Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-14 / 86. szám
2 Képújság 1977. április 14. Carter—Dobrinyin találkozó James Carter, az Egyesült Államok elnöke a Fehér Házban fogadta Anatolij Dobrinyint, a Szovjetunió washingtoni nagykövetét. A Fehér Ház közleménye szerint a negyven percig tartó megbeszélésen az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kétoldalú kapcsolatok széles köréről volt szó. beleértve a hadászati fegyverek és fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalások problémáját is. A közlemény hozzáfűzi, hogy a felek által „kölcsönösen előkészített” találkozó „építő jellegű és hasznos” volt. Washingtoni megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Anatolij Dobrinyin öt napon belül két alkalommal találkozott az Egyesült Államok vezető személyiségeivel. A szovjet nagykövet az elmúlt hét péntekén Cyrus Vance külügyminiszterrel tárgyalt. Az angolai külügyminiszter a shabai eseményekről Az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, Zi* bigniew Brzezinski társaságában fogadta Dobrinyint, a Szovjetunió moszkvai nagykövetét. (Telefotó — AP—MT- KS). LAPZARTA BUDAPEST A költészet napja alkalmából bensőséges megemlékezés volt szerdán Budapesten, a VI. kerület Lovag utca 3. számú háznál, amelynek falán márványtábla hirdeti. hogy rövid ideig ott lakott József Attila. Kovács István színművész , szavalata és* a Lovag utcai általános iskola kórusának műsora után a Magyar írók Szövetsége, a VI. kerületi tanács végrehajtó bizottsága, a Hazafias Népfront VI. kerületi bizottsága és a Lovag utcai általános iskola tantestületének képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit a márványtábla alatt. (Folytatás az 1. oldalról). mogatásáról biztosította a köztársasági elnök döntését. Mgga Chirac eddig óvakodott attól, hogy állást foglaljon. A giscardista független köztársasági párt már korábban „normálisnak” minősítette a francia akciót és támogatásáról biztosította az államfő döntését. A köztársasági elnök nyilatkozatát viszont élesen bírálták a baloldal pártjai és szervezetei. A PSU leszögezte például: az a tény, hogy egy vagy több kormány felhívása elég ahhoz, hogy a parlament megkérdezése nélkül döntés szülessen egy katonai beavatkozásról, azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszer semmiféle demokratikus biztosítékot nem nyújt a háború és béke kérdésében. A CGT titkára, Marcel Cail- le kijelentette, hogy a francia katonai beavatkozás Zaireban „agressziót képez” a zairei nép ellen és súlyos következményekkel járhat. A CGT azt követeli, hogy azonnal szüntessék meg a francia hadsereg részvételének bármely formáját a zairei kalandban. Jean Kanapa, az FKP PB tagja „felháborodásának és nyugtalanságának” adott kifejezést az államfőnek a zairei „gyarmati expedícióval kapcsolatos nyilatkozata” hallatán. A francia nép jó! tudja — mutatott rá —. milyen végzetes eseményekbe sodorták a múltban ilyen, kezdetben ártalmatlannak és korlátozott időtartamúnak mondott kezdeményezések. Giscard d’Estaing a műveletet nyíltan az afrikai népek megfélemlítésére kívánja felhasználni. Kanapa szóvá tette, hogy két hónappal Belgrád előtt az államfő még semmiféle kezdeményezést nem tett a biztonság és a leszerelés érdekében. A Spanyol KP döntése A Spanyol Kommunista Párt úgy döntött, hogy időhiány miatt elhalasztja a párt legalizálása alkalmából április 17-re Madridban tervezett ünnepi