Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-18 / 115. szám
2 ^PÚJSÁG 1977. május 18. Luis Corvaián életrajza 1916. szeptember 14-én született a dél-chilei Puerto Montt kikötővárosban. Apja általános iskolai tanító, édesanyja parasztasszony. A dhillani tanítóképző elvégzése után a concapcioni (munkásvidéken tanított. 1934-ben belépett a Chilei Kommunista Pártba. 1938-tól a párt lapjának újságírójaként Chile északi részén, a salétrombányák vidékén dolgozott. Itteni tevékenysége miatt megjárta az iquique-i és az antofa- gastai börtönöket, majd száműzték az országból. 1939- ben a dhilei munkásmozgalom első lapjának, a „Munkások ébredéséinek főszerkesztője lett. 1940-ben megalapították a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának napilapját, az „El Siglo”-t, amelynek Luis Corvaián előbb munkatársa, majd 1946-ban főszerkesztője. 1947-ben a párt központi bizottsága agitációs bizottságának vezetője lett. 1948-iban, a Videla-diktatúra idején, amikor a párt illegalitásba kényszerült, elfogták, megkínozták, majd a pisaguai koncentrációs táborba zárták. Innen a nemzetközi szolidaritás szabadította ki. 1951-ben tagja lett a párt központi bizottságának. A Chilei Kommunista Párt 1956-ban illegálisan megtartott X. kongresszusán a politikai bizottság tagjává és a központi bizottság titkárává választották. 1958-ban a párt kiharcolta újból a legalitást. Ebben az évben Luis Corvalánt a Chilei Kommunista Párt főtitkárának választották meg. 1964-ben „A mi forradalmi utunk”, majd 1971-ben „A győzelem útján” című könyvében felvázolta a chilei demokratikus átalakulás stratégiai és taktikai kérdéseit. 1961-től a fasizmus hatalomra jutásáig szenátor. 1973. szeptember 27-én a fasiszta junta letartóztatta és a Dawson-szigeti, majd a „Trés Alamos-i” koncentrációs táborokban tartotta. Innen 1976. december 23-án szabadult ki. Luis Corvaián — felesége és Pablo Neruda kíséretében — 1965. július 19—23. között járt hazánkban. 60. születésnapján az MSZMP Központi Bizottsága táviratban köszöntötte. Ebben az évben a Kossuth Kiadó megjelenteti Corvaián elvtárs válogatott írásait. (MTI) Vb-ülés Bonyhádon Kedden délután ülést tartott Bonyhád város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, melyen a társadalmi és családi ünnepségeket rendező iroda vezetője ismertette az iroda működését. A gyámügyi munkáról dr. Sebestyén István igazgatási osztályvezető számolt be. A vb megállapította, hogy a gyámügyi tevékenységben nincs visszaesés, s megbízta az igazgatási és a művelődési osztály vezetőjét, a jelentősebb ipari üzemekben alakítsanak ki társadalmi aktíva hálózatot, hogy a veszélyeztetett gyerekek esetében hatékonyabb legyen a megelőzés. A vb határozatot hozott a Fáy lakótelep telefonhálózatának és a Patyolat, illetve GELKA-kirendeltség beruházásáról, majd jóváhagyta a szennyvíztisztító bővítésének költségvetését. A jelenlegi, közel ezer köbméter szennyvíz tisztítása is megterheli a tisztítókapacitást, ez a meny- nyiség azonban 1980-ra várhatóan ötezer köbméter lesz. ' Az országgyűlés kulturális bizottságának ülése A közönség és a színház új minőségű kapcsolatának megteremtésében jelölte meg színházművészetünk elmúlt öt évének legjelentősebb eredményét a Kulturális Minisztérium, s e megállapítással egyetértve vonta meg Thália műhelyeinek fél évtizedes mérlegét keddi ülésén az országgyűlés kulturális bizottsága. A vitában hangot kapott az a vélemény, hogy állandó helyiséget