Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

2 ^PÚJSÁG 1977. április 10. A Kremlben tárgyalások folytak a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet és a Fidel Castro vezette kubai küldöttség között Hétfő: Afrikai körútja, majd rövid NDK-beli látoga­tása után Fidel Castro Moszkvába érkezik. — A szovjet fő­városban tárgyal a tunéziai kormányfő is. — Súlyos har­cok Libanon déli körzeteiben. Kedd: Szadat egyiptomielnök hivatalos látogatása Washingtonban. — További huzávona a Spanyol Kommu­nista Párt legalitásának engedélyezése körül, betiltják a baszk nemzeti ünnepet. Szerda: Delhiben megkezdődik az el nem kötelezett országok koordinációs irodájának ülése. — Feszültség Olaszországban, elrabolják de Martino szocialista politi­kus fiát. Csütörtök: Leonyid Brezsnyev fogadja Jasszer Ara- fatot. — Bécsben befejeződnek a ciprusi tárgyalások. — Terrorcselekmény az NSZK-ban: meggyilkolják a Karl­sruhes főállamügyészt. Péntek: A hazánkban tartózkodó Vo Nguyen Giap, vietnami nemzetvédelmi miniszter látogatása Kádár Já­nosnál. — A Biztonsági Tanács 2000. „jubileumi” ülésén afrikai problémákat vitatott. — Deviza-visszaélések vád­ja miatt Rabin lemond az izraeli kormánypárt elnöki tisztéről. Szombat: Szovjet—NDK külügyminiszteri megbeszé­lések Moszkvában. — A zairei kormány marokkói segít­séget kér a Shabai belháború kapcsán. Kommentárunké, Réti Er­viné a szó: Diplomáciai nagyhét Moszk­vában : afrikai kőrútjának befejezése után a szovjet «»fővárosban tárgyalt Fidel Castro, a közel-keleti válság állt Arafat, illetve Nuira, tu­néziai miniszterelnök meg­beszéléseinek középpontjá­ban, s a kétoldalú kapcsola­tok mellett mindenekelőtt az európai problémákat érin­tették az NDK külügymi­niszterének látogatása során. A hét három kérdése 1. MILYEN ÚJ ELEMEK JELENTKEZNEK A KÖZEL-KELETI VÁLSÁGBAN? Amikor Szadat egyiptomi elnök éveken keresztül a „drága Henry”-ről beszélt, mindenki tudhata, hogy Kis- singert értette ezalatt, aki­nek ténykedésével kapcso­latban nem kevés ábrándot tápláltak Kairóban. A héten elhangzott nyilatkozatokban már a „drága Jimmy bará­tom” szerepelt: a Washing­tonba látogató egyiptomi ál­lamfő feltűnő szívélyesség­gel szólt új tárgyalópartne­az igazságtól. Pozitívan emle­gették például az amerikai elnök kijelentését a „palesz­tin haza” szükségességéről, anélkül, hogy tisztázódott volna, vagy független álla­mot ért-e a ködös kifejezés burkában, vagy felmelegítik a régi, kényszerházassági ter­veket Jordániával? Nem véletlenül szóltak Moszkvában határozott bírá­lattal egyes nyugati körök szándékairól, hogy ismét ki­kerüljék a válság egyik alap­kérdését: a független palesz­tin állam megvalósítását. A szovjet fővárosban tárgyalt ugyanis Jasszer Arafat, akit első ízben fogadott szemé­lyesen Leonyid Brezsnyev is, A szovjet—palesztin eszme­csere tehát a legmagasabb szintre helyeződött, az SZKP főtitkárának a szakszervezeti kongresszuson mondott be­széde, az ott előterjesztett hétpontos közel-keleti béke­terv jegyében. A mielőbbi rendezésre szükség lenne azért is, mert a hét derekán ismét hadi- jelentések érkeztek Dél- Libanonból és borulással fe­nyeget a törékeny tűzszünet. Nyílt titok, hogy a határ­körzetekben az izraeli had­sereg sokoldalú támogatást nyújt a jobboldali erőknek a baloldal ellen intézett roha­mok során. A baloldali és Palesztinái csapatok