Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
/^olna\ , , , A (ífítPUJSAG 1977. április 10. Kézzel festett fali-diszkerámiák, amelyek különböző városok jellegzetes épületeit ábrázolják. A mutációk Korunk biológusait már régóta foglalkoztatják a természetben is fellépő, de mesterségesen is létrehozható mutációk. Mit értünk mutá* ció alatt? Az élőlényekben bekövetkező olyan hirtelen fellépő változásokat, amelyek öröklődnek, tehát utódaikban is megjelennek. A változás megnyivlánulhat az élőlény külső tulajdonságaiban vagy akár bizonyos sajátosságaiban. Ilyen mutáció például a magasabbrendű szervezeteknél a rövid lábú juh, a szarv nélküli marha, vagy az ötlevelű lóhere. Mu* táció létrejöhet spontán is, amikor nem sikerül összefüggésbe hozni valamilyen külső körülménnyel, oka természetesen ilyenkor is van, csak ma még ismeretlen. De létre lehet hozni mutációt mesterségesen is, különböző fizikai, vagy kémiai hatásokkal, például röntgen-, vagy gammasugárzással, il* letve vegyszerekkel. A mutációknak igen nagy jelentőségük volt az élővilág fejlődéstörténete során, hiszen a külső körülmények radikális megváltozásakor az élet feltehetően több esetben csak mutáció kialakulásával maradhatott fenn. Nagy jelentőségűek ma is, mert a növénytermesztés és az állattenyésztés tudatosan létrehozott, mesterségesen irányított mutációkkal kísérletezik nagyobb hozamú, jobb tulajdonságú fajták előállítására. A természetben a mutációk meglehetősen ritkák. Egyes baktériumok mutációs megváltozásának a gyakorisága 10—100 millió sejtenként egy. Ez az adat a magasabbrendű szervezeteknél azt jelenti, hogy 10—100 millió ivarsejtből egy változik meg, és visz új. megváltozott jelleget, a megtermékenyített petesejtbe. A mutációs gyakoriság az egyes géneknél különböző lehet. Az embernél a vérzékenységet meghatározó génnél például egyedenként és generációnként minden 33 ezredik egyedben változik meg és okozza a vérzékenység betegségét. Mivel napjainkban az embert a legkülönfélébb vegyszerek veszik körül, és ismeretes, hogy a vegyi anyagok is okozhatnak mutációkat, a világon mindenütt nagy apparátussal kutatják a vegyszerek — gyógyszerek, növényvédő szerek — esetleges mutációt kiváltó hatását. Az NDK Tudományos Akadémiájának Központi Genetikai Kutató Intézete mutációs kísérleti laboratóriumában laboratóriumi állatokon vizsgálják a vegyszerek hatására megjelenő mutációkat. Silókombinát A mai állattenyésztés már elképzelhetetlen a télre el- rarktározott, konzervált silótakarmány nélkül. A takarmánynövényt eredeti víztartalmával zárt térben, silóban megfelelő tömörítés után a levegőtől elzártan tárolják. A takarmánynövény felületére tapadt tejsavbaktériumok erjedési folyamatot indítanak meg, s ennek során a növények cukrából kitűnően konzerváló tejsav keletkezik. Az ily módon erjesztett takarmány, a szilázs évekig is eltartható romlás és jelentős tápanyagveszteség nélkül, amelyet savanykás íze miatt nagyon kedvelnek az állatok. Gazdaságilag is nagyon jelentős a silózás, mert — a szárításhoz viszonyítva — sokkal kisebbek a konzerválási veszteségek, maga az erjesztett takarmány pedig tápértékben, vitamintartalomban, étrendi hatásában alig különbözik a zöld takarmánytól. Silózás céljából legmegfelelőbb a kukoricacsalamádé, kukoricaszár lédús. takarmányokkal keverve — nyers répaszelettel vagy melasszal — a cukorrépafej, édescirok, napraforgó-csala- mádé, zöld takarmánykeverékek. A modern gazdaságokban a silótöltő gépek egy- menetben végzik a lekaszált szálas takarmányok aprítását és a siló töltését. A siló legtöbbször henger alakú tartály, amely a nagyüzemekben készülhet betonból, kőből, vagy téglából, mindenképpen saválló anyagból. A képen: Észak-Csehszlo- vákiában nagy kapacitású silóüzemet létesítenek, ahol 36 darab, 40 m magas silótornyot építenek. Falait hatalmas cjaruk segítségével húzzák fel csehszlovák és NDK- beli építőipari vállalatok együttműködésével. Ha elkészül, 38 ezer tonna zöldtakarmányt silózhatnak a komplexumba, amely a tervek szerint ez év végén kezdi meg próbaüzemelését. Kerámiák Szenvednek-e a tyúkok? A tyúkok mai, úgynevezett padlón tartása mellett egy állatra 1700 négyzetcentimé- ternyi terület jut. Ennél lényegesen szűkebb helyük van a ketrecben. Ha