Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
1977. április 10. '' TOLNÁÉ # "KÉPÚJSÁG 3 (TUDÓSÍTÓNKTÓL) szekszárdi Nagyvilág moziban rendezte a Szervezés és Vezetéstudományi Társaság és a Gépipari Tudományos Egyesület értekezletét „A gyártásfejlesztés eredményei az MMG—AM szekszárdi műszergyárában, a takarékossági intézkedési tervek tükrében” címmel. Az MSZMP 1974 decemberében hozott határozata és az V. ötéves terv célkitűzései alapján kidolgozták az MMG—AM feladatait. Ezen feladatok között jelentős helyet foglal el a takarékossági intézkedési terv. 1. Pótlólagosan automatizáltak, illetve félautomatizáltak jó néhány fúrógépet. Ez azt jelenti, hogy a kézi előtolást pneumatikus váltotta fel, ezáltal egyenletesebbé vált az előtolás, csökkent a szerszámtörések száma, 25 százalékos szerszámmegtakarítást eredményezett, de nem elhanyagolható a dolgozók fizika megterhelésének csökkenése sem, ami a termelékenység növekedéséhez vezetett. Egy ilyen pneumatikus előtolású fúrógépet táras adagoló lát el munkadarabbal. a dolgozónak csak a tár utántöltését kell elvégezni időnként. Mialatt a gép a tárból dolgozik, a dolgozó egy másik gépet szolgál ki. Ez normaóra-megtakarítást eredményez. Pótlólagosan automatizálni természetesen nemcsak fúrógépeket lehet, hanem bármilyen megmunkáló gépet. Egy klasszikus példája a pótlólagos automatizálásnak az, amikor egyetemes esztergát szerelnek fel pneumatikus elemekkel és ezek követő rendszerben végzik mozgásaikat, ami által teljesen automatikusan munkálnak készre darabokat. Előnye ennek a megoldásnak, hogy régi null- értékűre amortizálódott gépeket lehet így újra bevonni a termelésbe és lényegesen olcsóbb, mint egy új automata eszterga, még akkor is, ha a pneumatikus elemek ma még drágák és csak importból szerezhetők be. Pótlólagos automatizálásnak minősíthető még a présgépek impulzuskidobóval való felszerelése. A darabok kivétele vált ezáltal könnyebbé, úgy, hogy a présgép medvéje a felső állásában működtet' egy szelepet, amely levegőimpulzust bocsát a munkadarab alá. 2. A második módszer megtakarítások elérésére a célgépesítés, agregát gépek készítése és üzemelése a hagyományos gyártás helyett. Az (D 63-as feszmérőház megmunkálásához tavaly készült el egy célgép, amely 11 műveletet végez és a beüzemeléssel felszabadult 4 fúrógép és 1 revolver eszterga. A 11 művelet most egy ütemben készül el, így 28 másodperc a darab elkészítésének az ideje. A korábbi technológiával ez az idő 2,57 perc volt, tehát egyötödére csökkent a darabidő. Mivel az MMG-ben elég sok olyan gyártmány van, amelykhez csöveket, vagy rudakat előre kell darabolni, érdemes volt egy rúddaraboló célgépet készíteni. Ez szintén teljesen automatikus, a rudat kell csak befűzni és a gép addig dolgozik, míg az egész rudat fel nem darabolta. A dolgozónak csak az utántöltést kell elvégezni, közben kiszolgálhat más gépeket is. Ez is normaóra-megtakarításban jelentkezik. 3. Automatizálni nemcsak olyan egzakt gyártási folyamatokat lehet, mint a forgácsolás, hanem lehet, a szerelést is. A szerelés automatizálása előtt azonban felül kell vizsgálni a gyártmány konstrukcióját, hogy az alkatrészek megfelelnek-e az automatizált szerelés követelményeinek, tárolhatók, adagolhatók-e, beilleszthe- tők-e egy automatikus folyamatba. A szerelés automatizálásának olyan magas foka, mint amit egy forgácsolási műveletnél el lehet érni, ma még nem túl gyakori. Sokkal gyakoribb azonban az egyes részfolyamatok automatizálása, szerelőgépek üzembe helyezésével. elentős megtakarítás érhető el azzal, ha a monoton műveleteket nem kézzel, hanem valamilyen géppel végeztetjük. Az MMG—AM szekszárdi műszergyárában is üzemel már több pneumatikus csavarbehajtó és szerelő prés. Zsakay László Átalakítják a tehenészeti telepet A gyön'ki Petőfi