azonban tartják magukat, sőt sikeres ellentámadásba mentek át. Feltétlenül új elem, hogy az arabközi békefenntartó erők Szíriái alakulatai, amelyek eddiig nem a baloldal javára voltak „semlegesek” ezúttal fellépték a jobboldallal szemben. Nem lenne teljes a közel- keleti körkép a Rabin-ügy említése nélkül. A húszezer dolláros bankbetétek ügye alaposan felkavarta a vize­ket, miután az izraeli köz­életben egymást követik a korrupcióval és visszaélések­kel kapcsolatos botrányok. A deviztatörvények megsérté­se azonban inkább ürügy­ként, mint igazi okként szol­gált ahhoz, hogy negyven nappal a választások előtt Rabint — minden valószínű­ség szerint — Peresz had­ügyminiszterre! váltsák fel. Szemmel látható politikai bi­zonytalanság a nyugati fővá­rosokban. s ez a közeg ked­vező talajt teremt a jobbol­dali, valamint az ultrabalo'- dali szélsőségesek terrorcse­lekményeihez. Az NSZK-ban a főállamügyész gyilkosait hajszolják, Olaszországban de Martino, az ismert szocia­lista politikus elrabolt fiát kutatják, Franciaországban mind bonyolultabbá válik Broglie herceg, gaulleista képviselő meggyilkolásának ügye. A szövetségi nyomozóiroda épületébe szállították be a fekete hivatali Mercedes gépkocsit, amelyben április 7-én Karlsruheban meggyilkolták a jobb oldali első ülésen he­lyet foglaló Siegfried Buback nyugatnémet főállam­ügyészt, a Baader—Meinhof-terroristacsoport és más köz- veszélyes bűnözők ellen indított vizsgálatok és bírósági eljárások aktív résztvevőjét. Jobb oldalt a merénylők motorkerékpárja, amelyről a Mercedes mellett elhalad­va, géppisztolyból tüzet nyitottak a főállamügyészre. (Képtávirónkon érkezett). 2. MI A JELENTŐSÉGE A MAGAS RANGÜ SZOCIA­LISTA POLITIKUSOK AFRIKAI UTAZÁSÁNAK? réről, Carter elnökről. A megbeszélések tényleges eredményei szerényebbek voltak: a jelek szerint Szá­dat csupán arra kapott ígé­retet, hogy megvizsgálják hosszú kívánságlistáját a gazdasági segély, és a fegy­verszállítások tárgyában. En­nek előlegeképpen az egyip­tomi államfő az átfogó kö­zel-keleti rendezés bajnoka­ként magasztalta Cartert, ami meglehetősen távolesik Podgornij szovjet államfő négy, Fidel Castro kubai ál­lam- és kormányelnök hét afrikai országot látogatott meg, s első ízben jártak* a szocialista közösség ilyen magas rangú képviselői a fe­kete kontinens déli részén. A két körút szorosan bele­illik a szocialista országok­nak a fejlődő államokat se­gítő politikájába, s a gyü­mölcsöző kapcsolatok újabb példája a húsz évre kötött szovjet—mozambiki barát­sági szerződés. A két út azonban különös időszerűséget is kaphatott azáltal, hogy az „Angola utáni időszámítás” során az imperialista körök fokozzák beavatkozási kísérleteiket Afrikában. Felocsúdva az an­golai vereség sokkjából zsol­dostámadást szerveztek Be­nin ellen, orvgyilkosok vé­geztek a kongói elnökkel, különböző mentőakciók in­Az ügyvezető izraeli kormányfő. Jichak Kabin (1. kép) rádió- és tévébeszédben je­lentette be: lemond pártelnöki tisztségéről, s ezzel együtt a közelgő választásokra kapott listavezető-jelölti megbízatásáról. Rabin e bejelentésével egy pénzügyi bot­rány következményeit vonta le, amelybe ő maga feleségével együtt belekeveredett. A lemondott Rabin helyére ketten is pályáznak. Nagyobb esélyt Peresz hadügymi­niszternek jósolnak (2. kép), de pályázik a miniszterelnökségre Yigal Állón, a jelen­legi izraeli