Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

Takács Zoltán grafikusművész kiállításán láthatóak leg­újabb munkái a Csók István Galéria grafikai termében, április 14-től 28-ig. Képünkön: Siklósi vár című alkotása. Televíziós gyermekfilmek A múlt héten Budapesten, a Magyar Televízió székhá­zában tájékoztatták a sajtó képviselőit a televíziós gyer­mekműsorok és gyermekfil­mek közelgő kőszegi feszti­váljáról. Az, hogy a műfaj teljesítményéről ünnepé­lyesebb összejövetelen lehet számot adni, már magában rangot jelent. A Tömegkom­munikációs Kutatóintézet­nek vannak felmérései — természetesen reprezentatív módszerekkel — az egyes műsorok „nézettségi foká­ról”. Jó lenne tudni, hogy a gyermekfilmek esetében ez csak a gyerekekre vonatko­zik-e, vagy minden nézőre? Családunkban például össz­népi szórakozás az esti me­se. Jómagam lelkes Lolka— Bolka és Varázsceruza-párti vagyok, de a vélemények természetesen megoszlanak. Arról azonban nem, hogy a legfiatalobbaknak és a ná­luk valamivel idősebbek­nek. de még igencsak fiata­loknak a televízió sajátos kifejező eszközeivel belátha- tatlanul sokat tud adni. Az kevésbé fontos, sőt, teljesen felesleges, hogy kiben-kiben feltámadjanak a Kovács Krisztiánná-válás ambíciói. Ezek úgyis kielégítetlenül maradnak. Az ízlés- és igénynevelésről azonban már Ha a születési arányszá­mok változatlanok marad­nak, minden évben több lesz az iskolások között a cigány tanulók száma. Ez a tény sokféle visszhangot vert, és sürgős tennivalókra hív­ta fel a figyelmet. A társadalomba még be nem illeszkedett családcso­portok gyerekeit iskolára kötelezni is nehéz, de még azoknak a hatéveseknek a szókincsével, fogalmi rend­szerével is rengeteg a gond, akik viszonylag rendezett körülmények közül kerülnek az iskolapadba. Pedig a cigánygyerekek iskoláztatása rendkívül fon­tos társadalmi érdek. Ho­gyan érhető el, hogy azonos — de legalább hasonló — alappal érkezve, sikeresen birkózzanak a tanulás ne­héz feladataival? Az egyik — legkézenfek­vőbb — megoldás: minél többen kerüljenek óvodába! Kamarás Józsefné, a me­gyei tanács óvodai főelőadó­ja: — Fokozott gonddal vég­zik az óvodákban a cigány- gyerekek egészségügyi, nyel­vi nevelését, segítik őket a kapcsolatépítésben, értelmi képességük fejlesztésében, figyelmük erősítésében, ala­kításában. Számuk és ott­honról hozott adottságaik döntik el. hogy külön cso­portot alakítanak-e belőlük az óvodában, vagy a szoká­sos, kor szerint tagolt cso­portokon belül, differenciált foglalkozással segítik' fejlő­désüket. Természetesen egy­általán nem az a cél, hogy elkülönítsük őket a többi gyerektől: a cigányóvodák létesítését nem is szorgal­mazzuk De annyira más módszerekkel, más tan­anyaggal, más ritmusban kell velük foglalkozni, hogy a külön csoportok létrehozá­sa általában célszerűbb. Pakson, Bátaszéken, Tolnán, Kajdacson nagyon jó ered­ményeket értek el óvodáink a gyerekekkel — sőt, ez ugyan különösen hangzik, de a szülőkkel is. Kajdacson A „nagyok” körjátékot járnak nem lehet ugyanezt elmon­dani. A mesének erkölcsi ta­nulsága van. Ha ez a tanul­ság sántít, maga a mese bár­gyú, a valóság tényeit még nagyon hosszú ideig fekete­fehér alapon látó gyerekek csalhatatlanul észreveszik és kinevetik. A gügyögésnek egyre kevesebb a létjogo­sultsága, az okos, szellemes felvilágosításnak annál na­gyobb. Példa rá az Állat­birodalom című francia rajz­filmsorozat, ellenpélda Houm, a fehér delfin — ugyancsak a gallok jóvoltá­ból. Á későbbi fokozatoknál (Csutak és a fehér ló; Hahó, öcsi; Hahó, a tenger; Ke­ménykalap, krumpliorr és a többiek) a határok már ösz- szemosódnak. Filmek ezek minden korosztály részére. Erről és hasonló gondola­tokról ad majd számot a kőszegi fesztivál, a szakem­berek találkozója és a re­mélhetőleg magvas viták. —s. —n. r Uj zeneművek A komoly zene kedvelői bizonyára örömmel veszik, hogy ebben a hónapban — április 25-én — két új zene­művet hallhatnak majd. Ez­úttal Székely Endre fuvola­cimbalom duója és III. fú­vósötöse kerül műsorra. Székely Endre mindig nagy gondot fordított a ka­maramuzsikálásra. Több vo­nósnégyes, fúvósötös, duók, triók találhatók alkotói re­pertoárjában. Most bemutatásra kerülő két zeneműve külön világ, annál is inkább, mert a fú­vósötös már korábban — a szerző kísérletező korszaká­ban — született. A fuvolára és cimbalomra irt duó egé­szen friss alkotás, amelyet Fábián Márta és Eléke Ti­hamér számára komponált Székely Endre. 