Termelő- szövetkezet szárazd! szakosított tehenészeti telepén nagy munkáiba fogtak: közel félmillió forintos költséggel átalakítják az istállókat. A 250 férőhelyes termelőtelepen az állatok eddig vasrácson álltak, a trágyát vízöblítéses rendszerrel távolították el, s az építkezés idején nem készültek ablakok. A magas páratartalom következtében gyakran megbetegedtek az állatok. Az átalakítás során 26 ablakot vágnak az istállókra, az állatok alá alom kerül, trágyalehúzókat szerelnek fel. Korábban igen sok tehén nem adott tejet, ezeket az egyebeket kiselejtezték, a férőhelyeket pedig az állomány saját szaporulatából töltötték fel. A szárazdi telepen az elmúlt év első negyedében 3,2 liter volt az istállóátlag, ami ez év hasonló időszakában már hét liter. Ez éves szinten 2700 litert jelent — a tavalyi 1905 literes tehenen- kénti fejési átlaggal szemben. A tejtermelés növekedése a jobb minőségű és megfelelő beltartalmú takarmány, a nagyobb mennyiségű tömegtakarmány — s nem utolsósorban a szakszerű gondozói munka eredménye. A termelőszövetkezet várhatóan idén# mintegy kétszázezer literrel több tejet értékesít, mint 1975-ben. Tisztelet a régi járgánynak Tonnára sem lehetne kiszámolni, hány öreg gép került olvasztóba a technika fejlődése miatt. Ez persze nem baj, hisz a kohóihalál után új gépek, új szerszámok formájában élednek aztán újjá, hasznossá. Ez így van jól. Mégis, a felvételen látható öreg, kiszolgált kisvasúti kézihajtány talán irigylésre méltóbb sorsra jutott. A dombóvári kisvasút javítóműhelyének bajáratát díszíti, gondosan lefestve, tisztogatva. Fényesen csillog, valószínű, hogy a hosszú „munkás évek” alatt ritkán nézett ki ilyen ünnepélyesen. Jónéhány évtizeden keresztül járta a keskeny sínpárok irányította pályáját a dombóvári tanyavilágban. A hajtókar simára kopott foganytúja simára lakkozva talán már el is felejtette azt az izzadó vasutas tenyeret, amely nap, nap után megmarkolta, hogy a „pihenő” ülésen helyet foglaló pályamester bejárhassa a reábizott vaspályát... Fotó: Bakó Jenő Imperiál-Ieszármazott mén a Buján, az igar-simontornyai Lenin Mgtsz, négyéves lova. A ló vezetője Kapoli István, az ismert versenyző. A Tolna megye lótenyésztéséről híres — Dalmandon több mint százötven éve tenyésztenek lovakat, Regöly- ben talán honfoglaló őseink honosították meg a lótenyésztést, az emberekben pedig minden bizonnyal azóta öröklődik a ló szeretete. Sitkéi János, Tolna megye nagy hírű lótenyésztési szakembere. Nemcsak a múltat, a jövőt is ismeri, hiszen az Országos Lótenyésztési Felügyelőség régi munkása, segítségével nemcsak a sportlótenyésztés emelkedett magas szintre, hanem a jövő tervei is biztatók. így tavasztájt kezdődik a lótenyésztés, hiszen a fedez- tetési szezon általában március elsejével indul és tart majdnem négy hónapon át. Tolna megyében 33 községben folyik intenzív lótenyésztés, s érthető, ha ezek a községek kapnak elsősorban kifogástalan méneket. A csikónevelés a lótenyésztés folytatása. Az a cél, hogy fiatal korban a jó küllemi formákat mutató, egészséges csikókat tenyésztésre tartsák meg. mert csak így lehetséges a sok csikóból a legjobbakat kiválogatni. A felesleges, tenyésztésre, és tovább- tartásra nem alkalmas állatokat az AHV jó áron felvásárolja. A csikó kilójáért — első osztály minőségben — 40 forintot fizetnek, a másodosztály ára 38, a harmad- osztályú csikóé pedig 35 forint. Számolni kell azonban azzal, hogy a csikóárak a jövőben emelkedni fognak. Egy jól fejlett csikó eladásra éretten eléri a 250—280 kilót. Tehát egy állatért a vállalat tízezer forint körüli összeget ad. A csikótenyésztéssel foglalkozó magán, szövetkezeti és állami gazdaságok minden bizonnyal az ÁHV árait, és a birtokukban lévő alkalmas állatokat, tartási körülményeket kihasználják Tolna megye