Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
1977. május 1. ^ftÍÉPÚJSÁG 11 Kassák Lajos: Végre elérkezett a nagy nap. A gyárakban és az üzemekben szünetel a munka. A munkásság ünneplőbe öltözött úgy, mint azelőtt karácsonykor és húsvétkor. A Népszava vörös fejjel jelent meg, s az emberek tüntetőleg kezükben vitték a lapot. Valamikor így indulhattak kezükben az imakönyvvel templomba. De most semmi szenteskedés, semmi alázat nincs ezekben az emberekben. A hajukat megfésülték, a bajuszukat rendbe hozták, kezeikről lemosták a kormot, rozsdát, port és olajat, s akinek gyereke van, az most kézen fogva maga mellett vezeti a jövő nemzedéket, s akinek megértő asszonya van, az is ott ballag most a csoportokban, megenyhült arccal és kiöltöz- ködötten. A Tisza Kálmán téren volt a találkozó. Korán ebéd után már tömve volt a térség, a mellékutcákban sötét, nagy csoportok álldogáltak, a rendezők loholtak ide-oda, oszlopokba állították a tömegeket, s fél kettőkor vörös zászlókkal és jelmondatokkal teleírt táblák alatt elindult a menet. Az első zászlók árnyékában haladt a pártvezetőség, utána következett a végtelen munkástábor, szakmai csoportokba rendezetten. Ki a körutakra. Négyes sorokban, hármas oszlopban hullámzott az áradás. A tömegben zenekarok dolgoztak. Valóban olyan volt ez, mint a munka hadserege, fáradhatatlan lelkesedéssel, ostromlásra készen. A trombitákból kiszálltak a forradalmi dalok, és sokáig úgy kóvályogtak a tömegek fölött, mint a magasba és mesz- szire hírt vivő madarak. összevissza kiál tozták: ÉLJEN AZ ÁLTALÁNOS TITKOS VÁLASZTÓI JOG! LE A NÉPNYÜZÓKKAL! ÉLJEN A NÉPPARLA- MENT! LÁMPAVASRA A HERÉKKEL! ABCUG TISZA ISTVÁN! LE A VONATMEGÁLLÍTÓ GRÓFFAL! VESSZEN A MÁGNÁS- KASZINÓ! Az útvonalon végig az üzletek zárva vannak, kíváncsi urak és hölgyek állnak a kávéházak hatalmas üvegei mögött, s fönt a házak emeletein megteltek a balkonok, a nyitott ablakokból előrehajolnak az emésztő polgárok, lornyo- nokkal és gukkerekkel értékelik a tömeget. S a háztartási alkalmazottak fölkiáltanak hozzájuk, s a vörös ökleiket mutogatják. LE A PÚDERES NAGYSÁGÁKKAL! LE AZ ÉTELMARADÉKOKKAL! A szakmai oszlopok tábláján virít a három vörös nyolcas. 8 8 8 NYOLC ÓRAI MUNKA! NYOLC ÓRAI SZÓRAKOZÁS! NYOLC ÓRAI PIHENÉS! Az Andrássy úton át, ki a ligetbe. A járdák szélén kíváncsiak álldogálnak, a tömegből gúnyosan és fenyegetően kikiáltanak hozzájuk. LE A SZALONSZOCIALISTÁKKAL! A tömeg egyre nő, az eleje már a ligetben van, s a vége még mindig beláthatatlan. — Ha egyszer csakugyan tenni akarna valamit ez a tömeg — mondja Bagó —, ki állhatna neki ellent? Valaki felel neki: — Ez az, elvtárs! Egyszer végre is ösz- ste kellene törni mindent! Bagónak vörös rendezői szalag van a karján, lihegve és boldogan szalad tovább. Arra a juhászkutyára emlékeztet, aki ott lót-fut a nyáj oldalán, fönntartja a rendet, de a farkasokkal is szembeszáll, ha kitör a veszedelem. A Vasas Otthonban és a ligeti Nagykert vendéglőjében oszlik meg a tömeg a gyűlésekhez. Bokányi, Weltner, Vanczák, Buchinger s még néhány ismertebb nevű elvtárs a szónok. A választójogról s a május elsejének történeti jelentőségéről beszélnek. Magasan állnak az emelvények a tömeg fölött. Mindenütt rengeteg az ember. Mi Bokányit hallgatjuk. Ö a szervezett munkásság kedvenc szónoka. Szép ember, jó hangja van, és beszél, beszél, hogy csak úgy játszik a szívünkkel. Csak ki kellene mondania, hogy előre, és mi valamennyien megindulnánk. — Amíg ilyen parlamenti rendszer lesz, addig nem lesz nyugalom ebben az országban — mondja, és egyszerre fenyegetés és bátorítás van a hangjában. A