Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

2 ^nrtPUJSAG

1977. április 13.

A kormány döntésre kényszerült

(Folytatás a» 1. oldalról.)

lelős Suarez-kormányt, hogy a kommunista párt legalizálása mellett döntsön.

Az alapvető ok nyilvánvalóan a Spanyol KP ereje és politikája. Az illegalitásban vívott küzdelem csaknem négy évtizede alatt az SKP által kimunkált politika lehetővé tette, hogy már a Franco-rezsim évtizedeiben fokozatosan beépüljön a létező tömegszervezetekbe és apparátusukat felhasználva, széles társadalmi körökre kiterjessze politikai befolyását. A legvilágosabb megnyilvánulása volt az 1962 óta működő munkásbizottságokban a kommunisták által betöltött szerep, valamint hatásuk az egyetemi és értelmiségi mozgalmakban. Ennek alapján Carrillo, a párt főtitkára már a hatvanas évek elején kijelentette, hogy Spanyol- országban a kommunista párt „1960-tól kezdve ismét tömegpárttá vált”.

A politikai befolyás megteremtése és a szervezeti munka az illegalitás nehéz körülményei között óriási áldozatokkal járt: börtön, kínzókamra, halálos ítélet várt a Spanyol KP sok vezetőjére és kiemelkedő pártmun- ' kására. Mint a Pravdának a legalitást kommentáló cikke megjegyzi: „Ezek az áldozatok nem voltak hiábavalóak.

Április 12 e az űrhajózás napja a Szovjetunióban. 1961. április 12. egyszer, s mindenkorra bevonult az emberiség történetében, amikor ezen a 16 évvel ezelőtti reggelen embernem járta magasságba emelkedett a Vosz- tok—1 űrhajó Jurij Gagarin- nal a fedélzetén.

Nagy utat tett meg a szovNélkülük Spanyolország sohasem tudta volna lerázni a francoizmus gyalázatos terhét és nem lett volna képes a demokratizmus útjára lépni.”

A párt ereje és a spanyol társadalmi erőviszonyokat reálisan felmérő, ahhoz alkalmazkodó politikai programja és magatartása együttesen azt eredményezte, hogy a spanyol baloldal, sőt, a polgári centrum jó része is a demokratizálás alapfeltételének tartották a kommunista párt törvényesítését. Ez világosan kiderült abból, hogy a már legalizált szocialista- szociáldemokrata irányzatú pártok (amelyek számos kérdésben nem értenek egyet a kommunistákkal) felvetették a választás bojkottálását, ha a Spanyol Kommunista Párt törvényes működését nem engedélyeznék. Különböző hangszerelésben, de egyértelműen az SKP legalizálása mellett foglaltak állást a kereszténydemokrata tömörülés, valamint a Suarez- konmányt támogató más centrumpártok.

Lényegében olyan helyzet bontokozott ki, amelyben a Spanyol KP legalizálása a választások hitelességének, sőt, esetleg megtartásának feltételévé vált. A kormány ezt felmérve végül hosszú habozás és taktikai manőverek után pozitív döntésre

jet űrhajózás a Jurij Gagarin 108 perces történelmi űr* repülése óta eltel 16 év alatt. A Vosztok típusú űrhajókat a Voszhod-, majd a Szojuz- család követte, és ma már az 5. Szaljut típusú tudományos orbitális űrállomás kering Föld körüli pályán.

A szocialista országok űr- együttműködésének újabb

kényszerült. Első nyilatkozatában Carrillo, a párt főtitkára világosan utalt erre, amikor azt mondotta: „Nem hiszem, hogy Suarez miniszterelnök a kommunisták barátja. Antikommunistának tekintem őt, de intelligens antikommunistának, aki megértette, hogy megtorlással vagy igazságtalansággal nem lehet szétzúzni eszméket.”

A Spanyol Kommunista Párt törvényesítése rendkívüli jelentőségű lépés, amely új szakaszt nyit a spanyol politikában. A múlt négy évtized hatalmi struktúráját azonban Spanyolországban még nem bontották le, s ezt az új szakaszt a június első felére tervezett választásoktól függetlenül is rendkívül heves küzdelem jellemzi majd.

Az a tény tehát, hogy az SKP 38 év után kiléphet a politikai harc nyílt porondjára, nem lezárása, hanem kezdete a küzdelemnek. Az első nagy harci feladatot ebben a szakaszban a fasiszta és szélsőjobboldali szervezetek erőszakos fellépésének megakadályozása, a választások demokratizmusának

megvédése jelenti. Éppen ezért a választásokig terjedő időszakot sok szempontból próbatételnek lehet tekinteni, amely megmutatja majd a spanyol társadalmi erők viszonyát és dinamizmusát.

jelentős fejleménye: tavaly december óta a Moszkva melletti Csillagvárosban készülnek megtisztelő feladatukra a leendő csehszlovák, lengyel, NDK-beli űrhajósok, akik szovjet kollégáikkal együtt vesznek majd részt a következő évek űrrepüléseiben.