nagygyűlést. Mint ismeretes, az ünnepi gyűlésen részt vett volna Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke is, aki 1939, tehát a köztársaság veresége óta a Szovjetunióban él. A legendás hírű spanyol kommunista vezető már február 17-én beadta vízumkérelmét, de az illetékes spanyol hatóságok mind ez ideig nem adták meg a beutazási engedélyt. Befejeződtek a szovjet-afgán tárgyalások LABDARÚGÁS Magyarország—Lengyel- ország 2:1. G.: Nyilasi 2, Na- wara. Szerdán délután a Kremlben befejeződtek a szovjet— afgán tárgyalások. Mohammed Daud afgán köztársasí- gi elnök kedden érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba és két alkalommal tárgyalt a szovjet vezetőkkel. Behatóan megvitatták a két ország politikai, gazdasági és kulturális együttműködésének kérdéseit, meghatározták a további lehetőségek kihasználásának lehetőségét. Szovjet részről a tárgyalásokon részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, Andrej Gromiko külügyminiszter és Szemjon Szkacskov, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke. Nép, ország nélkül (2.) A világon ma csaknem hárommillió palesztin él. Földrajzi elhelyezkedésük meglehetősen tarka. Mértékadó becslések szerint 320 ezren élnek Izrael 1967. június 4-i határain belül; 350 ezren a gazai övezetben és 300 ezren Ciszjordániá- ban, izraeli megszállás alatt; 900 ezren Jordániában; 300 ezren Szíriában, s ugyanennyien Libanonban; 90 ezren Kuvait- ban; 10 ezertől 40 ezerig tehető az Egyiptomban, Szaúd- Arábiában, Irakban és Líbiában letelepülték száma, de viszonylag nagy számú palesztin jutott el Nyugat-Európa és Latin-Amerika országaiba is. Hétszázezer palesztin még ma is táborokban tengődik, az ENSZ illetékes segélyszervezetéből, az UNRWA-tól csekély élelmiszer-juttatásban, s négy-öt forintnak megfelelő napi pénzösszegben részesülnek. Idő kellett hozzá, hogy a palesztinok megtalálják „nemzeti személyazonosságukat”. A gyarmati elnyomás és a feudális családok viszálykodásai miatt viszonylag gyenge szervezettségi fokon álltak, s a hirtelen szétszóródás politikai dermedtséget eredményezett. Többnyire olyan arab országokba kerültök, amelyek az iparosítás kezdetén álltak és szűkölködtek az öntözött földterületekben, vagyis maguk is munkaerő-felesleggel rendelkeztek. A tanulás és a képzés önvédelmi eszköz volt: a palesztonik soraiban az arab átlagnál jóval több a közép- és felsőfokú iskolát végzett. Ez is segítette a változást, s 1964 tavaszán megalakult a Palesztinái Felszabadítási Szervezet. A vezetés azonban a szaúd-arábiai származású Sukeiri kezébe jutott, aki rengeteg kárt okozott a palesztin mozgalomnak. 1965-ben azonban újabb szervezet bont zászlót: a FATAH. (A rövidítés a jobbról balra olvasott szavak kezdőbetűiből tevődik össze: Harakat al-Tahrir al Vatani al-filisztini, Palesztinái Nemzeti Felszabadítási Mozgalom.) Az 1967-es júniusi vesztes háború után, amikor a menekültek újra menekülni kényszerülnek — a FATAH szervez, buzdít, ellenállásra sarkal. A FATAH vezetőjének, Abu Am- marnak felhívására tevekaravánok járják végig az elhagyott sivatagi harcmezőket, összegyűjtik a használható fegyvereket, megkezdődik a gerillák kiképzése. Abu Ammar rövidesen kilép az illegalitásból és Jasszer Arafatként megjelenik a világközvélemény előtt. Amikor 1969-ben végre sikerül leváltani a PFSZ régi vezetőit, a FATAH csatlakozik a szervezethez, amelynek Arafat lesz az elnöke. A PFSZ lendületes katonai