó nőt a szülési szabadság lejártát követően a gyermek három­éves korának betöltéséig gyermekgondozási segély il­leti meg, ha: 1. a szülést köz­vetlenül megelőző másfél éven belül összesen 12 hóna­pig munkaviszonyban állt és 2 legalább napi hat óra munkaidővel dolgozott, to­vábbá 3. a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli sza­badságot vesz igénybe.” Ugyanezen jogszabály ki­mondja azt is, hogy a fenti 1—2. pontban foglalt feltéte­lek fennállása esetén az anya a gyermekgondozási segélyre akkor is jogosult, ha a pró­baidővel vagy határozott idő­re létesített munkaviszonya a szülési szabadság ideje alatt megszűnik. Átalánydíjas tv Dezső Józsefné Várdomb­ról írja szerkesztőségünknek: átalánydíjas televíziókészü­léke elromlott, amit a báta- széki GELKA-kirendeltségbe március 31-én bejelentett. Több alkalommal ígérte a szerviz, hogy kimennek a té­véért, de ez csak ígéret ma­radt. Ekkor a levélíró a szek­szárdi GELKÁ-t kereste meg panaszával. Ott megígérték, hogy húsvétkor kimennek. Dezső Józsefné hiába várta a szerelőket... Varga József, a GELKA Tolna megyei kirendeltségé­nek műszaki ellenőre vála­szát közöljük: — A panaszos készülékét szekszárdi szervizünk 1977. április 14-én megjavította. Ügyfelünk levelében a javí­tás elhúzódása és az ígérgeté­sek miatt panaszkodott, jogo­san. Bátaszéki szervizünk te­rületén a jelentkező javítási igényeket a műszerészek át­csoportosításával a jövőben rövid határidővel fogjuk ki­elégíteni. Az ígérgetésekkel kapcsolatban annyit, hogy a húsvéti ünnepi ügyelet alatt a szekszárdi szervizben tett ígéret félreértésen alapult, ugyanis az ünnepi szolgálat csak Szekszárd város terüle­tére terjed ki Hízottsertés-akció Tóth László nagymányoki olvasónk azt kérdezi, hogy hízott sertésre hol lehet szer­ződést kötni? Kiss Sándor az Állátfor- galmi és Húsipari Vállalat igazgatójának válaszát közöl­jük: — A hirdetések, tájékozta­tók aláírójaként mindenkor (országos lapban való megje­lenés esetén) az Állatforgal­mi és Húsipari Tröszt szere­pel ugyan, de a szövegben utalás van a megyei vállala­tokra, azok járási kirendelt­ségeire, és nem utolsó sorban megbízott partnereinkre, akik további részletes felvi­lágosítással szolgálnak. A megbízotti rendszer bevezeté­se óta tehát önnek a Gábor Áron Mgtsz-szel — Nagymá- nyok partnergazdasággal — kell a sertésértékesítési szer­ződéseket megkötni. Ml VÁLASZOLUNK A kelták tévedése o Szekszárd on érdemes------------------------ regesz­nek lenni. Minden nagyobb felhőszakadás lehoz valamit a dombok oldalából, ami így, vagy úgy vall a múltról. Jár­dát építenék és csodálatos szépségű római istenszobor kerül elő. -Amire 'kevesebben figyelnek oda: — cserép- maradványok és eszíközron- csok. Vízvezetéket raknak le: — az eredmény sírök és edények. Az AGROBER te­lepihelyet létesít a város .pe­remén és a .talajegyengető gépek nyomban sírok százait hozzák felszínre, nem is egy rétegben, hanem egymás fö­lé temetkezve, folyamatosan. Erre az egymást követésre jobb lenne alaposabban fi­gyelnünk, sem mint általá­ban szoktunk. iNem tartozik történelemoktatásunk sikerei közé, hogy a különböző ko­rok. az átlagos ember tudatá­ban szakaszosan 'bukkannak fel. Mintha a keltákat a ró­maiaktól, az avarokat a ma­gyaroktól mély árok válasz­totta volna el. A