kellene biztosítani Budapesten vidéki színházak rendszeres, egy-egy társulat akár kéthónapos vendégjátékára és hogy kevés a társulat vidéken is. Tolna megye 15 ezer középiskolás diákja például jó ha évente egy-két alkalommal színházba jut. A megyében saját társulat nem lévén, csak vendégjátékokra alapozhatnak, hiszen a megyeszékhelyről menetrendszerű autóbusz- vagy vonatjárattal a „szomszédokhoz” eljutni szinte lehetetlen. A vitában kifejtette véleményét Szászi Gábor ország- gyűlési képviselő is. (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden fogadta Ilié Verdet-et, a Román Kommunista Párt KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagját, a kb titkárát, aki a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes bizottság elnökeinek találkozója alkalmából tartózkodik Budapesten. Az elvtársi légkörben lezajlott megbeszélésen részt vett Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese és dr. Biczó György, hazánk bukaresti nagykövete. Jelen volt Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. * Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden az Országházban fogadta Ilié Verdet-et, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagját, az RKP KB titkárát. Kádár János fogadta Ilié Verdet-et Gromiko—Vance Szovjet—amerikai megbeszélések LAPZÁRTA ÖSSZEHÍVTAK A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÄLLAMAI KÜLÜGYMINISZTERI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉT Az előzetes megállapodás- kerül sor a Varsói Szerződés nak megfelelően május má- tagállamai külügyminiszteri sodik felében Moszkvában bizottságának ülésére. (MTI). Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden délután elutazott Genfbe, hogy részt vegyen a szerdán kezdődő szovjet—amerikai külügyminiszteri tanácskozáson. A szovjet főváros politikai köreiben nagy érdeklődéssel tekintenek e találkozó elé, annak ellenére,, hogy Gromiko és Vance Moszkvában megtartott első megbeszéléssorozata, mint ismeretes, nem vezetett a kívánt eredményre. Moszkvában a tárgyalások fő napirendi pontja a stratégiai fegyverzet korlátozásával kapcsolatos szovjet —amerikai megállapodás kidolgozása volt, de a szovjet fél kénytelen volt elutasítani az új amerikai kormányzat e tárgyban előterjesztett javaslatait, mivel azok a legfelső szinten korábban kidolgozott vlagyivosztoki megállapodás revíziójára épültek. Ilyen körülmények között a szovjet fővárosban nem fűznek vérmes reményeket a genfi tárgyalásokhoz, jóllehet időközben mindkét fél nyilatkozatokban, sajtókommentárokban jelezte, hogy elképzelhetőnek tartja a kompromisszumot a hadászati támadó fegyverzet korlátozásánál felmerült problémákban. BUDAPEST A Magyar Szolidaritási Bizottság és az Országos Béketanács nyilatkozatot tett közzé. A két testület mélységes felháborodásának és megdöbbenésének ad kifejezést, amiatt, hogy Uruguay- ban a jobboldali reakció fokozza terrorhadjáratát mindazok ellen, akik a társadalmi haladásért, a demokratikus jogok maradéktalan érvényre juttatásáért, a nép alapvető érdekeinek megvalósításáért szállnak síkra. PÁRIZS A francia baloldal vezetőinek „csúcstalálkozójával” kedden megkezdődött az FKP, a Francia Szocialista Párt és a Baloldali Radikális Mozgalom által 1972-ben aláírt közös kormányprogram időszerűsítésének előreláthatólag hónapokig tartó folyamata. Lenin négy nappal a munkás-paraszt hatalom kikiáltása után a pétervári helyőrség ezredmegbízottainak értekezletén világosan