Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

1977. május 17. Képújság 3 A 15 ÉVES LAKÁSÉPÍTÉSI TERV EREDMÉNYE.... A SZÁZ LAKÁSRA JUTÓ SZEMÉLYEK SZÁMA I960 1976 351 310 A SZÁZ SZOBÁRA JUTÓ SZEMÉLYEK SZÁMA 250 rszagunit lakosságának egy harmada költözött korszerű, új otthonba az elmúlt másfél év­tizedben — állapítja meg a Központi Bizottság közel­múltban tartott üléséről ki­adott közlemény. Ugyanitt olvashatunk arról is, hogy a még ki nem elégített, indo­kolt igényeket, az önálló la­kásra jogosultak növekvő számát is számba vették az ülésen és megállapították, hogy továbbra is fontos tár­sadalompolitikai kérdés a la­káshelyzet folyamatos javí­tása. amit az állam és a la­kosság együttes erőfeszítésé­vel lehet és kell megoldani, íme: előttünk a lakáskérdés, vagy ha úgy tetszik, a lakás­kérdés két oldala. Mondhat­nánk: két, egymással össze­függő, s egymástól mégis me­rőben elütő oldala. Nyugodtan mondhatjuk, a közös, évtizedes munkának, nagy erőfeszítéseknek kevés olyan nagyszerű eredménye van, mint a 15 év alatt fel­épült egymillió-ötvenezer la­kás. Mondhatnánk: ezt tudni biztató, felemelő érzés min­denki számára, mégis óvako­dunk e kijelentéstől. Mert igaz ugyan, hogy ezért a tel­jesítményért az egész nép megküzdött (kivéve talán azon keveseket, akik noha módjukban állt volna, sem­mit sem tettek saját lakás- körülményeik javításáért; bár más irányú munkájukkal bizonyos értelemben nekik is részük lehet a sikerben), és nyilvánvaló az is, hogy ilyen sok ember, család lakásprob­lémájának végleges, vagy át­meneti megoldása közelebb hozza a még meglevő és nyo­masztó lakásgondok megszű­nésének idejét. Minden igaz. De még inkább az, hogy ha valamiben, hát e téren az ember valóban „egyedüli példány”, nem ké­pes feloldódni a közösség, akár a nagyobb rész örömé­ben sem, ha magának, csa­ládjának még mindig rossz lakáskörülmények között, idegenekkel, vagy — ami ko­rántsem jobb —, nem kívánt módon a nagyobb család tag­jaival összezárva kell élnie. Egyedüli példány, mert a la­kás az a hely, amelynek csöndjébe az ember vissza­vonulhat bújával, bajával vagy örömével, ahol magá­ban lehet, ha annak érzi szükségességét, és ahol azzal időzhet, akinek társaságára vágyik. Ilyen saját lakás-bi­rodalomra minden családnak, azon belül háborítatlan fé­szekre minden felnőtt ember­nek, sőt hovatovább minden gyereknek is szüksége van. S akinek ilyen még nincs, az türelmetlenül várja a meg­valósulás közelebb hozott napját is. Furcsa dolog ez. Az anyagi jólét, a jobb élet, ha más­más mértékben is, de kijut úgyszólván mindenkinek; a lakás azonban egy és oszt­hatatlan: vagy van, vagy nincs. És több mint egymil­lió felépülte még növeli is a türelmetlenséget. Nem baj. Növelje is mind­azokban, akik tehetnek egyet- mást ebben a roppant szerte­ágazó, a gazdaság, az ipar szinte minden ágára kiterje­dő tevékenységben! És növel­je azokban az igénytelenebb emberekben — ilyenek is vannak —, akiknek az italtól a kocsiig minden előbbreva- ló, mint ?i tisztességes, em­berhez méltó otthon megte­remtése. Nagyobbrészt azonban nincs ilyen baj az igényekkel. Ellenkezőleg. Emberek, csalá­dok ezrei, akik, amelyek így, vagy úgy a közelmúltban, netán régebben önálló lakás­hoz jutottak és belekóstoltak a jóba — amit oly könnyű megszokni —, megszaporod­ván, gyermekeik és termé­szetes vágyaik növekedvén, okkal, joggal érzik szűknek a valaha annyira áhított kis lakást. És ne mondja senki erre, hogy: micsoda feledé- kenység, bezzeg ha neki len­ne olyan lakása... 1 Ne mondja senki, mert juthat még hasonló helyzetbe. Való­ban — társadalmi méretek­ben — joggal növekszik a re­mény, hogy lényegesen csök­ken a lakásgond. Azért csök­ken csupán, és nem szűnik meg, mert objektív és szub­jektív értelemben egyaránt növekszik a szükséglet; az egyre korszerűbb építés, _a 6zebb, a modernebb új laká­sok új vágyakat teremtenek. Meg aztán a másfajta igé­nyekről sem feledkezhetünk meg, amelyekről szólván ugyancsak ne legyintsen sen­ki, mondván: álljanak a fa­lak! Mindenki tudja, miről van szó. Arról, hogy koránt­sem mindegy sem a lakás, sem a település, sem a város vonatkozásában, milyen ott­hont, milyen házat kerítenek azok a falak. Hogy milyen szűkebb és tágabb környe­zetben lakunk, élünk, moz­gunk. Ettől is függ az éle­tünk. Azokat a „falakat” úgy kell emelni, hogy ezt mind belekalkuláljuk. Mégpedig hosszú évtizedekre előre gon­dolkodva. És azt se feledjük, hogy az évi csaknem százezer — nem csekélység! — több mint fe­lét magánerőből, jelentős ré­szét családi ház formájában építik föl a magánépítők, ah­hoz képest még mindig aránytalanul kevés szerve­zett segítséggel, amekkora szervezett erő az állami, kö­zösségi lakásépítkezés mögött áll. áadásul az egyik és a másik „féllel” szemben is vannak jogos köve­telményeink. Még min­dig nem tetszenek maradék­talanul lakótelepeink és még kevésbé magánépítkezéseink. Tisztelet a kivételnek! És itt nem holmi, a divat értelmé­ben vett tetszésről, „külsősé­gekről” van szó, hanem mi­nőségről, életformáról. Erre se legyintsen senki, mond­ván: a mennyiség a fontos, az évi százezer. Az évi száz­ezret úgy kell megépíteni, hogy minden tényleges, jogos mai és holnapi követelmény­nek megfeleljen. Végtére a saját otthonunkról, a saját házunkról, utcánkról, váro­sunkról, a saját országunkról van szó. BALOG JANOS A 15 ÉVES LAKÁSÉPÍTÉSI TERV EREDMÉNYE.... AZ ÉPÍTETT lakások száma ÉS MEGOSZLÁSA AZ ÉPÍTTETŐK SZERINT AZ ORSZÁG LAKÁSÁLLOMÁNYA 1976. ELEJÉN Állami kölcsön nélkül \ Állami, szövetkezeti erőből Magánerőből Állami kölcsönnel Épült: 1047924 db lakás 3551572 db lakás Május 18-án nyitja meg kapuit a Budapesti Nemzet­közi Vásár. A nagy kiállító­cégek előzetesen, sajtótájé­koztatókon ismertetik tevé­kenységüket, új termékeiket. A Lampart Zománc Ipari Művek a Magyar Sajtó Házában tájékoztatta az új­ságírókat. Mint ismeretes, ta­vasszal a termelőeszközöket és -berendezésket gyártó vállalatok mutatkoznak be a vásáron. Dr. Kovács István kereske­delmi igazgató elmondta, hogy a zománcipari vállalat egyik gyára, a Vegyipari Gépgyár kizárólag savállóan üvegzománcozott vegyipari gépeket és berendezéseket gyárt a magyar gyógyszer-, finomkémiai vegyszeripar­nak. illetve a hasonló profilú külföldi cégeknek. A válla­lat a vegyipari gépgyártás területén több mint 30 éves, széles körű gyártási tapasz­talattal rendelkezik. A ter­mékek kétharmadát expor­tálják a Távol-Kelettől Euró­pán át Dél-Amerikáig. Gé­peikkel és berendezéseikkel termel az egész magyar gyógyszer- "és vegyszeripar is. Az 1977. esztendőben vegy­ipari gépből másfél millió dollár és 5 750 000 rubel ér­tékben szállítanak a külföldi piacokra. Az export fokozását gya­korlatilag a gyár kapacitásá­nak szűkössége gátolja, ezért a bővítést célzó fejlesztő be­ruházást 1978-ban megindít­ják. A fejlesztés területén gyü­mölcsöző együttműködést alakítottak ki a CIBA— GEIGY svájci céggel, amely­nek eredményei már a jelen­legi gyártási folyamatokban is mutatkoznak. A gyár ön­álló kutatólaboratóriumában folyó fejlesztés legújabb eredménye az „UNIVER S 99’ üvegzománc, amely jeles nyugati szakcégek vizsgála­tainak eredményei szerint a ‘világ legjobb ilyen célú zo­máncbevonataival versenyké­pes. Nemcsak a laboratóriu­mi vizsgálatok során, hanem az üzemi alkalmazásban is kiválóan vizsgázott. Az idei vásáron mutatja be első ízben a Lampart Zománc Ipari Művek a hazai és a külföldi szakembereknek azokat az új készülékeit, me­lyek elsősorban a környezet- védelem és az üzembizton­ság fokozását szolgálják: a rezgőnyelves, tányéros kivi­telű ABSZORBERT, a nyo­másközlő membránt, a hasa- dótárcás biztonsági nyomás- határolót, a gyors hőmérsék­letmérő szondát, valamint az univerzális szelepet. A Lampairt zománcipari termékeit a Budapesti Nem­zetközi Vásár „B” pavilonjá­nak 11-es szektorában te­kinthetik meg az érdeklő­dők. Az őszi vásáron találkoz­hatnak majd a látogatók a vállalat többi gyára, közötte a bonyhádi gyár termékeivel, amikor a lakossági felhasz­nálást szolgáló fogyasztási cikkek szakvására lesz. BANHIDI lAszlö * Az 1977. évi tavaszi BNV nagydíjas termékei a követ­kezők: A Beloiannisz Híradás- technikai Gyár QA—96 típu­sú kvázi elektronikus távbe­szélő alközpontja. A Ganz Villamossági Mű­vek és a Ganz-MÁVAG há­romrészes villamos motor­vonata. A Telefongyár BK—300/g és BK/g típusú hírközlő rendszere. A Csepel Művek Egyedi Gépgyára spirálcsőhegesztő gépsora. A Gamma Művek MB— 9101 típusú számítógépes adatfeldolgozó és megjelení­tő berendezése az Anger- rendszerű szcintillációs ka­merához. A Magyar Vagon- és Gép­gyár Rába—594 típusú futó­műve. Az Elektroakusztikai Gyár FIT—IC integrált áramkörös stúdióberendezése. A Komáromi Kőolajipari Vállalat M—SE motorolajai. A nyolc nagydíjas termé­ken kívül 43 más termék kapta meg az 1977-es tavaszi BNV vásárdíját. Megyei honvédelmi nap Őcsényben Sporttal a honvédelemért ÍUÍK * PAKT •4 Transzparensvontatás nyitja meg a légi műsort Az őcsényben vasárnap rendezett megyei honvédel­mi nap „hagyománytisztelő- en” hasonlított a legutóbbi­hoz. Egész éjjel zuhogott az eső, kora délelőtt is ismétel­ten neki-nekiéredt, kétsé­gessé téve a meghirdetett programot. Aztak a repülő­gépek, a bemutatóra felsora­kozott harcjárművek, kira­kott fegyverek. Kilenc óra körül megjelent egy sugár- hajtású Delfin, néhány for­dulót téve tájékozódott, mi­lyenek az időjárási viszo­nyok. Amikor a .szokásos szárnylébegtetéssel elköszönt, nyilvánvalóvá vált, hogy el­marad a sugárhajtású gépek műrepülő-bemutatója, az alacsony felhőzet veszélyez­teti a repülésbiatonságot. Kérdésessé vált az ejtőernyős ugrás is. Az eső ellenére is egyre nagyabb számban gyüleke­zett a közönség. Tíz óra után végre elállt az eső, és amikor a szekszárdi középiskolások látványos tornábemuta tójá­val megkezdődött a műsor, már kétezernél többen sora­koztak fel a kötélkordon mellett. A díszemelvényen helyet foglaltak: Horváth József és dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkárai, Csá­szár