Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

1977. május 1. 12 fÉPÚJSÁG-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­m agazin magazin magazin „Itt van május elseje...” A természet megújulása ősidőktől fogva nehezen várt, örömteli eseménye az embe­riségnek. A legtöbb ünnepi játék, hagyomány éppen a tavasz érkezésével, a termé­szet megújulásának köszön­tésével kapcsolatos. Az ün­nepek közül is kimagaslik meghittségével — ma már elterjedtségével is — május elseje. Európa-szerte, s így ha­zánkban is május első nap­ján a házakat már a XIV— XV. században zöld lombok­kal díszítették fel. Temesvári Pelbárt egyik prédikációjá­ban arra utal, hogy ezzel a szokással két apostol — Fü- löp és Jakab — vértanúságá­ra emlékeznek, de már ő hozzáteszi: „Inkább azonban abban kell keresni a magya­rázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva ár­nyas erdők és ligetek kelle­mességével, madarak éneké­vel gyönyörködtetik magu­kat...” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakab- fának, jakabágnak, hajnal­kának is hívták. A májusfát — a XV. szá­zadtól kezdve a törzsén galy- lyaitól megtisztított, hegyén lombos fát, vagy szép növé­sű ágat — a legények éjsza­ka, titokban vágták az erdőn, s helyi szokás szerint hajnal­ra állították fel a szeretett lány háza előtt. Másutt a lányos házak udvarán tar- kállott, színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, no meg teli üveg borral, sokfelé hímes tojással feldíszítve. Erdélyben a fát kifaragták, s a legény nevét is belevésték; itt a diákok meg a tanítók dolga volt a májusfaállítás. Kedves népi hagyomány a májusfa-kitáncodás: sokfelé ilyenkor összegyülekezik a falu egész fiatalsága, a fel­díszített májusfa körül vidá­man ropja a táncot, majd zeneszó mellett kerül sor a „kitáncolásra”: először- dí­szeitől, lobogó szalagjaitól fosztják meg a fát, majd a törzsét is kiemelik a földből, hogy utána reggelig tartó bá­li mulatságon szórakozzanak a fiatalok. Május elsejének régi ked­ves programja a kirándulás az erdőbe, zöld rétre, az ot­tani játék, ahogy nagyon ré­gen mondjuk: a majális. Ab­ban, hogy ez az ősi szokás így megrögződhetett, s mind a mai napig népszerű időtöl­tési forma, kétségtelenül sze­repe lehet az időjárásnak: sok évszázados megfigyelés, hogy május első napján csak­nem minden alkalommal ta- vaszias, szép napsütés kö­szönti az ünneplőket, s a leg­ritkábban fordul elő, hogy — esetleg a délutáni órákban — a szemerkélő eső vagy éppen a tavaszias zápor megzavar­ja a szórakozást. reggelenként felderítő csapa­tokat küldenek a szigetről a tenger felé, s ha a csapat ész­revesz egy nagyobb halrajt, lecsap a tengerre. Ez jeladás a többieknek. Hosszú, végte­lennek látszó sorokban re­pülnek a megjelölt irányba, s nekiesnek a halaknak. Egy- egy madár több tucat halat is felfal: az egyik kormorán gyomrában 76 darab 10—12 centiméter hosszú halat szá­moltak meg. A kormoránok oly közel rakják egymás mellé a fész­küket, hogy egy négyzetmé­terre gyakran 3 fészek esik. Vannak olyan telepek, ame­lyekben egymillió felserdüh kormorán él együtt. Az egyik kutató szerint az egyik perui szigeten 5 600 000 kormorán él. Elképzelhető, hogy kis te­rületen ennyi madár milyen tömegű trágyát halmoz fel. Miután ez a trágya foszfor­ban és nitrogénben igen gaz­dag, évszázadok óta hasz­nálják. Újabban ezt a „ter­mészetes műtrágyát” forgó termelésben aknázzák ki, vagyis meghatározott terv szerint egyes szigetekben ki­termelik, ugyanakkor más szigeteken nyugalmat bizto­sítanak a madaraknak. Képünkön: részlet egy ma­dárszigetből a Barents-tenge- ren. (MTI Külföldi Képszolgálat) Tavaszról, virágokról, szerelemről Ravasz, mint a tavasz — mondják az agyafúrt, nem egészen megbízható ember­ről. Ugyanennek a változata, hogy „ravasz a tavasz”, vagyis a tavaszi időjárás megbízhatatlan. Van egy harmadik változat is: „Ta­vaszbúza: ravasz búza” — azaz megbízhatóbb, biztosab­ban fizet az őszi búza, míg a tavaszi könnyen becsapja a gazdát. Fú, es’, havaz, úgy lesz ta­vasz-= hadd tombolja ki ma­gát a tél, mindenképpen ta­vasz jön utána. Az ország egyes tájain azt is mondják, hogy „tavasszal felfújja a szél a kaparékot”. Értsd: ta­vasszal azok is erőre kapnak, akik öreg koruk miatt télen sokat betegeskedtek, nagyon legyengültek. „Tavasszal fa­kad a bodza, nem kell a rok­ka” — hangzik egy másik mondás, arra célozva, hogy a jó idő beálltával az ember szívesebben foglalatoskodik a szabadban, mint a szobában. Tréfás mondás, hogy „Nem hervad el a virág a kalapján” — vagyis az illető nagy sza­már, víz van a fejében... Egy összefüggő mondás­csokor: „Virág helyett kórót szedett” — tehát csúf asz- szonyt választott. „Ki milyen virágot szakít, olyat szagol” értsd: ki milyen házastársat választ, olyannal kell élnie. Végül: „Virág volt, kóró lett” azaz szép volt, de megcsú- nyult. Ez utóbbi rokona: „A kerítetlen virág hamar el­enyész” — vagyis, ha a szép­séget nem gondozzák, vigyáz­zák, nem lesz tartós. „A szerelem veszedelem” avagy „A szerelem sötét ve­rem” — szokták mondani, ha szerelmi okból támad baja valakinek. Ez is óv a szere­lemtől: „Szerelem, bor, koc­ka — ürítik az erszényt”; költséges dolog az udvarlás, az italozás, a szerencsejáték. Szerelmet, füstöt, köhögést nem lehet eltitkolni — állít­ja a bölcs mondás. De arra is van szentencia, hogy a leg­lángolóbb szerelem is elmúl­hat: „Szem nem látja, szív felejti” — azaz oda a szere­lem, ha a két szerelmes huza­mosan távol van egymástól. Az IL—86-os légibusz azoknak a szovjet gépeknek az egyike, amelyek az új öt­éves tervben kezdik meg rendszeres járataikat: A gép alkotói — a Genrih Novoz6ilov főkonstruktőr ál­tal vezetett tervezőiroda munkatársai — bíznak ben­ne, hogy elégedettek lesznek a géppel és megnyeri a szak­emberek tetszését. Az IL— 86 350 utassal a fedélzetén, a A magyar konyha ország­határainkon túl is jó hírű, nagy idegenforgalmi vonz­erő. Az ízes ételeknél azon­ban csaknem keresettebbek a magyar szakácskönyvek, amelyek nemcsak idehaza, hanem külföldön is számos kiadást értek meg, s nem egy közülük a bestsellerek sorába tartozik. A Magyar Vendéglátóipari Múzeum tu­dományos munkatársa, Gun- del I,mre, a híres vendéglős­dinasztia egyik tagja ennek kapcsán így beszél: Szakácskönyv-irodalmunk nagy múltra tekinthet visz- sza. Már a XVI. században kinyomtatták az erdélyi feje­delmi szakácskönyvet, amely csupán mártásokból 53, hal­ételekből 208 receptet közöl. S hogy nem voltunk mindig sertéshús-fogyasztók, arra bi­zonyíték, hogy míg sertés­húsból „csak” 18, addig bá­rány- és birkahúsból 40-féle ételkülönlegességet kínált. A könyv további érdekessége, hogy ínyenc csemegeként a rántott és a sült verébhús készítését is leírta. Sajnos, a legforgalmasabb bel- és kül­földi útvonalakon közlekedik majd. Négy, turboventillációs mo­torja óránként több mint 900 kilométeres sebesség lehető­ségét biztosítja. A légi utak többségét 800—3000 kilomé­teres távon teszi meg. Az AEROFLOT földi szol­gálatai már készülnek az új gépek fogadására. hírneves ősszakácskönyv ne­hezen érthető, a benne leírt ételek nagy része elkészíthe- tetlen. Az „újkori” magyar receptirodalom sikerének egyébként éppen az a titka, hogy receptjei közérthetőek és könnyen elkészíthetők, emellett mégis fantáziadús és ízletes ételeket ír le. Az ötvenes évek vége óta reneszánszát éli a magyar gasztronómiai irodalom. Ki­váló szakácskönyvírónk, Tú­rós Emil és Lukács, Rákóczi János, Pelle Józsefné és Rud- nay János munkái napok alatt fogynák el a könyv- üzletekből. A nemzetközi gasztronó­miai irodalomban is előkelő helyet foglalunk el. Az em­lített szerzők műveinek nagy részét német, angod, orosz nyelvre is lefordították. A pálmát azonban ezen a té­ren Gundel Károly Magyar ételek című kis szakácsköny­ve viszi el, amelyet német, orosz, angol, francia, spanyol és cseh nyelvre fordítottak le és számos kiadást ért meg. T A képen az U—120—M tí­pusú mágneses részecske- gyorsító egyik fontos alkat­elemének a szerelését végzik a szakemberek. Próbaüzeme­lés után a gyorsítót a Cseh­szlovák Tudományos Akadé­mia Magfizikai Intézetébe szállítják majd és ott helye­zik véglegesen üzembe. (MTI Külf. Képszolgálat) dúló transzuránok előállítá­sának dolgoznak a kutatók. A neutronfizikai laborató­riumban működik a világ egyetlen, úgynevezett impul­zusreaktora. Tavaly múlt két évtizede, hogy a Moszkvához közeli Dubnában megalapították az Egyesített Atommagkutató Intézetet, a szocialista orszá­gok első nemzetközi tudomá­nyos központját, amelynek munkájában tizenegy baráti ország tudósai, kutatói vesz­nek részt. Az ötvenes évek derekán ugyanis nyilvánvaló­vá vált, hogy a tudomány egyes területein a korszerű kutatások olyan hatalmas ki­adásokkal járnak, amelyek általában meghaladják egy- egy állam erejét, főként a kisebb országokét. Dubna — hatezer tudós munkahelye — tehát az alap­kutatások színhelye lett, mégpedig a fizika két, talán legizgalmasabb, s a jövőben még sok meglepetést tarto­gató területén, a részecske- és a magfizikában. Koráb­ban úgy vélték, hogy az anyag legparányibb részei a protonok és neutronok. Ma már azonban háromszáz ele­mi részecskét ismer a tudo­mány, s jelenleg ott tar­tunk, hogy talán még ezek­nél parányibb alkotórészek is léteznek. Dubnában hét laborató­rium ad helyet a munkának. A magproblémák és a mag­reakciók laboratóriumában a természetben elő nem for­HUMOR Az apasági kereset tárgya­lása után a bíró odafordult a vádlotthoz és barátságosan így szólt: — Gratulálok uram! ön egy 133 cm magas és kere­ken 56 font súlyú kisfiú sze­rencsés atyja lett! * Rösner és felesége a folyó­parton ül és horgászik. Egy darabig némán ülnek egy­más mellett, majd az asz- szony megszólal: — Édes fiam, tegyél egy másik kukacot a horgomra! Ez itt egyáltalán nem igyek­szik! ♦ — Egy kis faluban két „csodaöreg” üldögél a kapu előtt. Jön egy újságíró és megkérdezi egyiküket: — Bátyám, azt hallottam, hogy maga 160 éves. Igaz ez? — Igaz. Az újságíró odafordul a másik öreghez: — Valóban igaz, hogy a barátja 160 éves? — Sajnálom, nem tudom pontosan megmondani — vá­laszolja a másik ősöreé apó­ka — én csak 158 éve isme­rem! * — Honnan van ez a gyö­nyörű szobor? — kérdi a szobrász műtermébe érkezett, látogató. — Én faragtam ki egy ha­talmas márványtömbből. — Ne mondja! És honnan tudta, hogy benne van? A magyar szakácskönyvekről A kormoránok — a lászmadarak, amelyek a legismertebb tengeri ha- szigeteken fészkeinek — Szinyei Mcrse Pál: Majális Dubna

Next

/
Thumbnails
Contents