tevékenységbe kezd, a csúcsot 1969—70 jelenti, amikor 6129 kommandóakciót hajtanak végre. Kitűnik azonban, hogy Palesztinában nem lehet egy „új Vietnamot” vagy „új Algériát” kialakítani, s a szervezet a politikai eszközöket kezdi előtérbe helyezni. Arafat elmondja híres beszédét az ENSZ közgyűlésén: „Az olajágat és a szabadságharcosok fegyverét hordozom — ne engedjétek az olajágat kiütni kezemből!” Á visszhangra jellemző, hogy a világszervezet'közgyűlése nagy többséggel (89:8 arányban, mintegy 40 tartózkodással) elismerte a Palesztinái arab nép törvényes jogát az önálló államiságra, s megfigyelői státuszt biztosított a PFSZ-nek az ENSZ-ben. A palesztin mozgalom növekvő nemzetközi tekintélyével párhuzamosan azonban súlyosbodnak a belső gondok. Amikor a legnagyobb szükség lenne az egységre, negyven különféle palesztin szervezet és csoport tevékenykedik — sokszor egymás ellen vívnak véres harcokat. A fő áramlatot a PFSZ jelenti, de azon belül is különböző irányzatok működnek. Változatlanul a FATAH jelenti a legbefolyásosabb szervezetet, de megközelíti az A1 Szajka (Villám), amelyet a szíriai Baath-párt kezdeményezésére szerveztek. Kisebb csoportosulások a jordán, illetve a szaúd-arábiai udvar támogatását élvezik, míg a baloldalon a Kuvat el Anszár (Szabadságharcos Erők), a kommunista pártok által életrehívott szervezet, s a magát marxistának mondó Havgtmeh Demokratikus Népfront Palesztina Felszabadításáért elnevezésű szövetsége helyezkedik el. Külön alakulat az „Elutasítási Front”, , amely elutasítja a palesztin kérdésre vonatkozó ENSZ-határozatokat és a tárgyalásos rendezést. 'Ide tartoznak a dr. Georges Habbas által vezetett Palesztinái Népi Felszabadítási Front, valamint az iraki és líbiai pártfogást élvező szervezetek, a többi között az Arab Felszabadítási Front. Vannak teljesen „arcnélküli” szervezetek, amelyek rendszerint egy-egy terrorcselekménynyel teszik hírhedtté magukat, géprablások vagy merényletek után jelentkeznék. (Fékete Szeptember, Ifjú Bosszúállók, Sinai Felszabadítása, stb.) Elvben a parlament szerepét betöltő, a Khaled Fahum elnöklete alatt álló, Palesztinái Nemzeti Tanács fogná össze valamennyi szervezetet, a háromszáz tagú testület évenként ülésezik. A belső ellentétek egyelőre lehetetlenné tették a hatékony munkát; nem nyílhatott mód például a nemzeti egységkormány megalakítására, amely joggal várhatna széles körű nemzetközi elismerést. Az ellentétek megítélése azért annyira bonyolult, mert az egyes szervezetek és csoportok nemegyszer helyet cserélnek, kiválnak a PFSZ-ből vagy csatlakoznak hozzá; igen képlékeny állapotok uralkodnak. Mi az oka annak, hogy éppen e kritikus helyzetben ilyen nehéz az egységet kikovácsolni? Illúziónak bizonyult az a vélemény, hogy a palesztin társadalomban a „menekülték egységes osztálya” jött létre: a társadalmi különbségek és ellentétek fennállnak a palesztinok soraiban is. Másodszor: a palesztinok különösképpen rászorulnak az arab világ támogatására, s az arab egység belső egyenetlenségei, az arabközi ellentmondások szétszabdalják a mozgalmat. Ha Egyiptom és Líbia, Szíria és Irak, a libanoni jobb- és baloldal között ellentét van, az közvetlenül hat a palesztin szervezetekre, amelyek szoros kapcsolatban, nemegyszer anyagi és egyéb függőségben vannak az őket fogadó vagy pártoló arab erőktől. Sajnos, csak így lehet megérteni, hogy amikor olyan múlhatatlan szükség lenne antiimperialista