1977. április 14. Nemzetközi népművészeti találkozót rendeznek Karl- Marx-Stadtban á prilis 30-a és május 5. között. Mint testvérlapunk tudósításá­ban olvashatjuk, hét szocia­lista ország egy-egy. népmű­vészeti csoportja kapott meghívást e reprezentatív eseményre. Karl-Marx­Stadtba várják a Szovjet­unió volgográdi és irkutszki együttesét. Lengyelországot a lodzi csoport, Csehszlová­kiát az uszti-i művelődési ház csoportja. Bulgáriát a paszardzsiki kórus és tánc- együttes, Romániát a bacaui együttes képviseli. Megyénk­ből a dombóvári Kapos együttes vesz részt. A testvérmegyei kapcsola­tok ápolásának ez a formája rendkívül látványosnak ígérkezik. A vendéglátók fel kívánják használni ezt az al­kalmat arra is, hogy üzem- látogatásokon, baráti talál­kozókon vegyenek részt a meghívottak. A szakembe­rek baráti találkozókon, ta­nácskozásokon cserélhetik ki tapasztalataikat. A Hotel Kongress egyik éttermét erre az időre nem­zetközi klubbá nyilvánítják. l&TcmEOBCKIISI iipubuci A Szovjetunióban, így Tambov megyében is készül­nek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. 1 év­fordulójának megünneplé­sére. Minden eddiginél na­gyobb sikerekkel kívánják köszönteni az évfordulót. Testvérlapunkban, a Tam- bovszkaja Pravdában szinte mindennap összeállítás je­lenik meg a felajánlásokról és a teljesítésekről. A fel­ajánlások lényege: túlteljesí­tik a terveket és nagy gon­dot fordítanak a minőségre. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulójának megünneplésé­ről, az ezzel kapcsolatos fel­adatokról tárgyalt az SZKP Tambov megyei Bizottsága is. A lap nagy terjedelem­ben ismerteti V. I. Csornij- nak, a megyei' pártbizottság első titkárának előadói be­szédét. V. I. Csornij részle­tesen foglalkozik többek kö­zött azzal a kérdéssel: ho­gyan lehet a jelenlegi felté­telek jobb kihasználásával több és jobb minőségű me­zőgazdasági, ipari terméket adni a hazának, hogyan le­het több, jobb, szebb lakó­házat, iskolát, művelődési házat építeni. Dunántúlt napló Mélységi rekord a szénbá­nyászatban. Átlépték a 800. métert az aknamélyítők Zo- bákon. Az új feltárás bizto­sítja a bánya jövőjét — ad­ja hírül a Dunántúli Napló. A tudósításból kiderül: a komlói Zobák-bánya szén- vagyonáért újabb mélysége­ket hódítanak meg az akna- mélyítők. A fejlesztés érde­kessége: a hazai szénbányá­szat történetében először itt haladtak túl a 800 méteren, eddig csak a mecseki érc­bányában dolgoztak embe­rek hasonló, vagy ennél na­gyobb mélységben. Zobákon jelenleg 623 méter mélyről bányásszák a szenet. A meg­hosszabbított akna oldaláról két új szintet tárnak fel, ami a fiatal zobáki üzem jövőjét biztosítja, 15—20 évi terme­léshez elegendő szénhez nyitnak utat. PETŐFI NÉPE Mérlegen a háziipari szö­vetkezetek címmel részletes tudósítás jelent meg a Petőfi Népében. A tudósítás­ból megtudhatjuk: Bács- Kiskun megye első háziipari szövetkezete 1951-ben ala­kult meg. Ma már a megye háziipari szövetkezeteit szinte az egész világon is­merik. Az alpári kosarasok termékük 99 százalékát tő­kés exportra küldték és be­vételük 20,5 millió forint volt. A Kiskunhalasi Házi­ipari Szövetkezet idén ün­nepli megalakulásának 25. évfordulóját és a halasi csipke 75. évfordulóját. A jubileumi évre 25 millió fo­rint bevételt terveztek. Ta­valy svéd, francia, NSZK, NDK, csehszlovák és szov­jet üzletfélnek szállítottak hímzett női blúzokat és gyer­mekruházati cikkeket. A Bajai Háziipari Szövetkezet szőtteseket és subákat ké­szít. Tavaly 25,5 millió fo­rint volt a bevétele, öt és fél millióval több, mint az előző