z egymás mellett élésre, egyik rétégnek, népnek a másikra településére, azzal párhuzíamos életére a Szek­szárd környéki régészeti le­letek jnár a jégkor végétől bőséges példát szolgáltatnak. Ez a radiokarbon-vizsgálatok szerint nagyjából 9700— 10 850 év. Ne kísértsük a fantáziánkat, se az olvasó, se én nem tudok elképzelni ennyi esztendőt. Közelebb kerülve, ma már biztosra ve­hető, hogy a honfoglaló ma­gyarok (mikor is jöttek ide tulajdonképpen?) bőségesen akadtak itt avarokra, ha ugyan nem gepidákra. Ál­lamalakításunk sikerének té­nyén és meglepő tartósságán mit sem ront az, ha tudjuk, hogy a korábbi korok népei sem voltak mind őrültek, és új helyre települve nem ir­tottak ki mindenkit. Már- csak glazdasägj okokból sem. így történt ez a keltákkal is, akiknek régi központja a je­lek szerint valahol a csatári­völgy torkolatánál volt. A rómaiak még a nevet is át­vették tőlük és csak alig módosították a maguk idió­májának megfelelően. Szek­szárd Pannónia provincia Valeria tartományának Alis- ca nevű helye volt. A kelták „tévedése” természetesen nem értendő betű szerint. A legkülönbözőbb tájegységek találkozásánál, egy völgy­torokban épült Alisca a ma­ga idején szerencsés helyen volt. Vész esetén a környező erdőkbe mindig el lehetett menekülni. A településen át­vezető római út maradvá­nyai, a Buda (korábban Aquincum) felé tartó déli— északi közlekedés gyakorlata azonban éppen az út felhasz­nálásával, századokkal ké­sőbb a törököket is erre ve­zette. Szekszárd a hadak út­jártak egyik állomáshelye volt és nemzedékek tanul­hatták meg, hogy mennyire nem szerencsés dolog hadak útja mentén lakni. Szekszárd mai nevének adói a honfoglaló magyarok voltak. Ez azt is jelenti egy­ben, hogy a római település — legalább felhasználható romok formájában — átvé­szelte a népvándorlás viha­rait, hiszen volt minek ne­vet adni. Az Árpádok közül a hallatlanul tehetséges ural­kodóház egyik tehetséges tagja, I. Béla szentelt figyel­met a városnak. Bátyjának-, I. Andrásinak méltóságtelje­sen egyszerű sírját a tihanyi altemplomban láthatja az érdeklődő. Az öccse juttatta oda. Béla egy pogányláza- dás leverése után 1061-ben alapította meg a szekszárdi apátságot, ahová maga is te­metkezett. Az alapításban vallásos buzgalma mellett komoly szerepet játszihatotta környező pogánykodó vidék megfékezése, amire egy ki­rályi alapítású apátság pap­jai — és főleg azok fegyve­resei — kiváltképp alkalma­sak voltak. I. Béla a távolimúlt talán egyetlen történelmi szereplő­je, aki annyira-amennyire érdekli a szekszárdiakat. Az alapítást követően már nem sok ideje volt hátra. Annyi mindenesetre, hogy ittléte egy anekdota keletkezéséhez segítsen. Eszerint a Bartina annak köszönhetné nevét, hogy a király megszomja­zott. — Bort innám! — mondta állítólag. A hegyoldalban elhangzott királyi óhaj szájról szájra járt volna a kíséret tagjai között, míg el nem jutott szolgálati úton oda, ahol megfelelő tömlőkből a kirá­lyik toroknak megfelelő bort mérték. Sejíthetőleg szekszár­dit. Itt már így hangzott: —Bort inna! — Bárt inna! Ami egy kis XIX. századi mítoszteremtő utánérzéssel már „Bartinává” is változ­tatható. Egész biztos, hogy nem hiteles, de dokumentál­ja azt, hogy a történelem­írásunkban érdemeinél ke­vésbé jegyzet I. Béla még évszázadok