összefogásra — akkor hiányzik az egység arabközi viszonylatokban és a palesztin mozgalomban is. RÉTI ERVIN (Következik: Fekete hónapok és jobb remények.) Budapesti bét Szófiában Budapesti ünnepi napok Szófiában. A bolgár fővárosban megnyílt a budapesti hét. Az esemény keretében a szófiai művészeti galériában megnyitották a Budapest 1945—1977 elnevezésű kiállítást. (Képtávirónkon érkezett). Egyenlítői Afrikában, a Kongó-medence nagyobbik részét foglalja el a 2 345 409 négyzetkilométer területű, 25 millió lakosú Zaire. A népesség túlnyomó többségét a bantu nyelvet beszélő törzsek adják, az ország északkeleti részén közép-szudáni és ni- lota népek élnek. A mai Zaire területén az első portugál „felfedezők” 1482-ben jól szervezett államot találtak, a nyomukban megjelent rabszolga-kereskedőket fegyveres ellenállás fogadta. Ezért a portugálok inkább Angola felé fordultak és kezdtek eredményes hódításokba. A 17. századi Kongó állam a szomszédaival vívott háborúban meggyengült. A belga gyarmatosítást Stanley a terület 400 törzsfőnökével kötött megállapodása készítette elő. A nagyhatalmak 1884—85-i berlini konferenciája II. Lipót belga királyt Kongó szuverén urává ismerte el. 1908. október 18-án megszűnt a terület királyi magántulajdona, és megalakult a Belga-Kongó gyarmat. Ezzel kezdetét vette az amerikai és a brit tőke behatolása a Kongó-medence területére. A második világháború után fellendülő nemzeti felszabadító mozgalmat a belga kormány „dekoloni- zációs” engedménye (kétkamarás kongói parlament fokozatos létrehozása) nem elégítette ki, így Belgium kénytelen volt tudomásul venni 1960. június 30-án Kongó függetlenségének kikiáltását és Lumumba kormányának megalakulását. 1960. július 11-én Katanga tartomány Csőmbe és a Ka- tangai Egyesülések Szövetsége vezetésével, belga támogatással kikiáltotta a leggazdagabb vidék, Katanga elszakadását. 1960. július 14-én az ENSZ határozatban követeli a belga csapatok kivonását Kongóból, az ország egységének helyreállítására ENSZ-csapatokat küldött. 1964. májusában a Nemzeti Felszabadítási Tanács vezetésével Kelet-Kongóban fegyveres partizánmozgalom bontakozik ki. 1964. november 20—29. között amerikai és brit segítséggel érkező belga ejtőernyősök Csőmbe fehér zsoldosaival együttműködve elfoglalták a Kongói Népköz- társaság fővárosát. 1965. november 25-én Mobutu magához ragadta a hatalmat, fenntartva magának az elnöki, hadügyminiszteri és 1966. október 25-től a miniszterelnöki tisztséget is. A kongói (1971. Október 21. óta zairei) kormány nem korlátozta az idegen, főként az amerikai tőkét, ezzel egyidejűleg azonban fokozta a külföldi társaságok tevékenységének ellenőrzését. Zaire tagja az Afrikai Egység Szervezetének és az EGK társult állama. Területén több NATO-ország katonai támaszpontot tart fenn. Zaire ásványkincsekben gazdag, fejlett bánya- és kohóiparral rendelkező agrárország. A költségvetési bevételek 60, az exportbevételek 80 százaléka a legfontosabb bányatermékekből, döntően a rézből származnak. Réztermelésben a világon a 6., ipari gyémánt- és kobalttermelésben az 1., óntermelésben 5. helyen áll. A tőkés világ legnagyobb kobaltkészleteivel rendelkezik, innen származott tavaly az USA kobaltszükségletének 50 százaléka. A bányakincsek 80 százaléka a 497 000 négyzetkilométer területű, kb. két és fél milliós lakosú Shaba (szuahéliül: réz) — a korábbi nevén Katanga — tartományból származik. — TERRA —