évben. Exportra két­millió forint értékű árut küldött FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Megyei kukoricatermesz­tési tanácskozást tartottak Székesfehérváron. A téma: hogyan növelhetők az átlag­hozamok. A résztvevők va­lamennyien arra a kérdésre igyekeztek válaszolni, hogy milyen úton haladjanak to­vább a kukoricahozamok nö­velésében. A tények azt bi­zonyítják: minden területen megvannak a terméshoza­mok növelésének feltételei. Ezek kihasználására kell na­gyobb gondot fordítani és nem a nemesítőktől várni a „csodahibridet”, amelyben minden jó tulajdonság meg­testesül. A nemesítés arra törekszik, hogy a legjobb hibridet állítsa elő, de lehe­tetlent tőlük sem szabad várni. A jelenlegi adottságo­kat kell jobban kihasználni. Cigány óvodások a cigány apukák, anyukák a szülői értekezletek legak­tívabb résztvevői, a szülői munkaközösségben is lelke­sen dolgoznak. A megye egyetlen cigány­óvodája Bogyiszlón van, a téglaházakból álló Dankó- telepen. Bár a megyei ta­nácsnak nem célja, hogy szaporítsa a cigányóvodák Uzsonna számát, ezt az egyetlent jó­nak, hasznosnak tartják. Az épület néhány éve is­kola, aztán óvodával „osz­tott” iskola volt, második éve pedig „csak” óvoda. Ve­zetője Fazekas Istvánná óvó­nő. Orsós Jánosné gondozó­nő és a takarító néni — a telepen élnek, cigányok, akár a harminc óvodás. A foglalkoztatóteremben mély csönd és felszabadult jókedv váltja egymást. Az uzsonnát itt a gyerekek szo­katlan komolysággal, fegyel­mezetten várják, és ugyan­úgy fogyasztják el. Az ének­ben, játékban, táncban, bá­bozásban már ugyanolyan felszabadultak, mint akár­hol, más óvodában. Es legalább olyan ügyesek is! — Már egyre kevesebb- szer fordul elő, hogy beszél­ni kell tanítani a kicsit, akit felveszünk az óvodába. Ma már ott tartunk, hogy minden Dankó-telepi kis­gyerek óvodás! — mondja elégedetten, de fáradt mo­sollyal az óvónő. Orsósné,- Kati — a gondo­zónő — később megokolja Fazekasné fáradtságát: — Sokat kell járni, be­szélni, szervezni óvó néni­nek, mire mindekit rávesz, hogy adja óvodába a gyere­keket. Nálunk mindenki dol­gozik, és nem is kéri senki már a térítési díj elengedé­sét. De az óvodába járó kö­telességek, szokások még so­kak számára terhesek, ide­genek... — magyarázza a fiatalasszony, aki most vár­ja második gyermekét. Az öt év alatt, amit az óvodá­ban töltött, elvégzett há­rom tan folyamot, gépelni is megtanult. A gyerekekkel kedvesen, ügyesen bánik — a gyermekgondozási szabad­ság után vissza is jön ide. Helyettesítésére — szintén a telepről — sokan jelentkez­tek: nem lesz könnyű he­lyesen dönteni. Mert Kati szerepe fontos: amolyan közvetítő az óvoda és a te­lep között, sok esetben az ő szavai, a „közülünk való” érvei segítettek. — Itt az óvodában ügye­sek, a többség szépen elsajá­tít mindent — mondja az óvónő. — Később mégis ne­hezen találják a helyüket. Az iskolában félrehúzódnak, bezárkóznak, akit otthon nem biztatnak, az a tanulás­ban is lemarad. Hogy miért? Keressük az okát és az el­lenszerét... — Nekik mégis könnyebb, mint nekünk volt — véli Orsósné, hozzátéve bizako­dóan, hogy a mai óvodások közül biztosan továbbjut, „feljebb kerül” néhány... Befejezésül még valamit el kell mondani — nem tit­koljuk, hogy célzatosan —, a bogyiszlói cigányóvodáról. Az évi játék- és eszközvá­sárlási keret 1500 forint. Kis összeg. Kevés játékra, ceruzára, rajzlapra, gyur­mára telik belőle, és a játé­kok még akkor is „romlé­konyak”, ha nem harmincán használják őket. Szó ami szó: szükség volna támoga­tásra. patronáló üzemre, bri­gádra. Ha valahol, hát eb­ben az óvodában igazán len­ne helye a „házi” készítésű játékoknak, sportszereknek. Nem beszélve a patroná­lok látogatásainak hasznáról, amelyek segítenének hidat verni a „másik” világhoz, ami a bogyiszlói óvodások számára a községi iskolában kezdődik. Virág F. É. Komáromi Z. felvételei Zsolti és Erzsiké bábjátékkal szórakoztatja a kicsiket Mtoáflos kaiDdödlosikéíS) ■ Kiállítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents