Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-08 / 82. szám
A ^PUJSAG 1977. április 8. A közművelődés kérdése/ Múzeumok — közművelődés Az elmúlt esztendőben a megye múzeuméiban és kiállítóhelyein 99 820 látogatót fogadtak. Tekintélyes szám! Ilyen tömeges érdeklődés mellett a múzeumoknak, mint közművelődési intézményeknek, céltudatosabb és hatékonyabb nevelő-művelő szerepet is kell vállalniok. Vagyis: ma már mások a követelmények a múzeumok munkájával szemben, mint voltak a korábbi években. Volt idő, nem is olyan régen, amikor annak örvendeztünk, hogy évről évre mind többen keresik fel múzeumainkat, s az ott látottakkal ki-ki a maga módján, képessége és fel- készültsége szerint igyekszik bővíteni meglévő ismereteit. Az önművelésnek ez a fajta módja is dicséretes, a múlt megismerése segít eligazodni a mában, a fejlődés folyamatosságát mutatja be szemléletesen, honnan indultunk, meddig jutottunk. Ám a múzeumok ennél sokkal többet is nyújthatnak. Ha úgy tetszik: aktív részt vállalhatnak a közművelődés egészéből. TÁRLATVEZETÉS Kezdjük talán a legegyszerűbb formával, a tárlatvezetéssel. A szakember értő — s főleg közérthető — magyarázata lényegesen többet nyújt annál, mint amennyit az átlagos múzeumlátogató „kiolvashat” az eléje tárt művekből, alkotásokból. A közművelődés hatásos és látszólag egyszerű módja ez. A gond ott kezdődik, hogy az országban alig több mint nyolcszáz muzeológust tartanak számon, akik tudományos munkájuk, múzeumi tevékenységük mellett legfeljebb alkalmanként vállalkozhatnak ilyen feladatra. Ennek ellenére 84 ezer tárlatvezetésre került sor az elmúlt év folyamán! Az is megoldás lehetne, ha a tárlatvezetés szép és fontos közművelődési feladatába minél nagyobb számban bekapcsolódnának a művészettörténet- és rajztanárok, akik értő módon segíthetnek e feladat megoldásában. És segíthetne az is, ha minél több tárlatvezető magnetofon állna a múzeumok rendelkezésére. TÁRSMŰVÉSZETEK A zene nem idegen a képzőművészettől, rokon vele. Aki ismeri Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét, bizonyíthatja, hogy zenében is el lehet mondani mindazt, amit a festő a vásznakra álmodik. És igaz az is, hogy egy-egy jól megválasztott zeneművel kiegészíteni, fokozni is lehet azt az élményt, amit a tárlat, vagy a múzeum nyújt a látogatóknak. Aki csak egyszer is részt vett a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum parkjában, vagy a szentendrei Kovács Margit Múzeum kertjében rendezett hangversenyen, vagy akár csak valamelyik népi együttes programján a Magyar Nemzeti Galériában, az bizonyíthatja ezt. S ez a megállapítás érvényes az irodalomra is. Aki kételkedne benne, vegyen részt egyszer olyan irodalmi esten, amelyen írök-költők- színészek vallanak a képzőművészetekhez fűződő kapcsolataikról. És nem idegen a múzeumoktól a filmvetítés a képző- művészettel kapcsolatos ismeretterjesztő előadás, az irodalmi, zenei vagy képző- művészeti kérdésekre választ kereső vetélkedő. MEGÚJÍTANI A KÖZÖNSÉGET A múzeumoknak az a törekvésük, hogy megújítsák közönségüket. így például mind több helyen rendeznek tárlatvezetést az ipari és mezőgazdasági üzemek szocialista brigádjai részére. Egyre több helyen szocialista szerződések teszik folyamatossá a bővülő kapcsolatokat. És örvendetes törekvés az is, hogy múzeumaink mind több üzemben és gazdaságban rendeznek kiállítást, ezzel is segítve az új közönség toborzását. És újszerű kapcsolat van kialakulóban a múzeumok és az iskolák között is. Ennek keretében egyre több helyen rendeznek múzeumi órákat az iskolákban, amelyeken muzeológusok tartanak előadásokat a diákoknak. A kapcsolat másik formája: a múzeumok egy-egy terme gyakran alakul át egy-egy órára tanteremmé, ahol a relikviák között ismerkedhetnek meg a diákok a tananyaggal, történelemmel, irodalommal, képzőművészettel. És akad már olyan múzeum is, ahol a muzeológusok óravázlatok formájában dolgozták fel a múzeum egy-egy termének gazdag anyagát, s küldték meg a helyi iskolák történelem- és irodalomtanárainak. Szélesebbre tárni a múzeumok kapuját, így fogalmazódott meg a feladat a közművelődési párthatározatban csakúgy, mint a tavaly ősszel elfogadott törvényben. Ez újszerű munkát, új módszereket követel múzeumaink vezetőitől, dolgozóitól. És új kapcsolatok egész sorát, hogy minél több emberben felkelthessék az igényt a múzeumok és rendezvényeik iránt. PRUKNER PÁL szputnyik A Szputnyik 1977 áprilisában megjelenő száma Lenin születésének 107. évfordulója alkalmából idézi Lunacsarszkij gondolatait a Népbiztosok Tanácsának első elnökéről: „Óriási felelősséggel dolgozott, de ez egyáltalán nem zárta ki, hogy vidám és jókedvű legyen...” A Szovjetunióban évente kétmillió-kétszázezer lakás épül. Az ország lakossága minden évbenx kétmillióháromszázezer fővel szaporodik. A mai ember lakásigényeit vizsgálja és az új terveket ismerteti cikkében V. Guszev, Kijev „polgár- mestere”. A Szputnyik tájékoztat a Szovjetunió munkaerőhelyzetéről. Mekkora a munkaerő-vándorlás? Kik és mikor cserélnek munkahelyet? A cikk választ ad ezekre a Magyarországon is felmerülő kérdésekre. A könyezetvédelem egyike a világméretű gondoknak. A közelmúltban nagy vita folyt egy az Ob folyón építendő vízierőműről. A földrajztudósok rámutattak, hogy az itt létrehozandó mesterséges tenger rontaná Nyugat-Szi- béria klímáját. Ezért a tervet elutasították. Ezzel és más példákkal bizonyítja a Szput. nyik, hogy a környezetvédelem elsőrendű kérdés a Szovjetunióban. A szovjet óraipar gyors fejlődéséről is ír a Szputnyik áprilisi száma. A cikk ismerteti. hogy milyen típusú órákat gyártanak ma és mit terveznek a jövő számára. L. Brotszkaja festőművészt és férjét, a Szovjetunió Nép- művészeti Akadémiájának alelnökét mutatja be a kulturális rovat. SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió áprilisban megjelenő száma köszönti a harminckét évvel ezelőtt fölszabadult Magyarországot. Az Itt Moszkva, Moszkva beszél című riport a Moszkvai Rádió magyar osztályának munkájáról tájékoztat abból az alkalomból, hogy idén érkezett negyvenötödik évfolyamához a Szovjetunióból sugárzott magyar nyelvű adás. A Világnézetünk alapjai rovat korunk nagy erejéről, a proletár internacionalizmusról közli L. Kovalenko professzornak, a filozófiai tudományok doktorának írását. A szovjet demokratikus intézmények fejlődéséről és tökéletesítéséről, az emberi jogok érvényesüléséről készített interjút a lap munkatársa V. Kudrajavcevvel, az SZTA Állam, és Jogtudományi Intézetének igazgatójával. V. Jeljutyin, felső, és középfokú szakoktatási miniszter arról nyilatkozik a Szovjetunió áprilisi számában, hogy milyen a szovjet oktatás helyzete a tudomá- nyos-tedhnikai forradalom körülményei között, és hogyan biztosítja az állam a végzettek elhelyezését — képzettségüknek megfelelő munkakörben. Hajdú-Bihar megye és a Litván Köztársaság együttműködéséről beszélgetett a lap munkatársa Magyar Józseffel, az MSZMP Hajdú- Bihar megyei Bizottságának titkárával. A lap mellékletében többek között a Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról vetélkedőről és a láb. darúgó-világbajnokság döntőjébe jutásért a IX. csoportban küzdő csapatokról olvashatunk. LÁNYOK. ASSZONYOK A Lányok, asszonyok 1977- ben megjelenő negyedik száma bemutatja a csepeli Braun Éva brigádot. A brigád a jövőbe néz című írás- * ból megtudjuk, hogy a csepeli felhívás szellemében hogyan sikerül túlteljesíteni éves tervüket. A szovjet népgazdaságban foglalkoztatottak ötvenegy százalékát nők alkotják. Amikor megkérdeztük, hogy abba hagynák-e a munkát, kilencvenhárom százalékuk nemmel felelt. Válaszuk okáról és az emberi tehetségek sokoldalú kifejlesztéséről szól az Alkotó munkában töltött élet című cikk. A lap megismerteti az olvasót Valentyina Ganyibalo- vával, a leningrádi Kirov Opera- és Balettszínház szólótáncosnőjével. „A tánc érzelmi ereje olyan, mint a sziklák keskeny résein előtörő forró láva”, mondja a többi között a balettművészetről. Gladys Marin, a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkárának gondolatait ismerhetjük meg a chilei nőkről, akik Luis Corvalán szavai szerint „az Andoknál magasabb emlékművet érdemelnek”. Eddig négyezer magyar fiatalnak jutott hely szovjet egyetemeken. Négyezer szakember . jött vissza, hogy kamatoztassa azt, amit ott megtanult. Róluk és általuk alapított szovjet ösztöndíjasok klubjáról számol be Fehér Klára. Tatjána Kazankinának, a montreali olimpia egyik legnagyobb egyéniségének eddigi pályáját eleveníti föl A futópálya szólistája című írás. A Lányok, asszonyok áprilisi számának melléklete tavaszi divatújdonságok — kardigán, szoknya, tunika, pulóver és fonott táska — elkészítésében nyújt segítséget. Dunakömlőd, Szabadság Tsz A szövetkezeti tehenészbrigád válogatott emberekből tevődik össze. A főállattenyésztő mondja így: nagyon kiválogatott társaság. Vagyis a legalkalmasabb tagok gondozzák a teheneket. Mindkét szó hangsúlyos: a „legalkalmasabb” és a „gondozás”. A kiváló eredmény, a magas tejhozam csak ezzel magyarázható és indokolható. Állami gazdaságból járt itt egy szakember, megmondta kereken, hogy szerinte a négyezer litert a gondozás produkálja Dunakömlődön, nem az állomány minősége és nem a takarmány. Persze a tehenek sem rosszak, de a gondozás kiválósága a meghatározó. Tavaly 4098 liter volt az átlagos tejhozam tehenenként, ami mindenképpen kimagasló eredmény, és még növeli az értékét, hogy a Szabadság Tsz-nek nincs szakosított telepe. Egy istállóban áll a jószág, olyan épületben, ahol csak önitató van és trágyakihúzó, de a takarmányt kézzel kell behordani, mert nem fér be traktoros kocsi, hogy odaszállítaná a jászlakhoz. A silótakarmányt ugyan nem ölben viszik a gondozók, rendelkezésükre áll néhány kiskerekű tolókocsi. Ezt sem könnyű begördíteni az istállóvégi emelkedőn. Két-két ember mozgatja. Sok takarmányt behord a hat tehenész a 111 tehénnek mindennap. Az abrakot érdem szerint, vagyis a tej mennyiségétől függően, tehenenként 2—6 kilót, silóból 25—30 kilót és évi átlagban napi négy kiló lucernaszénát. Áprilistól a tél beálltáig legeltetnek is, mindig egy ember őriz a saját kutyájával, s naponta váltják egymást. Nemcsak legelőket járnak, hanem alkalmi legelőket is, szántóföldi hulladékot föletetve. Közös munka nincs más, mint a takarmányos kocsik betolása. Mindegyik gondozó a rábízott 17—18 jószágot látja el és feji. Annyi tejet fej, amilyen a munkája. Tehát vannak különbségek, bármennyire jól dolgozik is az egész brigád. Éppen ez az ösztönző: a munka minősége meglátszik a borítékon még egy válogatott színvonalú közösségben is. A tavalyi kereset átlaga: a legkevesebbet kereső tehenész 5700 forintot vitt haza havonta, a legjobban dolgozó pedig 7200-at. A tejhozam 3800 liter és 4520 liter között váltakozik, gondozónként, illetve standonként. Versengés van a dolgozók között, azonban nézeteltérések nincsenek. Sőt, segítik egymást például azzal, hogy akinek valamilyen elfoglaltsága akad családi ügyben, a többiek elvégzik a munkáját aznap reggel vagy délután. Megkérdeztem tőlük, nem gyors munka-e az ilyen, tehát kicsit összecsapott. Tiltakoztak: ugyanolyan lelki- ismeretes a helyettesítés, mint a „saját” munka, mert a jószág nem károsodhat, ez valamennyiük érdeke. Brigádot alakítottak tavaly és már első alkalommal elnyerték a szocialista címet. Vezetőjük, ifjabb Sipos István szarvasmarha-telepvezető a legjobbakat tudja róluk mondani mint dolgozókról és emberekről egyaránt. Minden évben vállalnak a közösben egyéb munkákat is, nem mennek haza mindig a hajnali-reggeli műszak után. Segítenek a szénagyűjtésben, a Kosaras István, ifj. Szurovecz István, Toller János, Knapp Sándor és Hrivik László, a váltós. Az 5. és 6. brigádtag, Klippel József és Patkó Vince elutazott, nem szerepel a szalma betakarításában, az abraktakarmányok szállításában, a birkanyírásban vagy állatok mérésénél, ha éppen nincs ember, aki beálljon, ök beállnak bármikor, pedig háztáji munka is akad napközben. A közös rovására soha nem megy náluk az otthoni dolog. A délutáni fejés előtt negyedórára előveszik a közösen vett labdát, fejelnek az istálló mellett. Este néha lemennek egy-két sörre a halászcsárdába. így mondják: egy-két sörre, nagyon rövid időre. Korán feküsznek, mert hajnali három órakor oda kell érniük a majorba. A kezdés csak fél négykor van, de ők találnak egyéb munkákat arra a fél órára és nem halogatnak semmit. Gemenci József Fotó: Gottvald Károly Most együtt húzzák a silós kocsit Jóltápláltság, jó közérzet, nyugalom