kifejtette a bolsevikok álláspontját: hangsúlyozta, hogy a pétervári helyőrség tudja, szovjet koalíciós kormányt akartak, senkit sem zártak ki a végrehajtó tanácsból. Az Oroszországi Szociáldemokrata (bolsevik) Párt — ez volt akkor a kommunista párt neve — Központi Bizottsága 1917. november 15-én határozatban mondta ki; teljesen hamisak azok az állítások, melyek szerint a bolsevikok senkivel sem akarják megosztani a hatalmat. LENIN néhány nappal a határozat elfogadása után ismét visszatért erre a témára, amikor arról volt szó, hogy a narod- nyik-reformista és a nem-marxista programot valló baloldali eszerek (akik jelentős képviselettel rendelkeztek a szovjetekben) bekapcsolódjanak-e a munkás-paraszt kormány munkájába. A burzsoá firkászok hada és a burzsoázia által megfélemlített emberek azzal vádolnak bennünket — mondta Lenin —, hogy merevek vagyunk, hajthatatlanok. Ez nem igaz. Felajánlottuk, és felajánljuk a baloldali eszereknek, hogy osszák meg velünk a hatalmat, lépjenek koalícióra a bolsevikokkal. A bolsevikok elvi álláspontja a többpárti munkás-paraszt kormány célszerűségéről — eredményes volt. Azzal járt, hogy a baloldali eszerek hosszas ingadozás után beléptek a szovjet köztársaság első kormányába, amelynek így tovább erősödött a bázisa és befolyása. Lenin pártja részéről őszinte, becsületes és elvi volt a koalíció, amely azt célozta, hogy megszilárdítsák a munkás- osztály és a parasztság szövetségét. A kétpárti szovjet kormány 1918 júliusáig tevékenykedett, s a központi és a helyi szervekben, az akkoriban megalakult Vörös Hadseregben fe7 lelős tisztségeket töltöttek be a baloldali eszerek. Mint például Kikvidze hadosztályparancsnok, a polgárháború egyik hőse, akinek emlékét a Vörös Hadsereg, az egész szovjet nép tiszteli. AZ OKTÓBERI forradalom után a bolsevik párt fontosnak tartotta, hogy nemcsak a baloldali eszerek, hanem a szovjet hatalom pozícióiban lévő más pártok is bekapcsolódjanak az ország irányításába. Lenin többször is írt erről. A munkás-, paraszt- és katonaküldöttek III. kongresszusán 1918 januárjában a munkás-paraszt állam legfelső szervébe, az össz- oroszországi Központi Végrehajtó Bizottságba 160 bolseviket, 125 baloldali eszert, 7 jobboldali eszert, 7 maximalista-szociáldemokratát, 2 menseviket és 3 anarchista-kommunistát választottak meg. Szovjet-Oroszország bolsevik-baloldali eszer kormány- koalíciója 1918 közepén felbomlott. Ki volt a hibás? A szovjet hatalom ellen irányuló felkelést 1918 júliusában a baloldali eszerek pártja robbbantotta ki. (A jobboldali eszerek pártja Viktor Csernov vezetésével az októberi forradalom első napjától szembenállt a fejlődéssel.) A baloldali eszerek pártja és vezetői közvetlenül felelősek voltak azért, hogy híveik meggyilkolták Mirbach moszkvai német nagykövetet. A provokáció célja nyilvánvaló volt, azt akarták, hogy a császári Németország csapatai indítsanak támadást a szovjet köztársaság ellen, s így meghiúsuljon a Moszkva és Berlin között létrejött békeszerződés. Az eszerek 1918-tól fegyveres és terrorhadjáratot indítottak a szovjet hatalom ellen. Meggyilkolták a munkásparaszt állam olyan kiváló személyiségeit, mint Urickij és Volodarszkij, merényletet szerveztek Lenin ellen, Jaroszlavl- ban és az ország más részein ellenforradalmi felkelést szítottak. Együttműködtek a fehérgárdista tábornokokkal és ata- mánokkal. Ennek eredményeként az álforradalmi jelszavakkal és vezetőik látszat-radikalizmusával becsapott egyszerű párttagok kezdtek kilépni a eszer-pártból. AZ IGAZSÄG kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a baloldali eszerek egy része, köztük például Natanszon, és Kolega- jev, aki a koalíciós kormányban földművelésügyi népbiztos volt — elítélték pártvezetésük szovjetellenes politikáját, hűek maradtak a kommunistákkal való szövetséghez, majd elhatárolták magukat a baloldali eszerek pártjától. A szovjet hatalom első éveiben az eszereknek, a meny- sevikeknek és más kispolgári pártoknak még volt társadalmi bázisuk, így képviseletük is a szovjetekben, a munkás-paraszt hatalom legfelsőbb szervében, a Központi Végrehajtó Bizottságban is. Martinovot például, az orosz reformisták, az úgynevezett menysevikek egyik vezetőjét 1919—1920-ban is moszkvai tanácstaggá választották és tagja volt a Központi Végrehajtó Bizottságnak is. Nemcsak az Oroszországi Szovjet Köztársaságban, hanem a lakosságát és területét tekintve második legnagyobb szovjet köztársaságban, Ukrajnában is tagjai voltak a kormánynak a bolsevikok mellett 1919-ben és 1920 elején orosz és ukrán baloldali eszerek is. Lenin többször is hangsúlyozta, hogy a bolsevikok csak azokkal a pártokkal lépnek koalícióra, amelyek elismerik a munkás-, paraszt- és katonaküldöttek szovjetjének hatalmát, alávetik magukat a szovjetekben a többség határozatának és teljesítik a szovjetek II. kongresszusának határozatait, amelyek utat nyitottak a demokratikus és szocialista átalakulás, a szocializmus fokozatos oroszországi építése előtt. AZ OROSZORSZÁGI szocialista forradalom krónikája arról tanúskodik, hogy miközben a bolsevik párt következetesen és odaadóan küzdött a szocialista forradalom eszményeiért, a demokráciáért és a haladásért az ellenforradalmárokkal és az intervenciósokkal, más pártok, köztük magukat szocialistáknak nevezők is, átálltak a szovjet hatalom ellenségeihez, vagy legjobb esetben is ingadoztak a forradalom és ellenforradalom két tábora között és. fokozatosan elvesztették tömegbefolyásukat, eltűntek a politikai színtérről. A menysevikek és az eszerek kezdeményezték és szervezték a kronstadti lázadást. A tambovi tartományban a jobboldali eszerek illegális központi vezetősége közvetlenül szervezte és hajtotta végre az úgynevezett Aiitonov-felkelést. (Antonov volt annak az eszernek a neve, aki közvetlenül irányította a kuláklázadást a munkás-paraszt hatalom ellen.) Az egyre inkább szovjetellenes álláspontot képviselő eszerek, valamint a menysevikek, az ukrán, a zsidó, az örmény és más nacionalista pártok képviselői általában külföldre emigráltak. Több kispolgári párt azonban még a 20-as években is létezett a Szovjetunióban. Senki sem tiltotta be őket, mert nem léptek fel ellenforradalmár, szovjetellenes programmal. De később ezek is széthullottak, hiszen elvesztették kapcsolatukat a néppel és megszűnt társadalmi bázisuk. A SZOCIALISTA rendszer politikai és gazdasági megszilárdulása valamennyi egészséges erőt, dolgozó osztályt, társadalmi réteget egyesített a proletárpárt, Lenin pártja körül. Benne látták azt az irányító és vezető erőt, amely biztosan vezeti őket a boldog jövőbe. Ezt még a bolsevik párt ellenségei is kénytelenek voltak elismerni. Pjotr Sztruve, az orosz burzsoá liberalizmus neves képviselője 1921-ben így írt: „Csak a bolsevizmus volt logikus a forradalomban, hűséges annak lényegéhez, ezért győzött a forradalomban”. JAKOV USERENKO (APN) |§M| bolseuí kok te « ftiil>bpärtreiAdai»|iea#