múlva is megért az utókornak: — legalább egy anékdotát. Személye tu­lajdonképpen később se ke­rült le a napirendről. A napi­lapok tréfái közé tartozik, hogy április 1-én komoly köntösbe öltöztetett álhírek- kel traktálják az olvasókat. Változatos sikerrel. Amikor 1969. április 1-én I. Béla ki­rály megtalált sírjáról jelent meg hír az újságban, szem­tanúja voltam annak, hogy az egyébként nyugodt ter­mészetű régész mérgével mit sem törődve, a szekszárdiak reggeltől estig egymást érték a megyeháza udvarán akkor folyó feltárásoknál, és érdek­lődtek a király máig megle- letlen sírja iránt. I. Béla idejéből se úszunk az adatok bőségében, de a középkorból származók szá­ma még kisebb. A mongolok­nak Szekszárd gyöngécske falai aligha jelentettek aka­dályt. A környező mocsarak­ban, erdőkben azonban elég sokan maradhattak meg a helybeliek közül, mert egy 1267-es oklevélben ismét szerepelnek a korábban is i A vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló korábbi jogszabályt módosítja a mezőgaz­dasági és élelmezés- 1 ügyi miniszternek a Magyar Közlöny idei 35. számában megjelent és f. évi május hó 6. nap­ján hatályba lépett 17/1977. (V. 6.) MÉM számú ren­deleté, amely szerint a vadászatra jogosult a védetté nyilvánított madarak és a kipusztulás veszélyének ki­tett vadfajok oltalmáról is köteles gondoskodni, ennek érdekében — kérelemre és té­rítés ellenében — madárete­tőket állít fel. és a vad ete­téséről más módon is gon­doskodik. Kiemelendő, hogy kártékony vad pusztítására sztrichnint használni tilos, s hogy a vadászatra jogosultak kötelesek a birtokukban, il­letve tagjaik birtokában levő sztrichninmennyiséget a köz­egészségügyi-járványügyi ha­tóságnak a jelen rendelet hatályba lépésétől számított 30 napon belül bejelenteni. Utalunk még arra, hogy a jogszabályban megjelölt, elej­tett és elhullott vadak tró­feáját bírálatra be kell mu­tatni, a trófea bírálatáért a bemutatásra kötelezett díjat fizet. „A külföldi vadászven­dég által elejtett vad trófeá­ját az elejtéstől számított 8 napon belül kell bemutatni” — mondja ki a hivatkozott rendelet. Az üzemi demokrácia egyes kérdéseiről szól a Miniszter- tanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségé­nek 1018/1977. (V. 7.) Mt.- SZOT számú együttes hatá­rozata, amely a Magyar Köz­löny f. évi 36. számában je­lent meg. s amelyből itt rö­viden csupán az alábbiakat idézzük: „A vállalati gazda­sági vezetők... tárják fel és hárítsák el azokat az okokat, amelyek a dolgozókat visz- szatarthatják véleményük megfogalmazásában, egyben tegyenek meg minden lehet­séges intézkedést a kezdemé­nyezések kibontakoztatása érdekében.” „A tanácskozá­sokról jegyzőkönyvet kell felvenni, az elhangzott, de külön vizsgálatot igénylő észrevételekre, javaslatokra 15 napon belül Írásban kell válaszolni.” In­dokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Építésügyi Érte­sítő idei 13. számában meg­jelent arra a munkaügyi kol­légiumi állásfoglalás­ra, amely szerint a saját sze­mélygépkocsiját rendszeresen használó dolgozó részére a gépkocsi használatáért a megállapodásban kikötött átalányösszegen felül továb­bi térítés akkor sem jár. ha a felek a megállapodásukban utaltak arra, hogy az áta­lányösszeget milyen mértékű használat alapulvételével ál­lapították meg