ott tartják őket, akkor egy tyúknak 500—600 négyzetcentimé, ternyi alapterülettel kell megelégednie. A tojásteljesítmény azonban ott sem csökken, ha minden tyúk akadálytalanul juthat elegendő takarmányhoz és vízhez. Megfigyelték, hogy nagy istállókban, ahol ezernél több tyúkot is nevelnek, életterük önmagától is korlátozódik, ha elegendő etető- és itatóhely áll rendelkezésükre. Bár a tyúkok az egész istállóban mozoghatnak, nem futnak az etető- és itatóhelytől 3—4 méternél messzebbre. Lehet-e ebből arra következtetni, hogy a tyúk mozgásszükséglete gyakorlatilag nullára csökken, ha az állat az eleséget és a vizet hely- változtatás nélkül el tudja érni ? Erre a kérdésre a ' to- jásleljesítmény egyedül nem ad választ. A szűk környezetben különböző jelenségek figyelhetők meg, mint például az állatok indokolatlan fejmozdulatai és a mellékvesék megnagyobbodása. Ezek arra mutatnak, hogy az állatok kellemetlenül érzik magukat. Hogy valóban így van-e, azt megfelelő kísérletek híján mind ez ideig nem sikerült megállapítani. magazin magazin maga Enyhíthető a rassz idő Szibéria nyílt tájain és a lakott területeken télen 7—9 fok a hőmérséklet-különbség. Szibéria rideg éghajlatát az ember egészében még nem tudja befolyásolni, ehelyett inkább az udvarok, parkok, terek és utcák klímáján próbálhat már ma is javítani. Ezenkívül meg lehet szüntetni a szibériai klíma legkellemetlenebb tényezőjét — a szelet — is. Csak ismerni kell, hogyan jobb elhelyezni az épületeket, a zöldövezeteket, hogy a szél és a hőmérséklet aránya az ember szempontjából a legkedvezőbb legyen. Néhány önkéntest a légzés gyakoriságát, a testhőmérsékletet és a szív működését regisztárló detektorokkal láttak el, és különböző napszakokban sétáltatták őket Krasznojarszk különböző részeiben. Az adatokat hordozható rádióval azonnal egy számítógépbe továbbították. Az így kapott adatok az építészekhez kerültek, hogy azokat maximálisan figyelembe vehessék Krasznojarszk új lakónegyedeinek tervezésénél. Mikroszkóppal vizsgálják a kromoszóma-rendellenességeket. Az ország szegénységénél is rosszabb helyzetük miatt-----------------E- szülei a nagyanyjánál tartották. Nagyanyja 1890-ben született, még csak hatvannégy éves volt, de az oxigénmentes történelmi korszakokban már elszenesedett öregasszony. A krumplit, a haszonállatokat meg az egyedüllétet szerette. Nemrég el kellett adnia a tehenet. Attól kezdve nagymise után mindig magával vitte Zoltánt a falu másik végébe, ahol egy kapurésen leste, hátha meglátja az eladott jószágot. Soha nem sikerült. — Hát nem megy legelni többé a tehénkém — mondta minden vasárnap a kapurésnél görnyedve. — Majd a férgek fognak legelni a csontjaimon. No gyere. — Ebédig valahogyan kibírta odahaza a félhomályban, de délután mindig barangolt. Csavargón, ahogy este nagyanyja bóbiskolásából fölriadva mondta: — No, te csavargó, megjöttél ? Volt a határban egy szikes tó, legtöbbet arrafelé kóborolt, vagy csak ült a partján. Az apja egy újabb költözés előtt vitte a nagyanyjához. Zoltán megtanulta egy ismeretlen hely nevét. Nem tudta merre van, nem tudta, hol laknak benne, de azon az ismeretlen helyen akart lenni. Ha estére jutva hazaért, bocsánatot kellett kérni és megígérni, hogy holnap nem csavarog el. Azután ölbe ejtett kézzel ültek. A tűzhely felől áradó keserű szagban rossz álmukból felriasztott legyek keringtek. Nagyanyja bóbiskolt tovább, Zoltán a hencserre ült, odahúzta a lavórt és lábat mosott. — No, eredj aludni — küldte a nagyanyja, ha fölébredt. Beosont a szobába, lefeküdt, magára húzta a súlyos, nehézszagú dunyhát, s amíg el nem aludt, nézte a konyhában égő villanyt. Reggel a nagyanyja ébresztette fel. Észrevette, hogy Zoltán sír álmában. — Neked az kéne, hogy anyád minden reggel elsétáljon az ágyad előtt — mondta. — No, eredj ki, ott a reggeli. — Zoltán kiment a konyhába, megmosdott, evett. Aznap az udvaron meg a ház előtt játszott. Nem kóborolt el sehova. Ezzel akarta meghálálni nagyanyjának, felfigyelt arra, mi baja. De megbánta, hogy otthon maradt. Nagyanyja vékony, hajlott teste néha megjelent az udvaron. Ha egy gyerek véletlenül betévedt, kizavarta, menjen máshová, oda, ahol örülnek neki. Ha Zoltán ment ki az utcára, bekiáltotta. Nem is igen szeretett vele