lótenyésztésének további minőségi fejlesztésére. Már csak azért is fontos ez, hiszen egy 3—4 éves szép állatért negyven-ötven ezer forintot is lehet kapni. Nem beszélve arról, hogy a termelőszövetkezetek, ha nyolc csikónál többet adnak el egy évben az AHV-nak, akkor kilónként két forint felárat is kapnak. Kisgazdaság Regölyben Ahol mindenből sok van, ott rendnek kell lenni. Ahol rendet tartanak, ott sokat kell dolgozni. Ahol sokat dolgoznak, hajnalban kelnek, és korán fekszenek, hogy erejük ne vesszen, jól étkeznek, hogy jól érezzék magukat, kényelmes bútorok közt élnek, hogy mindent időben elvégezzenek, munkabírásuk szerint osztják el egymás közt a dolgot. Mint ahogy azt Szintai Jánosék teszik Regölyben. A mama a kertben kapál- gat, de mire becsukjuk a kaput, már a lépcső tetején fogja a gangajtó kilincsét. Nem, nem ő a gazda, de azonnal szól. Szintai János az idegen hangra az udvar mélyéből bukkan elő. Együtt nézzük meg a kisgazdaságot. Az istálló innenső felén három jóállású mén, a Ló- tenyésztési Felügyelőség tulajdona. A gazda foglalkozása : apaállatgondozó. /í következő „istállószobában” két tehén, — Zsömle és Kicsi — kérődzik a jászol előtt. A száz előnevelt csibét és a nyolc kismalacot drótkerítéssel egy-egy sarokba rékesz- tették; melegen vannak, s nem szaladgálnak a tehenek között. Az ólban anyadisznó, s egy süldő fekszik, a baromfiudvarban negyven tyúk ka- pirgál. Szintai János kezéből szinte sohasem hullik ki a villa, a söprű, a vakaró, a kefe; a lábasjószágok ragyogó tiszták, s az ammóniákszag alig érezhető. Pedig a lakóház és az istálló között ajtót nyitottak, hogy ne kelljen esőben, sárban az udvarra kerülni. Az állatok mellett még ott a kert, a háztáji kukorica és a több mint hatszáz öl szőlő. A kistermelés szempontjából igen kedvező helyzetben vannak: Szintai János tíz esztendeje otthon, saját istállójában gondozza a rábízott méneket, s így jóformán minden töredék ideje a ház körüli munkában hasznosul. A kisgazdaság hármójuk munkájára épül: itt dolgozik a felesége, a mama is, aki hetvenévesen így panaszkodik: „Agyonhajku- rásztam magam, tenném a dolgom, de nincs már úgy erőm, mint régen.” A főzés, a virágos- és a zöldségeskert a reszortja. A kétezer lakosú Regölyben csaknem minden háznál foglalkoznak mezőgazda- sági termeléssel, van aki tehenet, sertést, baromfit tart, vagy zöldségtermesztéssel foglalkozik. A termelőszövetkezettől minden segítséget megkapnak: szalmát, legelőt, abrakot, tápot, szénát, palántát. A hagyományos értelemben vett paraszti gazdaság — ahol a zöldségtől a tejig mindent önmaguk állítanak elő —, már kevés. Szintaiék is csak azért tudják vállalni, mert a családfőt nem szólítja el naponta máshova a munka. Az utóbbi harminc évben egyetlen esztendőben sem állt üresen az istálló; a hatvanas évek közepén még nyolc tehenet tartottak. Zsömlét és Kicsit akcióban vették: nyolcezer forint támogatást kaptak egy-egy tehénre. Mindkét jószágról tudták: jó anyától származik, s nem is csalódtak, mert tavaly háromezerötszáz liter tejet adtak külön- küilön. A fejés az asszony dolga, mert a drága Bocifejőgép egyetlen csepp tejet nem fejt ki. Száradnak a kannák. A tehenek nyáron legelni járnák, a télire való széna a Kapos-parton terem. Szintaiék mindénről jó előre gondoskodnak; a korpát, a vöröslisztet, a kukoricát ősszel beszerzik, csak tejelőtápért kell havonta az üzletbe menni. Márciustól márciusig ültetnék, kapálnák, kötöznek, fejnek, kaszálnák, trágyáznak, etetnek. S hogy miért vállalják ezt a tömérdek munkát? A gyerekekért, az unokákért. Mindkét fiú építkezik, mindkét fiú gépkocsival jár dolgozni, s hét végén, ha hazamennék, megpakolják a csomagtartót. A szülők, a nagymama télen ötkon, nyáron négykor kelnek, s a tv-híradót már ágyból nézik. MMG-AM Gyártásfejlesztés - takaréké»