PANORÁMA

BONN

Éles politikai vitához vezetett a kormány és az ellenzék között a Buback nyugatnémet főállamügyész ellen elkövetett politikai merénylet. Az ellenzéki CDU—CSU a rendőri és jogi intézkedések megszigorítását követeli, míg a szociálliberális kormány- koalíció szerint a jelenlegi rendelkezések elég hatékonyak a terrorizmus elleni küzdelemhez.

ŰJ-DELHI

Üj-Delhiben kedden összeült az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt munkabizottsága, hogy elemezze a legutóbbi indiai választások során elszenvedett nagyarányú vereség okait. A tanácskozáson a párt más vezetőivel együtt részt vett Indira Gandhi, az ország volt miniszterelnökasszonya is.

MANILA

Marcos, a Fülöp-szigeti Köztársaság elnöke kedden bejelentette: Nur Misuari, a mohamedán lázadók vezetője elfogadta azt az ajánlatot, hogy az ország 13 déli tartományában autonómiát biztosítsanak a mohamedánoknak. Az intézkedés célja, hogy véget vessenek a térségben négy éve dúló mohamedán lázadásoknak.

MEXIKÓVÁROS

A mexikói kormány visz- szavonta a vádakat 424 politikai fogoly ellen, akik kormányellenes mozgalmakban való részvétel miatt voltak börtönben. A főállamügyészi hivatal közlése szerint 128 foglyot bocsátottak szabadon az elmúlt hónapok folyamán, s rövidesen újabbak szabadon engedése várható. Az elejtett vádak a következők voltak lázadás, összeesküvés, részvétel, illegális tüntetéseken és tiltott fegyverviselés.

Nép, ország nélkül (1.)

A közel-keleti válság középpontjában olyan ország neve -áll, amely hivatalosan nem szerepel a jelenlegi világtérképeken. De azt ma már senki sem tagadhatja, hogy a palesztin-probléma megoldása nélkül lehetetlen a kibontakozás és a rendezés. Amikor belelapozunk a vastag palesztin-dossziéba, akkor ennek a kérdésnek hátterét, rövid történelmi vázlatát és bonyolult összetevőit rajzoljuk fel.

A történelmi visszatekintés nem öncélú felidézése a múltnak, hanem kitűnik belőle, hogy mind az arabok, mind a zsidók mély gyökereket eresztettek ebbe a földbe, és ezerháromszáz esztendőn keresztül jó viszony és harmónia uralkodott közöttük. Palesztina és Jeruzsálem ebben a szellemben válhatott három nagy világvallás szülőföldjévé és jelképévé. A városban, amelyet a krónikák szerint tizenhétszer pusztítottak el és építettek újjá, pár száz méter választja el egymástól Dávid király legendás sírját a Sion-hegyen, a Via Dolorosát, ahol a keresztet hordozó Jézus haladt, s a Sziklamecsetet, ahonnan Mohamed próféta emelkedett a mennyekbe, Gábriel arkangyal kíséretében. Együttműködési készség, jószándék és vallási türelem jellemezte a múló századokat.

Ez az összhang azonban rövid idő alatt megbomlott a XX. század kezdetén. A barátokból vagy legalábbis közömbös szomszédokból szenvedélyesen gyűlölködő ellenségek lettek, miihelyt az imperializmus árnya rávetődött a Közel- Keletre és Palesztinára. Az „Oszd meg és uralkodj!” hírhedt elvét itt vitték igazán tökélyre a gyarmatosító hatalmak.

Amikor 1914 nyarán kitört az első világháború, az Arab- Kelet legnagyobb része még török fennhatóság alatt állt. Az antant-hatalmak annyira biztosak győzelmükben, hogy jól előre hozzálátnak az osztozkodásihoz. Sir Mark Sykes brit és Francois Georges Picot francia diplomata rajzolja meg az új térképet, amelyet a kormányok is jóváhagynak. A kék színű francia övezetbe kerül Szíria és Libanon, a piros angol zónába Irak és Haifa, s a barna színnel jelölt Palesztinában nemzetközi közigazgatást irányoznak elő. London azonban Palesztinát is be akarja iktatni érdékövezetébe. Miközben az ország még török birtok, odaígéri Palesztinát az araboknak (akiknek felkelését a brit titkosszolgálat egyik legügyesebb tisztje, Lawrence ezredes készíti elő) és a cionista mozgalomnak is. (Ezzel kapcsolatos a sokat emlegetett Balfour-dekla- ráció, a brit külügyminiszter 1917-ben kelt levele, amely szerint őfelsége kormánya rokonszenvezik egy palesztinai zsidó nemzeti otthon megteremtésének gondolatával.)