József, a megyei tanács elnökhelyettese, a társ fegy­veres testületek parancsno­kai. A résztvevőket Péti Imré­nek, a KISZ Tolna megyei Bizottsága első titkárának szavai köszöntötték. Péti Im­re arról beszélt, hogy a test­kultúra fejlesztése hogyan erősíti a szocialista honvé­delmet, a szocialista építő- munkát, a béke védelmét. — A négy év előtti hon­védelmi nap óta lényeges változások történtek a világ- politikában : Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában győzelmmel ért véget a fel­szabadító háború, Portugá­liában megdőlt a fasizmus uralma, létrejött az Angolai Népi Köztársaság. — Hazánkban a társadal­mi érdeklődés előterébe ke­rült az ifjúság testkultúrá­jának fejlesztése — ebben közös feladatolt vállalt a KISZ és az MHSZ. A fiata­lok nagy tömegeit megmoz­gató, Edzett ifjúságért moz­galom hozzájárul ahhoz, hogy fegyveres erőink, nép­hadseregünk megfeleljen a korszerű követelményeknek — mondotta Péti Imre. Közben a levegőbe emel­kedett egy vitorlázógépet vontató motoros gép, Éljen a párt! — feliratú transzpa­renssel. A motoros gép piló­tája Szabó Pál, a vitorlázó- gépé Kóré Vilmos volt. A felhőzet is felszakado­zott, mire Kovács Pál Tréner gépével megkezdte látványos műrepülését. Háton repülés, legyezőforduló, orsó, függőle­ges orsó, vezetett orsó, és más műnepülő-figurák kö­vetkeztek műsorában. Idő­közben megérkezett egy AN—2-es gép is, amiből a már több ezerre szaporodott nézősereg megállapíthatta: mégis lesz ejtőernyős bemu- mutató. Majd három Tréner gép emelkedett a magasba. A vezérgép ülésében Farkas Gyula, jobb kísérője Kovács Pál, bal kísérője Verbőczy Mihály. Nagyon szép, pon­tosan kidolgozott kötelék- műrepülést mutattak be. MI—1-es helikopterek be­mutatója következett, szem­léltetve, milyen sokoldalúak ezek az óriás „szitakötők”. Majd felemelkedett az ejtő­ernyősöket virvő AN—2-es gép. Az ejtőernyősök látszó­lag távol nyitottak, érdekes, izgalmas látvány volt, aho­gyan sorra bekormányozták magukat, és valamennyien alig néhány méter átmérőjű körben értek földet a tribün előtt. Különleges látványt nyújtott az utolsó ugró. Az úgynevezett paplanernyővel elrepült a nézők felett; majd megfordult és társai között ért földet. A növényvédő K—26-os helikopter bemutatója után a motorosgép—vitorlá­zógép vontatta, „Honvéde­lemmel a békéért” feliratú transzparenssel köszöntek el a közönségtől a légi műsor résztvevői. A műsor a néphadsereg harcászati bemutatójával folytatódott, utána a figye­lem megoszlott a Szekszárdi Dózsa ökölvívói, cselgáneso- zói, az I. megyei ifjúsági mo­torostalálkozó résztvevői, a pálfai, a mezőszilasí, az igar—simontornyai, a tenge- lici lovasok között — nem­különben a vendéglátósát­rak, a kiállított harcjármű- vek, fegyverek, az MHSZ és a polgári védelem kiállítása között. Forgott a lánchinta, az óriáskerék, a „hernyó”, a hangosbemondó elveszett gyerekekét, szülőket keresett egyre gyakrabban. Bár az időjárás kellemet­lenkedett, a végén minden jóra fordult, ezúttal is jól sikerült az őcsényi honvédel- m’i nap. B. I.—B. J. Helikopterbemutató •• • j • ®" • ■ •^^^^•*•••5, •• jíx*r** *2« •••••••• • s ^* */• •• £>,ír«íír^»*»^v«*^r3v!í•"^•*»^ j***• **!*^*»i*2**s *•* A gyerekek ellepték a harckocsit Ismerkedés a fegyverrel

Next

/
Thumbnails
Contents