és az egyes hónapokban megtett utak ki­lométerszáma ezt a mértéket meghaladja. Viszont a dolgo­zó az átalányra akkor is jo­gosult, ha a tárgyhónapban megtett utak távolsága nem érte el azt a mértéket, amely­nek alapulvételével az áta­lány összegét megállapítot­ták. A SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 18. számában közle­mény jelent meg a taka­rékszövetkezetek egyes adó­zási kérdéseiről, valamint a lakásépítő szövetkezeti épít­kezéseknél a pénzügyi fede­zetigazolással kapcsolatos el­járásról. Dr. Deák Konrád, a TIT szekszárdi városi-járási szervezetének elnöke említett szőlők, gyümölcs­fák, mezsgyék. 1351-ben az apátság közepes módú volt, 28 faluval rendelkezett Zsigmond 'király 1435-ben az apátot 100 lovas kiállítására kötelezte háború esetén. Jó­val később pontosan ennyi katonával indult el János szekszárdi apát, hogy elpusz­tuljon a mohácsi csatában. A török időkről más al­kalommal már beszámoltunk lapunkban. Szekszárd 1541- ben került hosszú időre a félhold uralma alá. A he­lyiek viszonylagos szerencsé­jére szultáni birtok lett, ami valamelyes adózásbeli köny- nyebbséget jelentett, noha a török nem szűkölködött kép­zelőerőben, amikor adóne­meket kellett kitalálni. Volt gabona-, must-, kender-, fa-, fej-, kert-, méhkas-, sertés-, kasza-, malom-, len- és len­cseadó, Illetve tized, továbbá bírságpénz. 1551-ből isme­rünk egy sereg szekszárdi nevet, melyek közül sok ma is megtalálható a megyeszék­helyen : A régi megyeháza — ma. (Fotó: Komáromi) Bakos, ■ Vida, Tót, Csobási, Kun, Szabó, Velei, Torma, Nagy, Csebeli, Fazekas, Gá­lád, Babocsai, Szegi, Csáni, Lovas, Perémi, Sítók, Soros, Kistót, Rózsa, Bakó, Kovács, Ihász, Kaszás, Török, Sikó, Deli, Vá'ta, Setei, Gál, Dikán, Domokos, Huszár, Ferenczi, Gazsó. Azt, hogy a maiak ezek leszármazottai lennének, még­is jobb nem erőltetni. A tö­rök idők későbbi pusztulása iszonyatos volt, nem csekély részben magyar beavatkozás­ra is. 1560. november 11-én Horváth Márk szigetvári fő­kapitány pusztította el a fa­lakon kívüli várost, 1598-ban pedig bosnyák hajdúk. Evlia Cselébi, a neves török utazó így írt Szekszárdról: „...népe határszéli bosnyák emberekből áll, s különösen barátságos emberek.” Sejthetőleg a törökkel szemben. Mindenesetre nem magyarokról volt szó. Buda visszafoglalása után pontos adat van arról, hogy a közeli Tolnáról mikor vo­nult ki a török. Ez 1686. szep­tember '27-én történt Szek­szárd felszabadulásának idő­pontját valószínűleg felje­gyezni se volt érdemes, a volt apátsági székhely falai között legfeljebb egy-két tu­cat ember lézengett, bár bi­zonyára menekültek a mo­csarakba is. Mindennek be­tetőzéséül a hadak nyomán 1690—92-ben még pestis is dühöngött. Nemcsak apát nem volt, hanem hívő is alig maradt. A környéken háb.orú--------------í--------- utam kö zbiztonsági viszonyok uralkodtak, nem kis részben a betelepült rácok jóvoltá­ból. Egy Berla nevű rabló­vezér például 1697-ben Szek- szárddal ugyan nem törődött (itt alighanem rabolni se volt érdemes!), de annál na­gyobb figyelmet szentelt a palánki h armi nca dhivatal - nak és vámtisztviselőinek. Százötven haramiával táma­dott és az utolsó ingig min­dent elvitt, amit csak talált. (Folytatjuk) 1 f_jp ^"TwTi j, STTj Sra»^ jp^fHCI ^Lpy^^g|^e r

Next

/
Thumbnails
Contents