Amikor a törökök, végleg távozni kényszerülnek, mindkét oldalról a megígért függetlenséget követelik. London — nép- szövetségi mandátum formájában — úgy tartja fenn uralmát, hogy egymásnak ugrasztja a két népcsoportot, mélyíti ellentéteiket. A brit hatalmi politika az ultranacionalistákat erősíti: a palesztinai arabok soraiban a Nasasibiak és Hu- szainiak feudális családjait (Amin-el-Huszaini jeruzsálemi főmufti a második világháború alatt Hitler szolgálatába szegődik), a zsidó közösségben a terrorista Irgun- és Stern- csoportot. A Palesztinai Kommunista Párt az egyetlen szervezet, amely soraiba hívja mindkét népközösség legjobb képviselőit, s következetesen fellép mindenfajta sovinizmus ellen. Ám a pártot betiltják, csak az illegalitás nehéz körülményei között működhet, ki van téve a brit gyarmati hatóságok üldözésének.

A második világháború befejezése után London, hogy megőrizze közel-keleti befolyását, az „arab kártyára” tesz. Washington viszont, amely be akar törni a térségbe, a cionista erőket támogatja. Robbantások, utcai harcok, emberrablások követik egymást Palesztinában, dúl a terror és az ellenterror: egyetlen napon, 1945. október 31-én például nyolcvan brit katonai létesítményt rohannak meg. A helyzet olyan mértékben rosszabbodik, hogy az angolok egyszerre „felfedezik”: Palesztina nem koronagyarmat, hanem világszervezeti mandátumterület. 1947 februárjában — utánunk a vízözön felkiáltással — az egész csődtömeget átutalják a Népszövetség utódjának, az ENSZ-nek.

Vizsgáló bizottság a helyszínen, hosszas viták, s jóllehet a Szovjetunió és az ENSZ-tagállamok többsége egy független, két nemzetiségű állam létrehozását pártolná: a helyzet elmérgesedése miatt két külön, független állam megalakítása jelenti a realitást. Az ENSZ-közgyűlés 1947. november 29-én úgy dönt, hogy 1948' októberétől 14 100 négyzetkilométeren 498 ezer zsidó és 497 ezer arab lakossal létrehozzák Izraelt; Arab-Palesztinának 11 100 négyzetkilométeren 725 ezer arab és 10 ezer zsidó lakosa lenne; Jeruzsálem és környéke — 170 négyzetkilométeren, 205 ezer lakossal — semleges zónaként, nemzetközi közigazgatás alatt állna, s összekötő kapcsot jelentene a két ország között.

Az akkori Arab Liga — brit támogatással — elvetette a felosztást és „skent háborút” hirdetett meg. Az 1947 decemberében kezdődött harcok 1948 májusában — amikor az angol csapatok, szokásuktól eltérően, idő előtt kivonultak — hivatalosan is az első arab—izraeli háború formáját öltötték. (Közben megtörtént a deir-jászini incidens: 1948. április 9-én egy szélsőjobboldali Irgun-kommandó behatolt a jeruzsálemi semleges övezethez tartozó faluba és 254 arabot lemészárolt.)

A 15 hónapos háború izraeli sikerekkel ért véget, s a tűzszüneti vonalakat a tényleges katonai helyzetnek megfelelően állapították meg. Az ENSZ-döntés semmissé vált, Izrael területe 20 540 négyzetkilométerre nőtt. A palesztin állam nem jöhetett létre: a gazai övezetben Egyiptom fennhatósága valósult meg, Ciszjordánia egybeolvadt Transzjordá- niával, s létrejött Jordánia. A semleges zónát felosztották, Jeruzsálem Újvárosa Izraelhez, Óvárosa Jordániához került.

Izraelben mindössze 200 ezer palesztinai arab maradt — több, mint nyolcszázezren váltak földönfutókká, Deir Jászin nevét kiáltották. S az 1967. júniusi, harmadik háború következtében a gazai övezet és Ciszjordánia is izraeli megszállás alá került, semmi sem maradt az eredeti Arab-Palesztinából.

RÉTI ERVIN

(Következik: Abu Ammar karavánjai)

Lengyel kitüntetés

A Lengyel Népköztársaság államtanácsa a magyar—lengyel kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemeik elismeréséül magyar állampolgároknak kitüntetéseket adományozott. A képen: dr. Stefan JedryOhowski budapesti lengyel nagykövet kitűzi a Lengyel Népköztársaság Érdemrendje csillaggal ékesített parancsnoki fokozatát Péter János, az országgyűlés alelnöke mellére. (Képtávírónkon érkezett.)

Helyzetkép, csata közben

(Folytatás az 1. oldalról)

A külügyminisztérium szóvivői ismétleten leszögezték, hogy a francia katonai szállítógépek nem szállítanak marokkói harcosokat hanem csak katonai felszereléseket visznek.

Az L’Humanité a zairei francia katonai jelenlét adatait öszegezve rámutat, hogy az ország déli részébe érkezett Transall katonai szállítógépek személyzete mintegy 170 fő.

A marokkói katonákat egy francia vezeti és ezek a zsoldosok franciául beszélnék. A Le Figaro helyszíni tudósítása szerint a marokkói csapatoknál „a parancsok franciául csattannak, a szemrehányások arabul”.

Mbunze Hsomi Lebwa- nabi zairei miniszter az Europe—1. francia rádióllo- másnak adott nyilatkozatában elismerte, hogy a Marokkó és Zaire között létesített légihídhoz rendelkezésre bocsátott francia szállító repülőgépék — ellentétben az Elysée-palota bejelentésével nemcsak hadfelszerelést szállítanak Zairéba, hanem „eljuttatták a frontra az első, 1500 főnyi marokkói csapatkontingenst” is.

Tindemans belga miniszterelnök hétfőn este személyesen cáfolta, hogy Belgium katonai tanácsadókat küldött volna Zairéba. Mobutu zairei elnök a Newsweek című amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában azt mondotta, hogy Belgium, Francia- országgal együtt felajánlotta tanácsadók kiküldését. A miniszterelnök nem válaszolt közvetlenül erre a kijelentésre, csupán tagadta, hogy az afrikai ország hadseregében- belga tanácsadók működnék a harci cselekmények irányításában.

A zairei ellenállási szervezetek Brüsszelben kiadott közleménye ezzel ellentétben határozottan állítja, hogy Mobutu elnök hadseregében belga zsoldosok harcolnak. A külügyminisztérium szóvivője határozottan tagadta ezt a közlést.

A TASZSZ NYILATKOZATA ZAIRÉRŐL

Az elmúlt hetekben Zai- réban, mint ismeretes, felkelés robbant ki: az ország déli részén (az egykori Katanga tartományban) megmozdulások kezdődtek a központi kormány hatóságai ellen. Úgy tűnt, a helyzet tökéletesen világos — egyértelműen belső konfliktusról van szó, amely senki mást nem érint az országon kívül.

Azonnal akadtak azonban önkéntesek, akik beavatkoztak az eseményekbe. Ilyen önkéntesek vannak Nyugaton, a Közel-Keleten és a Távol-Keleten is. Számos nyugati ország és Kína is, sürgősen fegyvereket és katonai felszereléséket bocsátott a zairei központi kormányzat rendelkezésére. Marokkói csapatokat küldött Zairéba. A konfliktusba kezd beavatkozni a dél-afrikai fajüldöző rezsim is. Egyes nyugati országokban zsoldosokat toboroznak, hogy azután Zairéba küldjék őket.

A felsorolt tényekből első látásra úgy tűnik, hogy különböző kezek nyúltak ki Zaire felé, de ugyanaz a szándék vezérli őket, saját érdekeiket kívánják rákényszeríteni a zairei népre, bármibe is kerüljön az. Azoknak a kezei ezek, akik új nemzetközi problémát, újabb veszélyes nemzetközi tűzfészket akarnak létrehozni. Egyesek olajat öntenek a tűzre, de közben vigyáznak, hogy magukat ne égessék meg.

Az imperialista erők és kiszolgálóik hogy leplezzék beavatkozásúkat Zaire bel- ügyeibe, először azt a hazugságot kezdték el terjeszteni, mintha angolai csapatok és kubai katonák hatoltak volna be Zairéba. Ez a hazugság azonban nem volt hosz- szú életű. Ma már senki sem vitatja, hogy a dél-zairei felkelők között nincs egyetlen angolai vagy kubai sem. Ennek ellenére folytatódik az Angola, Kuba és a Szovjetunió elleni rágalomhadjárat. Azt állítják, hogy ezek az államok állnak a zaireai események mögött.

Régi, lejárt lemez ez — hasonló ahhoz, amikor a tolvaj, hogy elvonja magáról a figyelmet, „tolvajt kiált”. A politikában azonban ez a fogás nem biztosítja a sikert. Afrika népei meg tudják különböztetni barátaikat ellenségeiktől.

A Szovjetunió határozottan Visszautasít és képtelennek minősít mindenféle koholmányt arról, hogy része van a zairei eseményekben. Szovjet vezető körökben ugyanakkor megengedhetetlennek tartják bármiféle külső erők beavatkozását Zaire belső harcába. Minden nép maga — és csakis maga — dönthet belügyeiben. Senki ne ringassa magát olyan illúziókban, hogy sikerül megfosztania a népeket ettől az elidegeníthetetlen joguktól.

Az űrhajózás napja