külügyminiszter is (3. kép). dúltak a rhodesiai és dél­afrikai telepes rezsimek meg­mentése érdekében. Közben fogd meg-et kiáltó tolvaj módján Angolát, Kubát, a Szovjetuniót vádolják a zai­rei harcokban történő állí­tólagos részvétellel. (Köz­ismert, hogy Zaire Shaba-ba tartományában, az egykori Katangában belső elégedet­lenség zendülésben tört ki. A „külső erők” emlegetése azt a célt szolgálja, hogy Mobutu kormánya az Egye­sült Államoktól, Kínától és néhány jobboldali afrikai országtól kaphasson segítsé­get a stratégiai nyersanya­gokban olyan gazdag terület kézbentartására...) A helyszínen, majd a moszkvai szovjet—kubai megbeszélések során ezek a rágalmak határozott vissza­utasításra találtak. Ugyan­akkor mind a Szovjetunió, mind Kuba szolidáris azzal a nemzeti felszabadító küz­delemmel, amely lendülete­sen bontakozik ki Afrika dé­li részén. 3. MIÉRT OLYAN ELLENTMONDÁSOS A SPANYOL HELYZET? Kiét betiltás Madridiban — ellenkező előjellel. A héten hivatalosan is feloszlatták az úgynevezett mozgalmat, a francoista—falangista szerve­zetet, amely a legutóbbi idő­kig az egyetlen engedélye­zett spanyol párt volt. Ugyanakkor — a sajtó véle­ménye szerint jobboldali nyomásnak engedve — a Suarez-kormány betiltotta a hagyományos baszik nemzeti nap, a húsvét vasárnapi „abwi eguna” megtartását. Spanyolországban tehát folytatódik a huzavona: nem más a helyzet az 9KP lega­lizálásának ügyében sem. A kormány a legfelsőbb bíró­ság elé utalja, az vissza a kabinethez, egyik testület sem mer igent mondani, de tart a nyílt nem-tői is. Magyar kormánydokumentum az ENSZ titkárának Az ENSZ-közgyűlés leg­utóbbi ülésszakán határoza­tot hozott a közgyűlés lesze­relési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszakának 1978 május-júniusban tör­ténő összehívására. SALT-tárgyalások James Carter, az Egyesült Államok elnöke, aki a hús­véti ünnepeket Georgia ál­lamban tölti, Maconba tör­tént megérkezésekor rögtön­zött sajtóértekezletén rövi­den foglalkozott a SALT- tárgyalásokkal. Hírügynök­ségek az elnök szavaiból ar­ra következtettek, hogy az Egyesült Államok esetleg fe­lülvizsgálja a hadászati fegyverek korlátozásával kapcsolatos álláspontját. Car­ter ezt arra az esetre he­lyezte kilátásba, ha a Szov­jetunió „bebizonyítja”, hogy A határozat alapján a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya megküldte az ENSZ fő­titkárának a rendkívüli ülés­szakra vonatkozó nézeteit és javaslatait. Jndia Gromiko látogatása előtt Néhány nap múlva lesz a 30. évfordulója annak, hogy a Szovjetunió és az Indiai Köztársaság diplomáciai kap­csolatokat létesített — írja a TASZSZ politikai hírmagya­rázója. A diplomáciai kap­csolatok felvétele logikusan következett abból az erköl­csi és politikai támogatás­ból, amelyet a Szovjetunió nyújtott az indiai népnek a szabadságért és a független­ségért vívott harca során mindvégig. A két ország minden vo­natkozásban eredményesen fejlesztette kapcsolatait és si­keresen működik együtt kü­lönböző területeken, az egyenlőség, a szuverenitás és a területi integritás tisztelet­ben tartása, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatko­zás alapján. A szovjet—indiai kapcsolatokat, amelyek kiáll­ták az idő próbáját, nem vé­letlenül tekintik sokan pozi­tív példának. E kapcsolatok tanúsítják, hogy szoros, sok­rétű kapcsolatok fűzhetik össze a különböző társadal­mi rendszerű államokat, ha politikájuk a béke védelmét és a népek biztonságát szol­gálja, az agresszió és min­denfajta elnyomás ellen irá­nyul. Annak nyomán, hogy In­diában a parlamenti válasz­tások eredményeként új kor­mány került hatalomra, mind Nyugaton, mind Kele­ten egyesek a szovjet—indiai kapcsolatok elhidegülését jó­solgatják. Miit lehet ehhez hozzáfűzni? A szovjet—indiai barátság és együttműködés megfelel mindkét állam lét- fontosságú érdekeinek. A Szovjetunióban mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak és tulajdonítanak az Indiá­hoz fűződő kapcsolatok fej­lesztésének és megszilárdí­tásának. A szovjet közvélemény meg van győződve arról — mutat rá végezetül a TASZSZ politikai hírmagya­rázója —, hogy Andrej Gro- mikónak, az SZKP KB Poli­tikai Bizottsága tagjának, szovjet külügyminiszternek küszöbönálló indiai látoga­tása új, fontos mérföldkő lesz a szovjet—indiai kapcsolatok további megszilárdulásának és fejlődésének útján. Asszad a Szovjetunióba látogat Hafez Asszad, az Arab Új­jászületés Szocialista Párt­jának főtitkára, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke áp­rilis közepén párt- és kor­mányküldöttség élén hivata­los, baráti látogatásra érke­zik a Szovjetunióba. Az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a Szovjetunió Minisztertaná­csa meghívásának tesz ele­get. Fidel Castro hazaérkezett Számos afrikai országban, valamint az NDK-ban és a Szovjetunióban tett, több mint egyhónapos nagyszabá­sú látogatókörútja után, moszkvai tárgyalásai befejez­tével visszaérkezett Havan­nába Fidel Castro kubai ál­lam- és kormányfő, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A kubai vezető olyan afri­kai országokat keresett fel, amelyekkel Kuba testvéri, il­letve baráti kapcsolatokat tart fenn, olyan' országokat, amelyek a fejlődés szocia­lista, antiimperialista útjára léptek. A látogatások közül kiemelkedett természetesen az angolai út. Ez volt ugyan­is Fidel Castro első hivatalos látogatása abbén az afrikai országban, amely egyebek között a kubai nép és a ku­bai fegyveres erők segítségé­vel vívta ki függetlenségét és építi az új, szocialista tí­pusú országot. Fidel Castro körútja befe­jezésének napján a kubai sajtó, a rádió és a televízió elsősorban természetesen a Szovjetunióban folytatott megbeszélések jelentőségét hangsúlyozta. A rádió és te­levízió híradóinak kommen­tátorai a legmagasabb szin­tű szovjet—kubai tárgyalá­sokról szólva kiemelték a teljes nézetazonosságot, hangsúlyozva, hogy a szov­jet vezetők teljes egyetérté­sével találkozik a szocialista Kuba kül- és belpolitikája, kubai részről ugyanakkor igen nagyra értékelik a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak békepolitikáját és a nemzetköri enyhülés és a bé­kés egymás mellett élés ér­dekében tett erőfeszítéseit — hangoztatták a kommentá­torok. a Vance külügyminiszter ál­tal Moszkvában előterjesz­tett amerikai javaslatok „nem méltányosak”. Az ame­rikai elnök derűlátásának adott hangot és kijelentette: meggyőződése, hogy az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió áthidalja az álláspon­tokban meglévő eltéréseket és tető alá hozza a hadászati fegyvereket korlátozó meg­állapodást. Ezzel összefüg­gésben utalt Vance amerikai és Gromiko szovjet külügy­miniszter tervezett genfi tár­gyalásaira. Carter derűlátó

Next

/
Thumbnails
Contents