barátkozni egy gyerek se. Másnap megint a nagyanyja ébresztette. Megint sírt álmában. — Eztán meg ne haliján. Máma bent maradsz — mondta és kicsoszogott a szobából. Attól fogva nem sírt, de igyekezett minél .többször elszökni, hogy barangolhasson vagy kiült az elpárolgó tó partjára és mesélte magának a valamikor hallott meséket. Hosszú idő múlva jött el az apja meglátogatni. Zoltán még nem tudott olvasni. A nagyanyja elolvasta a levelet. — Holnap délben jön apád — mondta. Reggel megfogta az egyik tyúkot. Beszélt hozzá, amikor behozta a konyhába. — Ne haragudj kis tyúkom, sok szép tojást tojtál, hálátlan vagyok, ne haragudj. — Az apja este elutazott. (Ezután még jobban hiányzott az anyja. Egyre többször csavargóit, egyre többször kellett bocsánatot kérnie a csavargásokért. — No egyél, mondja esténként a nagyanyja —, ő eszik, nagyanyja meg ül a tűzhely mellett, ahonnan árad a kesernyés szag. Zoltánnak eszébe jut, ahogy kucorog az elaknásított erdő egyik bokrában, hallgatja apja, anyja meg az erdőmunkások kiáltásait. Egyre idegesebben keresik a szürkületben. Már a határőrség is őutána kutat. Egyre türelmetlenebb, várja az estét, várja, mikor jönnek végre a szarvasok, az őzek — nehogy rábukkanjanak addig. .Az apja megtalálja, anyja sírva- fakad és hazaviszik. Az is eszébe jut, amikor kimászik a csónakból, pedig mondják neki, hogy ilyen nagy vízben nem látszanak a halak, csak a part mellettiben, vagy egészen magasról, a hídról vagy tán repülőről. Fokozatosan araszolgat a csónak oldaláig, s amikor senki sem figyeli, belecsúszik a vízbe. Azonnal üvölt, mert nem tud megkapaszkodni semmiben, a víz húzza lefelé. Köves bácsi, a halász nem tud úszni, az anyja utána ugrik, fenntartja a vízen, amíg Köves bácsi oda evez, belekapaszkodik a billegő csónak peremébe. — Aztán holnap a nyilvánosság előtt nehogy szófogadat- lan légy — szólal meg a nagyanyja, amikor befejezi a vacsorát. Nem leszek, mondja Zoltán, beoson a szobába es lefekszik. — Mast már jöhet az eső — mondja reggel a nagyanyja, és elindulnak, ki a .tanyára. Vége a cséplésnek, mire kiértek, a gépet is átvontatták a szomszéd földre, odaszáll a bugása. Az eperfák alatt megterítve áll két nagy asztal. Mintha izzó vastömbben lépkednének, olyan forró és mozdulatlan minden. Súlya van a levegőnek. Az asztalok közelében fekete- fehér oszlopok, ünneplőbe öltözött férfiak állnak. — Itt megállj mellettem — mondja a nagyanyja, amikor odaérnek, Zoltán áll a lábúknál. A nyárról, a tenmésről, az aratásról, a cséplésről beszélnek. Néha megmozdulnak, ilyenkor egy-egy csizmán megcsúszik a napsugár, mintha borotvakés billenne rajta. Induljunk, mondja egyikük. Az asszonyok kihordják az ételt. Óriás lábasok ontják a pörkölt szinte érinthető illatát. Mintha az asztalok, a lábasok, a tányérok és a fejek fölött a levegőben is nehéz húsdarafook röpködnének. — No egyél, — szól rá nagyanyja, amikor észreveszi, hogy még mindig nem nyúlt az ételhez. Eszik. Körülötte, az ünnepi feketefehér dermedtségben mindenki eszik, csak a kezek és a szájak mozognál^. Megint eszébe jut az elaknásított erdő, a sodró víz, gondolkodik, hogy milyen bajt csinált még, melyik lehet az, amelyik miatt nem viszik haza. Befelé nyüszít, fogadkozik, hogy több rosszat nem csinál. A tányér szélén ugyanarra az ütemre koccan a kanala, amire mindenkié. Szorítja a nagy kanalat, szinte belekapaszkodik, és tömi magába az ételt. De hiába igyekszik, felhasad a rákényszerített fegyelem burka és kibuggyan belőle a sírás. El akarna szaladni, de megbotlik a szék lábában. Fekszik a földön, majdnem az asztal alól üvölti, hogy nem lesz többé szófogadatlan. Csizmák, tutyik, cúgos cipők szaladgálnak körülötte, anyókák hajolnak fölé. Abbahagyja az üvöltést, feksziik és rángatózik. Mi lelte, mi lelte, kérdezgetik. Valamelyik fölemeli, karjában a tanyába viszi. A többi mögöttük. — A dac jött ki belőle — hallja nagyanyja hangját. — A rosszaság. Mire beérnek, nem rángatózik, csak halkan sír. Aki bevitte, leveszi róla a cipőt, lefekteti és azt mondja, hogy mar radj így, feküdj szépen nyugodtan. Aztán kimegy a konyhába-, becsukja az ajtót, de a zaj, a beszélgetés beszűrődik. Megmozdul a levegő. Az első szélzúgásra villámlik. Az ablakon dübörögni kezd az eső. Csend van.