tömeg visszakiált neki: — Ügy van! Ügy van! A dalárdisták énekelnek. A tömeg először csöndben hallgat, aztán kéretlenül is beleszól a dalba, s már az egész kerthelyiség szól és zeng a délutánban. Aztán a rezesbanda. Az elnök bezárja a gyűlést, és azt mondja: — Munkások! Elvtársak! Ez a nap a munka ünnepnapja. Ma az egész világ munkásai ünnepelnek. Feléjük küldjük testvéri üdvözletünket, titeket, magyar munkásokat pedig fölszólítunk arra, hogy álljatok a talpatokra valamennyien, szakadatlanul követeljétek a munkásság megbecsülését és valamennyiünk jogát. A rezesbanda újra rázendít, de már nem a szónoki emelvény mellett, hanem ott fönt, ahol a vasárnapi mula- tozóknak játszik a zene. S az emberek barátaikkal és családjaikkal letelepednek az asztalokhoz. Meleg, tiszta délután van. A ligetből behallatszik a verkliszó, sípok visítanak, dobok peregnek, nevetés és kiáltozás mindenütt. A kerti fák között drótok vannak kifeszítve, papírszalagok csüngnek le róluk és papírlampionok. A gyönge szél játszik ezekkel a csacsiságokkal, himbálja az emberek feje fölött, az asszonyok és gyerekek tekintete eljátszik velük, mint az ünnepi játékszerekkel. Fehér kabátos pincérek megrakott tálcákkal hordják szét a söröket. Az emberek isznak, némely asszony is, és itt-ott a gyerekek is belekóstolnak a keserű lébe. A filagóriában játszik a zene. Fiatal párok átölelkezve táncolnak. Mintha diadalmas győzelem után lennének, senkinek semmi gondja. A tekintetek földerülnek, az asszonyok arca megszépül, az emberek bajsza megnedvesedik a sörtől, kész cigarettát vagy szivart szívnak valamennyien. Olcsó mulatság ez, s mégis hogy megmámorosodnak tőle ezek a lehasznált, igához és nyers, parancsoló szavakhoz szokott emberek. Az alkohol lassan fölszívódik a fejükbe, oktalanul kiáltoznak, vagy lekókadnak, mint a hervadó virágok. Kint a kerítés mögött lovas rendőrök cirkálnak, oldalukon hosszú karddal, s katonapuskával a vállukon. A kertben gyalogos rendőrök és detektívek lézengenek. Ezeket a kemény kalapok mögé rejtőzködött, nagy botos legényeket jól ismerik itt. Ha valahol föltűnnek, összehunyorítanak az emberek, és olyasmiket mondanak egymásnak. hogy a detektív megértse belőle a véleményüket. De nincs duhajkodás, s nincs verekedés. Mire beesteledik, az emberek már alig bírják a fejüket a vállaik között, az asz- szonyok is fáradtak, csak a gyerekek élnek még vidáman, ide-oda futkároznak az asztalok között, színes papirost gyűjtenek, valahol távolabb lopva cigarettára gyújtanak. Aztán itt van az este. Ha valaki megkérdezné tőlem: — Érdemes volt-e a nagy készülődés ezért a táncba és sörbe fullasztott napért? Azt felelném: — Igen, érdemes volt. Ez a nap is egyik foka annak a lépcsőnek, amin fölfelé haladunk a mi céljaink felé. Vörös május Gyárfás Endre: BORTNYIK SÁNDOR FESTMÉNYE, 1919. A tavasz két pillanata í. Feltartott kezekkel áll a templom, a fák fehér kendőt lobogtatnak, a folyó szétterpeszti dermedt ujjait, de odalenn már aknáit érleli a talajban a tavasz, gyújtózsinór-gyökereken fut a láng, s a petében, ikrában, tojásban élesre állítódik az élet. 2. Ma reggel kirobbantak mind: fehéren feszítették ki szirmukat a szélben, s lobogtak át a látható időn. A kelyhük mint a gondolat parázslott, és — tettre gyűlni! — mind gyümölcsre vágyott: kisütni bélyegét a kék időn. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára Vjacseszláv Kubarev művész alkotásainak fő témája a Bajkál—Amur vasútvonal építőinek — a zord, lakatlan területek leigázóinak — valamint az Uszty-Ilimszk, Sza- jano-Susenszk és a Nureszk vízierőmű építőinek mozgalmas munkanapjai. Az országos komszomolista építkezések élmunká6 fiataljairól készített sorozatáért Vjacseszláv Kubarev tavaly megkapta a lenini Komszo- mol-díjat. A TRAPPISTA szó első jelentése: „ ... francia eredetű szerzetesrend tagja. A francia főnevet a híres cisztercita apátság, Trappe nevéből képezték.” Ezt, sok más érdekességgel együtt, megtudhatjuk A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának harmadik kötetéből, amely az elmúlt évben jelent meg, elszánt, szellemi és fizikai erőfeszítést igénylő munka eredményeként. A szótár a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének és Eötvös Loránd Tudomány- egyetem I. számú magyar nyelvészeti tanszékének közös munkája. A szótár munkálatai 1961-ben kezdődtek el: az első kötet (A—Gy) 1967-ben jelent meg. Ezt követte 1970-ben a második kötet (H—O). A köznévi elemeket tartalmazó szótárba bekerültek a mai magyar köz- és irodalmi nyelv szavai, valamint a régi nyelv és a nyelvjárások fontosabb szavai. A szótár összesen 10 714 önálló szócikket tartalmaz, és — ezen belül — több mint 60 000 szó történetéről és eredetéről nyújt tájékoztatást. A szótár címében együtt szereplő „történeti” és „etimológiai” jelzők kifejezik a szerzőknek a szótörténet és a szófejtés egységéről vallott elvi álláspontját. A szócikkek első, szótörténeti részében adatszerűén végigkísérhető a szavak, illetve a szócsaládok egész magyar nyelvi életútja. Az adatközlésnél a szerzők támaszkodtak az eddig megjelent forrásgyűjteményekre, a nyelv- történeti adatközlések anyagára, de ők maguk is végeztek újabb gyűjtést. Például: feldolgoztak minden magyar oklevelet 1200-ig, minden nagyobb magyar szövegemléket 1500-ig, a modern élet szavait tömörítő Akadémiai Nagyszótár anyagát, az új Magyar Tájszótár gyűjteményét. A SZÓCIKKEK második része az összefüggéseket, kölcsönhatásokat felderítő etimológiai magyarázatokat tartalmazza. Vizsgálat tárgyát képezik nyelvünk jövevényszavai, illetve nemzetközi szavai is. A nyelvek kölcsönös egymásra hatásának következtében magyar szavak is tömegesen kerültek be a velünk érintkező nyelvek szókészletébe. Szavaink más nyelvekben való továbbélését a szótár természetesen nem követi nyomon; ez újabb izgalmas és hasznos feladat a nyelvészek számára. Hasznos eligazító a harmadik fő részben, a szócikkek végén megadott szakirodalmi bibliográfia. Mi a szótár jelentősége? Mivel a szókészletben tükröződik legjobban a nép anyagi és szellemi műveltségének, életkörülményeinek, gondolkodásmódjának jellege és változása, így egy-egy nyelv szavai a nyelvet beszélő nép történetének igen fontos dokumentumai. Ha tudományos módszerrel fogjuk vallatóra szavainkat, akkor a magyarság sok-sok rejtett kérdését tárhatjuk fel. Ez az első nagyszabású, a magyar szókészlet történetét és eredetét szintetizáló szótár elsősorban tudományos célokat szolgál, nyelvészek számára fontos. Mint forrásanyag azonban nagy segítséget jelent a különféle szakterületen búvárkodó kutatóknak, akik a magyar nép történetét, gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyait vizsgálják. De ajánlható időnkénti böngészésre sok toliforgatónak, hogy egy-egy fogalmazvány ne igénytelenül egymáshoz rakosgatott szavak halmaza legyen, ami nem mindig közérthető hivatali nyelvezetünknek is csak javára szolgál. A SZÓTÁR nem érdektelen azok számára sem, akik a magyar nyelv iránt érdeklődnek, és mint ismeretterjesztő, tudomány népszerűsí tő olvasmány, hozzájárul a művelt olvasó nyelvi, de általános műveltségének emeléséhez is. Tóth Gyula Egy régi május ünnepén Kubarev grafikája: Novikov ifjúsági brigádja a BAM építkezésén.
